Tönkölypizza háromféle feltéttel

Már nagyon ki voltunk éhezve a pizzára, így hát vasárnap reggel eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, pizza lesz az ebéd. :D Mivel a tönkölyliszt egyszer már jól vizsgázott a pizzatészta kapcsán is – bár az a korábbi inkább calzone volt –, ezért nem aggódtam azon, hogy finom lesz-e. Úgyhogy ezúttal bátrabb voltam, és teljes kiőrlésű tönkölyliszttel vegyítettem.
Mivel több olyan hozzávaló is volt itthon, amit el tudtam képzelni feltétnek, ezért most nem csak egyféle, hanem rögtön három fajta került rá egyazon pizzára. Igazából négyfélét terveztem, de ahogy kinyitottam a kamrapolcot, szembesültem a ténnyel, hogy nincs itthon gombakonzerv. A vörös babhoz viszont nem volt kedvem. A sárgarépától mint pizzafeltéttől kicsit féltem, de amikor a Kutyafül belekóstolt, megnyugodtam, nem lőttem mellé vele. :) Majdnem bepusziltunk egy-egy pizzát fejenként, de sikerült megálljt parancsolnunk magunknak, így majdnem a másik pizza majdnem teljes egészében átmentődött vacsorára. Fogyókúrás mércével mérve, aznap kétszer is jóllaktunk belőle. :)

Hozzávalók 2 db 24 cm-es pizzához:

a tésztához:
15 dkg fehér tönkölybúzaliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk. finomítatlan nádcukor
1 tk. só
1,5 ek. olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
1,5 dl víz

a mártáshoz:
½ doboz (200 g) darabolt paradicsomkonzerv (Pomodoro)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szűk ek. kolbászzsír
1 csapott tk. morzsolt oregánó
őrölt fekete bors
só
1 tk. finomítatlan nádcukor

a feltétekhez:
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
1 ½ szál frankfurti virsli
8 dkg lángolt kolbász
8 dkg pápai sonka
8 dkg konzervkukorica
½  szál bocskorpaprika
½ szál hegyes erős paprika
1 gerezd fokhagyma
Provence-i fűszerkeverék
1 ek. kolbászsír

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztkeverék közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz felével, betakarjuk egy kevés liszttel, és felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a többi vizet, és tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A kolbászos-virslis feltéthez a kolbászt és a virslit kis kockákra aprítjuk. Előbbit zsiradékmentes serpenyőben zsírjára sütjük, majd szűrőkanálba öntjük, hogy a zsír lecsöpögjön róla. Félretesszük.
4. A virslit a serpenyőben maradt kevés zsíron megpirítjuk, és a kolbászhoz keverjük.
5. A zöldséges feltéthez a felkockázott sárgarépát gőz fölött megpároljuk. A paprikákat felaprítjuk, 1 teáskanál kolbászzsíron megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a kis kockákra aprított fokhagymát, és rövid ideig együtt sütjük. Rátesszük a párolt répát, Provence-i fűszerkeverékkel ízesítjük, átforgatjuk, majd félretesszük.
6. A sonkás-kukoricás feltéthez a sonkát kisebb darabokra vágjuk és összekeverjük a kukoricával.
7. A mártáshoz a megtisztított hagymát és a fokhagymát késes aprítóban pépesre daráljuk (vagy lereszeljük/áttörjük), és 1 evőkanál kolbászzsíron megdinszteljük. Közben sózzuk, borsozzuk.
8. Rátesszük a konzerv paradicsomot, oregánóval ízesítjük, és fedő alatt, kis lángon kb. 10 percig főzzük. Ezután fedő nélkül a felére elforraljuk a levét.
9. A megkelt pizzatésztából 2 gombócot formázunk, és negyedórát letakarva pihentetjük. Ezután lisztezett munkalapon mindkettőt kör alakúra nyújtjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre tesszük.
10.  Megkenjük a mártással, és képzeletben 3 részre osztva ráhalmozzuk a háromféle tölteléket. Így kelesztjük még további 20 percet, majd előmelegített sütőben egymás után készre sütjük. Tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

A mártás a fent leírt mennyiségben pontosan 4 nagy pizzához elegendő, ezért ha a feltét és a tészta hozzávalóinak mennyiségét megduplázzuk, akkor 4 pizzát sütve felhasználhatjuk a teljes adag mártást.

 

Narancskrémes-túrós rakott palacsinta

Maradt még egy kis üvegnyi orange curdöm, és mivel túl sokáig nem szerencsés tárolni, úgy gondoltam, összeházasítom egy kis túróval. Mivel mással, ugye?! :D Legalábbis az én konyhámban a túró nagy becsben van, ezért elég sűrűn „végzi” édességben.
A palacsintatészta egy másik desszertemnél már bevált, most csak egy picit megbolondítottam a porrá őrölt kandírozott narancshéjjal. Sütés közben csak úgy illatozott! :)
A túrótöltelék szintén jól vizsgázott egy másik rakott palacsintám kapcsán, ezért a két receptet vegyítve hoztam össze ezt a harmadikat, ami mégis más, mint a korábbi palacsinta rakottasom, hiszen a narancskrémmel és a kandírozott narancshéjdarabkákkal új ízt vittem bele.
Egyedül a tálba rendezéssel gyűlt meg a bajom, ui. eredetileg máshogy akartam megoldani, sőt ez meg is történt – a felezett palkókat egymáshoz képest kicsit eltolva sorakoztattam a tálba, de olyan idétlen lett az egyre magasabbra emelkedő sorok befejezése, hogy jobbnak láttam újrarendezni. Hát persze, hogy a töltelék látta kárát, mert helyenként kipotyogott a palacsintából. Nem volt mit tenni, másféle elrendezési móddal próbálkoztam, de az se lett sokkal tetszetősebb, így harmadjára is átpakoltam őket. Az a fránya tökéletességmánia… :D Na igen, ennek a hóbortomnak az lett a vége, hogy elég tökéletlenre sikeredett a dizájnolás, így aztán feladtam. Még jó, hogy az első gondolatom az volt, hogy ezúttal egészben kellene hagyni a palacsintákat, és csak szépen egymásra fektetném a darabokat. Igen ügyes kislány módra jól nem úgy csináltam. :D Utóbb még az is megfordult a fejemben, hogy úgy se lenne rossz az elrendezés, ha a feltekert palacsintát háromba vágnám, és egymás mellé ültetném a kis tekercseket. Azt hiszem, ez lett volna a legjobb/legszebb.
Sőt, én el tudom képzelni tortának is – egy kisebb kapcsos tortaformába rétegezzük a krémmel megkent palacsintákat... Na jó, leállítom magam, nem borzolom tovább az idegeket az elrendezési módokkal, jöjjön inkább a recept! :D

Hozzávalók 10 palacsintához, 20,5x20,5 cm-es sütőtálhoz:

Palacsintához:
2 tojás
17 dkg finomliszt
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 dkg kandírozott narancshéj
1,5 dkg vaj
csipet só
2,5 dl tej
1 dl víz
kókuszolaj a sütéshez

Töltelékhez:
40 dkg túró
15 dkg narancskrém
1 ek. citromlé
2 kis tojás
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
5 dkg kandírozott narancshéj

Tetejére:
1 tojás
2 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 dl tej

elkészítés:

1. A palacsintához a felvert tojások adjuk a vaníliás cukrot, a sót, a porrá őrölt, kandírozott narancshéjat, és előbb egy kis liszttel, majd kevés vizes tejjel simára keverjük. Kisebb adagokban megint lisztet és ismét folyadékot adunk hozzá, miközben mindig simára dolgozzuk a masszát. Végül hozzákeverjük a langyosra hűlt, olvasztott vajat. Letakarva, fél órát állni hagyjuk.
2. A palacsintasütő serpenyőben kávéskanálnyi kókuszolajat hevítünk, és egymás után kisütjük a palacsintákat, miközben a serpenyőt két sütés között mindig kiolajozzuk.
3. A töltelékhez a tojássárgákat a cukorral, a puha vajjal habosra keverjük, és a narancskrémmel elkevert túróhoz adjuk. Belevegyítjük a kandírozott narancshéjat, majd hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
4. A krémmel gazdagon megtöltjük a palacsintákat, szorosan feltekerjük, félbevágjuk (de egészben is hagyhatjuk), és vajjal kikent, hőálló tálban tetszés szerint elrendezzük.
5. Az öntethez a tojást összekeverjük a cukrokkal, a tejjel, és meglocsoljuk vele a palacsintákat. Előmelegített sütőben pirosra sütjük (ha a teteje nagyon pirulna, alufóliával letakarjuk), és langyosra hűlve vagy hidegen tálaljuk.

sütési hőfok: 200ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazinban áprilisi számában is megjelent.

15 éve veled... ♥

2001. április 6-a életem egyik legcsodásabb napja volt – az én néhai cicám mamája, Baba új alommal ajándékozta meg a világot. Ennél szebb már csak az a néhány héttel későbbi nap volt, amikor 2 kiscica nem normálisan boldog anyukája lettem. :)
Majdnem csak egy macsek jött haza velünk, mert eredetileg csak egyetlen barna cirmos kislányt szerettem volna, aki enyhítette volna az alig fél évvel korábban elveszített ugyanilyen külsejű cicukám hiányát. De a kis cirmos tesója annyira azt akarta, hogy neki is én legyek az anyukája, hogy nem bírtam ellenállni az erőteljes pocakmutogatásnak, és nagy hirtelen négyen lettünk.
Hónapokon át tartó édes bolondozások következtek, majd pedig az évek alatt annyira összenőttünk mi hárman, hogy komolyan úgy érzem, ők ugyanolyan gyerekeim, mint másoknak a vér szerinti kisfiuk/kislányuk.
Képtelenség lenne leírni azt a köteléket, ami közöttünk volt és van, és nincs értelme taglalni, micsoda bohóckodásokra képesek. Lényeg, hogy az élet nélkülük olyan lenne, mint egy hideg üvegbúra.
Az én két kislánykámnak időközben másik apukájuk lett, sőt akaratuk ellenére 2 mostohatesójuk is, plusz végigcsináltak 2 költözést. Büszke vagyok rájuk, mert védőoltások nélkül megúsztak minden betegséget, azaz sosem volt semmi bajuk. Éppen ezért hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy kettejük közül az egyiküket, Kumpit el kell engednem. Nagyon nehéz időszakot éltünk meg, de ő mindvégig küzdött. Az utolsó útja előtt az állatorvos azt mondta, nem csupán a jó genetikai adottságok, hanem a köztünk lévő szeretet is oka, hogy olyan sokáig kitartott.
2014. december 5-én este, egy szinte egész napos szeretgetés után, különös jelet kaptam fentről – pár órával később jöttem rá, hogy így búcsúzott tőlem az én 13 éves és 8 hónapos, gyönyörű kiscicám. Azóta nem múlik el nap rágondolás nélkül. Mindig hiányozni fog.

Már csak Makka maradt nekem, ez a bohócképű macskamaci, akivel kölcsönös függésben vagyunk egymástól. 15 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot, most is ugyanolyan dinnye, és bízom benne, hogy még sokáig idétlenkedik körülöttem.
Minden egyes vele töltött idő ajándék. :)

Boldog 15. születésnapot Makkermanci és neked is odafönt, Kumpikutyi!

♥

Makka manapság

kezdődik a közös kaland :)

bohócképű pici mancikája

Makka és Kumpi