"... Mi a feltámadás üzenete?
Ugyanaz, mind mindig. A halál az életnek nem a vége, hanem a része. Az ember a saját erejéből sok mindenre képes, de előbb-utóbb a gyöngeség, a betegség és a halál mindenkin erőt vesz, ezért szükségünk van arra, hogy valaki élettel ajándékozzon meg bennünket.
A saját életünkre úgy tekintünk, hogy az nem valami birtok, hogy az enyém volna, hanem ajándék, mégpedig Isten életéből való ajándék, és amikor meghalunk, akkor Isten azt akarja, hogy éljünk, és a saját életéből akar nekünk ajándékozni. És ezért így ismerem föl az életemet, húsvétnak, Jézusnak, az Istennel való kapcsolatomnak az összefüggésében mint ajándék. És ennek aztán lehet egy másik gondolatszála: megpróbálok úgy élni ezen a Földön, hogy az ajándék legyen másoknak, hogy mások azt mondhassák, de jó, hogy ezzel az emberrel találkoztam. ...
A hit szempontjából mi a feltámadás jelentősége?
A hívő ember szempontjából az, hogy az ember saját magát nem tudja megmenteni, az ember a halálból saját magát nem tudja kiemelni, szükségünk van Istenre. De ez a kevésbé fontos, a fontosabbik vagy a szebbik, hogy az ember egy olyan lény, aki szíve mélyéből vágyakozik Isten után, hogy van bennünk egy vonzalom, egy vágyakozás valaki több után, valaki más után.
Az emberi szívben ez a vágyakozás teljesedik be húsvétkor. Mert a beteljesedés, ahogy Jézus a kereszten ezt mondja, azt jelenti, hogy az ember rengeteg szörnyűségre képes, akár az Istent is meg tudja ölni, és Isten még az őt megölő, bántalmazó, vele igazságtalan embernek is azt mondja, hogy te akármit tehetsz velem, ez nem másítja meg azt, hogy én azt mondom neked, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem.
Ez a kereszthalál üzenete. Isten és ember kapcsolata örök érvényű, nem tudok olyat tenni, amire Isten azt mondaná, hogy én megszakítom ezt a viszonyt.
Isten kinyitotta az eget, és az ég nyitva van. És ezért az ember újból és újból dönthet Isten mellett. A föltámadás pedig azt jelenti, hogy a jó győzött, az igaz győzött, a szép győzött. A jó és a rossz küzd egymással, de azzal, hogy Jézus föltámadt a halálból, a jó győzött, és a mi kérdésünk nem az, hogy a jó erősebb-e, vagy a rossz, mert mi tudjuk, hogy a jó erősebb, hanem az, hogy melyik oldalra állok.
Min múlik ez? Mitől függ?
A nagyon egyszerű válasz: azon múlik, hogy éltünk. Nem az érzéseinken, nem is a gondolatainkon, nem a vágyainkon és nem a szándékainkon, hanem a tetteinken. Egy gondolkodó megkérdezte Pilinszky Jánost: te hiszel ebben az ítélet dologban? Te tényleg el tudod képzelni, hogy majd angyalok jönnek harsonával, és akkor aztán ott az égből majd mennydörög valaki, és ránk olvassa ezt meg azt? Erre Pilinszky János azt mondta, nem, én egyáltalán nem gondolom, hogy ez így lenne, ebben egy kicsit sem hiszek. Sokkal inkább azt gondolom, ez ahhoz fog hasonlítani, és talán inkább úgy lesz, hogy ott, abban a pillanatban mindenki nyakába akasztanak egy táblát, és a táblán az lesz, ahogy éltünk, a táblán ott lesz, amit tettünk. ..."
részlet egy beszélgetésből Pál Feri atyával
Ugyanaz, mind mindig. A halál az életnek nem a vége, hanem a része. Az ember a saját erejéből sok mindenre képes, de előbb-utóbb a gyöngeség, a betegség és a halál mindenkin erőt vesz, ezért szükségünk van arra, hogy valaki élettel ajándékozzon meg bennünket.
A saját életünkre úgy tekintünk, hogy az nem valami birtok, hogy az enyém volna, hanem ajándék, mégpedig Isten életéből való ajándék, és amikor meghalunk, akkor Isten azt akarja, hogy éljünk, és a saját életéből akar nekünk ajándékozni. És ezért így ismerem föl az életemet, húsvétnak, Jézusnak, az Istennel való kapcsolatomnak az összefüggésében mint ajándék. És ennek aztán lehet egy másik gondolatszála: megpróbálok úgy élni ezen a Földön, hogy az ajándék legyen másoknak, hogy mások azt mondhassák, de jó, hogy ezzel az emberrel találkoztam. ...
A hit szempontjából mi a feltámadás jelentősége?
A hívő ember szempontjából az, hogy az ember saját magát nem tudja megmenteni, az ember a halálból saját magát nem tudja kiemelni, szükségünk van Istenre. De ez a kevésbé fontos, a fontosabbik vagy a szebbik, hogy az ember egy olyan lény, aki szíve mélyéből vágyakozik Isten után, hogy van bennünk egy vonzalom, egy vágyakozás valaki több után, valaki más után.
Az emberi szívben ez a vágyakozás teljesedik be húsvétkor. Mert a beteljesedés, ahogy Jézus a kereszten ezt mondja, azt jelenti, hogy az ember rengeteg szörnyűségre képes, akár az Istent is meg tudja ölni, és Isten még az őt megölő, bántalmazó, vele igazságtalan embernek is azt mondja, hogy te akármit tehetsz velem, ez nem másítja meg azt, hogy én azt mondom neked, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem.
Ez a kereszthalál üzenete. Isten és ember kapcsolata örök érvényű, nem tudok olyat tenni, amire Isten azt mondaná, hogy én megszakítom ezt a viszonyt.
Isten kinyitotta az eget, és az ég nyitva van. És ezért az ember újból és újból dönthet Isten mellett. A föltámadás pedig azt jelenti, hogy a jó győzött, az igaz győzött, a szép győzött. A jó és a rossz küzd egymással, de azzal, hogy Jézus föltámadt a halálból, a jó győzött, és a mi kérdésünk nem az, hogy a jó erősebb-e, vagy a rossz, mert mi tudjuk, hogy a jó erősebb, hanem az, hogy melyik oldalra állok.
Min múlik ez? Mitől függ?
A nagyon egyszerű válasz: azon múlik, hogy éltünk. Nem az érzéseinken, nem is a gondolatainkon, nem a vágyainkon és nem a szándékainkon, hanem a tetteinken. Egy gondolkodó megkérdezte Pilinszky Jánost: te hiszel ebben az ítélet dologban? Te tényleg el tudod képzelni, hogy majd angyalok jönnek harsonával, és akkor aztán ott az égből majd mennydörög valaki, és ránk olvassa ezt meg azt? Erre Pilinszky János azt mondta, nem, én egyáltalán nem gondolom, hogy ez így lenne, ebben egy kicsit sem hiszek. Sokkal inkább azt gondolom, ez ahhoz fog hasonlítani, és talán inkább úgy lesz, hogy ott, abban a pillanatban mindenki nyakába akasztanak egy táblát, és a táblán az lesz, ahogy éltünk, a táblán ott lesz, amit tettünk. ..."
részlet egy beszélgetésből Pál Feri atyával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése