Izgalmas felkérést kaptam – egy cukrászdás mandulás sütit kellett házilagosan megalkotnom. Ehhez egyetlen szelet állt a rendelkezésemre, és csak az volt tudható, hogy a tésztája mandulalisztből van. Igaz, erre magamtól is rájöttem volna. A krém analizálása viszont nehezebb feladatnak bizonyult.
Bevallom, mi ketten a Kutyinyekkel nagyon kritikusak vagyunk a cukikkal kapcsolatban, és tény, hogy kissé maximalista ízlésűek lettünk az évek alatt. :D Nem is véletlenül nem veszünk már szinte soha nagyüzemileg előállított süteményt. Főleg, amióta magam készítem a különféle édességeket, hiszen a házi szinte mindig jobb, és magasra teszi a mércét. Régebben is csak nagy néha fanyalodtunk rá a cukrászdára, de olyankor mindig megfogadtuk, hogy soha többet. Részben azért, mert mifelénk csak amolyan konzervatív típusúak vannak. (Egy kivételével, de azt a helyet még nem teszteltük.)
Persze nem szeretném én senki ízlését becsmérelni, és az is igaz, hogy nem mindenkinek van lehetősége megtudni, mi a különbség az igazán jó házi és a bolti süti között.
Ez a mandulás tortaszelet sajnos nem ment át a szigorú rostámon, sőt a Kutyafül már egy falat után közölte, nem érti, hogy lehet ezért pénzt kérni (adni meg pláne), amikor a krém olyan szinten jellegtelen és seízű, hogy az már valóban elgondolkodtató. Olyasmi állaga volt, mintha szimplán habfixálós tejszínhabot forgattak volna össze őrölt mandulával, ami jól összepréselődött a lapok között, és ettől mintha elillant volna belőle a levegő. Ezt az állagot nehéz lett volna prezentálnom, maximum, ha állott sütit adtam volna ki a kezem közül. :D A tetejébe még, süteményhez képest természetellenesen sárga színben „pompázott”. A tésztája volt az egyetlen értékelhető benne, de már azt is szétáztatta a krém – nem volt könnyű kiokoskodni, hogyan készülhetett. Utóbbit igyekeztem inkább úgy összehozni, hogy számunkra a leginkább szerethető legyen. Ha nekünk ízlik, akkor a megrendelő tetszését is elég nagy valószínűséggel elnyeri – gondoltam én, és szerencsére nem tévedtem, jó kritikát kapott a tortám. :)
Mind a tészta, mind pedig a krém könnyű, és a likőr igazán kellemes aromát kölcsönöz neki. Szerintem kicsit menyasszonyi torta fílingje van. :D
Bevallom, mi ketten a Kutyinyekkel nagyon kritikusak vagyunk a cukikkal kapcsolatban, és tény, hogy kissé maximalista ízlésűek lettünk az évek alatt. :D Nem is véletlenül nem veszünk már szinte soha nagyüzemileg előállított süteményt. Főleg, amióta magam készítem a különféle édességeket, hiszen a házi szinte mindig jobb, és magasra teszi a mércét. Régebben is csak nagy néha fanyalodtunk rá a cukrászdára, de olyankor mindig megfogadtuk, hogy soha többet. Részben azért, mert mifelénk csak amolyan konzervatív típusúak vannak. (Egy kivételével, de azt a helyet még nem teszteltük.)
Persze nem szeretném én senki ízlését becsmérelni, és az is igaz, hogy nem mindenkinek van lehetősége megtudni, mi a különbség az igazán jó házi és a bolti süti között.
Ez a mandulás tortaszelet sajnos nem ment át a szigorú rostámon, sőt a Kutyafül már egy falat után közölte, nem érti, hogy lehet ezért pénzt kérni (adni meg pláne), amikor a krém olyan szinten jellegtelen és seízű, hogy az már valóban elgondolkodtató. Olyasmi állaga volt, mintha szimplán habfixálós tejszínhabot forgattak volna össze őrölt mandulával, ami jól összepréselődött a lapok között, és ettől mintha elillant volna belőle a levegő. Ezt az állagot nehéz lett volna prezentálnom, maximum, ha állott sütit adtam volna ki a kezem közül. :D A tetejébe még, süteményhez képest természetellenesen sárga színben „pompázott”. A tésztája volt az egyetlen értékelhető benne, de már azt is szétáztatta a krém – nem volt könnyű kiokoskodni, hogyan készülhetett. Utóbbit igyekeztem inkább úgy összehozni, hogy számunkra a leginkább szerethető legyen. Ha nekünk ízlik, akkor a megrendelő tetszését is elég nagy valószínűséggel elnyeri – gondoltam én, és szerencsére nem tévedtem, jó kritikát kapott a tortám. :)
Mind a tészta, mind pedig a krém könnyű, és a likőr igazán kellemes aromát kölcsönöz neki. Szerintem kicsit menyasszonyi torta fílingje van. :D
Hozzávalók 18-20 cm-es tortához:
a mandulás piskótához:
4 tojás
7 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
10 dkg vaj, felolvasztva
15 dkg mandulaliszt vagy őrölt mandula
3 g sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna
a mandulakrémhez:
1 tojás
10 dkg egész vagy vágott mandula
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
15 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 dl kókusztejszín (pl. Cocomas)
2 dl mandulatej
12 dkg vaj
4 ek. Amaretto likőr (vagy ízlés szerint mandula esszencia)
a díszítéshez:
4 dkg mandulapehely
elkészítés:
- A piskótához a tojások sárgáját a porcukorral habosra kavarjuk, hozzádolgozzuk a sütőporral, szódabikarbónával vegyített mandulalisztet, a langyos olvasztott vajat, valamint a habbá vert tojásfehérje felét, majd óvatosan hozzáforgatjuk a többi habot.
- A tésztamasszát háromfelé vesszük, és az egyik adagot a sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
- A kész piskótát még forrón kivesszük a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni. A sütőforma karimáját elmossuk, és a többi tésztamasszát is a fenti módon sütjük meg.
- A mandulát és a mandulapelyhet zsiradékmentes serpenyőben egymás után enyhén megpirítjuk. Az előbbit, miután kihűlt, finomra őröljük.
- A krémhez a tojást 8 dkg porcukorral kihabosítjuk, simára keverjük az őrölt mandulával, a keményítővel, majd felöntjük a mandulatejjel hígított kókusztejszínnel, és hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait. Kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle, majd többször átkeverve teljesen kihűtjük.
- A puha vajat a többi porcukorral felhabosítjuk, majd hozzákeverjük a likőrt és a mandulapudingot.
- A krémet háromfelé vesszük és betöltjük vele a tésztalapokat, ill. a 3. adagot a torta tetejére és oldalára simítjuk. 1-2 órára hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt pirított mandulapehellyel díszítjük.
sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc/lap
Megjegyzés:
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc/lap
Megjegyzés:
A likőr aromája másnapra kicsit veszít az intenzitásából, ezért ezt a tortát a készítése napján érdemes elfogyasztani.
Tipp:
Egyszerűbb és gyorsabb a sütés, ha van 2-3 egyforma méretű tortaformánk. Az is jó megoldás, ha egy nagy gáztepsibe fektetett sütőpapírra 2 kört rajzolunk, és elsimítjuk rajta a tésztamasszát. Így persze sülés közben hajlamos kissé szétterülni a massza, és vékonyabb lesz a tészta. Egy tányér segítségével azonban méretre szabhatjuk a kisült piskótalapokat.
