2013. október 7.

VIII. Ausztria könnyeit hullajtva búcsúzik


7. Salzburg:




Salzburg története a 700. évre nyúlik vissza, amikor Szent Rupert bencés apátságot alapított a Salzach partján és Szent Péterről nevezte el. Tulajdonképpen ettől a dátumtól számíthatjuk Salzburg létét. Abban, hogy Salzburgot ma is páratlan barokk pompájában csodálhatjuk, nagy szerepe van a gazdag és jó ízlésű hercegérsekeknek, közülük is különösen háromnak, Wolf Dietrich von Raitenaunak (1587-1612), Markus Sittikusnak (1612-1619) és különösen Paris Gräf von Lodronnak (1619-1653). A modern Salzburg történetében mérföldkőnek számít 1917, amikor megalapították az Ünnepi Játékokat.

A híres városba pénteken, megint csak zuhogó esőben érkeztünk, és miután az Altstadtgarage B mélygarázsban leparkoltuk a kocsit, kis térképpel felszerelkezve elindultunk az óvárosba vivő alagútban, majd kiértünk a Herbert-von-Karajan térre, ahonnan jobbra fordulva végigmentünk a Hofstallgassén. Mielőtt megkerestük volna fő programunkhoz, a salzburgi várhoz vivő felvonót, megnéztük a Ferenc-rendiek templomát.
Ezután megláttuk a Mária szobrot (Mariastatue) a Dóm téren, mögötte a dómmal, amit más néven Szent Rupert székesegyháznak hívnak. Ide be is mentünk. Megcsodáltuk a monumentális épület belső terét és a szemet gyönyörködtető mennyezetet. Innen a 10 percenként induló, fent említett felvonó felé indultunk, ahol egy sárga képű ál-szerzetes csókot követelt tőlem, de csak egy kézcsókot engedtem neki. A Festungsbahn bejárata mellett rácsodálkoztunk a zeneszerző, Michael Haydn lakóházára, majd beszálltunk a felvonóba (gyalog is fel lehet menni, kb. 20 perces a séta), és ezután elmerültünk a vár kínálta látnivalókban. Majd' 4 órán át ki se jöttünk onnan, annyi néznivaló volt ott.



Bierjodlgasse - itt van a felvonó bejárata

a szerzetesnek öltözött huncut fickó,
aki csókot akart lopni tőlem

a zeneszerző, Michael Haydn háza

Rögtön a belső vár bejáratánál a marionettbábuk világát fedezhettük fel (Welt der Marionetten/Marionettenmuseum), majd pedig a vár történetéről, fegyverekről, középkorból származó leletekről és egyebekről láthattunk kiállítást a különböző termekben.






középkori bútordarabok

...sakktábla

...hangszerek

...fegyverek





csatajelenet

kínzóeszközök és egyéb tárgyak



erényöv - kérdés, akire ezt fel kellett tenni, mennyire volt erényes :)

ezüst tárgyak



telefonközpont Monte Cimonéból az I. Világháború idejéből

lángszóró és reflektor

gránátok és belső szerkezetük

A Reck toronyba (Reck Turm) is fel lehetett menni, de előtte a belső várudvaron lévő teremben kellett sorba állni, hogy mindenki megkapja az egy kis mobiltelefonhoz hasonló szerkentyűt. Ennek segítségével oldják meg a várvezetést. Miután beállították a kívánt nyelvet, a fülünkhöz tartva az audioguide-ot, már hallgathattuk is a tudnivalókat. A torony tetején állva, zuhogó esőben csodálhattuk meg a belső várudvart és az alattunk elterülő várost a legszebb épületeivel.


látkép a Reck toronyból

Amikor mindent végignéztünk, visszamentünk az óvárosba, és sajnos még mindig zuhogó esőben folytattuk a nevezetes épületek megtekintését. Így láthattuk a régi piacot, ahol elmajszoltunk egy almás-fahéjas perecet, majd lefotóztuk a Rezidencia-szökőkutat. Beiktattunk egy kis cukrászdázást is. A pincér nem állt igazán a helyzet magaslatán, eléggé úszott szegény, és jó sokat kellett várni, mire kihozta a számlát.



Fürst cukrászda

Sacher torta, diós kifli, bécsi kávé

A sütizés-kávézás után megtekintettük Mozart szobrát a Mozart téren és mellette a Salzburg Múzeumot. Elmentünk a Neue Residenz épülete mellett, amely a Rezidencia térre vezetett, és itt újra szemügyre vettük a Rezidencia-szökőkutat - akkor már tudtuk, hogy mit is láttunk korábban. :D Ezután végigsétáltunk a híres Getreidegassén, érintettük a Rathaus Platzot, majd szemben találtuk magunkat a Szent Blasius templommal (Kirche St. Blasius), amely a Bürgerspital téren áll.


Szent Blasius templom

Kis kavargás után szemügyre vettük volna Mozart szülőházát, ha nem lettek volna előtte vásári sátrak. Ez meglehetősen zavaró volt, mert épp a lényeget takarták ki, és alig tudtuk lefotózni a nevezetes épületet. Ezután ismét a Dóm térre mentünk, onnan pedig vissza a kocsihoz, és csodálatos módon, a garázshoz vezető úton szembe találkoztunk egy cicával, aki azonnal látta rajtunk, hogy macskabolondok vagyunk, mert nyávogva köszöntött bennünket, és boldogan simogattatta magát. Mi ettől totálisan elolvadtunk, mert akkor már majdnem 1 hete egyáltalán nem láttunk macskát. Salzburg ezzel búcsúzott tőlünk, bár nem néztünk meg mindent, amit akartunk. A közeli Hellbrunn is kimaradt és még sorolhatnám.




Meg kell mondjam, egyikünk sem ájult el ettől a várostól, mert bár vannak szép épületei, összességében nem túl megkapó város, és főleg a vásárlásról szól a csilli-villi üzleteknek köszönhetően. Bizonyára az borongós-esős idő is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Salzburg nem a legpompásabb arcát mutatta. Természetesen számos más nevezetes épületet is megtekinthettünk volna, de már fáradtak voltunk.
A várat viszont alaposan megnéztük magunknak, és végül is ez volt a cél. Egyedül Hellbrunnt sajnáltuk, hogy kimaradt. Az itt látható kisebb olasz kastélyok, ill. maga a hellbrunni kastély biztosan emlékezetes lett volna. De sebaj, majd legközelebb!

„Hazafelé” pedig megálltunk a Thumsee-nél, mert jártunkban-keltünkben többször is elhatároztuk, hogy letérünk az útról, hogy megnézzük magunknak ezt az 1 km hosszú, kb. 140 m széles kis tavacskát, amely Németország területén terül el, tulajdonképpen az ún. Berchtesgadener Land körzetében, és magántulajdonban van. A közelében látható Németország egyik legrégebbi mocsári tava, ahol 9 különböző fajta tavirózsa tenyészik. Sajnos az esőben nem tudtam túl szép képeket készíteni itt, a tavirózsákról nem is beszélve

(SalzburgerLand kártyával Salzburgban mindenhova ingyen be lehet menni, ez a felvonóra is érvényes és a vár összes termébe. A kártyát az első belépéskor érvényesítik, bárhol is járunk a városban, és onnantól számítva 24 órán át él. A kártyán lévő vonalkódot az arra alkalmas berendezés kódolvasóján le kell húzni.
Parkolás: 2,70 euró/óra)

 
Thumsee

És most jöjjenek az általunk megtekintett nevezetességek kicsit részletesebben!

Ferenc-rendiek temploma (Franziskanerkirche):
Sokak szerint a város legszebb temploma, amelyet a franciskánusok hoztak létre. Építészetileg azért rendkívül érdekes, mert nagyszerűen tanulmányozhatjuk rajta a keresztény templomépítés három legjellegzetesebb stílusát: a pazar, dúsan díszített barokkot, a román stílusú kapubejáratot és a magas, gótikus karzatot.












Szent Rupert székesegyház (Salzburger Dom/Dom zu Salzburg):
Helyén az első templomot a VII. évszázad '70-es éveiben alapították, majd ezt a régi templomot a XII. században román stílusban építették át, és ekkor nem kevesebb, mint 5 hajója volt. Ez a második templom 1598-ban a tűz martaléka lett, helyére azonban a következő század '10-es, '20-as éveiben új székesegyházat emeltek.





a székesegyház mellett, távolban a vár



Mária szobor





Salzburgi vár (Festung Hohensalzburg):
A várat legkönnyebben a háromkabinos sikló segítségével közelíthetjük meg, ami egyben technikai érdekesség is. Annak idején vízi energiával hajtották, mára szerkezetét korszerűsítették. Elektromos motorokkal működik.
A hegyet, ahol a vár áll, Festungsbergnek hívják, és tulajdonképpen a Mönchsberg egyik része. Legmagasabb pontja 542 m. A várat Gebhard érsek alapította 1077-ben, a császárok és a papság között folyó ún. "investitura-harcok" idején. Természetesen ezzel is az egyház ügyét akarták megvédelmezni, hiszen a meredek sziklára épített vár létrehozása nagy teljesítmény volt, erkölcsi és fizikai értelemben egyaránt. Azt a formáját, amelyet ma is megtekinthetünk, 1500 körül kapta. Az építmény koronkénti fejlődését maketteken és videón is nyomon követhetjük.
(Belépő a felvonóra oda-vissza útra: 8 euró/fő, belépő a felvonóra+várba oda-vissza útra: 11 euró, belépő a várba: 7,80 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)











várudvar





látkép a várból

balra: lőnyílások és ágyúk, jobbra: kút

a várhegy legmagasabb pontja: hamuba ágyazódott,
5,5 m hosszú, egykori  kéménykürtők

nemrégiben felfedezett, román kori ablakok

koncertterem

díszes szoba

...és legfőbb "ékessége", az árnyékszék

az egykori várfal ma már fedett folyosó

alattunk az óváros

"Salzburgi bika" - mechanikus orgona

Régi piac (Alter Markt):
A teret egy szép kút uralja, melynek medencéje 1685-1687 között épült, gazdag reneszánsz vasrácsa pedig Wolf Guppenberger munkája 1583-ból. Ékessége a régi piactérnek Szent Flórián szobra, amelyet 1734-ben készített Josef Anton Pfaffinger. Az Alter Markt 3. számú háza késő barokk stílusban épült, az egykori zálogházról származó kapuja érdemel figyelmet, az alapító Jakob Lichtenstein gróf címerével (1745-1747). Az épületben ma takarékpénztár működik. A 6. számú házban az öreg udvari patikát találjuk, berendezése 1760-ban készült. A 7. és 11. számú házak bájos kapuit érdemes még megnézni, ezek a XVIII. század második feléből valók. Az Alter Markttól már csak néhány lépésre van a Rathausplatz, amely meghitt középkori levegőt áraszt.





Rezidencia-szökőkút (Residenzbrunnen):
A Residenz Platz egyik fő ékessége a magas, figurális díszítésű szökőkút, amelyet 1658-1661 között épített és faragott két olasz mester, Giovanni Antonio Dario és Tomasso di Garona. A megrendelő pedig Guidobald Graf Thun érsek volt. A gyönyörű kutat esténként ünnepi köntösbe öltöztetik a színes reflektorok, és nyaranta még térzenét is tartanak körülötte.



mögötte a Salzburg Múzeum

Mozart-emlékmű (Mozart Denkmal):
Ezt a szobrot - a város nagy szülöttjére emlékeztetendő - Ludwig von Schwanthaler készítette, 1842-ben állították fel. Azelőtt a teret Michaelplatznak, azaz Szent Mihály térnek hívták, és a Salzach folyó felé az ún. Szent Mihály kapu zárta le. Ezt a XIX. században lebontották. Amikor a Mozart-emlékmű alapjait ásni kezdték, a föld alatt egy római mozaik maradványait találták, amelyen a következő szöveg volt olvasható: "HIC HABITAT (FELICITAS) NIHIL INTER MALI" azaz "Itt boldogság lakozik, küszöbünket semmi baj át nem lépheti".





Városháza (Rathaus):
Ez a viszonylag szerény épület 1407-ben készült. Eredetileg minden dísz nélkül építették, csupán egyszerű négyszögletes tornya magasodott a környező házak fölé. 1616-1618 között teljesen újjáépítették. A kapu fölé az igazság istennőjének, Justitiának életnagyságú szobra került, a város címeréve. Hans Waldburger alkotta 1617-ben, Az épület a XVIII. században teljesen új homlokzatot kapott. Érdekes a toronyban a félig kékre, félig sárgára festett gömb, amely a Hold járását mutatja.
Dinkák voltunk, mert nem fotóztuk le. :D

Getreidegasse:
A városháza épületének megtekintése után továbbsétálunk Salzburg leghíresebb és egyben leglátogatottabb utcájába. A neten talált leírás szerint talán nem túlzás azt mondanunk, hogy a Getreidegasse egész Európa egyik legkedvesebb kis szűk utcácskája. Őszintén szólva mi láttunk már ennél kedvesebbet is, az azonban mindenképp megemlítendő, hogy a jópofa cégtáblák itt is szembetűnőek. Ezeket mindig is ámuldozva nézegettem.
A régi polgárváros főutcájának eredeti neve Trabegasse volt, a városházánál kezdődik és az egykori polgári kórház templománál végződik. Néhány kereskedőépülettől eltekintve - amelyek nem mindig jól illeszkednek a régi stílushoz -, a legtöbb ház máig megtartotta szép, ódon karakterét. A XVII. századtól a házfalakat többnyire ívelt hajlattal zárták le, amelyeket felirattal vagy jelmondattal díszítettek. Különösen kedvesek a polgárházak gazdagon díszített kapubejáratai. Ha egy kicsit fölfelé is tekintünk, gyönyörködhetünk a házak falán elhelyezett látványos, régi vagy legalábbis réginek tűnő cégéreiben. Csaknem minden házon látható egy-egy kovácsoltvasból, sárga- vagy vörösrézből készült, esetleg aranyozott cégér, mintha az üzletek és tulajdonosaik ebben is versengenének egymással.
Sörözőt és cipészt, drogériát és pékséget, cukrászdát és vendéglőt hirdetnek a remekmívű kis alkotások, a régmúlt korok hangulatát lopva be a szűk utcába, s ezzel nagy kontrasztot teremtve a farmeros- tarisznyás- fapapucsos- vászonkalapos- fényképezőgépes turistákkal.





Mozart szülőháza (Mozarts Geburtshaus):
A Getreidegasse 9. számú háza napjainkban is Európa egyik leglátogatottabb "zarándokhelye". A bejárat, egy szép kapu ovális medaillonnal, amelyen egy női szent mellképe látható 1730-ból. A házról már 1408-ban írnak egy oklevélben, 1703-ból pedig azt tudjuk róla, hogy a Hagenauer kereskedőfamília tulajdona. A háztulajdonos és Mozart szülei között jó baráti kapcsolat volt. A Mozart família lakása a ház 3. emeletén ma látogatható múzeum. Itt született Anna Maria Mozart asszonynak nyolc év alatt hét gyermeke, akikből csak ketten maradtak életben. Utolsó gyermekként itt látta meg a napvilágot egy sötét udvari szobában a kis Wolfgang Amadeus 1756. január 27-én. A háznak egy másik, rokokó szépségben szárnyaló homlokzata is volt, amely a túlsó oldalra, az Universitätsplatzra nézett, de ezt szerencsétlen módon a XIX. század közepén elbontották, és sablonos klasszicista homlokzatot kapott.
A következő kis utca a Gstättengasse, amelyet a Gstättentor nevű kapun át érünk el. A Mönchsbergre vivő felvonópálya előcsarnokát az utca baloldalán találjuk.





A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

Forrás: internet, Ausztria útikalauz


4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép! Klassz leírás csodás fotókkal! :)

    VálaszTörlés
  2. De jó, nagyon örülök, hogy tetszik! :) Ezzel a bejegyzéssel jól megdolgoztam, mert bár nem Salzburg volt a kedvencünk, mégis itt készült a legtöbb fotó. Mire én ezeket kiválogattam és kollázsba rendeztem... nem volt semmi. De ez nem panaszkodás ám, mert jó volt válogatás közben felidézni az emlékeket.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszönöm ezt a remek bejegyzést. Legalább alkalmam nyílt arra,hogy megismerjem Salzburg nevezetességeit.Nemrég egy szervezett buszos kirándulás alkalmával voltunk itt,de csak rohantunk,mert kevés volt az idő.Az idegenvezető nagyon sok infot elmondott,mégis úgy éreztem semmi nem maradt meg belőle.Nagyon sok helyre a váron belül be sem jutottunk.Csodás leírás,csodás fotók! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves dicséretet! :) Örülök, hogy ezen a bejegyzésen keresztül egy kicsit jobban megismerhette Salzburgot. :)

      Törlés