Túrós-póréhagymás palacsintatorta póréhagymacsírával

Nagyon ritkán sütök palacsintát, pedig szeretem. A sósakat különösen. :) Most megint kedvet kaptam hozzá. A túró ezúttal nem édesen, hanem sósan került bele, kiegészülve a hőn szeretett húsos szalonnával és póréhagymával. Nekem annyira ízlett, hogy rögtön előlépett kedvenc palacsintává, és bár a póréhagymacsíra is belopta magát a szívembe, azzal sajnos csínján kell bánnom.
Szinte teljesen egyedül ettem meg, aminek örültem, mert simán el tudtam volna rajta élni egy hétig is. Egyébként csak 3 napig tartott. :D

Hozzávalók 22-24 cm-es sütőtálhoz:

Palacsintához:
30 dkg finomliszt
4 tojás
5 dl tej
1 dl tejszín
1 dl víz
2 ek. olívaolaj
1 mk. só
1 csipet cukor
kókuszolaj a sütéshez

Töltelékhez:
60 dkg túró
15 dkg mascarpone
1 tojássárgája
1 szál póréhagyma
20 dkg kockázott, füstölt császárszalonna
1,5 dl zöldség alaplé vagy húsleves
őrölt fehér bors
1 tk. só

Továbbá:
1 kis tojás sárgája
4 dkg tejföl
5 dkg reszelt parmezán sajt
személyenként 1 kis marék póréhagymacsíra

elkészítés:

1. A palacsintatésztához a sóval, cukorral ízesített tojást kézi habverővel felverjük, majd apránként, felváltva csomómentesre keverjük benne a lisztet és a tejszínnel, vízzel vegyített tejet. 1 órát pihentetjük, majd enyhén kiolajozott serpenyőben egymás után kisütjük a palacsintákat (16 darab lesz). Félretesszük.
2. A töltelékhez a szalonna zsírját kisütjük, majd kiszedjük a zsírból, és félretesszük. A megtisztított, felaprított póréhagymát megdinszteljük a visszamaradt szalonnazsíron, közben sóval, borssal ízesítjük. Felöntjük az alaplével, és addig pároljuk, amíg elforrja a levét. Kihűtjük.
3. A túrót alaposan elkeverjük a mascarponéval, a tojássárgájával, a póréval, a sült szalonnával, és ha szükséges, sóval, borssal utánaízesítjük.
4. Egy palacsintát a vékonyan kiolajozott sütőtálba fektetünk, megkenjük egy adag túrós töltelékkel, és ráhelyezünk egy másik palacsintát. Így járunk el addig, amíg el nem fogynak a hozzávalók.
5. A tetejét megkenjük tojássárgájával elkevert tejföllel, és előmelegített sütőben készre sütjük. Félidőben rászórjuk a sajtot, és ráolvasztjuk. Kicsit hűlni hagyjuk, majd cikkekre vágjuk, és a csírával megszórva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

Az ételt egyszerűbben is elkészíthetjük: a kisült palacsinták egyik felét megkenjük a töltelékkel, megszórjuk reszelt sajttal, háromszög alakúra hajtjuk, és a csírával megszórva, rögtön tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Piskótaomlett kajszilekváros túrókrémmel

Korábban már csináltam piskótaomlettet, és most eszembe jutott, hogy újra megsüthetném ezt a jópofa sütit. Valóban látványos – és még csak nem is bonyolult – édességről van szó, el lehet vele kápráztatni a vendégeinket, hiszen ilyen formában ritkán készít az ember édességet. Most kakaóport is csempésztem a tésztába, és sima tejszínhab helyett valamilyen finom krémmel terveztem megtölteni. Volt még egy doboz mascarponém, abból lett volna a töltelék, de azt bolond mód hőkiegyenlítés nélkül kevertem a vajkrémhez, ami ettől ikrás lett, sőt a lekvár hatására később le is vizesedett. Gyakorlatilag használhatatlanná vált. Ekkor meg is fogalmazódott bennem, hogy újabban ahhoz képest elég sűrűn elrontódik valami a konyhában, és csak a kuka lakik jól a beledobott ételtől, hogy amúgy nem jellemző rám a bénázás. Nem szomorkodtam sokáig, de mascarponém már nem lévén, túrót vettem elő, és abból készült el a 2. adag krém. Utóbb még örültem is neki, hogy így alakult, mert ennek a kis malőrnek hála sikerült olyan tölteléket alkotnom, amit ezentúl biztos, hogy többször is elkészítek, legfeljebb más és más ízesítéssel.
Annyira ízlett, és olyan hamar elfogyott, hogy szinte megbántam, hogy a felét elajándékoztam. :D

Hozzávalók 8 süteményhez:

Piskótához:
4 tojás
8 dkg nyírfacukor darálva
2 cs. Bourbon vaníliás nyírfacukor darálva
4 dkg fehér tönkölybúzaliszt
4 dkg őrölt mandula
2 csapott tk. keserű kakaópor
1 mk. sütőpor

Töltelékhez:
25 dkg túró
10 dkg puha vaj
10 dkg nyírfacukor darálva
5 dkg sárgabaracklekvár
1 ek. citromlé

Díszítéshez:
2 dkg pirított, aprított mandula
4 szem aszalt sárgabarack
5 dkg olvasztott tejcsokoládé

elkészítés:

1. Két gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és mindkettőre 4-4 db 12 cm átmérőjű kört rajzolunk.
2. A tojássárgákat a kétféle cukorral fehéredésig keverjük, majd felváltva hozzáforgatjuk a sütőporral, kakaóporral, őrölt mandulával, vegyített lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
3. A tésztamasszát nyolcfelé osztva az előrajzolt körök közepére halmozzuk, elsimítjuk, és az „omletteket” előmelegített sütőben egymás után megsütjük.
4. Kartonpapírból 8 db 2-3 cm átmérőjű hengert készítünk, vagy 2 db alufólia- vagy folpack hengert veszünk elő.
5. A megsült piskótákat sütőpapírostól átfordítjuk egy tiszta konyharuhára, és lehúzzuk róluk a sütőpapírt. Még forrón ráfektetjük a papírhengerekre, meghajlítjuk, és a szélüket a találkozásnál fogvájóval összetűzzük. Hajtással lefelé tortarácsra tesszük és hűlni hagyjuk. Így járunk el a másik 4 piskótával is.
6. A vajat a porcukorral felhabosítjuk és hozzákeverjük a lekvárral ízesített, botmixerrel pürésített, szobahőmérsékletű túrót, valamint a citromlevet.
7. A krémet nejlonzacskóba kanalazzuk, majd 10 percre hűtőbe tesszük dermedni. A zacskó csücskére kb. 1 cm átmérőjű lyukat vágunk.
8. A piskótákból eltávolítjuk a fogvájót, megtöltjük a túrókrémmel, a tetejüket olvasztott csokoládéval díszítjük és megszórjuk az egészen kis kockákra darabolt aszalt sárgabarackkal és az aprított mandulával.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:

Nyírfacukor és tönkölyliszt helyett ugyanazokkal az arányokkal normál cukorral és sima liszttel is elkészíthetjük.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Az új remény ♥

 

2016. július 29., facebook
– 6 Maine coon cica született a kolléganőmnek tegnap este.
– Biztos édesek. Jó lenne egy kiscica…
– 1 naposak. Majd otthonról küldök képeket.

2016. október 10., facebook
– Nu? (fotó a júliusban született, még gazdátlan Main Coon kiscicáról)
– Cukimuki, de nem lehet…
– Akkor nem. Csak mert nem lenne olyan drága. Így eszembe jutottál.
– A Kutyafüllel megbeszéltük, hogy nem sokkoljuk a mieinket egy negyedik cicával. Így amíg ők velünk vannak, nem lesz új gyerek. Persze nagyon jó lenne, mert Kumpi nélkül nem teljes a csapat, de így döntöttünk. Az ő érdekeik, lelkiviláguk fontosabb, mint a mi örömünk, hogy kiscicát dögönyözhetünk.

2016 októbere
Makka nagybeteg...

2016 november vége
– Szeretnék venni neked egy Main Coon cicát. Olyan szépek, és hatalmasra nőnek. Örülnék, ha elfogadnád tőlem ezt az ajándékot.
– (elérzékenyült hangon) Ez nagyon kedves tőled, Anyuci, de én tudom, hogy Makka meggyógyul, és nekem nem kell senki más, csak ő.
– Tudom, csak arra gondoltam, felvidítana.
– Engem az vidítana fel, ha ő újra egészséges lenne.
– Megértem, persze, én is azt szeretném, és tudod, hogy minden egyes nap ezért imádkozom.
– Tudom, és köszönöm!

2016. december 13.
Búcsú Makkától...

2017. január 4., reggel 8:18, telefonhívás
– Tegnap óta azon agyaltam, hogy fel merjelek-e hívni. De nem bírtam ki. Megint vannak Main Coon kiscicák.
– (nevetve) Ne viccelj már, csak nem hajtottalak volna el! Tényleg?
– Aham, január 2-án születtek. Nem kell?
– Hááát, nagyon jó lenne. Hihetetlen, hogy felhívtál, mert épp mostanában gondoltam rá, hogy nekem már nincs macskám, mindkét gyerekemet elveszítettem, és bár imádom Leot meg Mollyt, de nem láttam őket picinek, ezért a szívem mélyén nem érzem őket annyira az enyémeknek. Olyan jó lenne, ha megint anyuka lehetnék.
– Igen, tudom, ezért mertelek mégis felhívni.
– Aranyos vagy!

Aznap 8:30, facebook
fotók a Main Coon alomról
– Csodásak! ♥ Köszi! :) Így elsőre színre az a cica tetszik, aki legfölül van a mamacica cicijén, az, aki a legbarnább.
– még több fotó a kiscicákról
– Szerintem 5 vagy 6 cica van, ahogy látom. Szerintem ő az, aki nekem tetszik.
stb., stb.

Aznap délben
– Kutyaaa, olyan jó lenne egy kiscica! Tudom, hogy megbeszéltük, hogy amíg Leoék velünk vannak, nem lesz új cirkányunk, de nekem már nincs se Kumpi, se Makka.
– Tudom. Tényleg jó lenne, de…
– sóhaj + biggyesztett száj

Másnap
– Kutyaaa, elképzeltem, ahogy az a kis pocok itt idétlenkedik Leoékkal…
– somolyog
– Hmmm?
– szótlanul somolyog tovább a fejével "nem"-et üzenve

Minden nap ugyanaz a lemez különféleképpen cifrázva
– Kutya, szerintem Molly gondoskodna róla.
– Kutya, az is lehet, hogy Makka lelke van benne.
– Kutya, tudod mekkorákat játszanának ezek hárman a kicsivel?!
– Kutya, te emlékszel még arra, milyen érzés kiscicát fogni?
– Kutya, képzeld el, ő lehetne az első olyan macskánk, akit ide-oda lehetne cipelni, és akkor jöhetne velünk kirándulni, te meg nem nyafognál, hogy menjünk haza, mert Leo meg Molly otthon maradtak.
– Kutya, úgy hiányzik Makka… ...meg Kumpi…
– Anyával beszéltük, hogy szerintünk ez egy jel. Makka elment, és ahogy telnek a hetek, egyre erősebben érzem, nem bírom saját macska nélkül. Erre jött a telefonhívás.
– Kutyinyek, te is tudod, milyen finom tejcsiszagúak, amíg picik. Nem szeretnéd beszippantani minden nap ezt az illatot? Aztán meg, amikor már nagy lesz, ugyanúgy belefúrhatod az orrodat a bundájába, ahogy most Leoékéba.
– Azon agyalok, milyen nevet adnék neki.
– Szerintem viking neve legyen.
– Makka biztos örülne fentről, ha látná… ...ő legalább ugyanolyan cirmos.
– Kár, hogy nem ugyanaz a vérvonal, és nem is félperzsa, ráadásul kandúr, de mindig is Main Coont szerettem volna.
– A kiskandúrt vagy a kiscsajt? (+ a két nem előnyeinek és hátrányainak sorolása)
– Kutyaaa, most mondd meg őszintén, te nem szeretnéd?
stb., stb.

Egyszer csak egy napon…
– (huncut, cinkos Kutyafejet vágva) Figyelj csak, Bubi! Benne vagyok!
– Hííí… De tényleg? Te is ezt akarod?
– Tudod, hogy igen. Csak félek.
– Tudom. De hidd el, nem lesz baj, majd összebarátkoznak.
– De mi van, ha nem?
– De!
– De, ha nem?
– Akkor megvédem őket egymástól. De tudom, hogy nem lesz baj.
– beletörődő, reménykedő sóhaj

2017. január 27., macskaszemle
– Annyira tudtam, hogy te is itt leszel, éreztem!
– (röhögve) Gondoltam, megleplek.
– Sikerült. ………… Jaaaahaaajjj, Kutya, nézd, ott vannak!!!
átszellemült macskafigyelés majd' 2 órán át, sűrű fényképezőgép kattogtatással egybekötve 

 

Az elkövetkező 1 hónapban...
facebookon küldözgetett fotók az egyre gyarapodó, ügyesedő kiscicákról
lelkes üziküldözgetés Eszterrel, a „tenyésztővel”, szinte naponta
eközben Makka mint mobiltelefon háttérkép + képernyővédő
norvég/svéd/dán/finn férfinevek és jelentésük átbogarászása
helyenként feltörő aggodalom, a „mi lesz, ha Leoék mégis bántani fogják?”- problematikája kapcsán
a tökéletes macskanév megtalálása (norvég lett – nem kérdés, hogy viking)
egyre erősödő, boldog izgalom
erőteljes Makkahiány helyenként bőgéssel tarkítva
a bébi macskakaja és az új fekhely megrendelése
a lakás kitakarítása atól cettig
a hordozó kifertőtlenítése (közben zokogás, mert Makka…)
folyamatos és erős, boldog izgalom
március 1. – slow motion videó + fotók by Edina (elérzékenyülés a ténytől, hogy a kandúrka bűbájos, bohócképű és vadítóan gyönyörű)
Makka arcocskájának felfedezése a kiscica pofijában

2017. március 4.
dupla ünnep (8 éve ezen a napon költöztünk össze + most meg a 8 hetes kiscicával)
leírhatatlan boldogság: a kis kandúr végre itthon – Mollyval, Leoval, a Kutyafüllel és velem

Edina, örökre hálás leszek neked. Köszönöm!

Hosszú, boldog, betegségektől mentes életet kívánunk neked, Trygve!

♥ 

🐈