Puncs szelet

Még mielőtt bárki is rám borítaná az asztalt, hogy „de hát ez nem is az igazi puncs szelet!”, előre szólok, hogy ez nem az igazi puncs szelet. :D De nagyon hasonló. ;)
Egy másik sütimhez túl kevésnek bizonyult ui. a piskóta, és egy későbbi alkalomig lefagyasztottam. Úgy volt, rakott desszert lesz belőle, de amikor a félretett tészta kiolvadt, azon nyomban meggondoltam magam, és inkább Jetty tortaként szerettem volna látni. El is készült a tésztamassza, ami – mint valami újabb ihletadó – azért könyörgött, hogy olyan sütivé alakuljon, amilyet még sosem készítettem. Nevezetesen puncs szeletté, ami egyébként sosem tartozott a kedvenceim közé. :D Úgy megörültem ennek a hirtelen támadt ötletnek, hogy azon kaptam magam, hogy máris veszem elő a tojásokat a töltelék keretéül szolgáló piskótához. Utánajártam, hogyan is készül a fényes cukormáz. Úgy látszik, ha valami sikerre van ítélve, akkor a munkálatok is gyorsan zajlanak. Így hát ez a Macskanyelv -féle puncs szelet is hamar elkészült. A sikert pedig legelőször is Anya állapította meg, aki elsőként kóstolta. Elmondása szerint a savanykás meggylekvár kellemesen ellensúlyozza a tömény tésztamasszát, a rum is jól érezhető, és szerinte a cukormázra általában jellemző kis ropogósság sem tűnik ki. Utóbbival én egy csöppet vitatkoztam – nem véletlenül nem vagyok oda érte. De hát a puncs szelet rózsaszín máz nélkül nem lenne az igazi. ;)

Hozzávalók 16 szelethez:

Piskótához:
6 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
10 dkg olvasztott vaj
6 g sütőpor

Kakaós piskótához:
3 tojás
5 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
5 dkg olvasztott vaj
3 g sütőpor

Tésztamasszához:
a kész kakaós piskóta összetördelve
12 dkg vaj
8 dkg porcukor
3 ek. jó minőségű rum
10 dkg áfonyadzsem
10 dkg házi meggydzsem
15 dkg pirított, durvára darált dió

Kenéshez:
20 dkg házi meggylekvár

Mázhoz:
20 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 ek. meggyszörp
1 ek. rum
pár csepp piros ételfesték

elkészítés:

1. A piskótához a tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, majd felváltva beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét és a sütőporral vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt gáztepsibe öntjük, egyenletesen szétkenjük, majdnem teljesen a tepsi széléig, és előmelegített sütőben megsütjük. Még melegen lehúzzuk róla a sütőpapírt, és átfordítjuk a sütő rácsbetétjére. Így hagyjuk kihűlni.
3. A kakaós piskótát is a fent leírt módon készítjük el, és miután kihűlt, összetördeljük.
4. A tésztamasszához a vajat a porcukorral kihabosítjuk, belekeverjük a rumot, a kétféle dzsemet, és az összetördelt piskótát is hozzáadva, krémesre dolgozzuk.
5. A diót kissé megpirítjuk, és miután kihűlt, késes aprítóval durvára daráljuk. A tésztamasszába keverjük.
6. A piskótát középen két lapra vágjuk, a széleket egyenesre szabjuk (én így 17x27 cm-es lapokat kaptam), és mindkettőt megkenjük meggylekvárral. Az egyik lekváros lapra rásimítjuk a kakaós masszát, és ráfektetjük a másik tésztalapot, a lekváros felével lefelé. A süteményt lesúlyozzuk és hűtőbe tesszük 1-2 órára.
7. A mázhoz a porcukrot elkeverjük a tojásfehérjével, a málnaszörppel, a rummal, majd gőz fölött, kevergetve meglangyosítjuk.
8. Egyenletesen elkenjük a sütemény tetején, majd hűtőbe tesszük pár percre, hogy a máz kicsit meghúzzon. Ezután a maradék mázzal becsíkozzuk a tészta tetejét, és hűtőbe téve hagyjuk, hogy megkössön. A süteményt hideg vízbe mártogatott késsel hosszúkás szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés:
A fotózás csak másnap történt, ezért a mázon lévő rácsminta a hűtőben való hosszú tartózkodás miatt sajnos kissé elfolyósodott. Így nem olyan hangsúlyos.

Pánkó – erdélyi farsangi fánk Kati néni módra

Idén március 6-ával véget ér a farsangi időszak. Olyan recepttel zárom a fánkok sorát, ami igen kedves a szívemnek, mert szép élmények fűződnek hozzá. Bár ez a bizonyos szép emlék mindössze 30 perc eredménye, mégis úgy érzem, örökre belém ivódott. :) Történt ui., hogy az óévben Erdélyben töltöttünk pár napot a barátainkkal, és a hazafelé vezető úton tettünk egy kis kitérőt Almásra, ahol meglátogattunk egy nagyon kedves, idős asszonyt. Ő a mi Marcsink kedvenc nagynénje, Kati néni. Most először találkoztunk vele, de olyan szívélyesen fogadott, mintha legalábbis az unokái lennénk. Ez a fajta fogadtatás arrafelé biztosan nem ritka, hiszen az erdélyi emberek igen vendégszeretőek, de számunkra mégis szokatlan. Meghatott bennünket a néni természetessége, és ízes beszéde megmelengette a szívünket. Mindez talán patetikusnak tűnhet, de aki egyszer már átélt hasonlót, az pontosan érti a fenti megállapítás mögött rejlő érzéseket. :)
Kati néni le lett tiltva a komolyabb ebédről, de ugye az mégse lehet, hogy étel nélkül várjon bennünket – amikor beléptünk a házába, édes illat csapta meg az orrunkat, és bár a Kutyafüllel úgy bereggeliztünk, hogy még délben sem voltunk éhesek, a két nagy tálban púpozásig rakott fánkra azért képtelenek lettünk volna nemet mondani. – Megboldogult gyerekműsoros éveim alatt a különböző óvodákban gyakran volt részem a fánkkóstolásban, és szerencsére sosem kellett csalódnom. De Kati néni fánkja mindent vitt – életemben nem ettem még olyan finomat, mint amilyen az övé! :) Olyan könnyű és puha volt, hogy 3 darab után is úgy éreztem, tudnék még enni belőle. :D Belül üreges, és szinte csak egy külső héjból állt. Csak úgy gyűrtük befelé, miközben őt hallgattuk. Aztán egyszer csak előkerült a mobiltelefon, és Kati néni rámondta nekem az ő remekbe szabott receptjét. Igaz, ő 2 kg lisztből szokta készíteni – nem aprózza el :D –, de én csak ezt az egészen kis mennyiséget sütöttem. Ahány ház, annyi szokás – igaz ez a pánkóra is –, és most íme a Kati néni féle recept. :)
Bízom benne, hogy ez a kedves néni még sokáig köztünk lesz, hogy pánkót és egyéb finomságokat készíthessen a szeretteinek. :)

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

25 dkg finomliszt+a dagasztáshoz
3 dkg porcukor
½ mk. só
1 kis tojás
0,4 dl napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
1,5 dl víz és tej fele-fele arányban
1 l kókusz- vagy egyéb növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. Az élesztőt 1 dkg porcukorral elkeverjük a langyos vízben, és letakarva felfuttatjuk.
2. A szobahőmérsékletű tojást a tejhez keverjük, és a felfutott élesztővel, olajjal együtt a sóval vegyített liszthez öntjük.
3. A lágy tésztát robotgéppel addig dagasztjuk, amíg el nem válik a tál oldalától, majd letakarva 1-1 ½ órát kelni hagyjuk.
4. A másfélszeresére megkelt tésztát lisztezett „lapítón” kisujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, és 7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Letakarva 30 percet pihentetjük. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
5. A megkelt fánkokat a felül lévő felükkel lefelé, óvatosan a 175°C-ra felhevített olajba tesszük, és miután megsültek, mindet megfordítjuk, és a másik felüket is pirosra sütjük (közben nem fedjük le!).
6. A kisült fánkokat papírtörlőre szedjük, majd langyosra hűlve, porcukorral hintve tálaljuk. (Lekvárt is kínálhatunk mellé.)

Parmezános krumplileves húsos szalonnával és kukoricával

Mostanában újra rákaptunk a levesre. Bizony, nálunk ez nagy szó, mert alapvetően nem vagyunk nagy levesfogyasztók. Míg nem pár hete ismét nagyon megkívántam, és olyan jól esett, hogy azóta többször is főztem – hol ilyet, hol olyat. A most itt is bemutatkozó krumplileves szintén köztük volt, és mivel nagyon ízlett, úgy éreztem, helyet kell kapnia a blogon. :) A krémesített hagymás alap most nagy favorit, és bár nem mostanában „fejlesztettem ki”, az utóbbi hetekben szinte minden levesemhez használom. :D
Levesből jelenleg képesek vagyunk annyit enni, hogy nem is kell utána második fogás.

Hozzávalók 4 személyre:

Leveshez:
12 dkg kockázott, húsos szalonna
2 fej vöröshagyma
40 dkg krumpli (lisztesre fövő, tisztítva mérve)
10 dkg konzerv kukorica
10 dkg reszelt parmezán
1 ek. Toscana fűszerkeverék (ennek híján: oregánó, bazsalikom, majoránna, rozmaring, borsikafű, kakukkfű, zsálya)
őrölt fekete bors
só
1 l tyúkhúsalaplé vagy víz + 1 leveskocka
1 tk. mangalicazsír

Tálaláshoz:
személyenként 1 ek. tejföl
személyenként 1 felszeletelt, pirított zsemle

elkészítés:

1. A szalonnát a felhevített zsíron megpirítjuk, majd kiszedjük a lábasból, és félretesszük.
2. A visszamaradt zsíron megdinszteljük a felkarikázott hagymát, közben sózzuk, majd rátesszük a fele mennyiségű, kis kockákra vágott krumplit, és 1-2 percig együtt dinszteljük.
3. Felöntjük fél liter húslevessel (vagy leveskockás vízzel), felforraljuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Botmixerrel krémesre dolgozzuk.
4. Beletesszük a felkockázott krumpli másik felét, a pirított szalonnakockát, a fűszereket, hozzáöntjük a többi alaplevet/vizet, és fedő alatt, kis rést hagyva, puhára főzzük.
5. Sózzuk még, ha szükséges, majd felolvasztjuk benne a reszelt parmezánt, végül hozzáadjuk a kukoricát. Pirított zsemleszeleteket és tejfölt kínálunk mellé.