Szilvás-túrós gondola – avagy békés vizekre hajózva

Sajnos van az úgy, hogy az ember kétszer is ugyanabba a folyóba lép bele, hiába evickélt ki belőle már évekkel korábban. De amikor újra a zavaros vízben tapicskol, hamar rájön, hogy ez bizony tök ugyanaz a mátrixhiba, és a fejét veri a falba, hogy miért hagyta magát megint madárnak nézni. Egy darabig még talán áltatja is magát, hogy jobb lesz, de ezúttal már nem hagyja, hogy megint túl sokáig dettó azt a maszlagot nyomják le a torkán, amit évekkel azelőtt hosszú időn át. Végül olyan lépésre szánja el magát, amilyet azelőtt még sohasem tett, csak hogy a testi-lelki egészségét megóvja. A nagy döntést most végre meghoztam, és ennek köszönhetően a napokban mázsás kő esett le a szívemről. A hetek óta tartó mindennapos idegeskedést felváltotta a nyugalom és az elégedettség érzése. Ennek örömére ezerrel vetettem bele magam a méltatlanul és kényszerűségből háttérbe szorított sütés-főzésbe, és azóta minden nap valami finomság elkészítésével ünnepelek, vagyis egészen pontosan ünnepelünk, mert hozzám hasonlóan a Kutyafül is fellélegzett. Bizony, a jót meg kell ünnepelni, hiszen végérvényesen búcsút inthettem az életem egy olyan tényezőjének, ami nagyon sok fájdalmat, keserűséget és többszörös csalódást okozott. S bár nekem mint becsületes embernek a búcsú – egyébként előre nem tervezett – módja egyáltalán nem okozott örömet, és baromi nehéz volt úgy megtenni, ahogy megtettem, a tény mégis az, hogy az illető sokszorosan megérdemelte, és amúgy szégyellje magát. A szívemre hallgattam, helyesen cselekedtem, és örökre búcsút intettem egy hamis barátságnak.
Így hát ezt a süteményt annak a 11 évnyi több ezer fellépésnek az emlékére ajánlom, amit a színpadon énekes-színészként töltöttem 1997-től 2008-ig, ill. annak a kemény 18 napnak is szánom, amit 2015. szeptember 4-22. között megéltem 26 előadáson keresztül. A többi dologra pedig beveszem a felejtőpirulát. :D
Ezúton is köszönöm annak a sok kisgyereknek és óvónőnek a szeretetét, akikkel munkám során találkoztam, és akik lelkesen megtapsoltak! :)
Itt a vége, fuss el véle...!

Hozzávalók 5 darabhoz:

Tésztához:
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
8 dkg vaj
5 dkg finomítatlan nádcukor vagy nyírfacukor
1 kis tojás fele
1 mk. őrölt fahéj
½ mk. sütőpor

Töltelékhez:
kb. 35 dkg szilva
20 dkg túró
2 dkg tejföl (ha a túró morzsalékos)
4 dkg barna nádcukor vagy nyírfacukor
1 cs. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
3 ek. rum
kevés zsemlemorzsa a szóráshoz

Tetejére:
1 cs. vaníliás cukor
1 tk. nádcukor
1 mk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A fahéjjal, sütőporral elvegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a felvert tojás felét, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. (Ha nagyon ragadna, ne lisztezzük, inkább tegyük hűtőbe!)
2. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk (folpack alatt könnyebb), a sütőformához tartozó kiszúróval 5 db csónak alakot metszünk ki belőle, és kibéleljük velük a sütőformát. Mindegyiket behintjük kevés zsemlemorzsával.
3. A túrót összekeverjük (a tejföllel), a cukrokkal, a reszelt citromhéjjal, és elosztjuk a tésztadarabokon.
4. A kimagozott szilvát 8-8 cikkre vágjuk (ha kisebbek, akkor csak negyedeljük), jól összeforgatjuk a rummal, és szépen elosztva kirakjuk vele a túrót. Előmelegített sütőben megsütjük.
5. A süteményeket még forrón megszórjuk fahéjas, vaníliás cukorral, és kicsit hűlni hagyjuk. A formából kivéve tortarácsra szedjük, és hagyjuk kihűlni. Vaníliafagyit vagy tejszínhabot kínálunk mellé.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Tipp:
A süteményt kerek piteformában is megsüthetjük.

Megjegyzés:

Egy picit elszámoltam magam, és a tészta kb. egy gondolával több lett, ezért a hatodikat kerekre nyújtottam, és külön sütöttem meg.

 

A sütemény elkészítéséhez ezt a sütőformát használtam.

Ez a történet a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság valódi, még élő vagy elhunyt személyekhez kizárólag a véletlen műve. Bármilyen utalás valóságos eseményekre, vállalatokra, szervezetekre vagy helyszínekre pusztán a valósághű, hiteles ábrázolást szolgálja.