A vadélesztővel való munka nagyon izgalmas dolog, hát még ha kalács készül vele. Ez aztán az igazi kaland!
Amikor először fogtam neki, azt hittem, ebben is rögtön olyan sikeres leszek, mint a vadkovászos kenyerek és egyéb péksütik kapcsán. Tévedtem. Az első kalácsom savanyú, nehézkes és a belseje sárgás árnyalatú volt. Azt nem mondanám, hogy ehetetlenre sikeredett, mert nem - hamar elfogyott. Csupán nem olyan volt, mint a megszokott ízű és állagú élesztős kalácsok. Talán túl sokat képzeltem a vadkovászos kalácsról? Nem hiszem! Inkább csak ahhoz képest lett más, mint amit vártam tőle. És nem őbenne volt a hiba, hanem bennem. Alakilag ott rontottam el, hogy amikor megsodortam, túl sok levegő szökött meg a tésztából, ami csúnyácska szálakat eredményezett. Újból összegyúrtam, aminek hatására sikerült kinyírnom szinte az összes légbuborékot. Hiába kelt utána még egy csomó ideig, az már nem volt az igazi.
Akkor elhatároztam, hogy nem adom fel egykönnyen, és csak azért is vadélesztős kalácsot teszek az asztalra húsvétkor. Mivel az első kalács sárgás színű lett, 2. alkalommal nem kenyér-, hanem finomliszttel etettem meg Zsófit. Izgultam is rendesen, hogy abszolút jól lakjon a drágám, és sok-sok buborékot neveljen. Szerencsére nem hagyott cserben, és jól működött így is. Bevallom, még puszit is adtam neki, és a nem létező fülébe súgtam egy halk „szeretlek”-et, hátha ettől megtáltosodik. :D (Egyébként tényleg szeretet éreztem iránta.)
A napsütéses, meleg tavaszi idő ellenére jól befűtöttem a konyhában, hogy a kalácstészta kellő hőmérséklettel is meg legyen támogatva, és ő bizony meghálálta. Gyönyörűen megkelt. A formázáskor dupla adag óvatossággal jártam el, szinte babusgattam a kis buborékokat, nehogy megszökjenek. Aztán már csak azon kellett izgulnom, hogy ízre és színre is kalácshoz hasonló legyen. Második próbálkozásnak nem is lett olyan rossz, sőt. :) Meg is hatódtam tőle, már csak azért is, mert vadkovásszal készült. Ez a kalács bizony méltó az ünnephez, még akkor is, ha ez még mindig nem olyan, mint a pihe-puha élesztős társai. De ami késik, nem múlik. ;)
Amikor először fogtam neki, azt hittem, ebben is rögtön olyan sikeres leszek, mint a vadkovászos kenyerek és egyéb péksütik kapcsán. Tévedtem. Az első kalácsom savanyú, nehézkes és a belseje sárgás árnyalatú volt. Azt nem mondanám, hogy ehetetlenre sikeredett, mert nem - hamar elfogyott. Csupán nem olyan volt, mint a megszokott ízű és állagú élesztős kalácsok. Talán túl sokat képzeltem a vadkovászos kalácsról? Nem hiszem! Inkább csak ahhoz képest lett más, mint amit vártam tőle. És nem őbenne volt a hiba, hanem bennem. Alakilag ott rontottam el, hogy amikor megsodortam, túl sok levegő szökött meg a tésztából, ami csúnyácska szálakat eredményezett. Újból összegyúrtam, aminek hatására sikerült kinyírnom szinte az összes légbuborékot. Hiába kelt utána még egy csomó ideig, az már nem volt az igazi.
Akkor elhatároztam, hogy nem adom fel egykönnyen, és csak azért is vadélesztős kalácsot teszek az asztalra húsvétkor. Mivel az első kalács sárgás színű lett, 2. alkalommal nem kenyér-, hanem finomliszttel etettem meg Zsófit. Izgultam is rendesen, hogy abszolút jól lakjon a drágám, és sok-sok buborékot neveljen. Szerencsére nem hagyott cserben, és jól működött így is. Bevallom, még puszit is adtam neki, és a nem létező fülébe súgtam egy halk „szeretlek”-et, hátha ettől megtáltosodik. :D (Egyébként tényleg szeretet éreztem iránta.)
A napsütéses, meleg tavaszi idő ellenére jól befűtöttem a konyhában, hogy a kalácstészta kellő hőmérséklettel is meg legyen támogatva, és ő bizony meghálálta. Gyönyörűen megkelt. A formázáskor dupla adag óvatossággal jártam el, szinte babusgattam a kis buborékokat, nehogy megszökjenek. Aztán már csak azon kellett izgulnom, hogy ízre és színre is kalácshoz hasonló legyen. Második próbálkozásnak nem is lett olyan rossz, sőt. :) Meg is hatódtam tőle, már csak azért is, mert vadkovásszal készült. Ez a kalács bizony méltó az ünnephez, még akkor is, ha ez még mindig nem olyan, mint a pihe-puha élesztős társai. De ami késik, nem múlik. ;)
10 dkg aktív vadkovász + 1 dl víz + 10 dkg kenyér- vagy finomliszt
50 dkg finomliszt
6 dkg cukor
1 tk. só
5 dkg olvasztott vaj + a kenéshez
2,5 dl langyos tej
elkészítés:
- A délutáni órákban a befőttesüvegben lévő aktív vadkovászt megetetjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és szobahőmérsékleten hagyjuk felfutni. Kelesztőtálba öntünk 10 dkg aktív kovászt, és az előbbi módon megetetjük, de ezúttal finomliszttel. Folpackkal+konyharuhával letakarva, egy éjszakán át pihentetjük.
- A buborékos elő-tésztánkhoz hozzáadjuk a sót, a cukrot, a lisztet, a langyos tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Folpackkal+konyharuhával betakarva, meleg helyen 10 percet pihentetjük.
- Ezután 2-3 részletben beledagasztjuk az olvasztott vajat, majd letakarva, újabb 10 percet pihentetjük.
- A dagasztást megismételjük, majd 20 percet pihenő után ismét megdagasztjuk. Ezután újabb 30 percet kelesztjük.
- A tésztát téglalap alakúra kihúzkodjuk, majd fentről és lentről, valamint jobbról és balról is egymásra hajtjuk. Hajtással lefelé kelesztőtálba tesszük, és letakarva 1 órát kelesztjük.
- A fenti módon megint meghajtogatjuk, majd 1 óra kelesztést követően újra meghajtogatjuk. Harmadszorra is 1 órán át pihentetjük.
- A kellően levegős tésztát óvatosan enyhén lisztezett munkalapra borítjuk, a sütőformánál kicsit hosszabb téglalapra nyújtjuk vagy kihúzkodjuk. Függőlegesen 3 sávra vágjuk.
- A tésztadarabokat (vigyázva a légbuborékokra) épp csak megsodorjuk, majd hármas fonással megfonjuk. A fonatot sütőpapírral bélelt, olvasztott vajjal kikent doboz sütőformába fektetjük, és folpackkal+konyharuhával letakarva 1-1,5 órát kelesztjük.
- A kalács tetejét megkenjük vajjal, és befedjük egy vízzel bespriccelt másik sütőformával. 220°C-ra előmelegített sütőben 20 percet sütjük.
- A sütő hőmérsékletét ezután 180°C-ra csökkentjük, és fedő nélkül kb. 30 perc alatt készre sütjük. Hurkapálcával ellenőrizzük, hogy megsült-e.
- A kész kalácsot kivesszük a sütőformából, levesszük róla a sütőpapírt, és rácson hagyjuk kihűlni.
Óóóó... De szép lett! Én bizony ebből a kalácsból nagyon szívesen falatoznék! :) Látszik rajta, hogy olyan igazi, harapni-való! :D Képzeld, az óriási lelkesedésed magával rántott és én is újra elkezdtem Bözsit nevelgetni. :) Még fiatalka, de lehet, hogy a héten én is sütök vele valamit.
VálaszTörlés:) :) :) Kösziii! Jól látod, bizony, ez olyan kenyérkalács vagy kalácskenyér. :D Küldök is gyorsan belőle, csak vissza kell állítanom az időgépet 2 héttel ezelőttre, mert akkor készítettem, de ez nem gond, megy a kalács. ;) Úgy örülök, hogy Bözsi újjáéled! Ez nagyon jó hír! Ezerrel várom a vele készült finomságaidat. :)
Törlés