2012. augusztus 3., péntek

Húsvéti kalács






A kalács számomra mindig is maga volt a csoda. Féltem is tőle rendesen. Kinéztem magamnak egy receptet egy ismert receptes oldalon, és azt nézegettem sokáig. Elképzeltem milyen szép is lenne a húsvéti asztalon. Ott illatozna, Anyáék meg csak néznének, hogy jé, már kalácsot is sütök. Tudtam, hogy egyszer nekifogok én, csak még nem jött el az ideje. Aztán nézegettem más recepteket is, nem tudtam, melyiket válasszam, de végül a legelsőnél maradtam, némi vajmennyiség-változtatással. Azóta többször megsütöttem, legutóbb épp húsvétra.
Amikor az ember valami olyat készít, amit gyerekkora óta imád, és azt hallja, hogy milyen nehéz jól megcsinálni, és többször tapasztalja, hogy micsoda finom az íze, milyen nagyszerű az állaga, akkor nem könnyű felnőttként odaállni, és egyedül megcsinálni. Főleg, ha olyan apja van az ember lányának, aki szereti misztifikálni bizonyos ételek elkészítését, mintha az legalábbis utánozhatatlan tökély lenne, vagy csak a beavatottak lennének képesek prezentálni. Ezután még kérdés, hogy miért nem álltam neki csak úgy ukkmukkfukk?
Aztán rájöttem, hogy nem kell ám a zabszemet tartogatni abban a bizonyos lyukban. A kelt tésztáim egyre jobbak – miért ne sikerülne az a „csodakalács”?! Már a szót is utálom! Nincs benne ui. semmi csoda. Vagyis van, de azért nem lehetetlen jót alkotni. Csak be kell tartani a hozzávalók arányát, a dagasztás kapcsán kitartónak kell lenni (bár azóta már ez a hitem is megdőlt), és szeretni kell azt a kelt tésztát. Ne higgyünk hát a „misztifikálóknak”, hanem bízzunk magunkban, és süssünk bátran kalácsot!
Ha apukám tudná, hogy végül olyan kelt tészta dagasztására vállalkoztam, amire ő mindig büszke volt, bizonyára hanyatt esne a székkel, amin épp ül, és nem hinne sem a szemének, sem az ízlelő-bimbajának. Pedig nem tettem egyebet, mint azt, hogy jó receptet választottam, és volt türelmem megdagasztani a tésztát. Eleinte azonban sülés közben újra és újra szétmászott a fonás, és odalett a szépséges külalak. Fontam szorosra, akárcsak lazára, de nem ez volt a nyitja. Talán a vaj a megoldás kulcsa, attól csúszott szét? Ki tudja? Tovább próbálkoztam, aztán egyszer csak már nem mászott szét. :) Szezámmagos formakalácsnak is megsütöttem már, de ez a kis finomságos mindenhogy jó.

A képen látható kalács most fele mennyiségű hozzávalókból készült, 20-25 perc alatt megsül, és jól látható, hogy így sem kicsi. Úgy 70 dkg-os lehet, de ebben nem vagyok biztos, mert olyan hamar rárepültünk, hogy nem volt időm lemérni. :D












Hozzávalók 1 nagy kalácshoz:

60 dkg finomliszt
3 tojássárgája
8 dkg porcukor
1 jó ek só
7 dkg vaj
kb. 3 dl + 1 ek tej
3 dkg friss élesztő

elkészítés:

  1. A vajat felolvasztjuk és hűlni hagyjuk.
  2. A lisztet tálba szitáljuk, közepébe mélyedést nyomunk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 dkg porcukrot, egy kevés tejjel és liszttel simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk.
  3. Az élesztő körüli lisztre rászórjuk a sót és a többi cukrot, a felfutott élesztőhöz adjuk a villával elkevert tojássárgája nagy részét (a maradékot elkeverjük egy 1 evőkanál tejjel), és a megmaradt tejjel összeállítjuk a tésztát.
  4. A vajat fokozatosan adagolva hozzá jól kidagasztjuk, és ha a felülete már sima, és kezd hólyagosodni, akkor kilisztezett tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük. (Egy idős néni szerint úgy is dagaszthatjuk, hogy munka közben kisebb szüneteket iktatunk be, kelni hagyjuk a tésztát, majd folytatjuk a dagasztást. Tapasztalatom szerint azonban erre semmi szükség, rövid dagasztási idő is elég neki.)
  5. Ha megkelt, ötös fonat esetében a tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, a darabokat gömbölyűre alakítjuk, majd egyenként megsodorjuk, és kialakítjuk a kalács formáját: a tésztakígyókat a felső végüknél összetapasztjuk, majd balra 2, jobbra 3 sodormányt rendezünk.
    Jobbról a legszélső tésztakígyót középre helyezzük (így most bal oldalon lesz 3), majd onnan a legszélsőt szintén középre igazítjuk, és így tovább, amíg végig nem érünk. A tészta végét kissé aláhajtjuk.
  6. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, letakarjuk, és kb. félórás kelesztés után a tetejét megkenjük tejjel kevert tojássárgájával.
  7. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 40 perc






























4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. De cuki vagy, köszi! ♥ :) Annak örülök a legjobban, hogy 3 éve már Anya se vesz bolti kalácsot, hanem én sütöm nekik. :D

      Törlés
    2. Bizony az a legfinomabb. Ilyen kalácsokat egyetlen helyen sem árulnak. ;)

      Törlés
    3. Így van! És milyen jó, hogy mi tovább visszük a hagyományt. ;) Egyébként a régi bolti kalács még finom volt, a maiak kapcsán viszont nincs tapasztalatom, mert már egy ideje nem veszek.

      Törlés