2013. október 10., csütörtök

IX. Otthon, (most éppen) rémes otthon



...és, ami kimaradt, de tervben volt:

Salzburg tartományban az alább felsorolt helyeket is érdemes felkeresni, amelyek közül én leginkább a Dachsteint, a gollingi vízesést és a Vorderkaser-szurdokot sajnálom. A világörökség részét képező Hallstattban már jártam, de szikrázó napsütésben még nem láttam. Pont azért is hagytuk ki most, mert a kedvezőtlen idő miatt a lényeg veszett volna el: a tóban tükröződő házak látványa. Ezen kívül még jó lett volna felülni egy pár libegőre is, de félek, a magasban is csak a hegyeket eltakaró felhőket láttuk volna.


Mittersill:
A Hohe Tauern Nemzeti Park központja (
Nationalparkzentrum des Nationalpark Hohe Tauern), mittersilli várkastély (Schloß Mittersill)


Scheffau an der Lammer/am Tennengebirge:
Lammer-szurdok (Lammerklamm)
Golling-i vízesés és barlang (Gollinger Wasserfall-Höhle vagy Schwarz(en)bachfall-Höhle, gollingi vármúzeum (Museum Burg Golling)
Seisenberg-szurdok (Seisenbergklamm)
Vorderkaser-szurdok (Vorderkaserklamm)


elindultunk haza - Maishofen és Zell am See között


Pinzgau - a Saalach völgye és kedvenc 4 pupu "tevém"


 
fent: a Seisenberg-szurdok környékén,
lent: a Lamprects-barlangnál





Nem sokkal azután, hogy elindultunk a maishofeni szállásunkról, St. Martin bei Lofernél végre megcsodálhattuk azt a hotelt, aminek az épülete kikandikált a fák közül. Jó párszor elmentünk már mellette, mindig mondtam a Kutyának, hogy álljunk meg itt, de sosem néztük meg közelebbről. Jól tettük, hogy most mégis megálltunk, mert egy impozáns kastélyban gyönyörködhettünk, nem beszélve az azt körülvevő kertről. Schloß Grubhof a neve, szabadidőklub is egyben, és bizonyára jómódú embereknek kínál lakosztályokat szállás gyanánt. (Itthon aztán később utánanéztem, és a megtudott infók szerint érdemes mélyrehatóbban tájékozódni róla, mert a szolgáltatások hagynak némi kívánnivalót maguk után. Mindegy, mi csak megkukkantottuk. A kertjében álló fák különösen tetszettek nekünk, jó kis filmforgatási helyszín lehetne.



Grubhof kastély















A hazaúton megálltunk a Mondseenél, aminek számomra az az érdekesség, hogy én már 2002-ben is jártam itt Anyáékkal, ill. 2009-ben is itt szálltunk ki lábat nyújtóztatni, amikor a Kutyafüllel még alig ismertük egymást. Ezt a nevezetes eseményt persze semmilyen tábla nem hirdeti. :D Most is megcsodáltuk a tavat, de ezúttal egy hatalmas adag kávét is beiktattunk a Landzeit hálózat itteni éttermében. Aztán sajnos tűztünk tovább.





Mondsee



Landocino - a Lanzeit étterem óriás capuccinója




Alighogy hazaértünk, nekem máris elkezdett hiányozni Ausztria, ez a csodálatos, tiszta és természeti szépségekben bővelkedő ország - ill. az is, hogy német szót halljak. A sokak által csúnyának és keménynek tartott német nyelv számomra ismerősen cseng. Egyrészt azért, mert kicsi gyerekkorom óta sokat emlegették a családunk apai ágának tagjai, másrészt egykori szívszerelmem anyanyelve ez, harmadrészt pedig ennek akár misztikusabb oka is lehet.
Az biztos, hogy ez a kirándulás most nem a pihenésről szólt, hiszen jöttünk-mentünk rendesen, de csodálatos látnivalókban volt részünk, és legalább a gondokat hátrahagytuk egy rövid időre, hogy aztán hazaérkezve visszacsöppenjünk a hétköznapokba a zajos társasházi körülmények közé, a rossz hírekről nem is beszélve, ami miatt a sütés-főzés is takarékon megy majd.Egyedül a macskáink viszontlátása vigasztal bennünket, akiken jól látható az öröm, amit afölött éreznek, hogy „apa” és „anya” megint itthon van, és újra „bügyürgeti” őket.




4 megjegyzés:

  1. De szép... azért a következő kirándulásig csak el kéne intézni azt a bizonyos táblát! :D

    VálaszTörlés
  2. >:O Kösziii! :D Oké, majd lelevelezem velük, hogy nekünk az jár.

    VálaszTörlés
  3. Vicuska, köszönöm, aranyos vagy! :) Ha jó a téma, könnyű szép képeket készíteni. :)

    VálaszTörlés