2012. augusztus 10., péntek

Sárgadinnye saláta pármai sonkával





Ez a saláta abszolút ínyenceknek való. Eddig is tudtam, de most már semmi kétségem sincs efelől. A következő sorok talán megbotránkoztatóak lesznek, ezért csak az olvassa el, aki biztos benne, hogy a kritika ellenére is csak a saját ízlésében bízik, és szívesen megkóstolja majd ezt az ételt!
Sosem voltam egy nagy ínyenc. Ez nem azt jelenti, hogy elém lehet tenni bármilyen gány kaját, hanem csak azt, hogy a nagyon drága ételek láttán nekem általában nem fut össze a számban a nyál. Így aztán sosem értettem, mi a jó abban, ha a citrommal meglocsolt nyers kagylót csak úgy rágás nélkül behörpintik, amikor én rágás ide vagy oda, rá se bírok nézni. Mint ahogy az is különösnek tűnik, hogy a számomra büdös és méregdrága kaviárt egy pici szelet pirítóssal kísérve élvezettel eszegetik. Kétkedve nézem a fúziós konyha remekeit is. Ettől függetlenül azért el tudom képzelni, hogy vannak olyan furcsa ételkombinációk is, amik érdekes mód mégis jól harmonizálnak és finomak. Azt is elfogadom, hogy ami nekem nem ízlik, azért más ölni tudna. A sárgadinnye - pármai sonka frigy is furának tűnt előttem, de ez kivételesen régóta izgatta a fantáziámat. Milyen íze lehet ezeknek együtt? Itt a dinnyeszezon, föl is pakoltunk 2 szép sárgadinnyét. A sonkát eredetileg abban a régi világot idéző, jóféle kis szalámis üzletben akartuk megvenni - mert ott már láttam egész pármai sonkát -, amiből in live vágják a szeleteket. Aztán mégse gurultunk el odáig, hanem maradt a szupermarket. Egyszer élünk-alapon vettünk belőle 100 grammnyit. Nem volt más hátra, mint a „kalandra fel”! Eszem ágában sem volt saját szakállamra kísérletezgetni – kerestem hát hozzá elvileg bejáratott receptet. Először persze megkóstoltam ezt az egekig magasztalt sonkát magában. Már amikor a vákuumfóliás dobozt feltéptem, megcsapott egy ismerős szag. Igen, szag! Mer' ennek biza' avvót. Nem, nem a vákuumgázt éreztem, és nem is volt romlott a szentem, csak gondolom, ez alapból ilyen kis büdöske. Jól van no, nem egy jó illatú így egyedül, de a dinnye majd biztos segít rajta. Nem segített, továbbra is szeretett macskáink alutasakos eledelének „illatára” emlékeztetett. Körbe is néztem, nem állnak-e körülöttem a cirkányaim a számukra kellemes illat lakásban való szétterjedésének köszönhetően. Szerencsére sehol senki. Kicsit kedvem szegve kezdtem neki a saláta készítésének, de reménykedtem, hogy apjukom másként áll majd hozzá, és kiderül róla, hogy ő aztán ínyenc a javából. Várakozással teli vigyorral tettem elé a tálat, de az hamar lelohadt ajkamról, és szétáradt bennem a már jól ismert csalódottságérzés. Ez sajna neki sem lett a kedvence.

Később a barátnőm párja közölte velem nemes egyszerűséggel, hogy ez a sonka egy ..., és egye, aki szereti a büdöset, de ő megmarad a jóféle magyar vagy egyéb sonkáknál, mert ez a pármai méltatlanul emelkedett ki a többi közül. Tulajdonképpen hónapokig meleg levegőn fő, és a benne lévő zsír emiatt képes megavasodni. Bocsánat, de én hiszek neki, mert ő már csak ért hozzá. A maradék sonkát pedig virslire csavartam, és megsütöttem. Ehető lett, de még úgy is volt szaga.

És akkor most jöjjön az ominózus recept!

Hozzávalók 1 személyre:

pár gömb sárga bélű és zöld bélű sárgadinnye
kevés házi joghurtkrémsajt
2 szelet pármai sonka
pár csepp extra szűz olívaolaj
pár csepp frissen facsart citromlé
színes bors
citromfű

elkészítés:

  1. A kétféle dinnyéből dinnyevájóval kis gombócokat kanalazunk és tálba tesszük.
  2. A dinnyegömbök közé mokkáskanálnyi joghurtkrémsajt darabokat teszünk és elrendezzük rajta a sonkaszeleteket is.
  3. Citromlével, borssal és citromfűvel ízesítjük és meglocsoljuk pár csepp olívaolajjal. Behűtve tálaljuk.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése