Darázsfészek almás sodóval

Egyetlen, a hűtőben várakozó tojássárgájának köszönhetem, hogy ez a finomság elkészült. :D Amikor ui. megláttam a vízzel felengedett tálkában gubbasztó kis árvát, rögtön tudtam, hogy édes kelt tésztában fogja végezni. Micsoda remek halála lett, és ezzel nemes feladatot teljesített. :D Mivel sem aranygaluskát, sem közeli rokonát darázsfészket még nem sütöttem soha, így éppen itt volt az ideje. Az elkészítése a sokszori elhatározás ellenére is azért váratott magára ilyen sokáig, mert a Kutyinyek azt mondta, nem szereti egyiket sem. Én ez előtt a tény előtt évek óta értetlenül állok, mert amúgy kelt tésztafüggő, legyen az akár sós, akár édes. Akkor pont az aranygaluskát és a darázsfészket ne szeretné?! Főleg azok után, hogy korábban a fahéjas csigámat is boldogan bepuszilta. A darázsfészekkel szemben táplált ellenérzését pláne nem értettem, hiszen a dió az egyik nagy szerelme. Úgyhogy orvtámadást indítottam a Kutyafül ellen, és egyik nap elé tettem ezt a szép nagy adag péksüteményt. Nagyon magabiztos fejet vágtam, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy nem fogja megenni. Még sodót is készítettem hozzá, hogy tutira menjek. :D
Amikor beleharapott, már tetőfokára hágott bennem a magabiztossággal vegyes izgalom, amit azonnal felváltott a döbbenet érzése, ui. a Kutya fancsali ábrázatot öltött magára. Ezt a képet azonban szerencsére rögtön lecserélte huncutra és örömtelire, úgyhogy megfordult bennem a világ. :D A kis piszok eljátszotta, hogy nem finom, utána pedig megnyugtatott, hogy ez a darázsfészek bizony erős 10 pontot ér, és nem is tudja, eddig miért nem szerette. Az én véleményem ezek után talán már nem is számít, hiszen annak a dicsérete a valami, aki eredetileg nem kedvelte ezt az édességet. :D
Zárójelben azért megjegyezném, hogy apukám is jóízűt evett belőle, és mivel ő az általam ismert legnagyobb ételkritikus, így aztán pláne szeretettel ajánlom mindenkinek. :)

Ágiii, 19 (na jó, 23) fotó…. no comment! :D

Hozzávalók 12 darabhoz:

Tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg Graham-liszt
3,5 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

Töltelékhez:
10 dkg darált dióbél
10 dkg porcukor
10 dkg vaj

Tetejére:
4 dkg vaj (ebből veszünk el a kenéshez is)
1 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 dkg darált dióbél
1 cs. vaníliás cukor

Sodóhoz:
6 tojássárgája
1,7 dl almalé
5 dkg cukor
3 tk. citromlé
½ narancs lereszelt héja
2-3 szem kardamommag
1 csapott mk. őrölt gyömbér

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt 1 teáskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, majd letakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, cukorral vegyített lisztkeverék közepében felverjük az egész tojást a tojássárgájával, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, az olvasztott vajat a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 órát kelesztjük, majd finoman átgyúrjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett felületen 0,5 cm vastag, 36x30 cm-es téglalapra nyújtjuk, a felületén elkenjük a cukorral, dióval kikevert puha vajat, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük.
4. A kapott tésztarudat 3 cm vastag szeletekre vágjuk, az oldalukat körbekenjük olvasztott vajjal, és körkörösen elrendezzük az enyhén kivajazott, 20 cm átmérőjű sütőtálakban.
5. A tetejüket lekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, és amíg a sütő 180°C-ra felmelegszik, letakarva kelesztjük.
6. Az egyik adagot a sütőnek alulról a 2. rácsára téve, 20 percig sütjük, majd a tetejét meglocsoljuk a cukros tejszín felével, és megszórjuk a dióval. 200°C-on sütjük további kb. 15 percig, majd a sütőből kivéve, még forrón megszórjuk vaníliás cukorral. Így járunk el a 2. adag tésztával is.
7. A sodóhoz az almaléhez adjuk a gyömbért, a porrá tört kardamommag belsejét, a narancshéjat, és felforraljuk. Leszűrjük, majd visszaöntjük abba a lábasba, amiben felforraltuk.
8. A tojássárgákat a cukorral felhabosítjuk, majd hozzáadunk 4 evőkanál fűszeres almalevet. Folytonos keverés mellett a többi almaléhez csorgatjuk, és kevergetve habzásig főzzük, vagy amíg be nem sűrűsödik.
9. A kész süteményt még forrón meghintjük vaníliás cukorral, és a sodóval együtt, langyosra hűlve kínáljuk.

Tipp:

Mániám a serpenyőben, kis lángon, fedő alatt való melegítés. Ezzel a módszerrel a másnapra maradt sütemény klasszul felfrissíthető, pont olyan, mintha akkor sütöttük volna.

 
Megjegyzés:

A tészta kapcsán igencsak meglepődtem, ui. azt hittem, hogy az 50 dkg lisztből készült tésztamennyiségre szükség van ahhoz, hogy meg tudjak tölteni egy 20-24 cm-es sütőtálat. Tévedtem: nem fért el benne, és kénytelen voltam egy másik tálat is beüzemelni. Úgyhogy azt javaslom, hogy aki teheti, inkább jóval nagyobb tepsiben süsse meg.
Aki fele adag tésztával is beéri, annak elég lesz 1 db 20 cm-es sütőtál is, de akkor nyilván kisebb átmérőjű csigákkal kell számolni.

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.