Ünnepi étkekben gazdag, áldott, szép húsvétot kívánok!

 

 

Csíkos koszorú

 

 

Biztos sokan látták ezt a mutatós péksüteményt Borbás Marcsinál, és aki nem ijed meg a kicsit több időt igénylő kelt tészták készítésétől, az talán már meg is sütötte. Nekem is azonnal megtetszett, és egy nap, amikor az időjárás beleszólt a kerti munkálatok folytatásába, nekiugrottam ezeknek a „csíkos buciknak”. Egy picinykét azért módosítottam egyes hozzávalók arányán, mert egyrészt még úgy is túl masszívnak ítéltem a tésztát, hogy ennek Marcsi szerint keményebbnek kell lennie, másrészt a tej mennyiségén túl még az egy evőkanál cukrot, az egy csipet sót és a két evőkanál olajat is kevésnek tartottam. Bocsánat, de szerintem az eredeti recept szerinti kalács kissé ízetlen lehet. Bár szegfűszeggel is biztos finom, de én ahelyett őrölt gyömbérrel bolondítottam.
A formázás gyorsan ment, úgyhogy bátran kipróbálhatja az is, aki kevésbé gyakorlott, vagy még sosem rukkolt elő munkásabb péksüteménnyel.
Szerencsére, az idő ebéd utánra mégis jóra fordult, így tovább gyomlálhattam – ezúttal már a Kutyafüllel –, majd a közösen végzett munkálatok után fáradtan, de boldogan eszegettük a finom kalácsot. :) Szerintem vajjal, lekvárral vagy mogyorókrémmel megkenve tökéletes választás reggelire, uzsonnára, akár húsvétkor is. ;)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
6 dkg cukor
2 mk. só
1,5 dkg holland kakaópor
2 mk. őrölt gyömbér
1 mk. őrölt fahéj
1 kezeletlen narancs reszelt héja
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 tojás
4 ek. olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 3,2 dl langyos tej
jégcukor a szóráshoz (vagy kristálycukor)

elkészítés:

1. A liszteket összekeverjük, kettévesszük. Kétfelé osztva, a közepükbe morzsoljuk az élesztőt, és 0,5-0,5 dl langyos tejjel csomómentesre keverjük. Mindkettőt betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Mindkét adaghoz hozzáreszeljük a citrushéjakat (én a citromot a fehér tésztához, a narancsot a kakaóshoz reszeltem), beleteszünk 1-1 mokkáskanál sót, őrölt gyömbért – a kakaós tésztához a kakaóport és az őrölt fahéjat is –, majd mindkettőhöz 2-2 evőkanál olívaolajat adunk.
3. A többi tejben elkeverjük a tojássárgáját, és kettéosztva a két tésztához öntjük (ha szükséges, a kakaóshoz adhatunk még 1-2 evőkanál tejet), és robotgéppel egymás után mindkettőt sima felületű tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálakba tesszük, és letakarva, meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. Mindkét tésztából 10 gombócot gömbölygetünk, enyhén lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
5. 5 fehér és 5 barna tésztát kör alakúra kinyújtunk, majd becsomagolunk velük 5 barna, ill. 5 fehér tésztagombócot. A tésztát alul szépen eldolgozzuk, kissé ellapítjuk, és hajtással lefelé tesszük a munkalapra. Letakarva újabb 10-15 percet hagyjuk kelni.
6. Egy tésztabucit az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és 18-19 cm hosszú ovális alakúra kinyújtjuk. Pengével ferdén bevagdossuk, majd a tésztát átfordítjuk (hogy a bevágott oldala kerüljön alulra), és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A csíkos tésztarúd két végét egymásba dugva karikát formázunk, és a tésztát alul összedolgozzuk. Így járunk el a többi tésztával is.
7. A kis koszorúkat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és amíg a sütő bemelegszik, letakarva pihentetjük. A tetejüket hanyagul lekenjük tojásfehérjével (igyekezzünk csak a külső réteget lekenni), megszórjuk jégcukorral, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Megjegyzés, tipp:

A tésztabucik gömbölygetését érdemes a kakaós tésztával kezdeni, mert az kicsit lassabban kel.
Az eredeti recept szerint egyszerre kell bedagasztani a teljes adag tésztát, és miután kettévesszük, az egyikhez akkor adjuk hozzá a kevés tejjel kevert kakaós-fahéjas elegyet. Az ilyen kétféle tészta esetében én viszont a külön-külön bedagasztást preferálom :)

 

 

Ötlet: innen

Sonkás-paprikás sajttekercs

 

 

 

Ezt a sajtroládot a karácsonyi hidegtálhoz készítettem el először a szőlős-diós tekerccsel együtt. A fotózásra már nem jutott időm, viszont mivel nagyon szerettük, elhatároztam, hogy húsvétkor újrázok. Utólag örülök is, hogy korábban nem tudtam lencsevégre kapni, mert az a sajtrolád kevésbé volt szabályos henger alakú. Ennek oka a töltelékben lévő dupla mennyiségű tojásfehérje, ill. az egy kanálnyi tejföl. Utóbbit ezúttal kihagytam belőle, és tojásfehérjéből is csak a fele adagot kevertem hozzá. Így egy szépen formázható sajttekercs lett az eredmény, az íze pedig ugyanolyan szeretni való, mint az első alkalommal. :) Húsvétra szerintem nagyon jó választás, mert mutatós, és a kalácshoz is passzol.

 

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a sajtos alaphoz:
16 db lapkasajt
20 dkg Cheddar, ementáli vagy eidami (esetleg trappista) sajt vegyesen
1 ek. növényi olaj

a töltelékhez:
20 dkg főtt, füstölt sertéssonka (nálam 8 nagyobb szelet, vagy 6 szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
6 dkg Dulce, Palermo vagy Ramiro, esetleg kaliforniai paprika
4 főtt tojássárgája
2 főtt tojásfehérje
1 doboz (125 g) natúr krémsajt vagy mascarpone (nálam Philadelphia light)
4 dkg vaj
2 dkg Dijoni mustár
1 ek. majonéz
1 kis csokor petrezselyem
1 kis csokor snidling vagy néhány ágacska oregánó, esetleg kakukkfű
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A töltelékhez a kihűtött, megpucolt tojások fehérjéből kettőt késes aprítóval ledarálunk (vagy nagyon apróra vágunk). A tojássárgákat villával összetörjük. A paprikát felaprítjuk. A zöldfűszereket finomra vágjuk.
2. A puha vajat magában kihabosítjuk, hozzákeverjük a krémsajtot, a mustárt, majonézt, tojássárgáját, a ledarált tojásfehérjét, majd beleforgatjuk az aprított paprikát és a zöldfűszereket.
3. Egy gáztepsire sütőpapírt fektetünk, és vékonyan megkenjük olajjal.
4. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – az olajozott sütőpapírra fektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 4-4 lapkasajtot használunk fel.
5. A így kapott négyzetes sajtlapot egyenletesen megszórjuk a reszelt sajtok keverékével, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
6. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.
7. A krémsajtos keveréket elkenjük a sonkarétegen úgy, hogy a tőlünk távolabbi széle felé elvékonyítjuk, és nem kenjük ki teljesen. A sütőpapír segítségével szorosan feltekerjük, (a papírt természetesen nem beletekerve). A rudat óvatosan átemeljük egy két ív folpackra, felgöngyöljük, majd a végeket összesodorjuk. Hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.
8. A kész sonkatekercs tetejét zöldfűszerekkel díszítjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

Megjegyzés/tipp:

Úgy lehet szépen megformázni, hogy a kissé összesodort nejlonvégeknél fogva, többször magunk felé görgetjük a rudat. Ezáltal tömörödik és egyenletes hengerformája lesz.
A végeket nem számolva, én 16 szeletre tudtam vágni.

 

 

Citrusos túrótorta aszalt szilvával

...március 15-i teraszmizéria a szülinapos/névnapos munkásokkal és az égből pottyant földmérővel
 

 

 

Mindjárt 2 éve, hogy családi házba költöztünk. Ez a fajta lét számunkra alapvetően örömteli. Kicsit talán másként is működünk itt, mint a társasházi lakásban. A közvetlen zajoktól való megszabadulás jó hatással van ránk. Az itteni szomszédainkkal problémamentes a kapcsolat – a kertnyi távolság lehet a békesség kulcsa. (?) Kinyílt a tér – a szabadság mindannyiunkat megnyugtat. Trygi cicánk boldog pofikája erre az abszolút garancia. :)
Szívesen teszek-veszek a kertben, még ha néha nyomasztó is az állandó gyomlálás, de a végére mindig jól sül el. Az ősszel tonnaszám lehulló platánlevelek összegyűjtését pedig már tökélyre fejlesztettem! :D A Kutyánszki itt végre saját műhelyben bütykölhet, ahová nem kocsival vagy bicajjal, hanem gyalog jár, akár papucsban, mert a házunk mellett van. :)
Barátra, jó ismerősökre is szert tettünk, akiktől az önzetlen segítség nem idegen. :) Itt szinte minden bolt 2 perc alatt elérhető, és a forgalomból is könnyen kikeveredünk.
A megszokott környezet persze néha hiányzik, Anya jelenléte pláne. A motoszkálását már nem hallhatom fölöttünk. Ha látni akarom, utazni kell. A térbeli távolság köztünk az egyetlen valódi negatívum. ...
A zavaró tényezőktől persze ez a hely sem teljesen mentes (játszótéren visítozó gyerkőcök, vagy az ünnepnapokon is kora reggeltől nyitva tartó pékséghez érkező autókból bömbölő tuc-tuc), de a kertes ház adta egyéb pozitívumoknak hála, ezekkel együtt lehet élni. A lakóhelyváltás jó döntés volt, ráadásul a lehető legjobbkor. :)
Mi egy teljeskörűen és frissen felújított, alapvetően szép és jó házat vettünk. Ez fontos szempont volt, hiszen sem a pénztárcánknak, sem az idegeinknek nem hiányzik az építőiparra jellemző, sokszor pofátlan mértékű drágaság és folyamatos várakozás. Egy kész házról természetesen legtöbbször elmondható, hogy szinte sosem tetszhet maradéktalanul, az mindig másvalaki ízlését tükrözi. Ilyen a mi otthonunk is, amit most a magunk stílusára és igényszintjére igyekszünk hangolni. Bár egy teljes házfelújításhoz képest ezek a módosítások és finomhangolások többnyire csak közepes vagy kisebb mértékű munkálatokat jelentenek, de manapság ez is bőven elég, és naná, hogy általában nincs meg pikk-pakk. Viszont legalább a saját elhatározásunkból történik, és ideális esetben egyenesen haladhatunk előre. Az előző tulaj által elkövetett hibák felfedezése ellenben bosszúságot, a kijavításuk pedig plusz terheket, többlet időt jelent, és olykor nem várt mértékben viszi a pénzt. Tehát csak kerülőutakon lépegetünk előre, félretolva a bajok észrevétele előtti terveinket.
Ilyen kényszerű és drága projekt most az egyébként új építésű terasz helyrehozatala, amelynek a szintje a nappalihoz képest talányos módon feljebb került. Emiatt komolyabb esőzésekkor a teraszajtó felől befolyik a víz. A rendbetételhez szükséges pénzösszeget naná, hogy szívesebben toltuk volna bele az ide megálmodott pergolába, meghagyva alatta a pöttyet konzervatív, de elfogadható küllemű járólapot. A sors azonban közbeszólt, mert „azért a víz az úr!” – De az ürömben mi megleltük az örömöt: innentől végre valóban olyan járólapon trappolhatunk, ami maradéktalanul tetszik! :)
A hátunk közepére kívánt munkálatok kapcsán továbbá az is szerencse, hogy a betoncsiszoló cég tulaja mondhatni családtag, ezért olcsóbban dolgozik. A beton felmarását és szint alá csiszolását pedig – tökéletes időzítéssel – a március 15-i hétvégén be tudta vállalni. Mi pedig hipp-hopp előkészítettük nekik a terepet, némileg átrendezve ezzel a korábban nagy műgonddal létrehozott sziklakertet.
A srácok ledúrták a régi járólapot, majd nem éppen zökkenőmentes körülmények között (értsd: a marógép kipurcant) „legyalulták” a korábbi tulaj által elcseszett (értsd: középen puklis) betont. Menet közben kiderült, hogy az egyiküknek szüli-, a másikuknak névnapja van, amely tény tortáért kiáltott, már ha az alap sütési szándékom nem lett volna ehhez elég. A marógép ünnepnapi kinyiffanása viszont sajnos a világ legfinomabb tortájával sem volt orvosolható, de másnapra lett kölcsön gép: zajosabb és kisebb, ami ennek ellenére vígan szántotta a betont. :D
A terasz szintkülönbségeit menet közben azért illik méricskélni is (fontos a kellő lejtés!), de egy mezei vízszintezővel ez bizony időrabló tevékenység. Márpedig az idő mindig sürgeti a mestert, a jövő hétvégén már más betonját (és idegeit) csiszolná. Akkor mégis hogy legyen a mérés?! – Á, a barátnőm! A férje földmérő!!! Itt laknak, tőlünk egy köpésre. Nyakamat erőteljesen behúzva bár, de csak egy hívás. Hétvége ide vagy oda, a szakember pattan, majd keze nyomán máris feláll az optikai szintező, csakúgy, mint kezemben az újabb adag tortakrémet bekeverő kanál.
Nincs vita itt kérem, ő a nap hőse! A helyes mérésnek köszönhetően egyből láthatóvá vált, hogy a srácokra még pontosan hol és mennyi csiszolás vár. Jóval kevesebb, mint gondolták, így lett végül mindenki vasárnapja vidám. :) A szívünkről legördülő kő illett volna a sziklakertbe. :D
Ám a nap hősét örömünkben a fejünk fölé emelve mégse vihettük, inkább egy tortával a kezünkben nyomtuk nála a csengőt, így hálálva meg az azonnali és önzetlen segítséget. – Ami neki semmiség, az nekünk nagyon sokat jelentő jó cselekedet. ;)
A barátnőm férjének és természetesen a srácok szakértelmének köszönhetően időben befejeződött a munka; jöhet az új járólap, majd rá a pergola – a meseterek jó ütemben adhatják át egymásnak a stafétabotot, hogy az idei nyártól végre árnyékban élvezhessük a teraszunkon elköltött ebédet, majd jóllakva elnyúljunk a nyugágyon. :)

A fent említett jeles napokra készült túrótorta mindenki szerint jól sikerült. A barátnőm férjének szánt torta pedig nagyon hasonló hozzá, és csak azért nem lett pont ugyanolyan, mert egyes hozzávalókból másnapra kifogytam. A különbségről az utolsó képen csak a díszítés árulkodik, de bízom benne, hogy a kis eltérések ellenére mindkettő egyformán finom volt.
A fotózás ezúttal nem a szokásos megkomponált módon zajlott, mégis muszáj volt lencsevégre kapnom az éppen hűlő sütiket, ha már amúgy is mindent dokumentálok. :D

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
17 dkg finomliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 mk. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
12 dkg vaj
2 tojássárgája
3-4 ek. víz

a töltelékhez:
25 dkg túró
15 dkg tejföl
14 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 kezeletlen narancs reszelt héja
2-2 ek. frissen facsart citromlé és narancslé
3,5 dkg vaníliaízű pudingpor (ízfokozó- és tartósítószermentes) vagy étkezési kukoricakeményítő
10 dkg aszalt szilva
3 dkg kandírozott narancs
kevés zsemlemorzsa

a tetejére:
2 tojásfehérje
5 dkg porcukor
1 púpozott ek. mandulaforgács
4-5 kisujjkörömnyi vaj
1 ek. kristálycukor

elkészítés:

1. A mandulával, sütőporral, cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal, és reszelt citromhéjjal ízesítjük. Hozzáadjuk a tojássárgákat, és annyi vizet, amennyitől jól nyújthatóra összeáll a tészta.
2. Lisztezett felületen akkorára nyújtjuk, hogy ki tudjuk vele bélelni a piteformát (de az sem baj, ha csak kisebbre nyújtjuk, majd belenyomkodjuk a formába), és az alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva 1 órára hűtőbe tesszük.
3. A krémhez a tojásokat a kétféle cukorral habosra kavarjuk. A túrót villával áttörjük, és simára keverjük néhány evőkanál cukros tojással, a tejföllel, valamint a citromlével. Csomómentesre keverjük benne a pudingport. A túrós keveréket a többi cukros tojáshoz dolgozzuk, és reszelt citrushéjakkal ízesítjük.
4. Az aszalt szilvát felaprítjuk vagy félbevágjuk, a kandírozott narancshéjjal együtt elosztjuk a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárban, és ráöntjük a túrómasszát. 180°C-ra előmelegített sütőnek alulról a 2. rácsára téve, kb. 45 percig sütjük (alul-felül sütéssel).
5. Ez idő alatt a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, és csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
6. A torát kivesszük a sütőből – a hőfokot 130°C-ra mérsékeljük –, és a tojásfehérjéből körben rózsákat nyomunk a megsült túrókrémre. A mandulaforgácsot a cukorral együtt a közepébe szórjuk, és elosztjuk benne a vajdarabkákat. Fölülről a 2. sínbe tolt rácson további 10 perc alatt készre sütjük a tortát.
7. Amennyiben kivehető aljú sütőformánk van, a kész linzertortát óvatosan kibújtatjuk a forma karimájából, és rácsra tesszük. A tojáshabrózsákat karamellizálópisztollyal kissé megpörköljük, majd így hagyjuk kihűlni.

 

 

fel-fel, kalandra!

(öhhöm...) ha a marógép gyorsan ki nem purcanna

de a kölcsön-gép a ciki szitut megoldja,
s bár kicsike, de erős a marója

amit az felmar, ez szépen lecsiszolja...

...persze egy tartályhoz kapcsolódva...

...ami a port a csiszolóból magába szívja...

...avagy ezzel még segít rajta

A szintmérésről egy kép épp ide kívánkozna,
de a személyiségjogokat inkább betartva,
helyette álljon itt a torta,
amit a földmérő kapott ajándékba. :)

Molnárka

...egy régi kedvenc...
 

 

 

Ez az édeskés, kalács jellegű péksütemény mindig Mátészalkát juttatja eszembe, azokat az éveket, amikor zenésztársammal együtt jártuk az országot, hogy óvodákban, művelődési házakban, falunapokon szórakoztassuk a gyerekközönséget. Mivel a szülőhelyem és a fent említett nyírségi város távol fekszenek egymástól, ezért rendszerint néhány napot töltöttünk ott, hogy bejárhassuk a környező települések óvodáit, iskoláit. Szálláshelyünknek szinte mindig a Kálvin téri 1-es postát választottuk – a maga retró berendezésével az volt ui. a kedvencünk. Kész kis otthont rendeztem be ott magunknak: elektromos főzőberendezéssel, merülőforralóval stb. :D Emlékezetes időszaka volt ez az életemnek, a 2000-res évek elején. :)
A postától nem messze, az ABC tövében volt egy kis pékség, ahol mindenféle finomság mellett molnárkát is sütöttek. A tetején kikandikáltak a mazsolaszemek. :) Mindketten ezt a finom, hosszúkás zsemlét szerettük a legjobban, és a napi munka után boldogan fogyasztottuk, megpakolva otthonról hozott sült hússal (amit a kollégám anyukája készített az útra) és egyebekkel. Mindig magamra kellett parancsolnom, hogy ne egyek belőle túl sokat. :D Előfordult, hogy mire letettük a lantot, és odaértünk a pékségbe, már elfogyott ez a szívünknek kedves minicipó. Olyankor nagyon le tudtam csöppenni, hiszen úgy rákészültem a kései molnárkaebédre.
Akkoriban még a közelében sem voltam a házi kelt tészta sütésének, nem tudhattam, hogy egyszer majd én magam készítem el. Igaz, hozzá hasonlót már sütöttem, de konkrétan a molnárka eddig kimaradt a repertoárból. Most viszont eszembe jutott, és végre előrukkoltam vele! :) Fonott kalács helyett jó választás a húsvéti sonka mellé, házi tormakrémmel dúsítva. ;)
A molnárka elnevezés eredetére egyébként semmiféle utalást nem találtam, jöhet akár a molnár(né) által sütött, cipó alakú zsemléből, de utalhat a vízen futkosó, hosszúkás testű rovarra, a molnárkára avagy molnárpoloskára is. Kinek mi a szimpatikusabb. ;)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

50 dkg fehér kenyérliszt és finomliszt fele-fele arányban
5 dkg cukor
1 csapott ek. só
4 dkg vaj
2 tojássárgája
2 dkg friss élesztő
1,5 dl natúr joghurt
1,5 dl víz
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A tálba mért lisztkeveréket átszitáljuk, belevegyítjük a cukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és a langyos vízzel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A szobahőmérsékletű joghurtban elkeverjük a tojássárgákat, és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Összeállítjuk a tésztát, (ha szükséges adhatunk még hozzá egy kis lisztet), majd a puha vajat 2-3 részletben beledagasztjuk.
3. A hólyagos tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. A megkelt tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, és 10-15 percet letakarva pihentetjük.
5. Egy tésztagombócot kissé ellapítunk, majd elkezdjük felgöngyölni, miközben a tenyerünk élével mindig jól lenyomkodjuk. A hajtásvéget jól lenyomkodjuk vagy összecsippentgetjük. Épp csak megsodorjuk a tésztát, miközben a két végét kissé elvékonyítjuk/csúcsosítjuk.
6. A megformázott zsemléket – hajtással lefelé – sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk egymástól távolabb (a tetejüket tetszés szerint be is vághatjuk), és letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
7. A molnárkákat körbekenjük felvert tojással, és addig hagyjuk még pihenni, amíg a sütő bemelegszik. Ekkor újra lekenjük, megszórhatjuk szezámmaggal, és megsütjük.
8. Még forrón lespricceljük hideg vízzel, és tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

 

Túrópöttyös sütemény

 

 

 

Meglehetősen régóta szemezek a túrópöttyös vagy más néven boci szelettel, de hiába nagyon egyszerű sütemény ez, mégsem kerítettem rá sort évekig. Aztán nemrég végre kipróbáltam – egymás után kétszer is.
A neten többféle recept kering (kevert tésztás és a piskótához hasonlóan készülő változatok), és nekem sajnos mindkétszer olyat sikerült kiválasztanom, amelyekkel nem voltam elégedett. Naná, hogy nem hagyott nyugodni a dolog, mindenképp meg kellett sütnöm harmadjára is, ezúttal picit más arányokkal. Számunkra így lett tökéletes. :) Végül formájában is eléggé eltértem a korábbiaktól, sőt a csokoládés díszítéssel szerintem még ünnepibb küllemű lett ez az egyébként hétköznapi és gyorsan elkészíthető süti. ;)

 

Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es dobozformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
1,5 dkg holland kakaópor
1 púpozott tk. (6 g) sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna
3 tojás (55-53 g-osak)
13 dkg cukor
1 dl tej
70 ml napraforgóolaj

a töltelékhez:
25 dkg túró
7 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 kis tojás
1 ek. (1,5 dkg) búzadara

a tetejére:
12 dkg étcsokoládé
2-3 dkg tejcsokoládé
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a citromhéjat, tojást, és botmixerrel krémesítjük. Belekeverjük a búzadarát, és félretesszük.
2. A tésztához a liszthez vegyítjük a kakaóport, a sütőport, a szódabikarbónát, és átszitáljuk. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük.
3. A cukrot a tojássárgájához adjuk, és robotgéppel magas fokozaton habosra keverjük. Felváltva beledolgozzuk a kakaós lisztet, a tejet, az olajat, majd óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot.
4. A vajjal vékonyan kikent, sütőpapírral bélelt forma aljába öntünk egy kevés tésztamasszát, és a fele mennyiségű túrómasszából teáskanálnyi halmokat pötyögtetünk rá. Egyenletesen rásimítjuk a többi tésztát, és elosztjuk rajta a túrómassza másik felét. Előmelegített sütőben megsütjük (tűpróba!).
5. A kész süteményt a sütőpapír segítségével kiemeljük a formából, tortarácsra tesszük, és kihúzzuk alóla a papírt. Így hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A feldarabolt étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és a sütemény tetejére öntjük. Néhány percet hűtőben dermesztjük (akkor jó, ha még képlékeny, de már nem folyik).
7. A tejcsokoládéból eközben forgácsokat vágunk, és a citromhéjjal együtt a sütemény tetejére szórjuk. Hagyjuk teljesen megkötni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés, tipp:

Ennél a sütinél nálam nem vált be a kevert tésztás változat, sokkal inkább az a technika, amikor a piskótatészta készítési módját vegyítjük a kevert tésztáéval, vagyis amikor az édes tojásos-tejes-olajos-lisztes masszához utólag forgatjuk hozzá a habbá vert tojásfehérjét. Sőt egy kis szódabikarbóna hozzáadásával is lazítjuk a masszát. Az olaj és a tej ui. elnehezíti a tésztát, a tojáshab és a szódabikarbóna viszont segít abban, hogy puhább, lazább szerkezetű és ne fojtós állagú tészta legyen az eredmény. Úgyhogy aki még sosem készített túrópöttyös sütit, annak azt javaslom, hogy mindenképp a fent leírt módszert alkalmazza. ;)
A túróhoz semmiképp se adjunk sok búzadarát, mert megsülve kemény lesz.
Csokoládébevonat helyett a süteményt simán csak porcukorral hintve is kínálhatjuk.

 

Sós minikalács egyszerűen

...az életmentő péksütemény
 

 

 

Anya szólt, hogy a fagyóban a péksütemény fogyóban. Az infó épp jókor jött, mert a Kutyinyek is megette a zsemléi javát (nem a kenyerét :D). Elővettem hát a lisztet, teljesítendő az önként vállalt gyermeki és társkapcsolati kötelességem. Ám ezúttal, hogy meglepjem mindkét szívemcsücskét, kedvencükkel, kaláccsal készültem. A kivitelezéskor egy egyszerű és gyors formázási technikát alkalmaztam annak érdekében, hogy ne kelljen egyenként megsodorni a fonáshoz szükséges szálakat. Több minikalács esetén ez ui. különösen hosszadalmas folyamat lett volna, pláne ha az ember lánya (én) nem elég ügyes vagy gyakorlott az egyszálas fonás terén. Bár egyes házi tésztafélék elkészítésére szívesen szánok időt, de az olyan technikák, amelyekkel pl. a formázás egyszerűsíthető, azt érdemes kipróbálni és használni. Mivel nem tartom magam dölyfös feltalálónak, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy az alább közölt formázási módszert rajtam kívül már más is kifundálta. Gondoljunk csak a hasonlóan készülő babkára! ;)
Az én kis kalácskáimat egyébként akkor értékeltük csak igazán, amikor mindketten lebetegedtünk. A Kutya ui. se szó, se beszéd, hazahozta influenza A-t, ami bár nem tűnt ellenállhatatlannak, mégis magával ragadott, és elég rendesen ágynak estem.
A betegség sosem jön jókor, főleg ha másnap fontos feladatok várnak. Ezek sajna most jól elmaradtak, árulkodó jelként hagyva maguk után a pecsétes konyhakövet, a sarkokban megülő porcicákat, a tornyosuló szennyest és fejemen az összetapadt hajzatot. Dacára annak, hogy a Kutyafül láza előző nap már lement, a fej- és szemfájás mégis ágyhoz láncolta – mellém, aki magas lázzal és hasonló fájdalmakkal küszködve fetrengtem, szememet két napig csukva tartva. Előbb csak jajgattunk, majd jajgatva röhögtünk, mi több, a röhögve jajgatás fázisán is átmentünk, miközben a minikalácsokon és némi gyümölcsön kívül nem nagyon volt mit ennünk. A teli kamra és hűtő hiába kínálta a földi javakat, ilyen lehetetlen állapotban képtelenség lett volna ebédet főzni belőle. Az a 30 km-es távolság Anyától most nagyon nem tűnt szimpatikusnak. Egy röpke, nem igazán átgondolt pillanatomban kétszer azért kibotorkáltam valami tök egyszerűt főzni (itt ragadom meg az alkalmat, hogy ismét hálát adjak Anyának az air fryerért, aminek köszönhetően nem kell annyit szutykolni a sült krumplival). A többi napon viszont már nem maradt energiám egyéb könnyen összedobhatóra, sem kapacitásom gyorstalpaló főzőtanfolyamot végeztetni a Kutyával, felkészítendő a hasonlóan vészterhes időkre, amikor is én kiesek a sorból.
Egy szó mint száz, maradt a vajas kalács, ami – a fenti agonizálás ellenére is – maga a boldogság! Szerencsére, kalácsot vajazni, citromos teát főzni és narancsot hámozni a Kutyafül is példaértékűen tud ám. :D
Aki pedig nyitott a gyors kalácsformázási technikákra, ugyanakkor unja már a reggelire/vacsira kínált zsemlét, kiflit, vagy húsvétra pont ilyen kis kalácsra vágyik, az próbálja ki ezt a receptet ezzel a módszerrel! És közben ne álljon szóba hol-mi influenzákkal meg bacikkal! ;)

Hozzávalók 22 darabhoz:

1 kg finomliszt
13 dkg vaj
13 dkg cukor
2 ek. só
1 egész tojás
1 tojássárgája
5 dkg friss élesztő
4 dl tej
kb. 2 dl víz
nagy szemű só a szóráshoz

elkészítés:

1. A cukrot az összes liszthez vegyítjük, és ebből 3 evőkanálnyit átteszünk egy kis tálkába. Belemorzsoljuk az élesztőt, és kevés langyos tejjel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis cukros liszttel, és hagyjuk felfutni. A sót is a többi cukros liszthez keverjük.
2. A langyos tejben elkeverünk 2 tojássárgáját, és a felfutott élesztővel együtt a liszthez adjuk. Villával nagyjából összekeverjük, és ha szükséges, annyi langyos vizet öntünk hozzá, amennyitől (nem túlzottan) lágy tésztát kapunk. Robotgéppel elkezdjük összeállítani.
3. A puha vajat 4-5 részletben a tésztához dagasztjuk, majd kézzel épp csak átgyúrjuk. Akkor jó, ha a felülete kissé fényes és sima, ill. tapintásra kellően rugalmas. A tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, alaposan becsomagoljuk konyharuhával, és huzatmentes, meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. A megkelt tésztából 22 egyforma bucit gömbölygetünk, amiket kb. 10 cm hosszú rudakká sodrunk, és lisztezett munkalapon, letakarva negyedórát pihentetjük. (Közben 2 nagy sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral.)
5. Egy tésztarudat kicsit hosszabbra (12-13 cm-esre) sodrunk, függőlegesen 3 sávra vágjuk – de nem vágjuk át a túlsó végéig –, és háromszálas fonással megfonjuk. Így járunk el a többi rudacskával is, és egymástól kicsit távolabb, az előkészített tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva kelesztjük további 20-30 percet.
6. A megkelt kalácsok felületét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megpörgetjük nagy szemű sóval, és előmelegített sütőben egymás után aranybarnára sütjük. A kisült péksüteményeket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc