Szemezgettem a kenyeres könyvemből, és most erre a jópofa péksütire esett a választásom. Itt volt az ideje, hogy megint kalács jellegű kelt tésztát együnk. Az élesztő kapcsán mosolyogtam magamon, mert a vadkovász után eljutottam a szárított élesztőig, holott talán épp fordítva kellett volna, hogy aztán ez utóbbi tésztaemelő ipari kreálmányt örökre eltemessem az emlékeimben. Na nem mintha baj lenne a kelesztési képességével, csak hát ez igen távol áll attól a természetességtől, ami pl. a természetes élesztőre jellemző. Mégis szárítottat használtam ehhez a recepthez, mert egyrészt a könyv ezt írta, másrészt volt itthon 1 csomaggal, és nem akartam kidobni. Az utóbbi volt a nyomósabb érv. Egyébként nem hiszem, hogy abban a bizonyos bostoni hotelban, ahol ez a zsömirecept megszületett, szárított élesztőt használtak volna.
A receptet persze picit módosítottam, mert az én lisztemnek kicsit több folyadékra volt szüksége, viszont az előírtnál kevesebb vajra, illetve 10 zsemle helyett nekem simán kijött 15 darab, de csak mert vékonyabbra nyújtottam a tésztát. Aki nagyobb zsemléket szeretne, az szaggassa nagyobbra, és ne nyújtsa kis olyan vékonyra, de nekünk most épp ekkorák kellettek, mert elvitelre készültek. Nagyon jót ettünk belőle az oda-vissza úton.
Nekem külön tetszik, hogy ha szendvicsnek akarjuk elkészíteni, nem szükséges késsel félbevágni a zsemlét, mert a hajtás mentén kinyithatóak (már ha sülés közben nem nyílnának szét maguktól is. :D), hála a vajazásnak. :)
A receptet persze picit módosítottam, mert az én lisztemnek kicsit több folyadékra volt szüksége, viszont az előírtnál kevesebb vajra, illetve 10 zsemle helyett nekem simán kijött 15 darab, de csak mert vékonyabbra nyújtottam a tésztát. Aki nagyobb zsemléket szeretne, az szaggassa nagyobbra, és ne nyújtsa kis olyan vékonyra, de nekünk most épp ekkorák kellettek, mert elvitelre készültek. Nagyon jót ettünk belőle az oda-vissza úton.
Nekem külön tetszik, hogy ha szendvicsnek akarjuk elkészíteni, nem szükséges késsel félbevágni a zsemlét, mert a hajtás mentén kinyithatóak (már ha sülés közben nem nyílnának szét maguktól is. :D), hála a vajazásnak. :)
45 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. só
1 ek. cukor
1 tojás
kb. 2 dl tej
1 tk. szárított vagy 2 dkg friss élesztő
5 dkg vaj
elkészítés:
- A sóval, cukorral, szárított élesztővel elvegyített liszthez adjuk a felvert tojást, az olvasztott vagy puha vaj felét és a langyos tejet. Megdagasztjuk, majd letakarva, meleg helyen a duplájára kelesztjük.
- A tésztát lisztezett felületen 0,5-1 cm vastag körlapra nyújtjuk, és 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk és kiszaggatjuk.)
- A tésztakorongok közepét fakanál nyelével közében lenyomjuk, a vájattól balra lévő tésztarészt megkenjük a többi vajjal, majd félbehajtjuk, és az íves szélét lenyomkodjuk. Így járunk el a többi tésztával is.
- A félholdacskákat sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, tetejüket lekenjük olvasztott vajjal, és folpackkall + konyharuhával letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
- Előmelegített sütőben pirosra sütjük, és a tetejüket még forrón újra lekenjük olvasztott vajjal. Langyosra hűlve kínáljuk.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc
Megjegyzés, tipp:
Ha friss
élesztőt használunk, akkor kevés cukros tejben keverjük csomómentesre, és letakarva futtassuk fel. A többi tejjel a tojással és a vajjal együtt adjuk a lisztes keverékhez.
A formázást másként is megoldhatjuk: a megkelt tésztából egyforma kis gombócokat formázunk (nekem 16 db 50 g-os gombócom lett), és 10-15 perc pihentetés után kör vagy ellipszis alakúra nyújtjuk.
A formázást másként is megoldhatjuk: a megkelt tésztából egyforma kis gombócokat formázunk (nekem 16 db 50 g-os gombócom lett), és 10-15 perc pihentetés után kör vagy ellipszis alakúra nyújtjuk.
Hát ezek csuda jópofák! Már el is emeltem néhányat, pont jók lesznek vacsorára! :) ;)
VálaszTörlés:D Kösziiii! Nos, ha elemeltél, én cseppet se bánom, de csak hogy tudd, már félre volt téve neked pár darab, úgyhogy most még többet ehetsz belőle. ;)
TörlésNagyon jó pofák! Egy-kettő röpülhetne felém, olyan kis harapósan, mintha megakarna enni, és a végén pedig én hamizom be. :)
VálaszTörlés:D Most jót nevettem Brigó! Még jó, hogy fogatlanok a zsömikék, így nem tudnak nagyot harapni beléd, te viszont megteheted, mert tényleg olyan kis harapnivalóak. ;) Örülök, ha tetszik. :)
Törlés