2013. szeptember 21., szombat

III. Lent a szurdokban és fent, 3000 méter magasban



2. Kaprun:








Másnap, azaz vasárnap Kaprun felé indultunk, amely egyike a legismertebb síterületeknek, és ez Ausztria első gleccser síterepe 2900 m magasan, amelyet már a II. Világháborúban elkezdtek kiépíteni. Kaprunt a Kaprun-völgy köti össze a már említett Zell am See városával.

Itt megtekintettük a kapruni várat, ahol minden hétfőn délután 4 órától várvezetésen lehet részt venni.

Kapruni vár (Burg Kaprun):








A vár az 1798 m magas Pfiffscharte lábánál, a városka szélén található. Feltehetően a 12. században a Felső-Bajor Falkenstein nemesség építtette. A vár feladata volt, hogy figyelje a kapruni völgy bejáratát, de akkoriban valószínűleg csak egy toronyból és egy lakóépületből állt. Évszázadokon át romlott az állaga, míg nem az 1980-as években megkezdték a renoválását. Kőről-kőre építették újra, olyan valósághűen, amennyire csak lehetséges volt. Ma különböző rendezvényeket, koncerteket tartanak itt, pl. esküvő színhelyéül is ki lehet bérelni. Minden júliusban kétnapos fesztivált tartanak várjátékok keretében, abszolút középkori hangulatot teremtve több mint 500 résztvevővel.

Várnézés után életemben először alkalmam nyílt végigmenni egy szurdokon, s bár nem ez volt a kiránduláson látott legszebb és legérdekesebb, de kétség kívül maradandó élményt nyújtott.
Jellemző rám a dolgokra való gyermeki rácsodálkozás, és olyankor egy 5 éveshez hasonlóan cserfes vagyok. Itt is úgy ámuldoztam, mint egy kisgyerek, a Kutya meg csak elnézőn mosolygott rajtam, miközben ő is élvezte a csodás látványt.
(Várvezetés: 4 euró/fő)










Sigmund-Thun-szurdok (Sigmund-Thun Klamm):



a szurdok bejárata







A 320 m hosszú és néhol a 32 m-es mélységet is elérő szurdok Kaprun közelében található. Kb. 14000 évvel ezelőtt, a késő jégkorszakban a Kaprun-völgyet hatalmas gleccserek borították, amelyek a sziklákat a folyás irányába tolták. A gleccser olvadása után egy hegyszoros maradt hátra a Bürgkogelnél – ez ma a Sigmund-Thun-szurdok. 1893 óta a szurdok turisztikai látványosság. Ekkor deszkákból sétányt építettek a sziklák oldalába, a Kapruner Ache nevű patak fölé, ahol látványos vízesések mellett és hatalmas sziklafalak között sétálhatunk. A szurdok nevét Salzburg akkori kormányzójáról, Sigmund Graf von Thunról kapta. 1934 óta természeti műemlék.
A szurdok bejáratánál egy parkoló található, ahonnan jobbra és balra indulva is eljuthatunk a szurdok kiindulópontjáig. A jobb kéz felőli bejárat mellett a Verbund áramszolgáltató vállalat ingyenesen látogatható központjában megismerkedhetünk az áramtermelés technikájával.
A szurdok végén egy mesterségesen kiépített vízesést láthatunk. A vízesésen keresztül a felette lévő tó, a Klammsee vizét eresztik le. Innen három utat is választhatunk: az egyik visszafordulva ismét a szurdokon át vezet, vagy választhatjuk a szurdok felett vezető utat is, ami jobb kéz felé vezet, és visszavisz a parkolóig. Ha időnk engedi, utunkat a Klammsee felé is vehetjük, bal kéz felé.
(Belépő: 3,90 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes, a nyitva tartás évszakfüggő)





az érdekes sziklaalakzatokat táblák hirdetik: a szurdok szelleme


...és boszorkánya


a szurdok végpontja: Klammsee...


...és egy mesterséges vízesés, jobbról: visszatekintve a szurdok





Kitzsteinhorn gleccser (Kitzsteinhorn Gletscher):







A 3203 m magas Kitzsteinhornnál látható gleccser Ausztria első gleccsersívidéke, és az ország legmagasabb hegyei veszik körül, mint pl. a Großglockner (3798 m), a Großvenediger (3662 m) és a Hocheiser (3206 m). Innen valóban mesés kilátás nyílik az Alpok fent említett hegyóriásaira és a Hohe Tauern Nemzeti Park hegyvilágára, amely az Alpok legnagyobb természetvédelmi területe.
Itt van Ausztria legnagyobb superpipe létesítménye a freestyle szerelmesei számára. A salzburgi régió legmagasabb pontja a Kitzsteinhorn oldalában, 3029 m magasan kialakított, „Top of Salzburg“ elnevezésű kilátóplatform, amely egész évben bármikor látogatható. A hely könnyedén megközelíthető ekkora magasságban is, a völgyből indulva az 1. megállóhelyig ugyanazzal a felvonóval kell menni, aztán még 2-szer kell átszállni a különböző kialakítású felvonókba, tehát egymás után 3 felvonóval tehetjük meg a felfelé vezető utat. Sajnos ezek ablakai eléggé össze vannak karcolódva, így nehéz éles képeket készíteni. Mindkét átszállóhelyen étterem és shop működik, ki-ki eldöntheti, mennyi időt kíván eltölteni, mielőtt a csúcshoz ér, hiszen a táj más-más arcát mutatja itt vagy lejjebb a völgyben, ill. feljebb, a csúcs közelében. Kiszállva az általunk piros tojásnak nevezett Gletscherjet 2-ből, a 2. átszállóhelyen a Landwiedbahnnal 2453 m magasra lehet feljutni, de mi mindenképpen a 3029 m-es magasságot akartuk megcélozni, ezért eszünkbe sem jutott ezt a másikat választani. A 3. átszállóhely, az Alpincenter 2453 magasan van, épp ott, ameddig az előbb említett Landwiedbahn felvisz. Innen 2 felvonó indul: az egyik a „miénk” (ez az Alpincenterből indul és Gipfelbahn 3000 a neve), ez értelemszerűen a csúcsig megy, a másik pedig a 2656 m-ig közlekedő Gratbahn.
Az utolsó emelkedőn a gleccserár barázdáit csodálhattuk meg, és már előttünk tornyosult a Kitzsteinhorn havas csúcsa. Ezután a „Gipfelwelt 3000” látogatóközpont a „Cinema 3000” széles vásznú mozival, két panorámaplatformmal és a 360 méter hosszúságú alagútban berendezett Nationalpark Galleryvel vezeti be a látogatókat a Kitzsteinhorn és a Nemzeti Park misztikus világába.
Az alagútból kiérve a Cinema 3000 nevű kis moziban bőgtünk egy sort, mert szíven ütött bennünket a természet szépsége, amit először a Kitzsteinhornról szóló dokumentumfilmben csodálhattunk meg egy sas szemszögéből, majd pedig 3029 m magasból a saját szemünkkel is élvezhettük a lélegzetelállító látványt a "Top of Salzburg" kilátóról, ahol úgy fújt a szél, hogy majd' lerepült a fejünk. Ez volt életem első gleccser-élménye – félelmetes és egyben szívbemarkoló volt kint állni az erős szélben, a szakadék fölé benyúló kilátón. Nem is csoda, ha a szájtátásból magamhoz térve egyből az jutott eszembe, hogy mit művelünk a mi nagyszerű bolygónkkal.
Hogy kicsit magunkhoz térjünk, betértünk a 3029 m magasban lévő, szép kialakítású Gipfelrestaurant étterembe, ittunk egy kávét, miközben gyönyörködtünk a körülöttünk látható hegycsúcsokban. Már a csúcsra vezető úton is láttuk az ICE ARENA nevű helyet, ami a nyár kellős közepén is élvezhető. Ide az étteremből is le lehet gyalogolni, de egy sínen futó felvonóval is közlekedhetünk, az ún. Gletschershuttle-lal. Mi is beszálltunk, és leérve 2928 m-re, távolról néztük, ahogy mások csúszkálnak a gleccser jegén. Mi azonban a havas örömök helyett „visszarepültünk” 3029 m magasba, és egy kis szemlélődés után, egy csapat arabbal körülvéve visszaindultunk a völgyi állomásra. Viszlát 3000 méter+napos idő!
(A belépők árai szezontól és belépési időponttól függően változnak. Mi szeptember elején déli 12-13 óra között, oda-vissza útra 29,50 eurót fizettünk fejenként és némi kedvezménnyel, hála a SalzburgerLand kártyának.) Belépődíjak itt.



balra: a Kapruner Ache völgye,
középen: alattunk a Panorabahn völgyi állomása,
jobbra: felfelé haladva





1. átszállóhely: a Gletscherjet 2 bejárata 1976 m-en


...mellette a Landwiedbahn állomása és egy étterem



ezek a piros "tojások" visznek a 2. átszállóhelyig,
jobbra: alattunk az 1. átszállóhely




a 2. átszállóhely bejárata



...és panorámája saját gyártású, béna panorámaképpel :)



a Kitzsteinhorn és gleccsere






az utolsó megálló


látkép a felvonóból,
balra: távolban a Gletschershuttle sínpályája és állomása


hegyi kristály, megkövesedett csigaházak és sziklafalon csordogáló víz a Nationalpark Gallery alagútjában



"Top of Salzburg"


...és a másik kilátóplatform a gleccserről nézve


panoráma részlet az előbbi kilátóról



a gleccser




Gipfelrestaurant


fent: a Gletschershuttle 2928 m-en,
jobbra/lent: séta a jégfolyóhoz


a gleccsersípálya panorámája távolabbról



A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.


Forrás: internet, Ausztria útikalauz




2 megjegyzés:

  1. Fantasztikus! De jó, hogy nektek nincs tériszonyotok! :D Nekem sajna van... Ezért is örülök, hogy ezeken a csodás képeken megmutattad, mi mindent láttatok! :)

    VálaszTörlés
  2. :) ö ö ö... izé, a Kutyának van, és elég furcsán adja elő, mert egyszer van, egyszer meg nincs. Azt nem mondom, hogy nekem egyáltalán nincs, mert azért én is óvatoskodtam ám, de szerintem elég jól bírtam. Tényleg fura érzés kiállni egyszirtre, ahol a mélységtől csak egy korlát választ el... vagy épp az se.

    VálaszTörlés