Csirkenyárs borsos-csokoládés mártással

 

 

Pár éve ajándékba kaptam egy „Partifalatok” című receptkönyvet, és szomorúan konstatáltam, hogy alig van benne olyan recept, amit szívesen elkészítenék. Persze ez csak a finnyásságom miatt van. Nemrégiben aztán újra elővettem a könyvet, és belelapoztam, hátha azóta mégis megkívánok belőle valami olyat, amin addig nem akadt meg a szemem. Azt nem mondom, hogy a most választott recept hozzávalóit tekintve hatalmas változást jelent az ízlésemet illetően, de azt azért elmondhatom, hogy a mártás első látásra korábban biztos nem lett volna túlzottan szimpatikus. Most végre elég bátorságot éreztem ahhoz, hogy elkészítsek egy ilyen ízkombinációjú ételt, és meg kell mondjam, kellemesen csalódtam, mert nagyon ízletesnek találtam ezt a pikáns mártást. A hús persze nem egy nagy valami, hiszen itt a mártás a lényeg.
A recept eredetileg nem ír csilit, viszont ánizst igen, amit - bátorság ide vagy oda - eszem ágában sem állt beletenni. Aki viszont még pikánsabbá szeretné tenni, az tegyen bele nyugodtan.

Hozzávalók kb. 10 nyárshoz:

Húsnyársakhoz:
1 kg csirke- vagy pulykamellfilé
őrölt fekete bors
só

Mártáshoz:
3 szárított pepperoni
1 tk. szárított, tört csilipaprika
2,5 dl csirkehúsalaplé
1 nagy fej vöröshagyma
1 paradicsom (kb. 10 dkg)
1 gerezd fokhagyma
2,5 dkg mandula
2,5 dkg mazsola
1 ek. szezámmag
4 kis szem szegfűbors
1 mk. koriandermag
½ mk. őrölt fekete bors
½ mk. őrölt fahéj
egy csipet só
½ tortilla lap
1 ek. mangalicazsír
2 dkg étcsokoládé

elkészítés:

1. A pepperonit összemorzsoljuk, a csilivel együtt kis tálkába tesszük, leforrázzuk 1 dl húsalaplével, és fél órát állni hagyjuk.
2. A többi hozzávalót turmixgépbe tesszük, beletördeljük a fél tortilla lapot, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és alaposan összeturmixoljuk.
3. A pürét a serpenyőben felforrósított zsírra tesszük, és állandó keverés mellett, kis lángon 5 percig főzzük.
4. Hozzákeverjük a többi alaplevet, az összetördelt csokoládét, és addig főzzük, amíg fel olvad benne a csokoládé.
5. A húst nagyobb kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, nyársra szúrjuk, és faszénparázson vagy kontakt grillben megsütjük. A mártást melegen (vagy langyosan) a hús mellé kínáljuk.

Meggyes cseresznyedzsem

Eljött ez a pillanat is: megfőztem életem első lekvárját, pontosabban dzsemét, mert apukámtól tudom, hogy a kettő nem ugyanaz. Persze főztem én már kis adag, dzsemhez hasonló gyümölcsöntetet pl. túrótortához, de valljuk be, az azért nem olyan, mint egy nagy lélegzetű lekvárfőzés. Ráadásul a dunsztolásról eddig halvány lila dunsztom sem volt, csak távoli, gyerekkori emlékként élt bennem az egész procedúra. Mivel nem vagyok se lekvár, se befőtt-fan, eddig eszembe sem jutott, hogy kitanuljam a befőzés mesterségét.
A kertünkben van 3 meggyfa, akarom mondani 2 meggy- és 1 cseresznyefa. Azért írom így, mert amikor kimentünk szüretelni, még azt hittük, 3 meggyfánk van. Láttuk mi, hogy kicsit más a levele az egyiknek, de azt gondoltuk, az is meggy, csak másfajta. :D A nagytudású városiak, bizony, akik keverik a szezont a fazonnal... jaja, nem ismertük föl, hogy a 3. fa cseresznye. :D Jajj, de boldogok voltunk, amikor ez kiderült. Én speciel 20 éve nem ettem cseresznyét, mert hosszú ideje nem találtam olyat, ami gyerekkorom édes, roppanós cseresznyéjére emlékeztetett volna.
Ez a 3 szépséges fácska most annyi terméssel lepett meg bennünket, hogy lehetetlenség lett volna mindből sütit csinálni, ezért kénytelen voltam elsajátítani a lekvárfőzés alapjait. Naná, hogy Anya segített; elmondta, ő hogyan csinálja. - Ja, csak ennyi!? - kiáltottam fel magamban, ui. az én anyukám nem nagyon misztifikálja ezt a témát. Még csak nem is kevergeti nagyon a lekvárt, hiszen az úgy sem ragad le, mivel a cukker nálunk csak a végén kerül bele. Én sem vittem túlzásba a kevergetést, viszont mivel a cseresznye elég leves, kénytelen voltam sokáig várni, mire a dzsem végre elkészült. Természetesen lehet bele zselésítőt is tenni, akkor sokkal hamarabb megvagyunk vele, de én most elsőre anélkül készítettem, meg amúgy sem vagyok híve a bolti dzsem fixeknek.
Egyszerre 3 nagyobb lábasban főztem – így nem csapkod annyira, ha megkeverjük, ill. hamarabb elfövi a levét.
Mivel nem kedvelem (a saját megítélésem szerint) túlédesített lekvárokat, én csak kevés cukrot tettem a gyümölcsökhöz, így kicsit megmaradt a természetes savanykássága. És végre van saját dzsemünk!!!
Ez a recept már-már arcpirítóan egyszerű, de a fotózási munkálatokat bezzeg nagy műgonddal végeztem, aminek meg is lett az eredménye, mert megint nem tudtam választani, és most is sok képet biggyesztettem a bejegyzésbe. Részemről ezzel zárom is az idei meggyes és cseresznyés recik sorát, illetve befejezem a sok szövegelést is. :D

Hozzávalók:

cseresznye (nálam Germesdorfi, 1 kg-mal több, mint a meggy)
meggy (nálam Pándy üvegmeggy)
cukor
késhegynyi szalicil/befőttes üveg (elmaradhat)

elkészítés:

1. A megmosott, kimagozott gyümölcsöket lábasba vagy fazékba tesszük, nagy lángon felforraljuk, majd mérsékeljük a lángot, és puhára főzzük a gyümölcsöket. (Ha csak kevés dzsemet készítünk, egy lábasba érdemes csak 1-1,5 kg-ot tenni, mert így hamarabb elkészül. Akinek úgy szimpatikusabb, krumplinyomóval átpasszírozhatja.)
2. Néha-néha óvatosan átkeverjük, és ha a leve félig elforrt, a cukrot is hozzáadva, dzsem sűrűségűre főzzük. (A gyümölcs édességétől függően kilónként – kimagozva mérve – 10-15 dkg cukor bőven elég).
3. A befőttesüvegeket alaposan elmossuk, kiöblítjük, tepsibe állítjuk, amit apránként félig felöntünk forró vízzel, és 120°C-os sütőben 20 perc alatt csírátlanítjuk.
4. A kész dzsemet forrón az üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni. (Én nem használok szalicilt, és újabban nem is dunsztolom a lekvárokat, mégsem forr fel, ill. nem penészedik meg.)

Tejszínes meggykrémleves

Most már én is mosolygok magamon, mert olyan ételeket is kezdek megszeretni, amit sok éven át meg nem ettem volna. A meggy – csak úgy magában – szintén ezek közé az ételek közé tartozik, de most, hogy a kertünkben idén a két kis meggyfánk is hozott termést, nincs szívem kidobni, vagy mind egy szálig elajándékozni. A mi meggyünk ui. az édesebb fajtából való, önmagában fogyasztva is ízlik nekem, ráadásul abszolút bio, mert nem érte permetszer.
Az idén nagyon kedvező volt az időjárás a meggytermés szempontjából, így a meggyfáink kb. 5 kilónyi mennyiséggel ajándékoztak meg bennünket, ami a fák méretét tekintve nem kevés. A leszedett gyümölcs egy részét persze mégis elosztogattam.
Meggyszedés után aztán azonnal beindult a fantáziám, és láttam magam, ahogy egymás után készítem a meggyes édességeket. A sort ezzel a krémlevessel kezdtem, és meg kell mondjam, még én is meglepődtem, mennyire jól esett kanalazni a saját termésből készült üde, nyári leveskét.
Innentől kezdve tehát éljen a meggy! :D

Hozzávalók 8 személyre:

a leveshez:
1 kg magozott meggy (nálam Pándy üvegmeggy)
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
½ citrom leve
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
cukor (ízlés szerint)
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő
1 nagy fahéjrúd
8-10 szem szegfűszeg
8-10 szem szegfűbors

a tálaláshoz:
2,5 dl habtejszín
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
személyenként 1 tk. pirított mandulapehely

elkészítés:

1. A meggyet lábasba tesszük és felengedjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Citromlével, fahéjrúddal, szegfűszeggel, szegfűborssal és ízlés szerint cukorral ízesítjük. Forrástól számítva 3-4 percig főzzük. Kivesszük belőle a fűszereket, és a levest leturmixoljuk.
2. A keményítőt csomómentesre keverjük egy kevés tejben, és besűrítjük vele a levest.
3. Hozzáadjuk a többi tejet, a tejszínt, a vaníliás cukrot, és épp csak összefőzzük (nem forraljuk!).
4. Behűtve, édesített tejszínhabbal és pirított mandulapehellyel díszítve tálaljuk.