Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen

Fűszeres tekercs sonkával és fetával

 

 

Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D

 

 

Hozzávalók 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz

elkészítés:

1. A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
4. A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
5. Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
6. Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
7. A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
8. A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.

Aszalt paradicsomos-csirkés bulgur kókusztejszínnel

 

 

 

A kamrapolcon aszalt paradicsomból két üveggel is találtam, úgyhogy az egyiket gyorsan felhasználtam két, egymáshoz nagyon hasonló karakterű, mégis eltérő ételhez. Kókusztejszínt mindkettőbe tenni akartam, mert abból nekünk van egy vagonnal. Ipari mennyiségben fogyasztjuk, ui. tejszínhab helyett azzal isszuk a kávét. Az eddig általunk megszokott márkákéhoz képest azonban legutóbb olyan fura állagú kókusztejszínt (All-co) sikerült rendelnünk a neten, hogy hamar kiderült, azzal bizony nem szeretjük a kávét. Ezért csak főzéshez, sütéshez tudom használni – úgy 30 évig :D. Szerencsére, ezt a bulgurral készült egyszerű egytálételt nem rontotta el, sőt! Mindkettőnknek nagyon ízlett, be is toltuk az egészet. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

25 dkg csirkemellfilé
20 dkg bulgur
1 fej lila hagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg olajban eltett, aszalt paradicsom
1 ek. édes paprikakrém (házi)
2 ek. akácméz
1 tk. Provence-i fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
3 ek. olívaolaj (az aszalt paradicsomról)
1,5 dl kókusztejszín
3,5 dl víz

elkészítés:

1. Az aszalt paradicsomról lecsepegett olajból 2 evőkanálnyit serpenyőbe öntünk. Az aszalt paradicsomot felaprítjuk.
2. A csirkemellet felkockázzuk, és sóval, őrölt borssal ízesítjük. Félretesszük.
3. A megtisztított lila hagymát négybe vágjuk, vékonyra szeljük. A fokhagymagerezdeket szétlapítjuk, felaprítjuk, és a lila hagymával együtt a serpenyőben felhevített olajon lefedve, félpuhára dinszteljük.
4. Hozzáadjuk a húst, és előbb fedő alatt fehéredésig pároljuk, majd fedő nélkül addig sütjük, hogy egy kis pírt kapjon. Ekkor a fűszerkeverékkel ízesítjük, hozzákeverjük a paprikakrémet, az aszalt paradicsomot, és közepes lángon néhány percig sütjük. A végén mézzel édesítjük, és 1-2 perc alatt készre sütjük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedjük, amíg a bulgurt elkészítjük.
5. A bulgurt a lábasban felhevített 1 evőkanál olívaolajra öntjük, és 1 percig kevergetve sütjük. Megsózzuk, felöntjük a forró vízzel, a kókuszkrémmel, és lefedve, kis-közepes lángon (a levét teljesen elforralva) puhára főzzük.
6. Közben a húst újramelegítjük, és alaposan összeforgatjuk a bulgurral. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

A megfőzött bulgurt nem szükséges a húshoz forgatni, köretként is adhatjuk mellé.
Úgy is készíthetjük, hogy a nyers bulgurt a készre sütött húshoz keverjük, felöntjük a vízzel, kókuszkrémmel, és így főzzük készre az ételt.

 

 

 

 

Kókuszos-fehércsokoládé-habos linzer mangóval

 

 

Van ugyebár a brownie–blondie ellentétpár. Gondoltam, akkor simán kiszőkíthető a diós-csokoládéhabos szelet is! :D Miután ezt így feltaláltam, hamar le is csöppentem. Mert hiába csináltam mindent ugyanúgy, mint az eredeti változat, a diós-étcsokis esetében (leszámítva, hogy a szőkített verzióhoz a kisebb tepsi használata miatt csökkentettem a hozzávalók mennyiségét), a hab mégis totál összeesett, miután beleforgattam a kókuszos-fehér csokis-mandulás keveréket. A süti tésztája pedig kisülve nyersnek tűnt. Felpaprikázva ott hagytam az egészet a rácson kihűlni, és amikor újfent rálestem, hogy mivé lett, meglepődve tapasztaltam, hogy a hab mégis magas, a tészta pedig bár halvány, de klasszul átsült. Igaz, nem kellett volna két réteg sütőpapírt alátenni, ami jó hőszigetelőként kicsit változtat a sütés eredeti időtartamán + bibis a sütőnk is, és talán az alumínium tepsi sem olyan jó hővezető, mint a jól megszokott változat. De szerencsére mindezen hátráltató tényezők ellenére is sikerült összehozni egy igazán szeretni való süteményt. :)
Persze, azóta sem tudom mire vélni a hab összezuhanását – talán a fehér csoki vagy az a kevéske, a dióénál szárazabb állagú mandula másként viselkedik; vagy a jóval kevesebb cukor használata miatt nem volt megfelelő a tartása –, a sütőben viszont szerencsére képes volt megemelkedni. Úgyhogy aki ugyanúgy járna, ahogyan én, az ne keseredjen el, a végeredmény tényleg szuper lesz! ;)
Nagyon nehéz volt megállni, hogy aznap ne pusziljuk be mind a 16 szeletet, és a java megmeneküljön a másnapi fotózáshoz. :)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztához:
15 dkg finomliszt 
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. (2 g) sütőpor
1-2 ek. hideg víz

a töltelékhez:
4 nagy tojásból nyert fehérje
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg fehér csokoládé, reszelve
5 dkg héjas őrölt mandula
3 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
24 dkg konzerv mangó (szeletelt)

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral kevert lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon rögtön kinyújtjuk, és a tepsibe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A mangószeleteket szűrőbe öntjük, hagyjuk lecsepegni a levét, majd a szeleteket hosszában óvatosan ketté- vagy háromba vágjuk. Félretesszük.
4. A habhoz a tojásfehérjét a porcukorral, vaníliás porcukorral kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt csokoládéval, őrölt mandulával vegyített kókuszreszeléket.
5. A lehűtött tésztán elrendezzük a mangószeleteket, és rásimítjuk a kókuszos-fehér csokoládés fehérjehabot.
6. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón 5×5 cm-es kockákra vágjuk, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc 

Megjegyzés, tipp:

Friss, érett mangóval még jobb, vagy ennek híján őszibarackkal, esetleg ananásszal, vagy ezek konzerv változataival.

Vásárhelyi sós túrós lepény Gabi módra

 

 

Ezer éve készülök újrafotózni a mi Ani nénink vásárhelyi sós túrós lepényét, amihez mindenképpen kék-fehér vásárhelyi mintás tálcát és tányért szerettem volna csináltatni Ambrus Sándor fazekassal. Aztán erről lemondtam (nem végleg), viszont a vásárhelyi hímzéses terítőn való tálalást semmiképp sem akartam elvetni. Bár vehettem volna drága pénzért a népművészeti boltban, de miután másod-unokatestvéreim örökségéből pár éve hozzám került néhány ilyen régi darab, így a lepény újbóli megörökítésének már semmi sem állhatott az útjába. Azaz csak egy valami: én magam! Mert valahogy mégsem kerítettem rá sort, hanem helyette egy kapros változatot fényképeztem újra (imádom-képek lettek). Az a lepény azóta is egy hangyányival nagyobb kedvenc, mint az eredeti. Pedig az az egyik legnépszerűbb receptem itt, a Sünisen, és még 2025 karácsonyán is kaptam rá hozzászólást – a túrós lepény ui. sokakban régi, szép emlékeket idéz. :)
Ani néni túrós lepénye igazán szeretni való, viszont habosabb állagú. A Kutyafül és én azonban jobban kedveljük a sűrűbb konzisztenciát, aminél beleharapáskor láthatóvá válik az ember fogának a lenyomata. Puha és krémes, mint amilyen a vásárhelyi piacon vagy a belvárosban a lépcső alatt kapható változat. Na, én ezt az állagot szerettem volna elérni, ezért mégsem a fent említett eredetit sütöttem és fotóztam újra, hanem azt alakítottam át úgy, hogy kicsit olyasmi legyen, mint a kapros, ugyanakkor ne kelljen vele még annyit se pepecselni. Sőt, ezúttal bárki számára elérhető alapanyagokból készítettem, vagyis nem házi túróból és tejfölből – amit csak a piacon lehet beszerezni és hamarabb megromlik –, hanem az általam kedvelt fajtájú boltiból. Az Ani nénitől származó receptet a sok kommenttel együtt persze megtartottam, mert a szívemnek kedves az a lepény, és hogy aki keresné, az mindig megtalálja. Az újragondolt lepényt pedig végre megmutathatom Nagy Rébék Zsuzsanna és Mária terítőin, az idei év első receptjeként. :)

 

Hozzávalók 30x22 cm-es tepsihez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
5 dkg vaj+szilárd mangalicazsír fele-fele arányban (vagy csak vaj)
1 kis tojás
1 csapott tk. só
1 tk. cukor
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1 dl tej
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára

a töltelékhez:
75 dkg félzsíros tehéntúró (nálam tégelyes, Pilos – Lidl)
15 dkg tejföl 

5-6 dkg búzadara
5 dkg cukor
1 tk. só
3 nagy tojás+1 vagy 2 tojásfehérje

a tetejére:
15 dkg tejföl
1 nagy tojássárgája
1 tk. porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a tálkába morzsolt élesztőhöz egy evőkanál lisztet adunk, elkeverjük a langyos, cukros tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval vegyített többi lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, a zsírral, és hozzáadjuk a tojást, a felfutott élesztőt. Előbb villával összekeverve összeállítjuk, majd tésztát gyúrunk belőle. Pár perc pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon tepsi méretűre nyújtjuk, és a kizsírozott/vajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőkeretbe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk és meghintjük zsemlemorzsával. Letakarva pihenni hagyjuk, amíg a töltelékkel bíbelődünk.
3. Szobahőmérsékletű hozzávalókat használva, a töltelékhez a túrót összekeverjük a tojások sárgájával, a tejföllel, és sóval, cukorral ízesítjük. Botmixerrel krémesítjük, és belekeverjük a búzadarát.
4. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, a fele mennyiséget robotgéppel alacsony fokozaton a túrómasszához keverjük, a másik felét pedig óvatosan beleforgatjuk.
5. A tölteléket egyenletesen a tésztára simítjuk, és a tepsit előmelegített sütőbe toljuk. Amint a túró megszilárdult, a lepényt kivesszük a sütőből, és rásimítjuk a tojássárgájával, porcukorral kikevert tejfölt. Visszatesszük a sütőbe egy emelettel feljebb, és addig sütjük, hogy a teteje foltosra barnuljon.
6. A kész lepényt tortarácsra tesszük, és negyedóra elteltével felszeleteljük. Melegen vagy langyosan kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín, majd felülről a 2. sín)
sütési idő: kb. 30+25 perc

Megjegyzés, tipp:

Az én lepényem alja kicsit túlkelt és túlsült, a sütőnk hőfokszabályzója ui. egy ideje rosszul viselkedik, nehéz kitalálni, hány fok van bent valójában. Ezért a szokásosnál mindig legalább 10°C-kal magasabbra állítom. A teteje nem akart pirulni, ezért kicsit tovább hagytam a sütőben, és ennek sajna a lepény alja látta kárát.
Bevallom, én jobb szeretem tej helyett tejföllel készíteni a tésztát: tehát 1 dl tej helyett 10 dkg tejfölt használok, és az élesztőt nem futtatom fel, csak simára keverem a tejfölben.