Ez a süti majdnem egy évet várt a posztolásra. Hogy miért, azt már én magam sem tudom. Lényeg, hogy végre színre lép! :D
Első ránézésre szerintem senki nem gondolná, mennyire finom. Persze evidens, hogy csupán attól, hogy nézzük, semmi sem lesz ízletes. :D De érti mindenki, mire gondolok. :)
Életem első saját készítésű kifordított leveles tésztájának egyik részéből először kosárkákat sütöttem, amibe sós tölteléket szántam. A megmaradt nyers tésztának pedig még egy napot kellett várnia a hűtőben, hogy kitaláljam, milyen édesség legyen belőle. Ihletadónak fellapoztam kedvenc szakácskönyveimet: a Szakácsok könyvében csupán egyetlen, Michel Roux-éban viszont annál több leveles tésztás édességet találtam. Aztán mégis inkább a saját fejem után mentem, és ezek az egyszerű, de szó szerint nagyszerű párnácskák sültek ki belőle.
Talán senki nem veszi nagyképűségnek a fenti dicséretet, hiszen a tészta receptje nem az én fejemből pattant ki, szóval nem magamat fényezem azzal, ha eme süti kapcsán újra leírom, mennyire odavagyok ezért a tésztáért. Egyszerűen fantasztikus az állaga, és pont olyan „repülősre” omlik, mintha egy híres cukrász keze alól került volna ki. Most bebizonyosodott, hogy mindezt mi magunk is prezentálhatjuk, ha a készítés során a leírás szerint járunk el. Innentől kezdve csak a fantáziánk szabhat határt annak, mi süljön ki belőle. ;)
Bár a tészta már önmagában is isteni, eperlekvárral egyenesen fenomenális. Nagyon sokat képes lennék érte gyalogolni, hogy hozzájussak, ha én mondjuk nem tudnám megcsinálni. :D
Gondolom, mindenki ismeri azokat a leveles tésztából lévő, gyorsfagyasztott kis sütiket, amiket a '90-es évek végétől szinte minden ABC-ben működő látványpékségben sütöttek, és kilóra lehetett venni. (Nekem a sajtos pogi, a meggyes és a túrótöltelékes párnácska, ill. a csokis tekercs volt a kedvencem.) Később zacskós kiszerelésben is elkezdték árulni, és mára már változatos külalakban és szinte minden ízben megtalálható. Emlékszem, milyen beteg tudtam lenni a benne lévő adalékanyagoktól és állományjavítóktól, ráadásul kihűlve szinte ehetetlenné vált mind a sós, mind az édes változat. Úgyhogy néhány vétel után végleg lemondtam róla.
Na, hát ez az eperlekváros ezerszer finomabb, és bár ugyanúgy hizlal, mint a bolti, de legalább tényleg csak az van benne, amit mi magunk belerakunk. Nagyon-nagyon ajánlom kipróbálásra, és ha lehet, inkább saját készítésű tésztából. Megéri rááldozni az időt. ;)
Első ránézésre szerintem senki nem gondolná, mennyire finom. Persze evidens, hogy csupán attól, hogy nézzük, semmi sem lesz ízletes. :D De érti mindenki, mire gondolok. :)
Életem első saját készítésű kifordított leveles tésztájának egyik részéből először kosárkákat sütöttem, amibe sós tölteléket szántam. A megmaradt nyers tésztának pedig még egy napot kellett várnia a hűtőben, hogy kitaláljam, milyen édesség legyen belőle. Ihletadónak fellapoztam kedvenc szakácskönyveimet: a Szakácsok könyvében csupán egyetlen, Michel Roux-éban viszont annál több leveles tésztás édességet találtam. Aztán mégis inkább a saját fejem után mentem, és ezek az egyszerű, de szó szerint nagyszerű párnácskák sültek ki belőle.
Talán senki nem veszi nagyképűségnek a fenti dicséretet, hiszen a tészta receptje nem az én fejemből pattant ki, szóval nem magamat fényezem azzal, ha eme süti kapcsán újra leírom, mennyire odavagyok ezért a tésztáért. Egyszerűen fantasztikus az állaga, és pont olyan „repülősre” omlik, mintha egy híres cukrász keze alól került volna ki. Most bebizonyosodott, hogy mindezt mi magunk is prezentálhatjuk, ha a készítés során a leírás szerint járunk el. Innentől kezdve csak a fantáziánk szabhat határt annak, mi süljön ki belőle. ;)
Bár a tészta már önmagában is isteni, eperlekvárral egyenesen fenomenális. Nagyon sokat képes lennék érte gyalogolni, hogy hozzájussak, ha én mondjuk nem tudnám megcsinálni. :D
Gondolom, mindenki ismeri azokat a leveles tésztából lévő, gyorsfagyasztott kis sütiket, amiket a '90-es évek végétől szinte minden ABC-ben működő látványpékségben sütöttek, és kilóra lehetett venni. (Nekem a sajtos pogi, a meggyes és a túrótöltelékes párnácska, ill. a csokis tekercs volt a kedvencem.) Később zacskós kiszerelésben is elkezdték árulni, és mára már változatos külalakban és szinte minden ízben megtalálható. Emlékszem, milyen beteg tudtam lenni a benne lévő adalékanyagoktól és állományjavítóktól, ráadásul kihűlve szinte ehetetlenné vált mind a sós, mind az édes változat. Úgyhogy néhány vétel után végleg lemondtam róla.
Na, hát ez az eperlekváros ezerszer finomabb, és bár ugyanúgy hizlal, mint a bolti, de legalább tényleg csak az van benne, amit mi magunk belerakunk. Nagyon-nagyon ajánlom kipróbálásra, és ha lehet, inkább saját készítésű tésztából. Megéri rááldozni az időt. ;)
Hozzávalók 10-12 darabhoz:
a párnácskához:
50-55 dkg kifordított vagy klasszikus leveles tészta
25 dkg földieper
2,5 dkg cukor (vagy az eper édességétől függően)
1 ek. frissen facsart citromlé
1 kis tojás, felverve vagy lágy habbá vert tojásfehérje a kenéshez
kristálycukor a forgatáshoz
a citromos cukormázhoz:
1 ek. cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
elkészítés:
- Az eperlekvárhoz a megmosott, kicsumázott gyümölcsszemeket félbevágjuk, a cukorral, a citromlével együtt lábasba tesszük, és kis lángon, néha megkeverve lekvárrá főzzük. A kb. 10 dekányi lekvárt teljesen kihűtjük. (Fontos, hogy ne legyen túl híg a lekvárunk, mert formázáskor ki fog folyni a tésztából.)
- A lehűtött, kész leveles tésztát lisztezett munkalapon kb. 2-3 mm vékonyságúra nyújtjuk (én 50x25 cm-esre nyújtottam ki), és kb. 9,5 cm-es kiszúróformával 10-12 darab korongot szaggatunk ki belőle. Tepsibe sorakoztatjuk, és nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe tesszük.
- Egy tésztakorongot a tenyerünkre fektetünk, a szélét félkörben lekenjük felvert tojással vagy tojásfehérjével, és a tenyerünket félig összecsukjuk. A félkörívek találkozásánál a tésztaszéleket jól összenyomkodjuk. A tészta nyitott közepébe bő kávéskanálnyi eperlekvárt teszünk, óvatosan összezárjuk, és a töltelék fölött is összenyomkodjuk a két tésztarészt.
- A betöltött sütemények tetejét lekenjük felvert tojással vagy tojásfehérjével, kristálycukorba mártjuk, majd tepsibe téve 20 percet hűtjük.
- A mázhoz a cukrot a citromlével 2-3 perc alatt összeforraljuk, majd félretesszük.
- A párnácskákat előmelegített sütőben pirosra sütjük, még forrón lekenjük a (felmelegített) mázzal, és rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc
Tipp:
Eperszezonon kívül kész eperlekvárral is tölthetjük.
Különösen tetszik a tálalási variációk utolsó képe. Nagyon csábító a tartalom is.
VálaszTörlés:D Miért, mert olyan, mint egy műfogsor? :D Nem emlékszem, hogy anno adtam-e belőle kóstolót, de ha nem, az se baj, mert ezt mindenképp újra meg kell sütnöm, és akkor kapsz. ;)
Törlés