Virslis-hajdinás egytál

Nagyon kíváncsi voltam az amarántra, ezért nemrégiben a kölessel, a hajdinával és a csicseriborsóval együtt vettem egy zacskóval. Mielőtt hozzáfogtam volna az elkészítéséhez, természetesen utánaolvastam mind a felhasználási lehetőségeknek, mind a főzési módnak. Utóbbi kapcsán kicsit letörtem, ui. több helyen is azt olvastam, hogy még egy óra alatt sem fő meg, legalábbis sokan még ennyi idő után is fövetlennek ítélték meg. Az én amarántom csomagolásán azonban az állt, hogy 30 percig kell főzni, majd lefedve kell hagyni. A neten talált adatokhoz képest a főzéshez írt vízmennyiség is jóval kevesebb volt – ötszörös helyett háromszoros mennyiségű vízben ajánlották a főzést. Végül a zacskón olvasottak mellett tettem le a voksomat, és árgus szemekkel figyeltem, mi történik. :D Valószínűleg jó minőségű amarántot sikerült vennem, ui. alig 25 perc alatt teljesen készre főtt, és csak azért hagytam még fedő alatt párolódni, hogy biztosra menjek. A kész amaránt állaga viszont nem tetszett, legalábbis ahhoz az ételhez, amihez kigondoltam, nem olyan kásaszerűt szerettem volna, mint ami előttem virított. Gondoltam, lesz, ami lesz, én bizony átmosom hideg vízzel, hátha sikerül eltüntetni róla a „taknyos” réteget. Sikerült! :) Nem tudom, ezzel a módszerrel próbálkozott-e már más is, vagy saját fejlesztésnek vehetem, ill. mennyire elfogadható, de az biztos, hogy nálam bevált. Szemre picit olyan lett így, mint a kaviár. :D
Csak egyvalami nem volt szimpatikus, sőt nagyon nem tetszett – a még nyers amaránt „illata”, amire egy ismerősöm is felhívta a figyelmemet. Amikor ui. forró vízzel átöblítettem, olyasmi szagot árasztott, mint a fövő kukorica héja. Kissé bizarr élmény volt, de kíváncsian vártam a végeredményt, és bíztam benne, hogy ez a szag nem válik az étel kárára, azaz nem lesz „büdös” az íze is.
Nem fogok hazudni – a kész ételen is érezhető volt ez a bűzös aroma, sőt annyira zavaró volt, hogy mindketten úgy éreztük, mintha gabonatárolóban ülnénk. Egyetlen falat után eltoltuk magunktól a tálkát. Hiába ízesítette a többi hozzávaló, azok sem segítettek rajta. Éppen ezért úgy döntöttem, nem osztom meg a receptet, mert rossz ízű ételt semmi esetre sem tennék közkinccsé, hanem inkább elkészítem hajdinával. Szerencsére így már igazán finom lett, és a hajdina biztos sűrűn szerepelni fog kis konyhám színpadán. :D
Most már csak azt nem értem, hogy a neten található amarántos ételek vajon a valóságban mind olyan érdekes szagot árasztanak, vagy csak a mi ízlelőbimbóink ennyire finnyásak.

Hozzávalók 3 személyre:

20 dkg hajdina
3 szál frankfurti virsli
10 dkg kaliforniai paprika
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. ancho chili
só
2 és fél ek. kókuszolaj
néhány levélke petrezselyem

elkészítés:

1. Az alaposan átmosott, megszárított hajdinát zsiradékmentes serpenyőben, közepes lángon, kevergetve addig pirítjuk, amíg illatozni és pattogni nem kezd.
2. Átöntjük egy lábasba, megsózzuk, hozzákeverünk fél evőkanál kókuszolajat, további 1 percig pirítjuk, majd felöntjük kétszeres mennyiségű forró vízzel.
3. Nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon addig főzzük, amíg meg nem puhul, de a szemek még nem nyílnak szét. (Ez kb. 10 perc.)
4. A megtisztított hagymát és a paprikát felaprítjuk, utóbbit 2 evőkanál kókuszolajon megdinszteljük, majd a hagymát is hozzáadva, pirulásig sütjük. Közben sózzuk.
5. Belekeverjük a kis kockákra aprított fokhagymát, kicsit összesütjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és csilivel ízesítjük. Rátesszük a hajdinát, és alaposan összeforgatjuk.
6. A virslit hosszában kettévágjuk, felszeleteljük, kevés zsiradékon kissé megpirítjuk, majd a hajdinához keverjük. Petrezselyemlevelekkel díszítjük és tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin májusi számában is megjelent.