2018. december 12., szerda

Diós bejgli







Tény, hogy a kelt tészták iránt érzett rajongásom ellenére nem vagyok bejglirajongó, de szerintem csak azért, mert mindössze egyszer ettem igazán finomat. Talán éppen ezért lehet, hogy sokszor eszembe jutott, hogy megsütöm én a magam bejglijét, csak azért, hogy rácáfoljak az első mondatban tett vallomásra. Chö, ez kissé nagyképűen hangzik, hiszen nem lehettem biztos abban, hogy már az első alkalommal szerethető lesz a sajátom. :D De fő az önbizalom és a pozitív hozzáállás! :D
Tavaly karácsonykor már nem jutott idő erre a klasszikus ünnepi édességre, de elhatároztam, hogy a következő évben rászánom végre magam. Nálunk csak a diós töltelék játszik, mivel a mák nem annyira a barátunk, de ehhez képest jól eltérültem, és gesztenyés lett életem első bejglije. Ez csupán azért fordulhatott elő, mert a pár éve ajándékba kapott, maradék 3 nagy konzervdoboznyi magas minőségű gesztenyepüré szavatossága a felirat szerint október végén lejárt. Pöttyet nem esett jól eme észrevétel, de tudvalévő, hogy a felhasználhatósági idő lejárta bizonyos élelmiszerek esetében csak támpont, és felbontás után kiviláglott, hogy a beltartalom még abszolút fogyasztható állapotban leledzik. Hogy fogyjon a még mindig ipari mennyiségű püréből, egy kis részét bejglitöltelékként képzeltem el, némi mazsolával karöltve.
Elkezdtem receptek után kutatni a neten, és a sok átolvasott leírásból egy Macskanyelvféle „reszipé” gyúródott össze, abból pedig hamarost a bejglitészta. Nagyon drukkoltam magamnak, de legfőképp a tésztának, hogy márványos legyen a felülete, illetőleg ne repedjen ki. Az eredményt látva igencsak elszontyolodtam, mert a rudacskák pozitív hozzáállás ide, a pontos utasítások betartása oda, bizony kissé kirepedtek. A tészta állagában szerencsére nem volt hiba, viszont kóstoláskor konstatáltuk, hogy bár a gesztenyés töltelék finom, de azért mégse az igazi, pontosabban nem annyira megszokott. Repedten amúgy sem szívesen mutogattam volna itt a blogon, így hát másnap csak azért is nekiduráltam magam újra. Ezúttal a dió győzött, és boldogan feláldozta magát tölteléknek. A bejgli 2. nekifutásra egészen szemrevaló lett, nem repedt ki, és a márványozottság is sokkal szembetűnőbbre sikerült, mint első alkalommal. Majdnem elbőgtem magam ettől a szép eredménytől. :D Azt hiszem, mégiscsak szeretem én a bejglit – és ezúttal végre a sajátomat! :D






Hozzávalók 2 kis rúdhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg mangalicazsír
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. só
1 kis tojássárgája
1 dkg friss élesztő
0,8 dl tej

Töltelékhez:
25 dkg darált dió
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja
13 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
0,5 dl víz
2 ek. citromlé
15 dkg sárgabaracklekvár
6 dkg mazsola

Kenéshez:
1 kis tojás

elkészítés:
  1. Kevés langyos tejben csomómentesre keverjük az élesztőt egy kevés liszttel. A tojássárgáját a többi tejhez keverjük.
  2. A porcukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a hideg zsírral, a vajjal, majd hozzáadjuk az élesztős, ill. a tojássárgájás tejet, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztát kétfelé vesszük, mindkettőt téglalap alakúra formázzuk, és letakarva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
  3. A töltelékhez a vízből, a citromléből és a cukrokból szirupot főzünk. A tűzről levéve leforrázzuk vele a darált diót, és belekeverjük a fahéjat, a citromhéjat, valamint a lekvárt. Kihűtjük, majd a tölteléket két egyenlő részre osztjuk.
  4. A lehűtött tésztákat (lisztezetlen felületen!) egymás után 28x22 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és úgy fordítjuk, hogy a hosszabbik oldala legyen hozzánk közelebb.
  5. A fele adag tölteléket egyenletesen elkenjük az egyik tésztalapon, megszórjuk a fele mennyiségű (előzőleg beáztatott, majd lecsepegtetett) mazsolával, de körben 2 cm-es sávban töltetlenül hagyjuk a tésztát.
  6. A tészta két rövidebbik oldalát, ill. a hozzánk közelebb lévő hosszabbik oldalát a töltelékre hajtjuk, majd feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.
  7. A kb. 25 cm hosszú töltött tésztarudat kissé ellapítjuk, és óvatosan átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire. Így járunk el a másik tésztával is.
  8. A bejglik teljes felületét keresztben lekenjük tojássárgájával, és hűvös helyen addig pihentetjük, amíg megszárad rajtuk a tojásmáz. (Ez min. 30 percet vesz igénybe, de nem baj, ha még tovább szárítjuk.) Hosszában lekenjük a lágy habbá vert tojásfehérjével, és negyedórát ismét hűvös helyen pihentetjük. Ezután meleg helyen kelesztjük 1-1,5 órát.
  9. A tésztarudak tetejét és oldalát több helyen egészen a töltelékig átszurkáljuk, majd készre sütjük.
  10. A bejgliket tortarácsra fektetjük, teljesen kihűtjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:
Mi a bejglit vékony tésztával és sok töltelékkel szeretjük, ezért a recept ehhez az igényhez van igazítva. ;)












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése