Kókuszkrémben főtt tarkababos-kukoricás egytál (vegán)

 

 

 

Húsmentes csilis babot akartam főzni, de kicsit másképp, mint amilyen a blogon már fent lévő változat. Emlékeztem rá ui., hogy az a korábbi a Kutyafülnek azért jobban ízlett, mint nekem. Bár akkor én is elismerőleg bólogattam evés közben, mégis ott maradt bennem a gondolat, hogy lehetne ez még jobb is. Igaz, ez a recept a legtöbb elemében olyan, mint az a bizonyos első, a kókuszkrém hozzáadásának köszönhetően viszont más élményt nyújt. Tény, hogy így már pláne nem számít fogyókúrás ételnek, és sokkal inkább a hideg, téli időszakban ajánlom, vagy azoknak, akik sokat mozognak. ;)
Három alkalommal lett tesztelve, először vörös-, majd kétszer tarkababbal. Utóbbit most próbáltam ki életemben először, sőt még csak nem is konzerv babot használtam. Ez azért volt izgalmasabb kaland, mert pöttyet tartottam a hosszú főzési időtől. Sajnos, a tarkabab kapcsán az első próba során az egy éjszakás áztatás ellenére sem úsztam meg a hosszan tartó főzést, mert mint kiderült, a babom már öregecske volt. A második alkalommal – ravasz módon – piacon vásárolt, friss babot tettem az ételbe, ami ennek hála, sokkal hamarabb megpuhult. Az elkészült étel a kókuszkrémtől selymesebb, és így még szerethetőbb lett, még úgy is, hogy a tarkabab a vörös rokonához viszonyítva semlegesebb ízű és szárazabb. Viszont "nagyon magas a fehérjetartalma, és aminosav összetétele hasonlít az állati eredetű komplett fehérjékhez". Szóval kifejezetten egészséges, ami mindenképp pozitív érv a mi ritka húsfogyasztásunk kapcsán. ;)
A Kutyinyek osztozott a véleményemben, neki is ez a változat ízlik jobban. :)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

1 darabolt konzervparadicsom
15 dkg (friss) száraz tarkabab (áztatva kb. 30 dkg)
1 kukoricakonzerv
1 nagyobb dulce paprika vagy más piros húsú paprika (előbbi az Aldiban kapható)
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. friss vagy szárított petrezselyemzöldje, aprítva
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. őrölt koriandermag
1 tk. grill India fűszerkeverék
1 tk. finomítatlan nádcukor
1 mk. őrölt fűszerkömény
½ mk. őrölt babérlevél
késhegynyi habanero csili
őrölt fekete bors
só
2 ek. (kb. 2 dkg) magas kakaótartalmú étcsokoládé, reszelve (nálam 85%-os)
2 dl kókuszkrém
2 dl víz
3 ek. olívaolaj
4-5 kenyérlepény (vagy egyéb szikkadt péksütemény, kenyérszelet)

elkészítés:

1. Az átmosott tarkababot néhány órára (vagy előző este) vízbe áztatjuk, majd leszűrjük. A kukoricakonzervet szűrőkanálba öntjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A megtisztított hagymákat és a magházától megfosztott paprikát apró kocákra vágjuk, rátesszük a felhevített olívaolajra, és fedő alatt közepes lángon néhány perc alatt megpároljuk. A párolási idő felénél belekeverjük az áttört fokhagymát is.
3. Hozzáadjuk a fűszereket, 1 evőkanál petrezselyemzöldet, a cukrot, a konzervparadicsomot, 0,5 dl vizet, és kis lángon, majdnem teljesen lefedve, kb. 20 perc alatt a felére elforraljuk a levét. Közben néha átkeverjük.
4. A reszelt étcsokoládét, a babot és a kukoricát a sűrű paradicsomos alaphoz keverjük, felöntjük a kókuszkrémmel, a többi vízzel, közepes lángon felforraljuk, és eleinte majdnem teljesen, majd félig lefedve, készre főzzük az ételt. A főzési idő vége felé megsózzuk, és hozzáadjuk a többi petrezselymet is. Akkor vagyunk készen, ha besűrűsödik, és a bab teljesen megpuhult (de nem esett szét).
5. A lepénykenyereket rusztikus cikkekre vágjuk, enyhén beolajozzuk, megsózzuk, és forró sütőben (pl. mini grillben vagy air fyerben) pár perc alatt ropogósra pirítjuk. A kitálalt ételhez kínáljuk.

Megjegyzés/tipp:

Ha kicsit öregebb babot használunk, a főzési idő elején semmiképp se tegyünk sót vagy paradicsomot az ételbe, mert az még inkább kitolja a főzési időt. Ezeket inkább akkor adjuk hozzá, amikor a bab már majdnem teljesen megpuhult. Esetleg vízben előfőzhetjük a babot.
Az étcsokoládé nagyon fontos eleme ennek az ételnek, semmiképp se spóroljuk ki belőle, és mindenképp extra magas kakaótartalmú csokoládét válasszunk!
(Bár étcsokis vagyok, a 85%-os kakaótartalmút már én sem bírom megenni. Akitől kaptam, az biztos nem gondolta volna, hogy végül nem édességben, vagy csak simán a gyomromban végzi a csoki, hanem sós ételbe kerül bele. :))

 

Karamellizált zöldségleves csirkehússal

...a szenvedély íze, végre!

Néhány évvel ezelőtt futószalagon főztem a tartalmas zöldségleveseket, szinte mást sem ettünk, csak azt. Majd, ahogyan az nálunk lenni szokott, telítődtünk, és jó ideje már csak ritkán főzök ilyesmit. Amikor viszont igen, akkor mindig a nagy leves-ehetnék vágya hajt, és iszonyú jól tud esni. :)
Nemrégiben A szenvedély íze c. Juliette Binoche-mozi sok szempontból olyan szinten magával ragadott (mindkettőnket), hogy mindenképp elő akartam rukkolni valami jó kis rusztikus levessel. Persze, nem kívántam túlbonyolítani, és csupán a klasszikus leveszöldségek után nyúltam. Mint sokan mások, mi sem rajongunk a főtt zellerért, sőt a gyökér sem tartozik a kedvenceink közé, arról nem is beszélve, hogy az ezúttal szándékosan nagy darabokra vágott főtt hagyma sem tűnt túl étvágygerjesztőnek a lében úszkálva. Gondoltam, teszek egy próbát, és minden, levesbe belefőtt zöldséget külön-külön megkaramellizálok, majd így teszem vissza a kondérba. Azon túl, hogy a csodálatos illat körbelengte az egész konyhát, udvart, a leves kóstoláskor is fantasztikus élményt nyújtott – hasonlót, mint maga a film. :) Rögtön tudtam, hogy ezt újra meg kell csinálnom, de inkább piaci, nem pedig bolti zöldségekből, és akkor majd jól lefotózom.
Pár nappal később be is szereztük a hozzávalókat, és még a piaci árusnak is elregéltem a karamellizálás adta örömöket, ill. új távlatokat. Ő pedig közölte, hogy ezt neki is ki kell próbálnia, mert amúgy ő is utálja a főtt zellert és gyökeret. :D
Nagy boldogan hazahoztuk a „zsákmányt”, és akkor bumm, estére lebetegedtem/-tünk! Az akkori kornyadt állapotunkban pláne jól jött volna ez a kis leveske!
A zöldségek napokig várták sorsukat a hűtőben, mire (majd' egy héttel később) végre teljesíthették küldetésüket. Ám – részben az utálatosan kevés fokozatú indukciós főzőlap (amin vagy nagyon lobog, vagy meg se moccan a lé) és talán a betegség utáni elcsigázottság miatt is – ezúttal kissé túlfőztem a zöldségeket (a hagymát sem úgy daraboltam, ahogy először), amelyek ettől kevésbé mutatós módon, a karamellizáltságukat szinte teljesen elrejtve (a husi nem különben) néztek vissza rám a fotózásra kirakott tányérból. Van ilyen: sokszor elsőre, eltervezettség nélkül szebb az étel, mint komolyan rákészülve és megkomponálva. De bízom benne, hogy azért így is hihető az ítélet, miszerint ez a tartalmas, vasárnapi levesként is tálalható fogás tényleg naaagyon finooom! ;)
Anyaaa, innen üzenem, hogy ha legközelebb betegek leszünk, ezt a levest főzd meg nekünk! ;)

 

Hozzávalók:

2 egész csirkecombfilé (kb. 30 dkg)
1 kisebb csirkemellfilé (kb. 30 dkg)
3 kis öklömnyi, friss zellergumó (pucolva kb. 30 dkg)
1 nagy, friss petrezselyemgyökér (pucolva kb. 15 dkg)
2 nagy, édesebb fajta sárgarépa (pucolva kb. 20 dkg)
2 batáta (pucolva kb. 30 dkg)
4 nagyobb fej vöröshagyma (pucolva kb. 50 dkg)
1 nagy fej fokhagyma (pucolva kb. 5 dkg)
2 kis csokor zellerzöldje
2 kis csokor petrezselyemzöldje
1 ek. Provence-i fűszerkeverék
1 ek. ételízesítő (színezőanyag- és ízfokozómentes)
1 tk. majoránna
1 tk. oregánó
1 tk. tárkony
1 mk. őrölt babérlevél
½ mk. őrölt szerecsendió
késhegynyi csilipehely (habanero chili)
őrölt fekete bors
só
suhintásnyi finomliszt
3 ek. szilárd mangalicazsír
3 dkg étkezési kukoricakeményítő
2,2 l víz (egy része lehet zöldség- vagy húsalaplé)
4 csapott tk. finomítatlan nádcukor
kevés olívaolaj

elkészítés:

1. A zeller és a gyökér zöldjét folyó víz alatt lemossuk, lerázzuk. A zellerzöldet az egyik csokor petrezselyemzölddel együtt zsineggel összekötjük. A másik csokor petrezselymet felaprítjuk.
2. A többi zöldséget megtisztítjuk/meghámozzuk, mindegyiket rusztikusra daraboljuk. A vöröshagymákat negyedeljük. A fokhagymagerezdek egyik végét keresztben bemetsszük.
3. A kicsontozott csirkecombot a mellfilével együtt nagyobb darabokra vágjuk. Kevés őrölt borssal, sóval fűszerezzük, megszórjuk egy kis liszttel, és alaposan összeforgatjuk. Serpenyőben, 2 evőkanál felhevített zsíron hirtelen átsütjük. Félretesszük.
4. A többi zsírt nagy lábasban felhevítjük, rátesszük előbb a zeller- és a gyökérdarabokat, és lefedve pároljuk. 2-3 perc elteltével a répát, a batátát, a vörös- és fokhagymát is hozzáadjuk, enyhén megsózzuk, és kétszer megkeverve 3-4 percig pirítjuk.
5. A tűzről lehúzva megfűszerezzük, rátesszük az elősütött húsdarabokat, a fele mennyiségű aprított petrezselyemzöldet, az összekötözött zeller- és petrezselyemzöldet, és felöntjük 2 l hideg vízzel. Közepes lángon felforraljuk, majd a főzés intenzitását mérsékeljük, és a levest majdnem teljesen lefedve, gyöngyözve addig főzzük, hogy a zöldségek roppanósra puhuljanak benne. (Leghamarabb az édesburgonya fő meg, azt kivehetjük a levesből, amíg a többi zöldség is elkészül.)
6. A levest félrehúzzuk a tűzről. Kiszedjük belőle a zeller és a petrezselyem zöldjét, kinyomkodjuk, a felfogott levet pedig visszaöntjük a levesbe. Külön tálkákba kiszedjük továbbá a szétmállott hagymát, a fokhagymát és a többi zöldséget is. (A zeller, a gyökér, sárgarépa, batáta mehet ugyanazon tálkába.)
7. A keményítőt csomómentesre keverjük 2 dl vízzel, kevés forró levessel, és kissé besűrítjük vele a tűzre visszatett, forrásban lévő levest. Elzárjuk alatta a lángot.
8. Serpenyőben pici olívaolajat hevítünk, és 1 csapott teáskanál nádcukorral megpörgetve, megkaramellizáljuk rajta a vöröshagymát és a fokhagymát. A levesbe szedjük.
9. A többi olívaolajon 2-3 részletben – a fennmaradó cukor hozzáadásával – megkaramellizáljuk a többi zöldséget is, majd ezeket is visszatesszük a levesbe. Kitálaljuk.
   

Megjegyzés, tipp:

Ha csak tehetjük, otthon nevelt csirkéből, és saját termesztésű zöldségekből készítsük. ;)
Tény, hogy a főtt zöldségek levesből való kihalászása kicsit molyolósabb feladat, de megéri bíbelődni vele, mert az eredmény önmagáért beszél. ;)
Aki fokozni akarja az élvezetet, az – a leves igen laktató és kalóriadús volta ellenére – elropogtathat mellé egy szelet olívaolajjal vagy vajjal megkent, sóval megpörgetett, pirított kalácsot vagy kenyeret. Mi kipróbáltuk, és naná, hogy így aztán pláne pazar élményt nyújt! :D

 

 

 

 

Vajas péksütemények Graham- és teljes kiőrlésű búzaliszttel

 

 

Megint elfogyott a heti zsemle, de most kedvet éreztem valamilyen érdekesebb forma kialakításához, ill. a kiflihez is. Így lett ez a kétféle péksütemény. :) Igaz, hogy el lehet vele pepecselni, de néhanapján, főleg hétvégén belefér. ;) Már csak azért is kellett a péksüti, mert előző nap megkaptuk a kóstolót az anyósoméknál érlelődő szaláminkból, és az magában ugyebár nem az igazi. :D
Mivel vasárnap lévén kicsit később keltünk, ezért a kifli és a zsemle ebédidőre sült ki, de ezt cseppet sem bántuk; amolyan reggeli típusú ebéd lett belőle. Mind a péksütemények, mind a szalámi nagyszerűen vizsgázott – úgy belakmároztunk belőle, hogy kifejezetten jólesett utána a szokásos séta. :)
Csak azt sajnálom, hogy a kifli szép, réteges belsejét már nem tudtam lefotózni, mert váratlanul kisütött a nap (kulisszatitok következik: sosem jó ui. ha a fotózás során eltérőek a fényviszonyok, mert legtöbbször az utómunkával sem lehet kiigazítani a különbségeket), de szerencsére a zsemle bélzetének megörökítésére még épp volt időm. Bízom benne, hogy így is sikerült kedveznem azon olvasóimnak is, akik szeretnek a dolgok mélyére tekinteni. ;)

Hozzávalók 12-12 darabhoz:

50 dkg finomliszt vagy fehér kenyérliszt
25 dkg Graham-liszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
6 dkg cukor
2 csapott ek. só
6 ek. olívaolaj
5 dkg friss élesztő
kb. 7 dl víz
8 dkg vaj a töltéshez
1 tojássárgája a kenéshez
zabpehely a szóráshoz

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a cukorral. 3 evőkanálnyit átszedünk egy kis tálkába, belemorzsoljuk az élesztőt, és egy kevés langyos vízzel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A sót a többi liszthez vegyítjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olajat, a többi vizet, és robotgéppel jól kidagasztjuk.
3. A tésztát liszttel hintett munkalapon kicsit átgyúrjuk, majd kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 24 egyenlő részre osztjuk, mindet meggömbölygetjük, és letakarva pihentetjük jó negyedórát.
5. 12 tésztabuciból kiflit készítünk: a tésztagombócot ellapítjuk, ovális alakúra nyújtjuk, miközben a hozzánk közelebb lévő tésztarészt szélesebbre formázzuk. A tésztaháromszög felületét megkenjük puha vajjal, és az alapjától fogva feltekerjük. Így járunk el a többi tésztagombóccal is, miközben a kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva hagyjuk megkelni. (Én a kiflik kenéséhez kb. 6 dkg vajat használtam el, a többi ment a zsemlékbe.)
6. A másik 12 tésztából kagyló alakú zsemlét készítünk: a fakanál nyelét a tésztabuci közepére helyezzük, és jól lenyomjuk. Az így kialakult vájat egyik felét kissé ellapítjuk-megnyújtjuk, és ezt a részt, valamint a vájatot is megkenjük puha vajjal. Ráhajtjuk a púpos részt, a széleket összenyomkodjuk és eldolgozzuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és addig kelesztjük, amíg a kiflik sülnek.
7. Mindkét péksütemény tetejét lekenjük vízzel felvert tojássárgájával, megszórjuk zabpehellyel, és előmelegített sütőben egymás után megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Málnás-tejcsokoládés muffin

 

 

Ezer éve nem sütöttem muffint. Talán nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen a kísérletező kedvű ember számára – pláne, ha az illető gasztroblogger – egy idő után semmi élvezet nincs abban, ha gyakran ugyanazt vagy nagyon hasonló típusú süteményt kell sütnie. Ráadásul a muffin már jó ideje nem trendi, legalábbis a gasztro témájú oldalakon. Mondjuk, ez utóbbi szempont számomra sosem volt mérvadó. :D Lényeg a lényeg, a blogom muffinokat felsorakoztató része igencsak gyér, sőt mivel ezek a sütik nem éppen mostanában – sütőtudományom hajnalán – készültek, a régi képek mondhatni kínosak. :D
Tiszta szerencse, hogy nemrég böngészés közben szembe jött velem egy áfonyás változat, és én aznap délután, kiéhezve valami gyors és fincsi sütire, továbbá a január búcsúztatásának szándékával, neki is ugrottam. Az áfonyát málnával helyettesítettem, és a pluszban belecsempészett csoki használata miatt sem szégyenkeztem. :D
Gondoltam, most megint kipróbálom a papírkapszliban való sütést. Nagy elánnal elő is szedtem az ősidők óta dobozban sorakozó, még attól a Samytől postán kapott díszes papírokat, akivel anno a „nemsóson” szakácstársak voltunk. Mivel ezek a kis kapszlik hajlamosak elázni/olajossá válni sütés közben, ezért rögtön 2-2 darabot tettem a tepsi mélyedéseibe, azt remélve, hogy a külső réteg esztétikus, és így fotózható küllemű lesz. De jó nagy marha voltam, mert így már kettő ázott szarrá szanaszét, és a tetejébe még a sütik is idétlenek lettek. A dupla réteg papír miatt ui. túl sok nedvesség maradt a tésztában, ami – bár átsült és finom volt – emiatt meglehetősen lágyra sikeredett. Nem hagyhattam annyiban, és azon melegében nekiugrottam az újabb adagnak, kicsit módosítva a recepten is. Merthogy az eredetiben azt füllentették, hogy a tésztamassza 14 muffinra elegendő, miközben nekem már elsőre is alig jött ki 10 darab. Tény, hogy a papírkapszli használatával kevesebb tészta fér egy-egy mélyedésbe, így elvileg többet lehet vele megtölteni, na de azért nem ennyivel. Én egyébként sosem szerettem kapszlikkal kibélelt tepsiben sütni a muffint, mert beleragad a tésztába, és utálom kihámozni belőle a sütit. Úgyhogy nekem a kivajazott tepsis sütés a nyerő (a kilisztezést viszont inkább hagyjuk, attól csak égettebb lesz a tészta külseje!).
A módosításon átesett recept szerinti muffin ugyan nem lett rossz, abból Marcsi (Limara) barátnőm is kapott, és bár üzeneteben lelkesen dicsérte, én még mindig nem voltam vele megelégedve. Tiszta vicc, hogy egy hülye muffint ennyiszer süssek meg, de én csak nekiugrottam harmadjára is! :D Időközben elfogyott a krémsajt (ami eredetileg kellett volna bele), de ez a 3. sütés eredmények élvezeti értékét nem csorbította, sőt ez lett a nyerő: ízre, állagra és küllemre is. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

15 dkg málna
10 dkg vaj + a sütőformához
13 dkg kristálycukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
20 dkg görög joghurt
2 tojás
20 dkg finomliszt
8 dkg tejcsokoládé
2 tk. (8 g) sütőpor

elkészítés:

1. Ha mirelit málnát használunk, akkor előbb szűrőkanálba tesszük, és szobahőmérsékleten hagyjuk kiolvadni. (Fontos, hogy a kiolvadt málna se legyen hideg. A lecsepegett lét nem használjuk fel.)
2. A sütőport a liszthez vegyítjük. A csokoládét felaprítjuk. A muffintepsi mélyedéseit (az alját és az oldalát is) kivajazzuk.
3. A puha vajat a cukrokkal kihabosítjuk, hozzákeverjük a joghurtot, a tojásokat, a csokit, majd hanyag mozdulatokkal beleforgatjuk a lisztet is. (Ne kavargassuk sokáig!)
4. A fele mennyiségű tésztát a mélyedésekbe adagoljuk, mindegyikre teszünk 2-3 málnaszemet, majd befedjük a többi tésztával, és elosztjuk rajta a megmaradt málnát.
5. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tészta már nem ragad rá a beledugott hurkapálcára. A tepsit tortarácsra tesszük, és így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés:

Úgy tűnhet, több folyadékot kíván a tésztamassza, de ne adjunk hozzá többet, nem kell folyósnak lennie. Inkább olyasmi állagot kell kapnunk, mint amilyen a nyers kuglóftészta.