Karamellás tejberizs karamellizált almaraguval

Nemrég a narancsos rizsfelfújt-torta újrafotózása közben jött az ötlet, hogy a tejberizsnek karamellás ízt is lehetne kölcsönözni, aztán rájöttem, hogy a karamellás diókrémes trifle alapja is karamellás tej volt. :D 1 héttel később elkészült a nagy mű, és alma is került mellé, hogy izgalmasabb legyen. :) Bár a karamellel alapvetően sem a Kutyafül, sem én nem ápolunk túl jó kapcsolatot, azért van az az édesség, amiben egész szerethetőnek tartjuk. Ilyen ez a desszert is, úgyhogy nem volt baj, hogy elkészítettem. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Karamellás tejberizshez:
20 dkg kerek szemű rizs
6 dl tej
kb. 2 dl víz
egy csipet só
8 dkg cukor
2 dkg vaj

Karamellizált almaraguhoz:
25 dkg alma (tisztítva mérve)
1 citrom leve
6 dkg cukor
1 vaníliarúd
2 dkg vaj
1 tk. karamellás pudingpor

elkészítés:

1. A rizst alaposan átmossuk, lecsepegtetjük, majd lábasba tesszük és felöntjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Megsózzuk, és kis lángon, néha megkeverve addig főzzük, amíg a vizet teljesen felszívja. Hozzáöntjük a tejet, és néha megkeverve készre főzzük. (Ha túlságosan is beszívná a tejet, a végén öntsünk még hozzá egy keveset, hogy hígabb legyen.)
2. A cukrot lábasba tesszük, világosra karamellizáljuk, és a vajjal együtt rögtön a még forró tejberizshez keverjük. Teljesen kihűtjük.
3. A meghámozott, magházától megfosztott almát kis kockákra vágjuk és meglocsoljuk a citromlével.
4. A cukrot serpenyőben megkaramellizáljuk, rátesszük az almát, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait, és puhára pároljuk. Rászórjuk a pudingport, elkeverjük és besűrítjük. Hűlni hagyjuk.
5. A tejberizst elosztjuk 4 üvegpohárban, és rákanalazzuk az almaragut. Tálaljuk.

Puncs szelet

Még mielőtt bárki is rám borítaná az asztalt, hogy „de hát ez nem is az igazi puncs szelet!”, előre szólok, hogy ez nem az igazi puncs szelet. :D De nagyon hasonló. ;)
Egy másik sütimhez túl kevésnek bizonyult ui. a piskóta, és egy későbbi alkalomig lefagyasztottam. Úgy volt, rakott desszert lesz belőle, de amikor a félretett tészta kiolvadt, azon nyomban meggondoltam magam, és inkább Jetty tortaként szerettem volna látni. El is készült a tésztamassza, ami – mint valami újabb ihletadó – azért könyörgött, hogy olyan sütivé alakuljon, amilyet még sosem készítettem. Nevezetesen puncs szeletté, ami egyébként sosem tartozott a kedvenceim közé. :D Úgy megörültem ennek a hirtelen támadt ötletnek, hogy azon kaptam magam, hogy máris veszem elő a tojásokat a töltelék keretéül szolgáló piskótához. Utánajártam, hogyan is készül a fényes cukormáz. Úgy látszik, ha valami sikerre van ítélve, akkor a munkálatok is gyorsan zajlanak. Így hát ez a Macskanyelv -féle puncs szelet is hamar elkészült. A sikert pedig legelőször is Anya állapította meg, aki elsőként kóstolta. Elmondása szerint a savanykás meggylekvár kellemesen ellensúlyozza a tömény tésztamasszát, a rum is jól érezhető, és szerinte a cukormázra általában jellemző kis ropogósság sem tűnik ki. Utóbbival én egy csöppet vitatkoztam – nem véletlenül nem vagyok oda érte. De hát a puncs szelet rózsaszín máz nélkül nem lenne az igazi. ;)

Hozzávalók 16 szelethez:

Piskótához:
6 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg finomliszt
10 dkg olvasztott vaj
6 g sütőpor

Kakaós piskótához:
3 tojás
5 dkg porcukor
6 dkg finomliszt
1 dkg holland kakaópor
5 dkg olvasztott vaj
3 g sütőpor

Tésztamasszához:
a kész kakaós piskóta összetördelve
12 dkg vaj
8 dkg porcukor
3 ek. jó minőségű rum
10 dkg áfonyadzsem
10 dkg házi meggydzsem
15 dkg pirított, durvára darált dió

Kenéshez:
20 dkg házi meggylekvár

Mázhoz:
20 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 ek. meggyszörp
1 ek. rum
pár csepp piros ételfesték

elkészítés:

1. A piskótához a tojások sárgáját a cukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, majd felváltva beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét és a sütőporral vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt gáztepsibe öntjük, egyenletesen szétkenjük, majdnem teljesen a tepsi széléig, és előmelegített sütőben megsütjük. Még melegen lehúzzuk róla a sütőpapírt, és átfordítjuk a sütő rácsbetétjére. Így hagyjuk kihűlni.
3. A kakaós piskótát is a fent leírt módon készítjük el, és miután kihűlt, összetördeljük.
4. A tésztamasszához a vajat a porcukorral kihabosítjuk, belekeverjük a rumot, a kétféle dzsemet, és az összetördelt piskótát is hozzáadva, krémesre dolgozzuk.
5. A diót kissé megpirítjuk, és miután kihűlt, késes aprítóval durvára daráljuk. A tésztamasszába keverjük.
6. A piskótát középen két lapra vágjuk, a széleket egyenesre szabjuk (én így 17x27 cm-es lapokat kaptam), és mindkettőt megkenjük meggylekvárral. Az egyik lekváros lapra rásimítjuk a kakaós masszát, és ráfektetjük a másik tésztalapot, a lekváros felével lefelé. A süteményt lesúlyozzuk és hűtőbe tesszük 1-2 órára.
7. A mázhoz a porcukrot elkeverjük a tojásfehérjével, a málnaszörppel, a rummal, majd gőz fölött, kevergetve meglangyosítjuk.
8. Egyenletesen elkenjük a sütemény tetején, majd hűtőbe tesszük pár percre, hogy a máz kicsit meghúzzon. Ezután a maradék mázzal becsíkozzuk a tészta tetejét, és hűtőbe téve hagyjuk, hogy megkössön. A süteményt hideg vízbe mártogatott késsel hosszúkás szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés:
A fotózás csak másnap történt, ezért a mázon lévő rácsminta a hűtőben való hosszú tartózkodás miatt sajnos kissé elfolyósodott. Így nem olyan hangsúlyos.

Pánkó – erdélyi farsangi fánk Kati néni módra

Idén március 6-ával véget ér a farsangi időszak. Olyan recepttel zárom a fánkok sorát, ami igen kedves a szívemnek, mert szép élmények fűződnek hozzá. Bár ez a bizonyos szép emlék mindössze 30 perc eredménye, mégis úgy érzem, örökre belém ivódott. :) Történt ui., hogy az óévben Erdélyben töltöttünk pár napot a barátainkkal, és a hazafelé vezető úton tettünk egy kis kitérőt Almásra, ahol meglátogattunk egy nagyon kedves, idős asszonyt. Ő a mi Marcsink kedvenc nagynénje, Kati néni. Most először találkoztunk vele, de olyan szívélyesen fogadott, mintha legalábbis az unokái lennénk. Ez a fajta fogadtatás arrafelé biztosan nem ritka, hiszen az erdélyi emberek igen vendégszeretőek, de számunkra mégis szokatlan. Meghatott bennünket a néni természetessége, és ízes beszéde megmelengette a szívünket. Mindez talán patetikusnak tűnhet, de aki egyszer már átélt hasonlót, az pontosan érti a fenti megállapítás mögött rejlő érzéseket. :)
Kati néni le lett tiltva a komolyabb ebédről, de ugye az mégse lehet, hogy étel nélkül várjon bennünket – amikor beléptünk a házába, édes illat csapta meg az orrunkat, és bár a Kutyafüllel úgy bereggeliztünk, hogy még délben sem voltunk éhesek, a két nagy tálban púpozásig rakott fánkra azért képtelenek lettünk volna nemet mondani. – Megboldogult gyerekműsoros éveim alatt a különböző óvodákban gyakran volt részem a fánkkóstolásban, és szerencsére sosem kellett csalódnom. De Kati néni fánkja mindent vitt – életemben nem ettem még olyan finomat, mint amilyen az övé! :) Olyan könnyű és puha volt, hogy 3 darab után is úgy éreztem, tudnék még enni belőle. :D Belül üreges, és szinte csak egy külső héjból állt. Csak úgy gyűrtük befelé, miközben őt hallgattuk. Aztán egyszer csak előkerült a mobiltelefon, és Kati néni rámondta nekem az ő remekbe szabott receptjét. Igaz, ő 2 kg lisztből szokta készíteni – nem aprózza el :D –, de én csak ezt az egészen kis mennyiséget sütöttem. Ahány ház, annyi szokás – igaz ez a pánkóra is –, és most íme a Kati néni féle recept. :)
Bízom benne, hogy ez a kedves néni még sokáig köztünk lesz, hogy pánkót és egyéb finomságokat készíthessen a szeretteinek. :)

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

25 dkg finomliszt+a dagasztáshoz
3 dkg porcukor
½ mk. só
1 kis tojás
0,4 dl napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
1,5 dl víz és tej fele-fele arányban
1 l kókusz- vagy egyéb növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. Az élesztőt 1 dkg porcukorral elkeverjük a langyos vízben, és letakarva felfuttatjuk.
2. A szobahőmérsékletű tojást a tejhez keverjük, és a felfutott élesztővel, olajjal együtt a sóval vegyített liszthez öntjük.
3. A lágy tésztát robotgéppel addig dagasztjuk, amíg el nem válik a tál oldalától, majd letakarva 1-1 ½ órát kelni hagyjuk.
4. A másfélszeresére megkelt tésztát lisztezett „lapítón” kisujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, és 7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Letakarva 30 percet pihentetjük. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
5. A megkelt fánkokat a felül lévő felükkel lefelé, óvatosan a 175°C-ra felhevített olajba tesszük, és miután megsültek, mindet megfordítjuk, és a másik felüket is pirosra sütjük (közben nem fedjük le!).
6. A kisült fánkokat papírtörlőre szedjük, majd langyosra hűlve, porcukorral hintve tálaljuk. (Lekvárt is kínálhatunk mellé.)