Az elmúlt napokban semmi kedvem nem volt sütni. Mindennek sajnos komoly oka volt. Na, nem mintha a sütisütés mellőzése amúgy tragédia lenne.
A rémálom a legutóbbi epres desszert fotózása idején kezdődött. Feltűnt ui., hogy Trygi cicám szokatlanul bágyadt. Ezt akár a változékony időnek is betudhattam volna, de egy anya azonnal megérzi, ha baj van. Márpedig én az ő anyukája vagyok akkor is, ha nem én adtam neki életet. Minden rezdülését, szemvillanását és arckifejezését ismerem, ezért aggasztó volt ez a furcsa nyugodtság az én imádott kisfiam részéről.
A gubbasztás sajnos már ismerős volt 1 hónappal ezelőttről, amikor is a frászt hozta ránk a kis mocsok, úgyhogy a húsvétban számunkra nem volt semmi ünnepi. A problémát akkor dugulás okozta – a sok benyalt szőr megakadt benne valahol félúton, és napokig esze ágában sem volt kijönni onnan egyik végén sem. A gyógykezelés végül megoldotta a bajt, és fellélegezhettünk. Mostanáig, amikor is az epres süti fölött egyensúlyozva, fél szemmel Trygvét lestem. A fenséges, hosszú szőrét most időzített bombának láttam.
Másnap már komolyan aggódtunk a Kutyafüllel, ezért a házi praktikák bevetése közepette ismét szakemberhez fordultunk. Volt itt minden: paraffin olaj adagolása szájon át, szőroldó paszta erőszakolása szintén szájon át, gyógyszeres olajos beöntés a macsek csúnyábbik végén, antibiotikum- és vitamin injekció, valamint pektin tabletta. Továbbá a telkünkről virágládába ültetve hazahoztunk egy szép nagy adag füvet, amit sajna csak a (rövid szőrű) sziámi cirmákjaink legeltek, de veszettül, Trygi bezzeg rá se bojszintott. Sőt mindennel szemben totálisan érdektelen volt, és leginkább zombi tekintettel nézett maga elé. Rémisztő volt ilyen állapotban látni, annál is inkább, mert az ehhez hasonló lelkiállapotot már néhányszor át kellett élnem. Nem lehet hozzászokni.
Az imádkozást alapból sem kell gyakorolnom, bár szőrrel vegyített végtermékért eddig még sosem fohászkodtam, most viszont hatványozottan kérleltem a Mindenhatót Tryguci gyógyulásáért. Közben naponta jártunk a dokibácsihoz, sőt előferdült, hogy egy nap kétszer is. Már a műtéttel riogattak, amitől majdnem bennem is megrekedt az, ami jobb, ha kijön, a gyomoridegtől meg majdnem kijött az, aminek viszont jobb, ha bent marad. De nem is az én élettani reakcióm a lényeg most itt, és bocsesz, hogy épp egy sütirecept mellett íródik le ez a téma.
Szóval megtettünk mindent a cicafiú gyógyulása érdekében – én ez idő alatt annyit puszilgattam és becézgettem, hogy az már az eleve szokásos nem normális mértéken is túltesz –, és szerencsére nagy nehezen eredményre vezetett az a sok ilyen-olyan kezelés. Trygucínó jól reagált az amúgy utálatos kemikáliákra, és a gyógyulás útjára lépett. A végre napvilágot látott végtermék fölött pedig apa és anya örömtáncot járt. :D Trygucka visszatért! :) A lakásba berepült legyek újra menekülőre fogták, a tornyokban álló csirkés minikonzerv ismét fogyni kezdett, megint beindult a száraztáp focilabda funkciója, a hasamon ismét szaporodni kezdtek a dagasztás nyomán keletkezett kis karmolások, stb., stb. Új kellék lett a Furminátor, ami Trygivel ellentétben csak nekünk lett nagyon jó barátunk, mert ennek hála lett egy 4. kismacskánk, igaz, csak a kisfiunkból kiszedett szőr mennyiségét tekintve. :D
Amikor már azt hittük, minden visszatért a régi kerékvágásba, Trygve ismét ránk hozta a frászt: ezúttal a szapora légzés miatt vágta belénk az ideget. Ennek megint doki lett a vége, és az amúgy viszonylag megnyugtató eredménnyel zárult szív UH vizsgálatot követően naponta vittük szegényt antibiotikum injekciókra az esetleges fertőzésre gyanakodva, miközben valójában az orvos is a sötétben tapogatózott a baj kiváltó okát illetően. Tryguci mindeközben a jó étvágyáról és a szeretetéről biztosított bennünket, ill. gond nélkül járt az alomba és szépen tisztálkodott, de kedvetlenebb volt, és a pihegése nyugtalanított. A 2. hét vége felé megejtett vérvétel viszont kimutatta, hogy alapvetően egészséges. A hőemelkedést és a pihegést valami más okozza, amit a vére nem mutatott ki. Most itt tartunk, nem tudunk egyebet tenni, csak figyeljük. Jelenleg a vérvételi eredménye is megkönnyebbülést jelent.Az én kis mókucínóm majdnem a régi – viszonylag élénk, de a szeméből eltűnt az a kis bohókás fény, és a helyén tanyát vert valami megmagyarázhatatlan; megtörtebb lett. Nagyon megviselte őt az eltelt majd' 2 hétnyi szenvedés. De bízom benne, hogy hamarosan visszatér belé a jól megszokott bolondság. Mi legalábbis minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy soha többet ne legyen a fent leírtakhoz hasonló problémája. ♥
Ez a süti pedig azért készült, hogy megünnepeljük, hogy túljutott a nehezén. :)
A rémálom a legutóbbi epres desszert fotózása idején kezdődött. Feltűnt ui., hogy Trygi cicám szokatlanul bágyadt. Ezt akár a változékony időnek is betudhattam volna, de egy anya azonnal megérzi, ha baj van. Márpedig én az ő anyukája vagyok akkor is, ha nem én adtam neki életet. Minden rezdülését, szemvillanását és arckifejezését ismerem, ezért aggasztó volt ez a furcsa nyugodtság az én imádott kisfiam részéről.
A gubbasztás sajnos már ismerős volt 1 hónappal ezelőttről, amikor is a frászt hozta ránk a kis mocsok, úgyhogy a húsvétban számunkra nem volt semmi ünnepi. A problémát akkor dugulás okozta – a sok benyalt szőr megakadt benne valahol félúton, és napokig esze ágában sem volt kijönni onnan egyik végén sem. A gyógykezelés végül megoldotta a bajt, és fellélegezhettünk. Mostanáig, amikor is az epres süti fölött egyensúlyozva, fél szemmel Trygvét lestem. A fenséges, hosszú szőrét most időzített bombának láttam.
Másnap már komolyan aggódtunk a Kutyafüllel, ezért a házi praktikák bevetése közepette ismét szakemberhez fordultunk. Volt itt minden: paraffin olaj adagolása szájon át, szőroldó paszta erőszakolása szintén szájon át, gyógyszeres olajos beöntés a macsek csúnyábbik végén, antibiotikum- és vitamin injekció, valamint pektin tabletta. Továbbá a telkünkről virágládába ültetve hazahoztunk egy szép nagy adag füvet, amit sajna csak a (rövid szőrű) sziámi cirmákjaink legeltek, de veszettül, Trygi bezzeg rá se bojszintott. Sőt mindennel szemben totálisan érdektelen volt, és leginkább zombi tekintettel nézett maga elé. Rémisztő volt ilyen állapotban látni, annál is inkább, mert az ehhez hasonló lelkiállapotot már néhányszor át kellett élnem. Nem lehet hozzászokni.
Az imádkozást alapból sem kell gyakorolnom, bár szőrrel vegyített végtermékért eddig még sosem fohászkodtam, most viszont hatványozottan kérleltem a Mindenhatót Tryguci gyógyulásáért. Közben naponta jártunk a dokibácsihoz, sőt előferdült, hogy egy nap kétszer is. Már a műtéttel riogattak, amitől majdnem bennem is megrekedt az, ami jobb, ha kijön, a gyomoridegtől meg majdnem kijött az, aminek viszont jobb, ha bent marad. De nem is az én élettani reakcióm a lényeg most itt, és bocsesz, hogy épp egy sütirecept mellett íródik le ez a téma.
Szóval megtettünk mindent a cicafiú gyógyulása érdekében – én ez idő alatt annyit puszilgattam és becézgettem, hogy az már az eleve szokásos nem normális mértéken is túltesz –, és szerencsére nagy nehezen eredményre vezetett az a sok ilyen-olyan kezelés. Trygucínó jól reagált az amúgy utálatos kemikáliákra, és a gyógyulás útjára lépett. A végre napvilágot látott végtermék fölött pedig apa és anya örömtáncot járt. :D Trygucka visszatért! :) A lakásba berepült legyek újra menekülőre fogták, a tornyokban álló csirkés minikonzerv ismét fogyni kezdett, megint beindult a száraztáp focilabda funkciója, a hasamon ismét szaporodni kezdtek a dagasztás nyomán keletkezett kis karmolások, stb., stb. Új kellék lett a Furminátor, ami Trygivel ellentétben csak nekünk lett nagyon jó barátunk, mert ennek hála lett egy 4. kismacskánk, igaz, csak a kisfiunkból kiszedett szőr mennyiségét tekintve. :D
Amikor már azt hittük, minden visszatért a régi kerékvágásba, Trygve ismét ránk hozta a frászt: ezúttal a szapora légzés miatt vágta belénk az ideget. Ennek megint doki lett a vége, és az amúgy viszonylag megnyugtató eredménnyel zárult szív UH vizsgálatot követően naponta vittük szegényt antibiotikum injekciókra az esetleges fertőzésre gyanakodva, miközben valójában az orvos is a sötétben tapogatózott a baj kiváltó okát illetően. Tryguci mindeközben a jó étvágyáról és a szeretetéről biztosított bennünket, ill. gond nélkül járt az alomba és szépen tisztálkodott, de kedvetlenebb volt, és a pihegése nyugtalanított. A 2. hét vége felé megejtett vérvétel viszont kimutatta, hogy alapvetően egészséges. A hőemelkedést és a pihegést valami más okozza, amit a vére nem mutatott ki. Most itt tartunk, nem tudunk egyebet tenni, csak figyeljük. Jelenleg a vérvételi eredménye is megkönnyebbülést jelent.Az én kis mókucínóm majdnem a régi – viszonylag élénk, de a szeméből eltűnt az a kis bohókás fény, és a helyén tanyát vert valami megmagyarázhatatlan; megtörtebb lett. Nagyon megviselte őt az eltelt majd' 2 hétnyi szenvedés. De bízom benne, hogy hamarosan visszatér belé a jól megszokott bolondság. Mi legalábbis minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy soha többet ne legyen a fent leírtakhoz hasonló problémája. ♥
Ez a süti pedig azért készült, hogy megünnepeljük, hogy túljutott a nehezén. :)
Hozzávalók kb. 30,5x11,5x7 cm-es doboz sütőformához:
60 dkg túró és ricotta fele-fele arányban (vagy t'vorog)
1,2 dl tejföl és habtejszín fele-fele arányban
13 dkg porcukor
egy csipet só
1 tk. vaníliapaszta
2 kis citrom reszelt héja
3 tojás
7 dkg búzadara
vaj a sütőformához
elkészítés:
- A túrót krémesre keverjük a ricottával – ha szükséges, botmixerrel átdolgozzuk –, robotgéppel hozzákeverjük a porcukrot, a vaníliapasztát, a citromhéjat, egyenként a tojásokat, majd beleforgatjuk a búzadarát.
- A sütőforma belsejét jól kivajazzuk, és egyenletesen elosztjuk benne a tésztamasszát. Előmelegített sütőben megsütjük (hurkapálcával ellenőrizzük, hogy átsült-e), majd 10 perc pihentetés után kiborítjuk a formából, és tortarácson hagyjuk kihűlni.
- Felszeleteljük, és édes tejfölöntettel vagy savanykás lekvárral együtt tálaljuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc
 |
| 2019.05.28. - Trygve a Zapekanka fotózása közben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése