Márványos ricottakrém gyümölcsös, csokoládés piskótán

 

 

 

Nyilván gyermeteg dolognak számít, de én úgy tudok örülni az olyan kis apróságoknak is, mint a csillagcsöves habzsákból történő krémkinyomás (e téren van még hova fejlődni :D), vagy a magam sütötte babapiskótából készíthető desszerteken való agyalás. Bárcsak a bútortervezés menne ilyen könnyen, de arra valahogy még mindig képtelen vagyok ráhangolódni. Bár talán pont ez a fincsi édesség fog segíteni megolajozni az agytekervényeket! :D
Ezt a desszertet, pontosabban egy hozzá hasonlót egy nagyon kedves ismerősöm látogatására készítettem. Ő pedig nem más, mint az egykori lakhelyünk közös képviselője. Bizony, létezik ám ebben a minőségben tevékenykedő olyan személy is, akit nem átallok nagyon kedvelni. :D Ehhez persze csupa olyan tulajdonsággal kell bírnia, amelyek terén az elődei igencsak alulteljesítettek, sőt úgy általában ritkaság számba megy, hogy a társasházi közös ügyekkel megbízott illető becsületes, megbízható, hozzáértő, és még sorolhatnám. Szóval ő megérdemelte, hogy édességgel várjam, sőt mi több, a valóban feddhetetlen jellemének köszönhetően okafogyottá vált, hogy bárminemű leleplező igazságot irkáljak róla a blogomon (így megúsztam, hogy megint rendőrségi feljelentés legyen a dologból). :D
A kellemes találkozó alkalmával jól szerepelt desszert továbbfejlesztett változatát a Sünisen való mutogatásra is érdemesnek tartottam, hátha más is kedvet kap hozzá. ;) Nekünk annyira bejött, hogy egy hétig futószalagon gyártottam. :D

 

Hozzávalók 4-5 személyre:

a gyümölcsös piskótaalaphoz:
8 db házi babapiskóta
7 dkg étcsokoládé
1 ek. porcukor
1 dkg vaj
5 ek. víz
2 ek. jamaicai rum
8 dkg (mirelit) málna
5 dkg (mirelit) áfonya

a krémhez:
25 dkg krémes ricotta
2 dl habtejszín
3 dkg Aranka vaníliás krémpor
1 ek. vaníliapaszta
3 dkg porcukor
1 dkg holland kakaópor

a díszítéshez:
fehér- és étcsokoládé-forgács

elkészítés:

1. A csokoládét felaprítjuk, és a porcukorral, vajjal, vízzel együtt fém tálba tesszük. Vízgőz fölött összemelegítjük, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A babapiskótákat kis kockákra vágjuk, a csokiöntetbe forgatjuk, és lerakjuk 4 üvegpohár aljába. A visszamaradt öntetet elosztjuk a poharakban.
3. A csokis piskótarétegre szórjuk a (szobahőmérsékleten kiolvasztott) málnaszemeket és az áfonyát.
4. A krémhez a hozzávalókat a kakaópor kivételével magas falú edénybe tesszük, és robotgéppel magas fokozaton habosra kavarjuk.
5. A krémet kétfelé vesszük, és a kakaóport az egyik adaghoz keverjük.
6. A vaníliás krémet a kakaósra szedjük, és hanyagul a összeforgatjuk, épp csak annyira, hogy márványos legyen. Csillagcsöves habzsákba töltjük (vagy a két krémet nem keverjük össze, csak felváltva szedjük a habzsákba).
7. A krémet 2 rétegben a gyümölcsös piskótára nyomjuk, majd forgácsosra vágott fehér- és étcsokoládéval dekoráljuk. A desszertet fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Kapros-lila hagymás ricottagaluska

 

 

 

Imádjuk a túrógaluskát, régebben sűrűn az volt az ebéd, de egy ideje ritkán kerül asztalra. Most megint kedvet kaptam hozzá, ám a hűtőben várakozó ricotta némileg eltérített, és azt sugalmazta, hogy belőle is lehet galuskát gyártani. :D Naná, hogy kapor is került bele, ill. gluténmentes lisztek, csak hogy kiderüljön, szeretjük-e így is. :D A ricotta bizony nem hazudott, és neki – no meg nekem – hála, finom ebéd kerekedett belőle. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a galuskához:
25 dkg krémes ricotta
2 tojás
2 ek. kapor
1 tk. só
6 dkg tönkölybúzadara
3 dkg zabpehelyliszt
3 dkg fehér rizsliszt
1 kis fej lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
3 ek. olívaolaj

a tálaláshoz:
10 dkg tejföl
1 ek. natúr joghurt
1 tk. aprított kapor
kevés aprított lila hagyma
egy csipet só
1 tk. agavé szirup vagy méz

elkészítés:

1. A tojást felverjük, hozzákeverjük a ricottát, a kaprot, a sót, a tönkölybúzadarát, és negyedórát állni hagyjuk.
2. A megtisztított lila hagyma ¾ részét az olívaolajon megfonnyasztjuk, hozzákeverjük az áttört fokhagymát, és néhány másodpercig együtt pároljuk. Elzárjuk alatta a gázt, és lefedve hagyjuk.
3. A rizs- és zabpehelylisztet a ricottamasszához keverjük, teáskanál segítségével lobogó, sós vízbe szaggatjuk, és készre főzzük.
4. A hagymás alapot felhevítjük, rászedjük a kifőtt galuskákat, és jól összeforgatjuk.
5. A tálaláshoz az öntet hozzávalóit kikeverjük, és a galuskához kínáljuk.

Gyors vaníliakrémes desszert

...hajfestés helyett

 

 

Minden önkritikámat latba vetve, ki merem jelenteni, hogy szerintem ideális vendég vagyok, még sincs szerencsém a fodrászokkal. Az egyik korábbihoz, akit amúgy "mission impossible" volt elérni (nem csak nekem, másoknak is), bő 10 évig voltam hűséges, míg nem derült égből lepattintott úgy, hogy aznapra időpontom volt hozzá. Az utódjához már csak mindössze egy évig jártam, és bár imádtam a szárítási technikáját, és (hitem szerint) jól végezte a munkáját, a megbízhatóság neki sem volt az erőssége. Ezen csalódásaim miatt talán nem is csoda, hogy mostanra kialakult bennem egy csöppnyi szkepticizmus. A fodrászváltásra mégis elsősorban a költözésünk szolgáltatott nyomós okot. Akit ajánlottak, már elsőre lemondta az időpontomat, de rávettem magam, hogy elhiggyem az általa említett okot. Pedig már a keresztnevének is gyanúsnak kellett volna lennie, mert pont úgy hívják, mint két korábbi fodrászomat is. :D Nomen est omen, ugyebár… persze reméltem, hogy ő csak azért is rácáfol erre. (Lejjebb olvasható a végkifejlet.)
A hajfestés elmaradásának folyományaként legalább lett egy vagon időm aznap olyasmibe fogni, amit már lassan 2 hónapja halogattam. Ám gyorsan dugába dőlt a nagy felbuzdulás, mert szerintem házon belül is léteznek fekete lyukak vagy rosszindulatú manók, akik galádul eltüntetik azt, amire épp rohadtul szükségem lenne. (Ugyanígy vált köddé ezer éve egy BRAVO-ból kiszedett autogramkártya is, amit pont előtte 1 nappal kaptam az unokatesómtól egy cikkért cserébe. Hogy pár évvel későbbről az egyik legtutibb poszteremet ne is említsem!) Szóval szerintem engem ezek a feka likak és/vagy a manók követnek. Most pölö a vonalzó szívódott fel. Yo! Akkor kalandra fel! Átverekedtem magam a szinte üres házunk nappaliját csúfító papírdoboz-tornyokon – bár szerintem azok még így is szebben mutatnak, mint a támasztékul szolgáló, egyébként szinte még új cserépkályha, melynek formája egy középkori várra hajaz, imigyen hirdetve az előző tulaj történelem iránti érdeklődését, vagy inkább az ízlését (?) –, és „a vonalzó bármelyik dobozban lehet” tippjének megfogalmazása után lázas kutatásba kezdtem. Miközben átvillant az agyamon, hogy bár sok szempontból klassz dolog volt a korábbi otthonunkkal együtt az összes beépített bútorunkat is eladni, viszont az ebből adódó hiányunk miatt most ismét tervezhetek. Szép feladat, tombolhat megint az alkotási kedv meg a kreativitás, de ezek most csak szunnyadoznak. Gondoltam, majd a vonalzó látványától megtáltosodva, elementáris erővel törnek föl belőlem, mint 8 évvel ezelőtt. De az a fránya lénia csak nem akart előkerülni! Viszont legalább a doboztorony átrendeződhetett arra az esetre, ha megunnám a korábbi sorrendiséget! :D Az eredménytelen keresés után halovány mosollyal a szám szélén fedeztem fel kreativitásom apró morzsáját: egy levágott laminált padlólapot neveztem ki vonalzónak, hogy 2 perc szolgálat után hirtelen félredobjam, mert rájöttem, hogy nincs itthon édesség. Márpedig az kell, pláne ilyen hülye nap után, amit lenőtt hajtővel, vonalzó nélkül voltam kénytelen tölteni! :D Ezek után már csak erre a hipp-hopp elkészíthető desszertre futotta, amit a kedvenc boltunkban kapható olasz tiramisum ihletett, amiért sajna most már jó sokat kéne gyalogolni, mert errefelé olyan üzlet nincs. Viszont ez a félig sk. édesség is megütötte a mércét, annak ellenére, hogy bolti krémporból készült. De legalább a babapiskótát én sütöttem hozzá! :)
Apropó mérce! Az új fodrászomra megérte várni, mert azon túl, hogy rögtön megtaláltuk egymással a közös hangot, olyan haj(tő)színt rittyentett nekem, amit már évek óta hiába magyaráztam a korábbiaknak. Úgy láttam, hogy ő igazi elhivatottsággal dolgozik – olyan fodrász, aki szenvedéllyel űzi a szakmáját. Neki tényleg fontos, hogy a vendég elégedett legyen, és ez manapság még a mesterfodrász(nak mondott) kollégái esetében is ritkaság számba megy. Biztos vagyok benne, hogy rendbe fogja hozni az elődei által elrontott hajamat. :) Szerencsés vagyok, mert egy kedves ismerősömnek hála, úgy jutottam be hozzá, hogy már nem is fogad új vendégeket. :)
Úgyhogy ezt a desszertet Neked ajánlom, Edó, még ha ez most nem is gluténmentes (de dolgozom rajta!). ;) ♥

 Hozzávalók 6 szelethez:

a babapiskótás rétegekhez:
12 db házi babapiskóta
5 dkg étcsokoládé
1 tk. instant kávé
1 ek. cukor
1 tk. vaj
4-5 ek. víz
1 ek. kávé- vagy csokoládélikőr, esetleg rum

a krémhez:
2,5 dl habtejszín
5 dkg tejföl
½ cs. Aranka vaníliás krémpor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor

a díszítéshez:
étcsokoládé forgács
cukorgyöngyök

elkészítés:

1. A csokoládét nagyon apróra vagy forgácsosra vágjuk, és a likőr kivételével a többi hozzávalóval együtt egy kis fémtálkába tesszük. Vízgőz fölött összeolvasztjuk, majd hozzákeverjük a likőrt.
2. Alaposan megmártóztatjuk benne a babapiskótákat, és sütőpapírral bélelt tálcára 2 sorban lerakunk 6-6 darabot úgy, hogy a piskóták hosszabbik oldala szorosan egymáshoz érjen. Hűtőbe tesszük dermedni.
3. A tejszínt magas falú edénybe öntjük, és a tejföllel, a krémporral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton felverjük. Csillagcsővel ellátott habzsákba kanalazzuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik sor piskótát palacsintafordító lapát segítségével átemeljük egy szép tálcára/tányérra, és a krémből 4 sávot nyomunk rá.
5. Ráhelyezzük a másik sor piskótát, feldíszítjük a többi krémmel, és a tetejét csokoládé forgáccsal, cukorgyöngyökkel díszítjük (vagy kakaóporral is meghinthetjük). Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

 

Babapiskóta házilag

 

 

Ismét egy olyan süti, aminek az elkészítését már ezer éve terveztem. Bár van egy jól bejáratott, bolti babapiskótám, de mivel az elfogyott, és sürgős szükségem volt rá, így kénytelen voltam megsütni magam. És milyen jó, hogy így történt, mert én bizony nem veszek többet boltit! Legalábbis nem mostanában. Házilag ui. szinte pont olyan lett, mint az a fajta babapiskóta, amit még gyerekként ettem – igaz, azt is iparilag állították elő, de legalább finom. :) Úgyhogy inkább megsütök egyszerre többet, és gondosan bedobozolva tárolom, hogy csak beszaladni kelljen érte a kamrába, ha nincs kedvem/időm sütkérezni. :)
Nagyon ajánlom, mert azon túl, hogy pofonegyszerű elkészíteni, hamarabb megpuhul, mint a bolti változat, és igazán ízletes. Érdemes betárazni belőle, mert hipp-hopp beköszönt a kánikula, amikor szívesebben nyúlunk a gyorsan összedobható desszertek után. ;)

 

Hozzávalók 15-17 darabhoz:

2 tojás
5 dkg kristálycukor
6 dkg finomliszt
1 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 kis csipet só (elhagyható)
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

1. A tojásfehérjét a fele mennyiségű kristálycukorral kemény habbá verjük.
2. A sárgájákat a többi cukorral krémesre keverjük, és a fehérjehabhoz csorgatjuk.
3. A keményítőt (és a sót) a liszthez vegyítjük, a negyedét a sárgájás fehérjehabra szitáljuk, és óvatosan összeforgatjuk. Így járunk el a többi liszttel is.
4. A tésztamasszát cső nélküli habzsákba töltjük, kb. 10 cm hosszú csíkokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb, és mindegyiket megszórjuk porcukorral.
   
5. Előmelegített sütőben halványsárgára sütjük, és 1 perc elteltével tortarácsra szedjük. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd fedeles dobozba rendezzük.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-fölül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Az elkészítés lépései:

Kaporfőzelék (vegán)

 

 

 

 

Öndicséret büdös vagy se, ez a kaporfőzelék akkor is irgalmatlan finomra sikeredett! :D Ráadásul még vegán is!
A kaporról egyébként apai nagyanyám jut eszembe, akinél gyerekként még sűrűn megfordultam. Valamiért az maradt meg bennem, hogy nála mindig erőteljes kaporszag uralkodott. Hogy utáltam én azt akkor, sőt még azután is, jó sokáig! Mígnem a Kutyafülnek hála megszerettem, mi több, mostanra mondhatni imádattá „fajult” az iránta táplált pozitív érzelmem. :D
A minap egy vagon kapor boldog tulajdonosa lettem, és az egyik jókora csokrétából – a Sünisen is megtalálható – kaporszósz lett, a másikból meg ez a vegánosított főzelék, ami tekinthető szósznak is, de mivel pöttyet azért sűrűbb, ill. több bors, valamint fokhagyma is került bele, jobbnak láttam a főzelék kategóriába sorolni. Bárcsak tovább tartana a kaporszezon!

 

Hozzávalók 2 személyre:

1 jó nagy csokor kapor (aprítva 3 dkg)
1 nagy fej vöröshagyma
3-4 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg kókuszzsír vagy vegán vaj
6 dkg fehér rizsliszt
2 dl zöldségalaplé
2 dl víz
2 ek. kókusztejszín
3 tk. agavé szirup
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A vöröshagymát lereszeljük, finoman megsózzuk, és a felhevített kókuszzsíron üvegesre pároljuk.
2. Hozzákeverjük az áttört fokhagymát, az aprított kapor felét, és néhány másodperc elteltével a rizslisztet is. Felöntjük egy kevés, vízzel hígított alaplével, csomómentesre keverjük, majd a többi folyadékot is hozzáadjuk. Néhány percig főzzük.
3. Hozzáadjuk a többi kaprot, még egy kis sóval, borssal fűszerezzük, agavé sziruppal édesítjük, és kókusztejszínnel krémesítjük.

Tipp:

Ha már ez a recept vegán, én inkább zöldségfasírtot ajánlok hozzá feltétnek, de falafelt is készíhetünk hozzá. Aki úgy látja jónak, ehet hozzá tükörtojást, rántott vagy sült húst.

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.

 

Sárgarépa-pizza

  

 

A címben olvasható, ill. a képeken látható étel elődje kukoricás volt, és annyira ízlett mindkettőnknek, hogy pár napra rá a sárgarépát is pizzásítottam, sőt aztán jöttek az egyéb zöldségek is szépen sorban. :) Nekem a répás ízlett a legjobban, pedig a kukorica bevallottan hatalmas kedvenc nálam. Ez a mostani nem csak annyiban különbözik az első verziótól, hogy nincs benne kukorica, hanem az ízesítése is más, továbbá kukoricakeményítő helyett burgonyakeményítő van benne, sőt a tetején lévő sajt is lecserélődött. Ez aztán a nagy változtatás! :D (Ez utóbbi tettnek egyébként az lett a következménye, hogy a gyorsan hűlő mozzarella nem nyújt olyan szép látványt, mint forró állapotában – ahogyan a fotók is jól példázzák eme szomorú tényt.) Minden esetre, a kukoricás és a répás készítési módjának hasonlósága ellenére mégis egészen más élményben lehet részünk, miközben esszük. ;) Tuti, hogy még sokszor ez lesz az ebéd vagy a vacsi vagy épp a villásreggeli! :)

Hozzávalók kb. 18 cm-es serpenyőhöz:

20 dkg reszelt sárgarépa
4 gerezd fokhagyma
2 ek. frissen aprított petrezselyemzöldje
1 csapott tk. őrölt kurkuma
1 tk. morzsolt kakukkfű
őrölt fekete bors
só
4-5 dkg burgonya- vagy kukoricakeményítő (utóbbitól ropogósabb lesz a lepény alja)
1 nagy tojás
10 dkg mozzarella
2 ek. növényi olaj

elkészítés:

1. A nagy lyukú reszelőn lereszelt répát enyhén megsózzuk, és negyedóra elteltével a levétől kinyomkodjuk.
2. Előbb a zúzott fokhagymával és a fűszerekkel, majd a keményítővel, és végül a tojással alaposan összekeverjük.
3. A serpenyőben elkezdjük melegíteni az olajat, kanállal eloszlatjuk benne a répamasszát, és egyszer megrázogatva a serpenyőt, 2 percig sütjük.
4. Közben a mozzarellát vékony szeletekre vágjuk, kör alakban kirakjuk vele a „pizzát”, és fedő alatt kis-közepes lángon 5-7 perc alatt készre sütjük.
5. Vágódeszkára csúsztatjuk, cikkekre szeljük, és fűszersóval, aprított zöldfűszerekkel, retekkel vagy koktélparadicsommal tálaljuk. Friss salátát kínálunk mellé.

Tipp:
A répát reszelés helyett V gyaluval hajszálvékony karikákra is szelhetjük.