2012. július 11., szerda

Krémes






A krémes sosem tartozott a kedvenc süteményeim közé, de csakis azért, mert egészen addig nem ettem még igazán finomat, amíg egy régi barátnőm krémesét meg nem kóstoltam. Nála néhány alkalommal ettem belőle, és mondhatom, ez az a kategória, amit nem lehet abbahagyni.
A krémet az anyukája kísérletezte ki. Nincs benne zselatin, de az szükségtelen is, mert éppen annak hiányában lesz igazán krémes állagú. Szerintem így is éppen elég magas, legalábbis nekem nem hiányzik, hogy alig tudjam átvágni a desszertes villával.

A képeken látható sütit nem én készítettem, de a fotókat igen, ám becsületből töröltem a blogról. Ha viszont az én képeimet a fent említett illető a blogján saját logóval anélkül használhatja, hogy engem erről megkérdezett volna, akkor én meg a receptjét tehetem közzé, annál is inkább, hiszen az a Sünis kanál blog neve alatt a Kifőztük magazinban is megjelent.
Egyébként nem árt tudni, hogy amíg a receptekre nem vonatkozik a „saját szellemi termék” megjelölés, addig az ételfotókra igen. Érdekes egyébként, hogy a Sünis oldalsávján látható jogi nyilatkozatot, ami nem mellesleg az illető blogja oldalsávján is ott díszeleg, saját maga kapcsán mégsem vette szigorúan. Nem akartam azonban kicsinyes lenni, és megkérni, hogy törölje a fotóimat, de úgy döntöttem, szívbajos sem leszek. Gondolom, azok után, hogy még az e-mail fiókomba is behatolt, ez már igazán nem számít olyan nagy szemétségnek. Így aztán válaszul íme a korábban törölt recept újra itt az én blogomon (is). ;)









Hozzávalók 2 tálca süteményhez:

1 csomag mirelit vajas tészta (pl. Spar) vagy 275 g gyors leveles tészta vagy klasszikus leveles
12 tojás
1,5 dl tej
40 dkg cukor
22 dkg liszt
4 csomag vaníliás cukor
1 tk. vanília esszencia
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

  1. A kiengedett tésztát középen kettévágjuk. Az egyik darabot téglalap alakúra nyújtjuk, és középen kettévágjuk. Ugyanígy járunk el a másik tésztalappal is. (4 db, kb. 30x25 cm-es lapot kapunk.)
  2. A tésztalapot a nyújtófa segítségével a tepsi hátuljára fektetjük, majd előmelegített sütőben egyenként kisütjük. Ha a tészta púposodni kezd, villával megszurkáljuk, hogy kijöjjön belőle a felesleges levegő. Akkor van kész, ha kap egy kis színt. Óvatosan levesszük a tepsiről, és hűlni hagyjuk.
  3. A krémhez a tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral, majd kanalanként hozzádolgozzuk a lisztet.
  4. Apránként csomómentesre keverjük annyi tejjel, hogy önthető állagú legyen.
  5. A maradék tejet felforraljuk, és a tűzről levéve, folytonos keverés mellett, vékony sugárban hozzáöntjük a tojásmasszát.
  6. Visszatesszük a tűzre, és állandóan kevergetve addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Akkor jó, ha egyet buggyan, és elválik az edény falától. Nem kell forralni.
  7. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, a forró krémbe forgatjuk. Végül hozzákeverjük a vaníliás cukrot és a vaníliakivonatot is.
  8. Két lapot megtöltünk a forró (!) krémmel, a másik két – előzőleg négyzetekre vágott - lapot pedig ráillesztjük a tetejükre. Tálcástól nejlonzacskóba csomagoljuk, néhány órát hűtőbe téve állni hagyjuk, majd felszeleteljük. Tetejüket meghintjük porcukorral.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés













 



A recept a Kifőztük magazin 2013. augusztusi számában is megjelent.



2 megjegyzés:

  1. Hmmm... Ebből most meg tudnék enni néhány szeletet! :)
    Igazi Macskanyelv-fotók. :) Úgy csípem őket! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Olyan aranyos vagy, köszönöm! ♥ Hamarosan én is megsütöm, és abból küldök neked egy szép nagy tálcával. ;)

      Törlés