A feltámadás misztériuma túlmutat Jézus Krisztuson

– ez az örök ígéret arra, hogy a sötétség után mindig megszületik a fény.
A mélypont sokszor csak egy váratlan kezdet:
az elveszettnek hitt érték most újult erővel tér vissza.
2026 húsvétja sokunk számára most ezzel a jelentéssel bír.

Reményteli, áldott ünnepet kívánok!

Tartelette au citron – citromos minipite

 

 

 

Citromos pitét jó 10 évvel ezelőtt sütöttem először, és ez idáig egyetlen alkalommal. Onnan tudom, hogy a recept azóta kallódott a gépemen, és amikor csak szembejöttek velem a régi fotók, mindig újra akartam sütni. Azért is emlékezetes, mert akkoriban futószalagon néztem Alain Delon régi filmjeit, aminek folyományaként kipróbáltam néhány francia tésztareceptet. Az utolsó hosszú mozidélutánra, a Rocco és fivérei és a Ragyogó napfény mellé egy francia desszertet választottam, mintegy megkoronázva a nosztalgiázást. Filmjeinek nézése közben 2015 őszén arra kellett rádöbbennem, hogy hosszú évek után „újrafertőződtem” Delonnal. Titokzatos lénye megint magával tudott ragadni, és ismét belefeledkeztem fiatalkori énjének szépségébe. Nem tudhattam, hogy alig 10 évvel később ő már nem lesz...
Még csak ovis voltam, amikor Móka Miki (Gyabronka József) átadta neki a szerelmi stafétabotot, és ezzel ő volt az első külföldi híresség, akire felfigyeltem. Lássuk be, Móka Mikihez képest meglehetősen nagy volt a kontraszt! :D A Film Színház Muzsika című képes tévéújság jelentette számomra az igencsak korlátozott számú képgyűjtési lehetőséget. Azt a mindössze 4 darab fekete-fehér újságkivágást még akkor is őriztem róla, amikor már rég Luke Skywalkerért dobogott a szívem. Az évek hosszú sora alatt azonban sokszor szóba került a neve, mert apukám is kedvelte, és büszke volt rá, hogy ő is Skorpió, a női nem nagy tisztelője. Így Delonba picit Ápát, Ápába pedig Delont láttam bele, ez nem vitás!
A 2015-ös „Delon-fertőzés” utáni szünetet követően pedig pár éve elém került egy interjú vele, ami megint benyomta rajtam A GOMBOT, és ezek után rengeteget olvastam róla, és vele készült interjúkat nézegettem.
A halála napját (tényszerűen nem is tudva még, hogy elment) megéreztem!!! – Két évvel és 8 nappal apukám után, 2024. augusztus 18-án (Ilona napon) távozott arról a világról, amiben ő már oly’ régóta nem érezte otthon magát. Nagyon meggyászoltam...
A citromos pitén keresztül mégsem emlékeztem meg róla itt, pedig eszembe jutott. Ezt most pótoltam, csak mert a minap Alain Delon hideg kék szeme kérdőn nézett vissza rám – amikor kora reggel a telómon el akartam olvasni a híreket –, hogy mégis hol marad már az a pite.
– Amit ezúttal máshogyan készítettem: valódi francia recept szerint, Pierre Hermé mestercukrász instrukciói alapján. Persze, nem is én lennék, ha nem bíráltam volna fölül ezt is! :D Egy Skorpió nem bújhat ki a bőréből! De talán nem számít szentségtörésnek picit átalakítani egy híres cukrász receptjét, amennyiben az egészségesebbé tehető, vagy legalábbis úgy módosítható, hogy kevésbé legyen hizlaló. Úgyhogy én a krémet bizony feleannyi vajjal kevertem ki (az eredeti horror mennyiségű 30 dkg helyett!!!), és a cukrot is csökkentettem. Továbbá a 24-26 cm-es sütőformát mini flangyűrűkre cseréltem. (Persze, lehetett volna még fokozni növényi hozzávalók használatával, de az már valóban nagyon más lett volna.)
A blogra fel nem került, évekkel korábbi pite esetében a tésztát a töltelékkel együtt sütöttem meg, és a tetejét fehérjehabbal koronáztam. Ezt a mostanit viszont tradicionális francia módra csináltam, vagyis a készre sütött tésztát töltöttem meg a krémmel, valamint nem került rá fehérjehab.
A tészta roppanós pâte brisée, vagyis ropogósabb állagú omlós tészta, amihez a puha vajat kikeverik előbb a porcukorral, majd a tojással és a(z őrölt mandulával vegyített) liszttel, tehát nem a hideg vajat morzsolják össze a cukros liszttel. Bevallom, én az előbbi tésztakészítési módszert nem annyira kedvelem, mert picit időigényesebb, és kinyújtás/formázás előtt mindenképp le kell hűteni a tésztát. Plusz egy picit macerásabb is a formázás, és valóban roppanósabb állagot eredményez. Míg a hideg vajas összemorzsolással tényleg omlós, azaz morzsálódósabb konzisztenciájú lesz a tészta. Egyrészt ízlés dolga, ki melyiket részesíti előnyben, másrészt pedig a hagyományos tarte au citron tésztájának tényleg roppanósabbnak kell lennie.
Meglepett a krém készítésének módja: hogy a puha vajat a még meleg citromkrémbe kell belekeverni, ráadásul botmixerrel. Egy életem, egy halálom-alapon ki is próbáltam, bár egy idő után mégis inkább a robotgép habverőjére váltottam. Még a felére csökkentett vajmennyiséggel is olyan csodálatos lett az eredmény, hogy minden kételyem elszállt, legalábbis a krém vonatkozásában. Érdemes volt közel 11 évet várni az újrasütésre! :D
De honnan is tudhattam volna, hogy Alain Delon is szerette a citromos pitét?! Utánajártam:
„Alain Delon egyik kedvenc édessége a citromos pite (tarte au citron) volt. A francia filmművészet ikonja közismerten rajongott a francia gasztronómiáért, és több forrás is megerősíti, hogy a desszertek közül ez állt hozzá a legközelebb. Párizsi kedvenc éttermeiben (például a híres Le Stresa-ban) gyakran rendelte ezt a desszertet. 2024-es halálát követően több francia étterem is felvette vagy „Delon-módra” nevezte el az étlapján szereplő citromos pitét a színész emléke előtt tisztelegve. … Bár a sós ételek közül a sült burgonyát (pommes de terre sautées) és az olasz tésztákat is nagyon kedvelte, édességként szinte mindig a klasszikus, savanykás citromos pitét választotta. A klasszikus francia recept a színész ízlését tükrözte: ropogós omlós tészta, rajta selymes, intenzíven citromos krémmel (lemon curd), néha pedig sült habcsókkal (meringue) a tetején.”
A citromos pitémet, ami tökéletesen illik Delon karakteréhez, most kiemelten az ő emlékének ajánlom – mindenféle évfordulón kívül, csak mert az ásotthalmi „citromos bácsitól” tél végén mindig kapunk ajándékba egy hatalmas zacskónyit.
Ez a sütemény elegáns, letisztult, és van benne egy kis fanyarság – éppen olyan, mint amilyen a nagyszerű Alain Delon volt. :)

 

Hozzávalók 11 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mandula
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
egy kis csipet só
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)

a citromkrémhez:
5 kezeletlen citrom reszelt héja
20 dkg porcukor
3 nagy tojás
1,5 dl frissen facsart citromlé (nekem 4 db kis-közepes méretű citromból lett ennyi)
15 dkg vaj

a citromsziruphoz:
25 ml frissen facsart citromlé
5 dkg cukor
½ citrom héja

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat önmagában krémesre keverjük, majd robotgéppel alacsony fokozaton hozzádolgozzuk a porcukrot, a vaníliás porcukrot, a sót, tojást és az őrölt mandulával vegyített lisztet. A tésztát egy ív folpackra szedjük, gömbölyűre formázzuk, és kissé ellapítva becsomagoljuk. Legalább 4 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát kicsit átgyúrjuk, majd 11 db egyforma golyókat gömbölygetünk belőle. Enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket kb. 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és kibéleljük velük a flangyűrűket. A széleket késsel körben egyenesre vágjuk, az aljukat villával néhány helyen megszurkáljuk.
3. A pitécskéket sütőpapírral fedett tálcára sorakoztatjuk, és kb. 20 percre hűtőbe tesszük, hogy a tészta visszadermedjen.
4. Ezután mindegyiket kibéleljük sütőpapírral, szárazbabot szórunk bele, és sütőpapírostól áttesszük a tepsibe. 180°C-ra előmelegített sütőben (alulról a 2. sínen) kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük belőlük a babot a papírral együtt, és anélkül sütjük készre további kb. 5 perc alatt.
5. A még forró tésztakosárkákról óvatosan leemeljük a flangyűrűt, és tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A citromsziruphoz fél citrom héját zöldséghámozóval lehámozzuk, és nagyon vékonyra szeljük. Az átszűrt citromlével és a cukorral együtt kis tejforralóba tesszük, és közepes lángon, néha megkeverve, szirupot főzünk belőle. (Akkor jó, ha kissé besűrűsödik.) Hűlni hagyjuk annyi ideig, amíg a citromkrémet elkészítjük.
7. A megmosott, szárazra törölt citromok héját fém tálba reszeljük, hozzáadjuk a porcukrot, és alaposan összekeverjük. Robotgéppel alacsony fokozaton beledolgozzuk a tojásokat, majd a citromlevet.
8. A tálat forrásban lévő vízzel félig teli fazék fölé helyezzük (a tál alja ne érjen a vízbe!), és kézi habverővel addig kevergetjük, amíg a krém eléri a kb. 80°C-ot (digitális hőmérővel ellenőrizhető), vagyis amíg be nem sűrűsödik.
9. A közepesen sűrű, önthető állagú krémet rögtön átszűrjük egy mély tálba vagy literes csőrös kiöntőbe, és néha átkeverve 60°C-osra hűtjük. (A szűrőn fennakadt citromhéjra nem lesz szükségünk.)
10. A krémbe előbb botmixerrel kockánként beledolgozzuk a puha vajat, majd robotgép habverőjével magas fokozaton addig keverjük tovább, amíg teljesen sima, kissé habos állagú és szép halványsárga színű nem lesz (ez kb. 5 perc).
11. Az időközben langyosra hűlt krémet elosztjuk a tésztakosárkákban, majd rácsorgatjuk és eloszlatjuk rajta a szirupot a benne lévő citromhéjjal együtt. Tortarácsra téve hagyjuk, hogy lecsepegjen róla a fölösleges szirup.
12. A süteményeket kínálótálra rendezzük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé meghúzzon a szirup. Igény szerint tejszín- vagy tojásfehérjehabbal is díszíthetjük.

Megjegyzés, tipp:

Nekem kimaradt még 2 minipitére elegendő krém, de sebaj, magában elnyalogattuk! :)
A formák kibéleléséhez a sütőpapírból 10 cm átmérőjű körlapokat vágunk ki, és a szélüket körben bevagdossuk.
A tésztát 24 cm-es piteformában/flangyűrűben is megsüthetjük; a sütési idő ugyanannyi, mint a minipiték esetében.

 

Forrás: Szakácsok könyve

Bogyós gyümölcsös ricotta torta (gluténmentes)

 

 

 

A tavasz beköszöntével egyre inkább vágyom a gyümölcsös édességekre. Az üde, kissé savanykás ízek biztosan sokunk számára nyerők, és az élénk színek látványa még a szemünknek is kellemes. :)
Ez a torta egyszerre felel meg mindkét igénynek, arról nem is beszélve, hogy nagyon finom és még kellően könnyed is. Ha nem is túl sok, de zsiradék és cukor azért van benne, liszt viszont egy szem sincs, tehát egy fokkal talán kevésbé arcpirító, ha egy nap 2 szeletet is bepuszilunk belőle – különösen húsvétkor. ;)

 
Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

50 dkg ricotta (fele arányban krémes ricotta)
15 dkg vaj + a forma kikenéséhez
18 dkg porcukor + a tálaláshoz
2 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 tk. vanília kivonat
4 tojás
20 dkg őrölt mandula/mandulaliszt vagy őrölt kesudióval/dióval felesben
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliás pudingpor
1 nagyobb biocitrom reszelt héja
1 ek. mandula kivonat
30 dkg málna és áfonya (lehet mirelit is) + néhány szem a díszítéshez
4 dkg szeletelt mandula

elkészítés:

1. A puha vajat a porcukorral, vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, majd mandulakivonattal ízesítjük, és egymás után beledolgozzuk a tojássárgákat.
2. Hozzákeverjük a szobahőmérsékletű ricottát, majd beleforgatjuk a keményítővel, citromhéjjal vegyített őrölt mandulát és kisebb adagokban a nem túl kemény habbá vert tojásfehérjét.
3. A masszát a vajjal kikent, az alján sütőpapírral bélelt sütőformába simítjuk, és megszórjuk a (szobahőmérsékleten kiengedett) gyümölcsökkel, valamint a szeletelt mandula felével.
4. Előmelegített sütőben megsütjük, majd a sütőformában hagyva tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni.
5. A tortát megszórjuk friss áfonya- és málnaszemekkel, a többi szeletelt mandulával, és porcukorral hintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 60 perc

Megjegyzés, tipp:

Én először túró és krémes túró keverékéből, valamint csak őrölt mandulával készítettem a tortát, a második alkalommal viszont a mandulával felesben használtam darált diót, ill. túró helyett ricottát. Nem tapasztaltam nagy különbséget, bár a 2. sütés eredménye talán kicsit krémesebb lett. A Kutyinyek a darált diós változatot jobban szerette, számomra viszont a tiszta mandulás ízlett egy pöttyet jobban.
A tetejére használhatunk mirelit gyümölcsöket, de sokkal szebb a látvány, ha tálaláskor friss gyümölcsszemekkel szórjuk meg.

 

WALLS

by Bon Jovi

FALAK

Még gyermek voltam –
anyám azt mondta:
szólalj fel bátran,
ne bújj meg a sorban!
Apám vallotta:
légy te a villám,
mindenki gyáva,
ha viharban bujkál.

Ki segít a védtelennek? –
Néha magunk maradunk. –
Mind keressük a helyet,
ahová végre tartozhatunk.

Már nincs más út,
és nincs kerülő –
Építsék,
de a fal ledől!
Téglánként...
majd meglátod.
Hidakat képezz,
ne árkot!

Falak –
Most megmásszuk
Falak –
a mély árkok.
Téglánként...
majd meglátod –
Hidakat képezz,
ne árkot!

A szakadék már
túl nagy köztünk –
Küldj egy szikrát –
gyújtsa be lelkünk!
Új remény vár –
a lehetőség.
A bántásokból
legyen elég!

Ki segít a védtelennek? –
Néha magunk maradunk. –
Nincsen már olyan messze
a hely, ahová tartozunk.

Már nincs más út,
és nincs kerülő –
Építsék,
de a fal ledől!
Téglánként –
majd meglátod.
Hidakat képezz,
ne árkot!

Falak –
Most megmásszuk
Falak –
a mély árkok.
Téglánként...
majd meglátod –
Hidakat képezz,
ne árkot!

Él valahol a gyermeki álom:
Távolban még mindig látom…

Már nincs más út,
és nincs kerülő –
Építsék,
de a fal ledől!
Téglánként...
majd meglátod.
Hidakat képezz,
ne árkot!

Falak –
Most megmásszuk
Falak –
a mély árkok.
Téglánként...
majd meglátod –
Hidakat képezz,
ne árkot!

Falak
Falak
Falak
Omlanak

Falak
Falak
Falak
Omlanak


Fordította, átdolgozta és eredeti dallamra ültette:
Szenti Gabi, 2026.03.27-28.

Franzbrötchen (hajtogatott változat)

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt egyszer már megsütöttem, de akkor jóval egyszerűbb kivitelben. Pontosabban a forma természetesen ugyanaz volt, mint most, de a készítési technika kapcsán akkoriban a könnyebb verziót választottam. Most azonban a többszörösen hajtogatott módozat mellett döntöttem (ami a tojásmentessége ellenére tulajdonképpen blundel tészta) – egyrészt, mert igazából nagyon régóta tervben volt, másrészt mert a hajtogatásos módszer eredményezi a hamburgi eredetű, valódi Franzbrötchent. Természetesen időigényesebb így, és egy kis gyakorlatot igényel, de az eredmény pazar. Aki rajong a croissantért, az szeretni fogja ezt is, feltéve hogy fahéjimádó. Én az vagyok, de szerintem bármivel is legyen töltve, nem tudnék rá nemet mondani. :)
Azt viszont semmiképp sem állíthatom, hogy az én receptem is indulhatna a Franzbrötchen-Verlag, a hamburgi pékek céhe és a Hamburgi Történeti Múzeum által szervezett versenyen, de nem is török ilyen babérokra kicsiny hazánk, Hamburgtól igencsak távoli szegletében. Mindazonáltal megéri kísérletezni vele, készüljön akár tojással vagy anélkül, és bármilyen töltelékkel. ;)

 

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 mk. só
5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
15 dkg görög joghurt
kb. 2 dl tej

a vajlaphoz:
20 dkg vaj
5 dkg finomliszt

a töltelékhez:
12 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 ek. (15 g) őrölt fahéj
5 dkg vaj, felolvasztva

a kenéshez:
1 tojásfehérje vagy egész tojás 

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, beleöntjük a meglangyosított tejes joghurt felét, és csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. A puha vajat a többi folyadékkal és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel ruganyos tésztává dagasztjuk. Kiolajozott/kivajazott tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. Amíg a tészta pihen, a vajlaphoz a puha vajat a liszttel robotgéppel alaposan kikeverjük, majd 2 ív sütőpapír között 24×24 cm-esre nyújtjuk (nem baj, ha elsőre nem sikerül, mert lehűtve még tovább nyújthatjuk). Hűtőbe megdermesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 50×25 cm-esre nyújtjuk, az egyik felére helyezzük a vajlapot, majd ráhajtjuk a tészta szabadon maradt felét, és körben jól lenyomkodjuk.
5. A 25×25 cm-es tésztát ezután 50×50 cm-esre nyújtjuk, háromba hajtjuk (vagyis jobbról és balról egymásra hajtjuk), majd ezt is háromba hajtjuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük. A nyújtást, a kétszeres hajtogatást és a pihentetést még 3-szor megismételjük.
6. A lehűtött tésztát betöltés előtt ismét 50×50 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal úgy, hogy a tőlünk távolabbi szélét 2 cm szélességben szabadon hagyjuk. Gazdagon megszórjuk a cukor és a fahéj keverékével, és szorosan feltekerjük.
7. A tésztarudat úgy szeleteljük fel háromszög alakúra darabokra, hogy azok a talpuknál 4-5, a csúcsuknál pedig kb. 2 cm szélesek legyenek (természetesen ilyen módon minden 2. háromszög fejjel lefelé lesz).
8. A jellegzetes forma kialakításhoz a háromszögek közepére függőlegesen ráfektetjük a fakanál nyelét, és jól lenyomjuk. (Ezáltal a vájat mellett két oldalt kitüremkedik a tészta.)
9. A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
10. A tetejüket lekenjük felvert tojással (megszórhatjuk az esetlegesen kimaradt fahéjas cukorral), és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Fahéj helyett kakaóport is használhatunk, vagy vegyíthetjük is a kettőt.
A fahéjas cukros töltelék kapcsán több variáció létezik: a kinyújtott tésztát megkenik olvasztott vajjal, és arra szórják a fahéjas cukrot; vagy puha vajat habosítanak ki porcukorral, hozzákeverik a fahéjat, és ezzel kenik meg a tésztát; a 3. módszer pedig az, amikor az utolsó nyújtás után nem kenik meg vajjal, hanem az eleve vajas tésztát szórják meg fahéjas cukorral, ahogyan én is csináltam.

Banános-morzsás márványsüti

 

Banános zabsütit akartam sütni almával és répával, de a recept menet közben elveszett, a banán meg napokra a hűtőben ragadt, és egyre csak barnult. Véletlenül szembe jött velem egy másik recept, és bár aznap eszemben sem volt sütögetni, mégis rögtön lecsaptam rá, és máris bekevertem a tésztát. Igaz, jelentősen sérült az egészségesebb süteményre vonatkozó eredeti terv, és helyette ez a vajjal, cukorral és fehér liszttel készült édesség került az asztalra. Sebaj, néha nem árt! :D
A sütőből frissen kisült sütit aztán magára hagytam a pulton, és mire hazaértem, szépen kihűlt – szeletelhettem is, feltárva a belső mintázatot. Utóbbi biztos lehetne tetszetősebb is, attól függően, milyen eszközzel kalamolunk bele a márványminta kialakításának érdekében, de az élvezeti értékéből ez nem vont le semmit még azzal együtt sem, hogy alapból nem rajongok a banános édességekért.
A tésztát nem cukroztam túl, mert a morzsa a tetején épp elég édes. Egy szelet nekem bőven elég volt ebből a szaftos, dekadens sütiből, annyira laktató. :)

Hozzávalók 28×18 cm-es sütőkerethez:

a tésztához:
30-35 dkg banánpép (3 érett banánból)
25 dkg finomliszt
15 dkg görög joghurt
16 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj, felolvasztva
2 nagy tojás
0,5 dl+2 ek. tej
3 dkg holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. fahéj
1 tk. (5 g) sütőpor
egy kis csipet só

a fahéjas-csokis morzsához:
13 dkg finomliszt
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj
7 dkg vaj
4 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen, vagy durvára vágott csokoládé

elkészítés:

1. A tészta hozzávalóit előbb hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni.
2. A morzsához a cukrot és a fahéjat a lisztbe vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Beleforgatjuk a csokicseppeket, és hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a tésztát elkészítjük.
3. A tésztához a tejjel lazított görög joghurtot elkeverjük a langyos olvasztott vajjal, a cukrokkal, tojásokkal, majd beledolgozzuk a pürésített banánt. A masszát két részre osztjuk.
4. A fahéjat a teljes mennyiségű átszitált liszthez keverjük, majd ezt is kétfelé vesszük.
5. A kakaóport az egyikhez szitáljuk, és 2 evőkanál tejjel együtt az egyik adag banános masszához forgatjuk. A többi fahéjas lisztet a banános keverék másik feléhez dolgozzuk. (Ne kevergessük sokáig!)
6. A kétféle tésztát felváltva a sütőformába kanalazzuk, majd fakanállal vagy egyéb eszközzel örvénymintát rajzolunk bele, és megszórjuk a csokis morzsával. Előmelegített sütő alsó harmadában megsütjük (tűpróbáig).
7. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és miután a sütőkeretben/tepsiben kihűlt, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Forrás: innen

Gyors grillkolbászos-hagymás kenyérlepény szőlővel és dióval

 

 

 

„Hú mög há”, vagyis szerelem első kóstolásra! Vagy inkább harmadikra. Mert Jamie Oliver gyors pizzájának a tésztája első alkalommal bizony nem ízlett. Le is pöttyentem, de azért nem annyira, hogy ez a kedvemet szegje. Sőt, inkább arra inspirált, hogy úgy alakítsak rajta, hogy az mindkettőnk számára valóban szerethető legyen, és harmadik nekifutásra már rá merjem tenni a híres brit szakács által ajánlott feltétet. Elsőre és másodikra ui. szándékosan más ízesítéssel sütöttem meg. És milyen jól tettem, mert így nem veszett kárba a drágább alapanyag, és rögtön kiderült, hogy csupán a liszt és víz keverékéből száraz cipőtalp sül ki. Nálam legalábbis. De simán lehet, hogy az általam használt – egyébként minőségi és adalékanyagmentes – lisztben és a sütőnkben keresendő a hiba. Természetesen nem vagyok oly’ botor, hogy egy ilyen pórias tésztától (ami gyakorlatilag pászka, azaz kovásztalan kenyér, de az elzászi németek Flammkuchenje is szinte pont ilyen) olasz pizzaélményt várjak, de azért egy hangyányit jobbat reméltem. Úgyhogy másnap újráztam, és némi sütőporral kívántam megoldani a problémát, hátha attól levegősebb lesz; valamint a víz egy részét joghurtra cseréltem. Nem jött be.😆 Úgyhogy harmadik nekifutásra mégis belecsempésztem egy minimális mennyiségű élesztőt (plusz némileg módosítottam a Jamie-féle sütési eljáráson is), ami már nyers állapotában is olyan lepénytésztát eredményezett (lásd Flammkuchen), hogy bátran rápakoltam az eredeti receptben látott feltétet.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem a negyedik, tökéletesre sikerült sütés eredményét fotóztam le, hanem a harmadikat. Ez utóbbinak a tésztáját ui. még rövidebbre nyújtottam annál, mint azt, amit végül 10 pontosnak ítéltem. Persze, aki jobban kedveli a képeken is látható módon, azaz icipicit vastagabb tésztával, annak éppen így lesz jó, de számomra ez a kenyérlepény valamiért igazán vékonyra nyújtva és ropogós széllel az igazi. Mindenképp próbáljátok ki, mert valóban pik-pakk megvan vele az ember, ugyanakkor pazar lakomában lehet részeteket!😉

 Hozzávalók 2 személyre:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
½ mk. só
egy csipet cukor (elhagyható)
1 tk. extra szűz olívaolaj
3 g friss élesztő
kb. 1 dl víz

a feltéthez:
8 dkg bajor minigrillkolbász (eredetileg Cumberland kolbász)
1 fej lila hagyma
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér és piros vegyesen)
5 dkg dióbél (eredetileg fenyőmag, de azt sehol sem kaptam)
½ szál rozmaring
őrölt fekete bors
só
1 ek. akácméz
1 ek. olívaolaj
2 ek. olajban eltett aszalt paradicsom, aprítva
2 ek. 20% zsírtartalmú tejföl (eredetileg nem kell)
1 cs. mozzarella

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a cukorral és egy kevés langyos vízzel, majd rögtön hozzáadjuk a sót és az olívaolajat. A többi vizet fokozatosan adagolva hozzá, lágy tésztává gyúrjuk. Lisztezett munkalapra tesszük, betakarjuk egy tállal, és addig hagyjuk pihenni, amíg a feltét hozzávalóit előkészítjük.
2. Az aszalt paradicsomról lecsepegtetjük a felesleges olajat – az olajból 1 evőkanlányit serpenyőbe teszünk –, apróra vágjuk és összekeverjük a tejföllel.
3. A megtisztított lila hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük. A kolbászkákat felkarikázzuk. A megmosott szőlőszemeket félbevágjuk. A diót felaprítjuk. A rozmaringágról lecsipkedjük a levélkéket. (Ha gyorsak voltunk, hagyjuk még egy kicsit pihenni a tésztát – összesen kb. 20 perc elegendő.)
4. A pihentetett tésztából 2 gombócot gömbölygetünk, és enyhén lisztezett munkalapon mindkettőt ovális alakúra nyújtjuk. (Ha vastagabbra szeretnénk, akkor kb. 23 cm hosszúra, és 13 cm szélesre, ha a vékony és ropogós változatot kedveljük, akkor akár 35 cm hosszúra is kinyújthatjuk.) Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, és 5 percre letakarjuk egy konyharuhával.
5. A serpenyőben lévő olajat felhevítjük, rátesszük a kolbászkarikákat, és amint egy kis pírt kaptak, hozzáadjuk a feltét többi elemét a szőlő kivételével. Őrölt borssal, kevés sóval ízesítjük, és néha megkeverve, 2-3 perc alatt összepároljuk. A végén beleforgatjuk a szőlőt, és mézzel édesítjük.
6. A tésztalapokon elosztjuk a tejföllel kevert aszalt paradicsomot, kétfelé osztva ráhalmozzuk a szőlős-kolbászos-hagymás-diós keveréket, és rátépkedjük a mozzarella felét.
7. A pizzákat előmelegített sütőben megsütjük, majd a sütőből kivéve rátépkedjük a többi mozzarellát. Rácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés (a középső sínben)
sütési idő: 12-15 perc

Megjegyzés, tipp:
A fenti tésztamennyiségből készíthetünk 1 nagy vagy 3-4 kisebb lepényt is.
Én a fenti mennyiségből 4 db kb. 27 cm hosszú és 10 cm széles, nagyon vékonyra nyújtott lepényt is készítettem már – úgy jobban szeretem.

 

Csirke piccata sült koktélparadicsommal

 

 

 

Ismét egy olyan recept, aminek nem egy, nem két változata létezik. A lényege a citromos-vajas, kapribogyós mártás. A nevében a vékonyra szelt húsra (azaz piccata) utaló, olasz-amerikai eredetű étel 1930-as évekből származó valódi ötletének nem jártam utána, de több receptet is áttanulmányozva, végül összehoztam egy Sünis kanál-félét. Bevallom, – azon túl, hogy életemben először használtam kapribogyót – első alkalommal, amikor elkészítettem ezt a fogást, nem lett a kedvencem, viszont a Kutyinyek elég sok pontot adott rá a tízből. :D Úgyhogy juszt is újráztam, és ezúttal úgy módosítottam a saját korábbi átalakításomon, hogy végre én is elégedetten dőljek hátra, miután megettem az utolsó falatot is.
A titok számomra a savanyúság komoly szabályozásában rejlett, amit kevesebb citromlé, de picit több méz hozzáadásával, ill. édesebb koktélparadicsom használatával értem el.
Igaz, emiatt nem annyira autentikus, hiszen odalett a lényeg: a karakteres citromíz. Akit azonban ez utóbbi nem riaszt el, az savanyítsa bátrabban.
Azt azért hozzátenném, hogy a koktélparadicsom alapból nem képezi az étel részét, de az általam látott receptek némelyikében felfedezhető, úgyhogy én sem spóroltam ki belőle. Friss, üde, nyarat idéző húsétel lett a végeredmény még úgy is, hogy kevesebb benne a citrom. :)

 

Hozzávalók 3 személyre:

a csirke piccatához:
1 kisebb, egész (kb. 45 dkg) csirkemellfilé
őrölt fekete bors
só
2 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt
4 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg kapribogyó (ecetes lében)
1 dl csirke alaplé
1 dl száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
1-2 ek. frissen facsart citromlé
1 kis kezeletlen citrom reszelt héja
2 ek. akácméz
2-3 ek. olívaolaj
3 dkg vaj
1 púpozott ek. frissen aprított petrezselyemzöldje

a sült paradicsomhoz és a tálaláshoz:
25 dkg koktélparadicsom (mézédes fajta)
½ kezeletlen citrom, felkarikázva
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész koktélparadicsomokat meglocsoljuk olívaolajjal, finoman sózzuk, és felhevített serpenyőben, fedő alatt közepes lángon – néha megrázogatva – addig sütjük, hogy a héjuk megfonnyadjon. Félretesszük. (Sütőben is elkészíthetjük.)
2. A megmosott, szárazra törölt felezett csirkemellfiléket 3-3 szeletre vágjuk, mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük, és megforgatjuk a fele adag finomra reszelt parmezán és a liszt keverékében.
3. Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olívaolajat 1 dkg vajjal, és két részletben mindkét oldalukon pirulásig sütjük rajta a szeletek mindkét oldalát. Tányérra szedjük.
4. A fokhagymát széles pengéjű kés lapjával szétnyomjuk, felaprítjuk, és a visszamaradt zsiradékon (ha szükséges, pótoljuk azt) kis-közepes lángon fél percig pároljuk-sütjük.
5. Hozzáadjuk a kapribogyót, a mézet, és felöntjük a borral, az alaplével. A lét közel a felére elforraljuk, miközben a főzés vége felé beleszórjuk a reszelt parmezán másik felét. Végül felolvasztjuk benne a vajat.
6. Rátesszük a csirkemellszeleteket, hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, az aprított petrezselyem felét, és meglocsoljuk citromlével. A szószt néha a húsdarabokra meregetve 2-3 percig főzzük, vagy addig, hogy kissé besűrűsödjön. Végül beleforgatjuk a sült koktélparadicsomot, a citromkarikákat, és a többi petrezselyemmel megszórva, tetszés szerinti körettel garnírozva, rögtön tálaljuk. 

Megjegyzés, tipp:

Köretnek főtt tésztát vagy héjában főtt, pirított burgonyát, esetleg krumplipürét, sőt rizst vagy pirított zöldségeket is adhatunk mellé.
A csirkemellfiléket kisebb darabokra is vághatjuk – én is így tettem első alkalommal.
A mártást tejszín hozzáadásával selymesebbé tehetjük.

 

 

 

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen

Fűszeres tekercs sonkával és fetával

 

 

Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D

 

 

Hozzávalók 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz

elkészítés:

1. A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
4. A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
5. Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
6. Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
7. A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
8. A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.

Aszalt paradicsomos-csirkés bulgur kókusztejszínnel

 

 

 

A kamrapolcon aszalt paradicsomból két üveggel is találtam, úgyhogy az egyiket gyorsan felhasználtam két, egymáshoz nagyon hasonló karakterű, mégis eltérő ételhez. Kókusztejszínt mindkettőbe tenni akartam, mert abból nekünk van egy vagonnal. Ipari mennyiségben fogyasztjuk, ui. tejszínhab helyett azzal isszuk a kávét. Az eddig általunk megszokott márkákéhoz képest azonban legutóbb olyan fura állagú kókusztejszínt (All-co) sikerült rendelnünk a neten, hogy hamar kiderült, azzal bizony nem szeretjük a kávét. Ezért csak főzéshez, sütéshez tudom használni – úgy 30 évig :D. Szerencsére, ezt a bulgurral készült egyszerű egytálételt nem rontotta el, sőt! Mindkettőnknek nagyon ízlett, be is toltuk az egészet. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

25 dkg csirkemellfilé
20 dkg bulgur
1 fej lila hagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
5 dkg olajban eltett, aszalt paradicsom
1 ek. édes paprikakrém (házi)
2 ek. akácméz
1 tk. Provence-i fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
3 ek. olívaolaj (az aszalt paradicsomról)
1,5 dl kókusztejszín
3,5 dl víz

elkészítés:

1. Az aszalt paradicsomról lecsepegett olajból 2 evőkanálnyit serpenyőbe öntünk. Az aszalt paradicsomot felaprítjuk.
2. A csirkemellet felkockázzuk, és sóval, őrölt borssal ízesítjük. Félretesszük.
3. A megtisztított lila hagymát négybe vágjuk, vékonyra szeljük. A fokhagymagerezdeket szétlapítjuk, felaprítjuk, és a lila hagymával együtt a serpenyőben felhevített olajon lefedve, félpuhára dinszteljük.
4. Hozzáadjuk a húst, és előbb fedő alatt fehéredésig pároljuk, majd fedő nélkül addig sütjük, hogy egy kis pírt kapjon. Ekkor a fűszerkeverékkel ízesítjük, hozzákeverjük a paprikakrémet, az aszalt paradicsomot, és közepes lángon néhány percig sütjük. A végén mézzel édesítjük, és 1-2 perc alatt készre sütjük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedjük, amíg a bulgurt elkészítjük.
5. A bulgurt a lábasban felhevített 1 evőkanál olívaolajra öntjük, és 1 percig kevergetve sütjük. Megsózzuk, felöntjük a forró vízzel, a kókuszkrémmel, és lefedve, kis-közepes lángon (a levét teljesen elforralva) puhára főzzük.
6. Közben a húst újramelegítjük, és alaposan összeforgatjuk a bulgurral. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

A megfőzött bulgurt nem szükséges a húshoz forgatni, köretként is adhatjuk mellé.
Úgy is készíthetjük, hogy a nyers bulgurt a készre sütött húshoz keverjük, felöntjük a vízzel, kókuszkrémmel, és így főzzük készre az ételt.