2015. szeptember 25.

Gofri őszibarackszósszal (paleo)







Életem első gofrisütőjét pár hónappal ezelőtt vásároltam, és ez a második gofri, amit sütöttem vele. Az első nem nyerte el a tetszésemet, pedig elvileg bejáratott recept szerint készült, „rendes” liszttel. Aztán gondoltam egy nagyot, és ahelyett, hogy tovább kísérleteztem volna a fehér lisztes változattal, én máris a járatlan utat választottam. Ez ui. életem első paleo gofrija! :) Hova nem fajulnak a dolgok. :D Bevallom, engem eddig egyáltalán nem hozott lázba a paleózás, és ezentúl sem fog, mert állítólag nincs semmiféle tudományos alapja. Pontosabban én csak a szóhasználattal nem értek egyet, azzal viszont nagyon is, hogy együnk egészségesebben.
Persze nem süthetünk mindent maglisztekből, kókuszlisztből vagy mandulalisztből. A liszt helyettesítésre szánt nyílgyökérpor 5 dkg-ja azonban majd' 400 Ft, ill. a paleo lisztkeverékek se olcsók, ami engem eleve felháborít, mert nem értem, hogy az éppen trendinek kikiáltott dolgok, miért kerülnek mindig a jól megszokott termékek sokszorosába. Ha olcsóbbak lennének, talán könnyebben elterjedhetnének azok körében is, akik nem csupán a trendisége miatt akarnának áttérni az ilyen termékek használatára, hanem valamilyen betegségben szenvednek, vagy csupán szeretnék megelőzni a komolyabb bajokat.
A paleóval kapcsolatos kritikám ellenére nekem is fontos, hogy egészségesen táplálkozzam, úgyhogy ha másért nem is, de ezért megéri olyan alapanyagokat használni, ami kedvez a szervezetünk működésének. A paleo kapcsán tehát maximálisan elhiszem, hogy pl. a finomított cukrok és a fehér liszt nem hat ránk kedvezően. Ha tehát az egészséges jelzőt szem előtt tartva elkészített édesség beleillik a paleolit kategóriába, akkor üsse kavics. :D
Az egészségesség mellett az a legfontosabb szempont, hogy a süti finom is legyen (jó vicc, kinek nem!?), sőt lehetőleg pont olyan, mintha fehér liszttel készült volna. Igazából nem tudom, hogy ez a vágyam a gofri esetében nem fehér lisztet használva valaha teljesülhet-e, de azért én reménykedem.
Az alábbi receptet ki fogom próbálni úgy is, hogy a tojásfehérjét habbá verem, és utólag forgatom hozzá a cukros tojáshoz, mint amikor piskótát készítünk. Egyébként ez itt a képen is kicsit piskótaszerű, úgyhogy az is lehet, hogy habbá vert fehérjével sem lesz majd ropogós. Legalábbis én arra vágyom, hogy ropogós legyen, hiszen egy valamire való gofrinak kívül ilyennek kell lennie, belül pedig puhának. Nekem ezt nem sikerült elérnem az első gofri esetében sem. Nem tudom, mi lehet a titok nyitja, az is lehet, hogy maga a gofrisütő készülék. Az mindenesetre biztos nem, hogy sütés közben nyitogatjuk-e a gépezet fedelét, ui. én így is, úgy is lecsekkoltam. :D
Na, de vissza a jelenlegi waffelhez (mert a kettő egyébként ugyanaz)! Annak ellenére, hogy kívül nem ropog, állagra és kinézetre is jól sikerült, meglepően finom lett, és az első gofrim elbújhat mögötte. A barackszósz pedig valami mennyei! Lehet, hogy csak az én ízlelőbimbóim idétlenkedtek, de a szósznak csöppet ananászos utóíze volt a kókuszkrém miatt. :)






Hozzávalók 6 darabhoz:

Gofrihoz:
3 tojás
2 ek. nyírfacukor
1 ek. kókuszvirágcukor
5 dkg őrölt mandula vagy mandulaliszt
4 dkg kókuszliszt
1 mk. szódabikarbóna
1 dl kókusztej (vagy 1 rész kókuszkrém + 2 rész víz keveréke)
2 ek. kókuszolaj + a sütéshez
1 tk. almaecet

Barackszószhoz:
4 őszibarack (tisztítva, magozva kb. 40 dkg)
1 dl kókuszkrém
2 ek. nyírfacukor

elkészítés:
  1. A szószhoz a barackot felkockázzuk, lábasba tesszük, és villával vagy botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a cukrot, lekvár sűrűségűre főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kókuszkrémmel hígítjuk. Kihűtjük.
  2. A gofrihoz a tojásokat robotgéppel felhabosítjuk, hozzáadjuk az almaecetet, a kókuszolajat, az előzőleg elvegyített száraz hozzávalókat, majd a kókusztej felével tejbegríz sűrűségű masszává keverjük.
  3. A gofrisütőt előmelegítjük, majd konyhai ecset segítségével megkenjük kókuszolajjal. Elosztunk benne mélyedésenként 2 evőkanál tésztamasszát, ráhajtjuk a fedelét, és 4-5 perc alatt aranybarnára sütjük. A kész gofrit konyhai fa lapáttal kivesszük a sütőből, és rácsra tesszük hűlni.
  4. Mielőtt a következő adag tésztát megsütnénk, felhígítjuk azt a maradék kókusztejjel, újra előmelegítjük a gofrisütőt, kiolajozzuk, és a fent leírtak szerint megsütjük a többi palacsintát is. A barackszószt a gofri mellé kínáljuk.

Tipp:
  1. A szószt szilvából is készíthetjük.
  2. Szósz helyett a gofrikat nyírfaporcukor és kókuszvirág-porcukor 1:1 arányú keverékével is megszórhatjuk.

Megjegyzés:
A gofri így készítve nem ropogós, inkább puha, piskótaszerű a tésztája.















A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.

2015. szeptember 16.

Vegyes gyümölcsleves kókusztejszínnel








A hűtőben felszaporodott néhány gyümölcs, és mivel az embernek nem mindig van ihlete, napokig tanácstalanul halogattam a felhasználásukat. Jobbat nem tudtam kitalálni, így hát levest főztem belőle. Ilyen párosításban – barack + körte + kivi – még úgysem próbáltam soha. Rendes tejszín helyett ezúttal kókuszkrémmel ízesítettem, és ez nagyon jó választásnak bizonyult, ui. olyan fantasztikusan finom lett ez az amúgy rettentően egyszerű leves, hogy már akkor tudtam, hogy nem utoljára készítettem. Most már két kedvenc gyümölcslevesünk is van: ez és az epres. :)






Hozzávalók 4 személyre:

4 sárga húsú őszibarack
4 kivi
3 körte
3-4 ek. barna nádcukor
½ lime leve
2 dl kókusztejszín (pl. Cocomas)
1 ek. étkezési kukoricakeményítő (elhagyható)
1 tk. barna nádcukor, darálva (vagy kókuszvirágcukor + nyírfacukor, esetleg eritrit keveréke)

elkészítés:
  1. A meghámozott gyümölcsökből 1-1 darabot egészen kis kockákra vágunk, és annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzzük. Átszedjük egy kis tálkába.
  2. A többi gyümölcsöt is felkockázzuk, a cukorral és a lime levével együtt beletesszük abba a lábasba, amiben az előző adag gyümölcsöt készítettük, és annyi vízzel pótoljuk a levét, hogy 1 l legyen.
  3. A gyümölcsöt puhára főzzük, majd leturmixoljuk és épp csak összeforraljuk a 0,5 dl kókusztejszínben simára kevert keményítővel. Teljesen kihűtjük.
  4. A többi kókusztejszínt magas falú edénybe öntjük, mélyhűtőbe tesszük 20 percre, majd a porcukorral ízesítve, kemény habbá verjük.
  5. A levest tányérokba merjük, mindegyikbe 1-1 evőkanálnyit teszünk a félretett főtt gyümölcsből, és a kókusztejszínhabbal díszítjük.







2015. szeptember 11.

Bolognai spagetti





Ál-bolognai ragut eddig 2-3 alkalommal készítettem, de igazi bolognai spagettit még soha. Mivel azonban nemrégiben vettem olasz durumlisztes spagettit, ill. darált hús is volt a mélyhűtőben, így kézenfekvő volt, hogy ez lesz az ebéd. Utána is néztem, hogyan készül az eredeti bolognai spagetti, de meglepetésemre nem volt olyan egyszerű ráakadni. Az egyik vörösborral, a másik fehérborral készül, és a fűszerezés sem egységes. Először azt hittem, az az igazi, ha van benne bazsalikom és oregánó is, minél bonyolultabb, vagyis inkább minél sokszínűbb az íze, annál eredetibb és jobb. Aztán kiderült, ez nem így van, mert a valódi bolognai alig tartalmaz fűszereket, jobbára csak só és bors van benne, és hagyományosan fehérborral készül. Az Olasz Gasztronómiai Akadémia 1982-ben határozta meg és írta le, hogy milyen is az a „ragù alla bolognese”. Ezek után én is készíthettem volna ezek szerint, de nem volt itthon szárzeller, sem pedig egy bizonyos olasz szalonna, a pancetta. Sőt még teljes tejet sem vettem, úgyhogy ilyen borzasztó hiányosságok közepette fogtam neki az én kis bolognai szószomnak, és abból dolgoztam, amit ezek helyett itthon találtam. :D
Nekem kicsit fura, hogy olyan sokáig kell főzni a szószt, de az olaszoknak bizonyára igazuk van, ha így csinálják. :) És bár az én spagettim még mindig nem pont olyan, mint az övéké, azért még így is megálljt kellett parancsolnunk magunknak, nehogy megegyük az egészet. :D




Hozzávalók 4 személyre:

1 cs. (50 dkg) spagetti (pl. Barilla spaghettini n.3)
2-3 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. olívaolaj

Bolognai raguhoz:

45 dkg darált marha- és sertéshús vegyesen
20 dkg húsos szalonna (lehet füstölt is)
8 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
6 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)
5 dkg zellergumó (tisztítva mérve)
3 ek. olívaolaj
1,5 dl száraz fehérbor
1 doboz (400 g) darabolt paradicsom
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 dl húsalaplé
1 ek. nyírfacukor
őrölt fekete bors

0,5 dl tejszín
személyenként 1 csapott ek. reszelt parmezán sajt

elkészítés:
  1. A megtisztított zöldségeket kis darabokra vágjuk, és az egészet együtt késes aprítóval ledaráljuk, vagy késsel nagyon finomra aprítjuk.
  2. A zöldségpépet felforrósított olívaolajon addig dinszteljük, hogy a levét teljesen elforrja, majd kivesszük a lábasból, és félretesszük.
  3. A szalonnát ugyanabban a lábasban, amiben a zöldségeket megpároltuk, zsírjára sütjük, majd átszedjük a késes aprítóba, és ledaráljuk.
  4. A zöldségpépet a darált hússal együtt visszatesszük a lábasba, alaposan összekeverjük, felöntjük a borral, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg már nem marad leve.
  5. Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, a paradicsomsűrítményt, és fedő alatt, kis lángon főzzük 1 órát. Ha a levét elfőtte, hozzáadjuk az alaplevet, és fedő nélkül rotyogtatjuk tovább, amíg be nem sűrűsödik. Sóval, borssal, cukorral ízesítjük, végül összeforraljuk a tejszínnel.
  6. Közben magas falú lábasban enyhén sós vizet forralunk, kifőzzük benne a tésztát, majd leszűrjük és lecsepegtetjük.
  7. Az áttört fokhagymát a felforrósított olajon kevergetve megfuttatjuk, majd rátesszük a tésztát, megsózzuk és alaposan összeforgatjuk.
  8. A fokhagymás tésztát elosztjuk 4 tányérban, ráhalmozzuk a ragut, és megszórjuk reszelt sajttal.

Megjegyzés:
A ragu jóval több, mint 4 személyre elegendő, de érdemes ekkora adagot főzni, majd lefagyasztani, hogy később csak a tésztát kelljen megfőzni hozzá.










A recept a Kifőztük gasztromagazin szeptemberi számában is megjelent.