James Bowen: Bob, az utcamacska

Most csaptam csak a homlokomra, hogy itt a blogon kimaradt a népszerűsítésből egy nagyon jó kis könyv.
Történt ui., hogy az elmúlt nyáron az egyik boltban nézgélődtünk, és elhaladtunk a könyveket kínáló polcsorok előtt is. A Kutyánszki hirtelen megállt, lekapott a polcról egy vaskosabb kiadványt, sóhajtozva nézegette, aztán csendben visszatette a helyére. A szemem sarkából figyeltem a mozdulatsort, aztán amikor ő túlhaladt, hogy a szomszédos polc áruit is szemügyre vegye, gyorsan meglestem, hogy mi volt a sóhajtozás tárgya. Ó, igen, ismét egy macskás könyv! :D Na, gondoltam, ez lesz a következő cicás írás - szám szerint a harmadik -, amit megveszek neki. Fura mód odavan az ilyen témájú könyvekért. :DPár héttel később ünnepelte a szülinapját, és hogyhogy nem, ezt a regényt kapta tőlem ajándékba. Pillanatok alatt kiolvasta, helyenként még meg is siratta, így aztán én is elég hamar meggyőződhettem róla, hogy valóban megható és kedves történetet osztott meg velünk a könyv írója, James Bowen. Persze nem kell valamiféle remekműre számítani, mégis elmondható róla, hogy nem lehet letenni, csak miután az utolsó soráig kiolvastuk.Aki szereti az állatokat, és megtapasztalta már, hogy milyen érzés napról-napra egyre közelebbi kapcsolatba kerülni velük, annak ez a könyv mindenképp jó szórakozást nyújt.
A magánéleti gondjait őszintén felfedő, hányatott sorsú James utcazenészként tengeti életét a londoni utcákon, és egy szép napon társául szegődik egy kivételesen intelligens kandúr. A rőt bundás Bobnak köszönhetően aztán megváltozik főhősünk élete. Az ő bensőséges kapcsolatukba, közös kalandjaikba nyerhetünk bepillantást, miközben feltárul előttünk az utcazenész-lét zaklatott és sokszor kegyetlen oldala.
Kedvcsináló videó róluk.

Almás-fahéjas panna cotta, avagy tejszínes ál-almaleves

A 22. Süss! Alkoss! Díszíts!-játék témáját Pitelány, a Tűpárna és habverő blog írója eszelte ki, miután Leopold cicám őt választotta a következő forduló háziasszonyi posztjára. Az új kiírást annyira izgalmasnak találtam, hogy azonnal beneveztem én is, bár még fogalmam sem volt róla, mivel rukkolok majd elő.
Bevallom, még új vagyok a gasztroblogos játékok terén, hiszen csak a 20. SAD! És a 60. VKF! óta veszek részt ilyesmiben, de mivel szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ezentúl nem maradok ki a mókából.
A mostani forduló témája az „Álarcos” finomságok nevet viseli, és valódi kihívásnak érzem, mert olyan édességet vagy sósságot kell készíteni, ami első látásra másnak tűnik; amiben van valami vicces érdekesség.
Persze azonnal valamiféle édességben gondolkodtam, mert egész egyszerűen átsiklott a szemem a másik lehetőségen, azaz hogy sós étellel is lehet nevezni. Aztán meg már annyira csak az édesre állt rá minden gondolatom (és a gyomrom is), hogy jobbnak láttam, ha nem konvertálom át magam a sósakra.
Jó pár napig agyaltam, de aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos szikra (ami utólag persze már nem tűnik annyira Isteninek), és megszületett ez a jól ismert leves, akarom mondani levesnek kinéző és ízében is rá emlékeztető panna cotta.

Hozzávalók 4 személyre:

3 kis alma
1 citrom
4 ek. méz (vagy ízlés szerint)
1 fahéjrúd
2 csipet őrölt gyömbér
½ vaníliarúd
2 dl almalé
víz
5 dl tejszín
3 zselatinlap

elkészítés:

1. Az alaposan megmosott citrom héjából levágunk 2 db, kisujjnyi széles és kisujjnyi hosszú darabot. A citrom levét kifacsarjuk.
2. A meghámozott, magházától megfosztott almákat felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromhéjat és -levet, a fahéjat, a gyömbért, a vaníliarudat a kikapart magjaival együtt és 2 evőkanál mézet.
3. Felöntjük annyi víz és almalé keverékével, amennyi épp ellepi, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük.
4. A főzőlevet leszűrjük és hűlni hagyjuk. Kiveszünk belőle 2 evőkanálnyi puhára főtt almakockát, és félretesszük.
5. A többi főtt almát 4 evőkanál főzőlében botmixerrel pépesítjük. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
6. A tejszínt a többi mézzel felforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatint.
7. Az almapürét a zselatinos tejszínhez keverjük, és a híg panna cottát elosztjuk 4 mélytányérban. Közepére kanalazzunk az előzőleg félretett főtt almakockát, hűlni hagyjuk, majd a tányérokat folpackkal letakarva, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt meghintjük őrölt fahéjjal.

Tipp:

A leszűrt levet felhasználhatjuk valódi almaleves készítéséhez, vagy zselésítve akár süteménybe is.

Marcipános-fahéjas kelt perec

A napokban a kezembe került egy kártyás receptfüzet, és megakadt a szemem ezen a csavart kiflin – mert hogy eredetileg így hívják. Persze nevezhetnénk csavart csigának is. :) Annak ellenére, hogy nagyon szeretem, nem sűrűn készítek édes kelt tésztát, de most annyira megkívántam, hogy nem halogattam tovább, és icipicit alakítva rajta, megsütöttem ezeket a pereceket. Az illata fantasztikus volt, az ízében sem csalódtam, és a kardamom is kellemesen érezhető. :)

 

 

 

Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 mk. só
½ mk. őrölt kardamom
7,5 dkg vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
14 dkg marcipánmassza
2,5 dkg vaj
1 ek. őrölt fahéj
2 ek. porcukor

a tetejére:
1 tojássárgája
1 ek. tej
nagy szemű cukor és/vagy kristálycukor

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos, cukros tejben, majd hozzáadjuk a sót, a kardamomot, és felöntjük a többi tejjel.
2. Rászitáljuk a lisztet, elosztjuk rajta a lágy vajat, és fakanállal 6-7 perc alatt kidolgozzuk a tésztát. A sima, rugalmas felületű tésztát letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a marcipánt nagy lyukú reszelőn reszeljük és összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Kettéosztjuk, mindkét adagból téglatestet formázunk, majd 2 ív folpack között mindkettőt 30×17,5 cm-es téglalapra nyújtjuk.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, majd kettévágjuk, és 3-4 mm vastag, 35×30 cm-es téglalapra nyújtjuk.
5. Az egyik kinyújtott tésztát úgy tesszük a munkalapra, hogy egy álló téglalapot lássunk magunk előtt, és a 30 cm-es oldalához igazítjuk az egyik fahéjas marcipánlapot a 30 cm-es oldalánál fogva.
6. A tésztának a marcipánlapon túlnyúló felét ráhajtjuk a marcipánra (fekvő helyzetű 30×17,5 cm-es téglalapot kapunk). Ezt 90°-kal elforgatjuk. (Ugyanígy járunk el a másik tészta- és marcipánlappal is.)
7. A töltött tésztákat kb. 2 cm széles sávokra vágjuk, amiket kettévágunk, majd mindet megsodorjuk. A megsodort tésztákra csomót kötünk, a tésztavéget átbújtatjuk a lyukon, és a másik végét alul hagyjuk.
8. A pereceket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva, bő 30 percet kelesztjük.
9. Mindet lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk cukorral. A tepsit az előmelegített sütő középső sínjébe tolva megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc