Kolbászos-főtt tojásos sült krumpli tejfölösen

...avagy a „zutyult krumpli” reinkarnációja (air fryerrel)
 

 

 

Ennek az ételnek a blogon évek óta fent lévő eredeti verziójához az alábbi előszót írtam anno, és mivel azt a receptet töröltem, de nem akartam, hogy vele a szöveg is odavesszen, ezért közlöm itt újra, némileg rövidítve/átírva:
– A „zutyult krumpli" nálunk a rakott krumpli, amit én el sem tudok képzelni másként, mármint nem sült krumplival. Anya ui. mindig azzal csinálta, mert nem szerette hagyományosan, főtt krumplival (persze, hogy én se), valamint azt sem, hogy az elkészült étel levet ereszt. Mindezekre megoldásként találta ki a sült krumplis, tejföllel utólag összekeverős módszert. Gyerekkoromban szinte heti rendszerességgel asztalra került. :) Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészíthető és nagyon finom étek ez, még ha látványra nem is túl esztétikus, hiszen össze van zutyulva. :D – Eddig szólt a korábbi duma, amit most kiegészítenék azzal, hogy az újrafotózás okán nem csak a róla készült képek lettek (szerintem) esztétikusabbak, hanem magát az ételt is kicsit feljavítottam – már ha egyáltalán bármiféle turbózásra szorult volna. Viszont tény, hogy amibe hagymát teszünk (legyen az vörös-, lila- vagy akár póré), az csak jobb lehet! :D Bevallom, én már évek óta nem csináltam zutyult krumplit, pedig a szeretet iránta nem lankadt, sőt a blogon szereplő életlen képeket is rég le akartam cserélni. Most sor kerülhetett rá, már csak azért is, mert végre elkészült a házi szalámink, kolbászunk! :)
Meg kell említenem azt is, hogy a krumplisütéshez ezúttal az Anyától karácsonyi ajándékba kapott forrólevegős-sütőt (air fryert) használtam. Imádom ezt a küyüt, mert a benne készült ételek némelyike finomabb a rendes sütőben sült társainál, ill. több szempontból is hasznos. Pölö, neki köszönhetően búcsút inthetünk a mély olajos sütésnek, miközben az eredmény (jelen esetben a kész sült krumpli) pontosan olyan vagy még jobb is, mintha olajfürdőben készült volna. Persze, csak akkor, ha jól használjuk a szerkezetet. Elcsépelt, ám nagyon igaz megállapítás az is, hogy egészségesebb, ha kevesebb zsiradékot juttatunk a szervezetünkbe, nem beszélve a kellemetlen szaganyag intenzitásának lakótérbe való kijuttatása mértékének csökkentése felett érzett örömünkről – csak hogy ilyen firnyákosan fogalmazzak! :D Szóval, Anyának kétszeres köszönet jár: a recept alapötletéért és a nagyszerű ajándékért.♥

Hozzávalók 2 személyre:

60 dkg sárga krumpli (pucolt mennyiség)
2 szál póréhagyma (tisztítva kb. 20 dkg) vagy más hagyma
15 dkg házi kolbász
4 nagy főtt tojás
30 dkg tejföl
fokhagyma granulátum (elhagyható)
só
2 ek. olívaolaj (vagy mély olajban sütve annyi, amennyi a krumplit ellepi)

elkészítés:

1. A meghámozott, megmosott krumplit nagyobb kockákra vágjuk, alaposan leöblítjük, lecsepegtetjük, és konyharuhára szedve szárazra töröljük. Mély tálba tesszük (meghinthetjük fokhagyma-granulátummal), meglocsoljuk az olajjal, és alaposan összeforgatjuk.
2. A forrólevegős-sütőt néhány perc alatt 180°C-ra előmelegítjük, majd a krumplit a kosarába öntjük, és elkezdjük sütni. Közben néhányszor megrázogatjuk vagy átforgatjuk. (Kb. 25 perc alatt szép pirosra sül, de aki világosabbra szereti, az süsse rövidebb ideig).
3. Közben a főtt tojást és a pórét karikára szeljük. A kolbászt szintén felkarikázzuk (vagy ha vastagabb, akkor fél karikára vágjuk), és zsiradékmentes serpenyőben addig sütjük, hogy félig kiengedje a zsírját. A kolbászkarikákat kiszedjük a zsírból, és félretesszük.
4. A visszamaradt kolbászzsíron fedő alatt megpároljuk a pórét, hozzáadjuk a sült kolbászt, a tojást, a tejfölt, és kis lángon elkezdjük melegíteni.
5. Amint a krumpli megsült, átszedjük a serpenyőbe, megsózzuk, és óvatosan összerázzuk-forgatjuk az ételt. Savanyúságot vagy friss salátát, esetleg kenyeret kínálunk hozzá.

Megjegyzés/tipp:

A valóságban a frissen elkészült étel jóval tejfölösebb küllemű, de a fotózással töltött idő alatt a krumpli magába szívta a kenőanyagot (régen és most is :D).
A krumplit karikára szelve is megsüthetjük (korábban én is így készítettem, de az air fryerben könnyebben megsül, és jobban is kezelhető, ha kockázva van), majd kedvünk szerint (kicsit több) tejföllel rétegezve, sütőtálban később is összemelegíthetjük. Ezt a változatot akkor ajánlom, ha nem azonnal tálaljuk az ételt, mégis előre el szeretnénk készíteni, hogy már csak összesütni kelljen, amikor együtt a család.
Természetesen a hagyományos módon: olajban/zsírban is megsüthetjük a krumplit.

 

Marcipános-narancsos és marcipános-áfonyás csiga

 

 

 

Meglehetősen ritkán sütök édes kelt tésztát, de az ünnepek alatt azért szépen pótoltam a hiátust. :D Mégis kimaradt bő egy csomag marcipánmassza, az édes keltek utáni vágy viszont a karácsonyi időszak elmúltával sem csillapodott. :D Persze, készíthettem volna fánkot is – hiszen vízkereszt után a farsang van soron –, de nem volt kedvem az olajban sült kelt tésztához, a sütőben sült fánk pedig számomra nem fánk, sokkal inkább édes zsemle. ;) Egy korábbi receptemet szerettem volna újrafotózni, de végül úgy döntöttem, hogy gazdagabb töltelékkel, és egyúttal más formában sütöm meg ugyanazt a tésztát. Így aztán a marcipános, kelt perecek készítési módját alapul véve megszülettek ezek a csuda finom csiguszkák. Ezek olyan kis huncutok, hogy nem elég belőlük egy vagy kettő, simán lecsúszik négy is. ;) Nekünk egyébként az áfonyás egy hangyabokányival jobban ízlett, talán ezért is feledkeztem meg róla, hogy a narancsos belsejét is lefotózzam. :D

 

Hozzávalók 15-15 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 tk. őrölt gyömbér
1 mk. só
7 dkg vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg marcipánmassza
2 dkg instant kakaópor
1 púpozott tk. (5 g) holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg puha vaj
5 dkg kandírozott narancshéj
5 dkg aszalt vörös áfonya

a tetejére:
1 tojásfehérje
5 ek. frissen facsart narancslé
7 dkg cukor

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt tálba morzsoljuk, és csomómentesre keverjük 2 evőkanál liszttel, 1 dkg cukorral, valamint a meglangyosított tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet elvegyítjük a gyömbérrel, a sóval, a többi cukorral, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a tej másik felét, és robotgéppel összeállítjuk a tésztát. Három részletben beledagasztjuk a puha vajat.
3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kézzel kissé átgyúrjuk, majd kivajazott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
4. Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket: a kandírozott narancshéjat és az aszalt áfonyát felaprítjuk.
5. A szobahőmérsékletű marcipánt összegyúrjuk a többi hozzávalóval, két egyenlő részre osztjuk, és mindkét darabot téglatest alakúra formázzuk.
6. A marcipántömböket két ív sütőpapír között egymás után 30x17 cm-es téglalapokra nyújtjuk. A marcipánlapokat (a sütőpapírívek között hagyva) tálcára fektetjük, és hűtőbe tesszük.
7. A megkelt tésztát kétfelé vesszük, meggömbölygetjük, lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
8. Egy tésztagombócot a liszttel hintett munkalapon 35x30 cm-es téglalapra nyújtunk, miközben óvatosan meg-megemelve feszültségmentesítjük a tésztát. Az aprított kandírozott narancshéjat rászórjuk a tészta teljes felületére, és a tenyerünkkel kissé lenyomkodjuk.
9. Az egyik marcipánlapról levesszük a tetején lévő sütőpapírt, és a csupasz felét a narancsos tésztára borítjuk úgy, hogy a marcipánlap 30 cm-es széle a tésztalap 30 cm-es széléhez illeszkedjen. Az ilyen módon felülre került másik sütőpapírt lehúzzuk a marcipánról.
10. A marcipán nélküli tésztarészt óvatosan ráhajtjuk a marcipános felére, (a tésztát elforgathatjuk 90°-kal – ahogy a fotón is látható –, de ez nem fontos; én csak a jól fotózhatóság érdekében tettem), majd 2 cm széles sávokra vágjuk.
11. A tésztasávokat felgöngyöljük, és a tésztavéget kissé aláhajtjuk. Az így kapott csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tenyerünkkel mindegyiket kissé lenyomjuk. Így járunk el a másik tésztával is, de azt áfonyával szórjuk meg. A péksüteményeket letakarjuk, és meleg helyen kb. fél óra alatt megkelesztjük.
12. Elkészítjük a mázat: az átszűrt narancslét a cukorral kis tejkiöntőbe tesszük, és kevergetve, néhány perc alatt sziruppá forraljuk. Félretesszük.
13. A csigák tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben egymás után világos színűre sütjük. Még forrón lekenjük a narancsos sziruppal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. (Az újramelegített maradék sziruppal ismét megkenhetjük a kihűlt csigákat.)

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés/tipp:

A marcipánlapot szép egyenletesre és sarkosra tudjuk nyújtani, ha közben néha levesszük róla a felül lévő sütőpapírt, és az alatta lévőt – ami körben túlnyúlik a marcipánon – két oldalról ill. alulról és fölülről ráhajtjuk a marcipánra. De csak arról az oldalról hajtsuk rá a papírt, ahol a marcipán széle nem egyenletes. A hajtásokat aztán a marcipánon szépen el lehet dolgozni.
Aki nem akar bajlódni a marcipán kinyújtásával, az a többi hozzávalóval összegyúrt marcipánmasszát hűtse le, majd reszelje rá a tésztára.
Egyéb aszalt vagy kandírozott gyümölccsel is elkészíthetjük.

 

 
 

az elkészítés főbb lépései

Cukkinis-cheddaros palacsinta sült füstölt tofuval és karamellizált lila hagymával töltve, kakukkfüves sültalma-salátával

 

 

A Kutyinyek elvileg nincs oda a palacsintáért, ezért csak ritkán sütök. Olyankor viszont rendre kiderül, hogy mégiscsak szereti. Én azonban ezt mindig elfelejtem. :D Úgyhogy leginkább akkor van ebédre palacsinta, ha már nagyon durván ki vagyok rá éhezve – évente kb. egyszer. :D
E nem éppen gyakori alkalmakkor szinte mindig másként készítem a tésztáját: hol ilyen, hol amolyan reszelt zöldséggel, zöldfűszerekkel, esetleg sajttal dúsítva, a tejet pedig néha kefirrel vagy joghurttal keverem, sőt olaj helyett került már bele vaj is. Talán éppen ezek miatt a turbózások miatt kedvelte meg a Kutyafül is. :) Ezek alapján talán azt lehet gondolni, hogy én inkább a sós palacsintákat preferálom, pedig ez nem igaz – szeretem édes töltelékkel is. Viszont ebédre csakis sósan készítem.
Ez a mostani palacsinta olyan szeretni valóra sikeredett, hogy muszáj volt pár nap eltéréssel újrasütnöm, csak hogy szélesebb körben való mutogatással – vagyis az olvasóim előtt – is felhívjam rá a figyelmet. :D A tészta már önmagában is megállja a helyét, de ezzel a füstölt tofus-hagymás töltelékkel szerintem pazar lett – ebben a formában talán még azoknak is ízlene, akik nem kedvelik a tofut. Tartalmas villásreggelinek is beillik. A sült almás saláta pedig nagyszerű kiegészítője. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a palacsintához (6 db-hoz):
20 dkg zsenge cukkini
5 dkg vörös Cheddar sajt
2 tojás
15 dkg finomliszt
3 dl tej
10 dkg natúr joghurt
1 tk. sütőpor
1 tk. fokhagyma granulátum
3-4 ágacska friss oregánó (vagy 1 tk. szárított)
néhány bazsalikomlevél (vagy 1 tk. szárított)
őrölt fekete bors
1 mk. só
1 mk. cukor
2 ek. olívaolaj
kókuszolaj a sütéshez

a töltelékhez:
4 nagy fej lila hagyma
1 cs. (180 g) füstölt tofu
fokhagyma granulátum
só
olívaolaj
2 ek. kókuszolaj

a sültalma-salátához:
8-10 dkg jégsaláta/fő
2 nagyobb alma
3 kis gerezd fokhagyma
néhány ágacska kakukkfű
1 tk. aprított petrezselyemzöldje
½ citrom leve
1 ek. olívaolaj
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 ek. almaecet
1 ek. balzsamecet
2 ek. akácméz
késhegynyi csilipehely

elkészítés:

1. A palacsintához a sóval, cukorral, többi fűszerrel ízesíttet tojásokat felverjük, és felváltva csomómentesre keverjük a sütőporos liszttel, a tejjel, joghurttal. Letakarva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
2. A sajtot kis lyukú, a megmosott cukkinit nagy lyukú reszelőn héjastól lereszeljük. Mindkettőt félretesszük.
3. A megpucolt, enyhén megsózott lila hagymát a felhevített kókuszolajon fedő alatt megpároljuk, majd kissé lepirítjuk. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
4. A salátaöntethez a kétféle ecetet összekeverjük a mézzel, az extra szűz olívaolajjal, az áttört fokhagymával. A letépkedett kakukkfűlevélkék egy részével, aprított petrezselyemmel, csilivel ízesítjük.
5. A megmosott, szárazra törölt almákat héjastól négybe vágjuk, magházukat kivesszük, meglocsoljuk citromlével, és a felhevített olajon – a többi kakukkfűágat is hozzáadva –, fedő alatt elkezdjük párolni. Amint az almák félig megpuhultak, fedő nélkül sütjük tovább, miközben belekeverünk 2 gerezd aprított fokhagymát. Amint az almacikkek pirosra sültek, hagyjuk kihűlni.
6. A levétől kinyomkodott cukkinit és a sajtot a palacsintatésztába forgatjuk, és hozzáadjuk az olívaolajat.
7. A vékonyan kiolajozott, felhevített (18 cm átmérőjű) serpenyőben kisütjük a palacsintákat, és melegen tartjuk. (Az egyik felüket érdemes fedő alatt sütni, hogy gyorsabban és egyenletesebben süljenek. Sütés közben, mielőtt átfordítanánk a másik oldalukra, érdemes rápötyögtetni még egy kis olajat.)
8. A tofut szárazra töröljük, 16 szeletre vágjuk, olívaolajjal mindkét oldalukon vékonyan beecseteljük, és meghintjük fokhagyma granulátummal, sóval. 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. (Úgy időzítsük a tofu sütését, hogy a kisült palacsinták még melegek legyenek.)
9. A kész palacsintákon elosztjuk az újramelegített sült hagymát, elrendezzük rajta a tofuszeleteket – esetleg utánasózzuk –, és félbehajthatjuk.
10. Az összetépkedett salátát összeforgatjuk az öntettel, és a sült almagerezdekkel együtt négyfelé osztva tálaljuk. Személyenként 1 palacsintát teszünk mellé.

Tipp:
Tofu helyett füstölt sonkát vagy egyéb, jó minőségű felvágottat is tehetünk bele.
Az almát felkockázva is megsüthetjük, és a salátába forgathatjuk.
Felhasználhatjuk mind a 6 palacsintát (személyenként másfelet számolva), de akkor több tölteléket készítsünk.
Ha nem azonnal fogyasztjuk, a már betöltött palacsintákat 180°C-os sütőben később is átmelegíthetjük, és csak a salátát készítsük hozzá frissen.

 

 

 

 

Sonkás-sajtos-fűszervajas túrókifli

 

 

 

A szilveszteri menübe szánt sonkából kimaradt 2 tálcányi, amit néhány napig pakolgattam, nem tudva, mit készítsek belőle. Aztán elfogyott az ünnepi időszakra sütött réteges sajtos kifli, ill. Anya is jelezte, hogy időszerű lenne újabb adag zsemlét prezentálnom neki. Rögtön beugrott, mi legyen a sonkával. :D Mivel mindannyian imádjuk a fent nevezett kiflimet, ezért ismét azt sütöttem, de a tésztát és a tölteléket is jól felturbóztam (tobzódjunk a tejtermékekben felkiáltással :D). Igaz, Anya a sonka nélküli változatot kapta, mert neki gyorsan kellett a péksütemény (sőt, a borús idő miatt a fotózás is esélytelen volt), ezért a felturbózott finomságok itthon maradtak a mélyhűtőben, így később lencsevégre tudtam őket kapni. :)
A fotózás napján a Kutyafüllel nagy lakomát csaptunk belőle – királyi reggelink lett ebédidőben. :D

 

Hozzávalók 24 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg fehér búzakenyérliszt
25 dkg finomliszt
25 dkg túró
1 tojás
2,5 dkg cukor
1 ek. só
3 ek. olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
kb. 2,3 dl víz

a töltelékhez:
10 dkg puha vaj
1 tk. oregánó
1 tk. petrezselyemzöldje
1 tk. bazsalikom
1 tk. fokhagyma-granulátum
só
20 dkg Morva sonka (Pikok márka – Lidl)
15 dkg vörös Cheddar sajt

a tetejére:
1 tojásfehérje
szezámmag

elkészítés:

1. Az élesztőt tálba morzsoljuk, 1 púpozott evőkanál liszttel, egy kis cukorral és 1 dl langyos vízzel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kevés liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A többi lisztet elvegyítjük a cukorral, a sóval. A szobahőmérsékletű túrót áttörjük, elkeverjük a tojással, az olajjal és a többi langyos vízzel.
3. A sós, cukros liszthez adjuk a tojásos túrómasszát, a felfutott élesztőt, és robotgéppel jól megdagasztjuk. Kevés liszttel hintett munkalapon átgyúrjuk, és olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük.
4. A megkelt tésztát 3 egyenlő részre vágjuk, meggömbölygetjük, és lisztezett munkalapra tesszük. Letakarva jó negyedórát pihentetjük.
5. A puha vajat közben alaposan kikeverjük a fűszerekkel, a sóval.
6. A tésztagombócokat lisztezett munkalapon 40 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk (én az első két körlapot konyharuhára szoktam tenni, és betakarom, amíg a 3. lapot is kinyújtom).
7. Az egyik körlapot megkenjük a fűszeres vaj felével, kitapétázzuk a sonkaszeletekkel, és ráreszeljük a fele mennyiségű sajtot. Befedjük a másik tésztalappal, azt is megkenjük fűszeres vajjal, de erre a rétegre csak sajtot reszelünk. Rátesszük a 3. lapot, és épp csak áthengerítjük rajta a sodrófát.
8. A töltött tésztát 24 cikkre vágjuk, mindegyiket felgöngyöljük, és a kifliket kissé ellapítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, és előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

Molly

2006 márciusa – 2024. január 10., 18:35

 

 

Elöljárójában…
Tudom, sokan létünk mellékszereplőinek tekintik az állatokat, de akik nem, talán azok közül is néhányan túlzónak érzik egy kisállat komoly meggyászolását, vagy az elvesztésükről szóló nyilvános írást. De mindenkinek más az érzelemvilága, az érzéseinek a mélysége, sőt a gyászmunkája is. És mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Főleg, ha azzal nem szándékozik másokat bántani.

Ahogyan az emberek, úgy az állatok is különbözőek – van, aki szerethető egyéniség, és van, akivel nem vagy kevéssé szimpatizálunk. Sosem hittem volna, hogy létezik olyan macska, akihez ambivalens érzések fűzhetnek. – Molly 3 éves volt, amikor először találkoztunk. Azonnal rám cuppant, úgy pattogott körülöttem, mintha a lába helyén rugó lenne. Ezért Ruganynak, Rugibuginak, végül csak Bugacseknek neveztük.
Az állatok is különbözőképpen viszonyulnak egymáshoz. Ha felnőttkorukban találkoznak, akkor pláne nehéz egymásra hangolódni. A négy macsekunk kapcsán gyakran hoztam fel példának bizonyos szomszédainkat, hogy én tuti nem élném túl, ha valaki egy lakásban való életre kényszerítene velük. Márpedig Molly és a férje, Leo számára az én egyik cicalányommal való együttélés sokáig valóban rémes lehetett.
Makka és Kumpi akkoriban már a 8. életévükben jártak, amikor Mollyék anyukája lettem. Gyűlölték egymást az én Kumpikámmal, aki egy ideig keményen terrorizálta elsősorban Mollyt. Szegény Bugacseket állandóan meg kellett védenem, és ő tényleg folyton hozzám szaladt, amikor a „főnökasszony” rátámadt. Én persze egyszerre sajnáltam mindkettejüket, miközben mardosott a bűntudat, hiszen mi kényszerítettük őket össze. Aztán fordult a kocka, Mollyék közös erővel letaszították trónjáról a „fenevadat”. ...
Felnőtt életem során összesen 6 macskával éltem huzamosabb ideig, ezért pontosan tudom, milyen ismérvei vannak a magas értelmi és érzelmi intelligenciának egy állat esetében. Az első MAKKA olyan dolgokra volt képes, amit sosem hittem volna egy cicáról. Másfél évet élt, a halála életem első komoly vesztesége. Az ő anyukájától született későbbi alomból jött a kifejezetten intelligens testvérpár, Makka és Kumpi, akik az EQ terén is szépen bizonyítottak – évekig gyászoltam őket. Molly párja, Leopold, aki bő 2 éve hagyott itt bennünket (az elvesztéséről szerencsére (?) elvonta a figyelmünket a költözés), szintén megcsillogtatta magas érzelmi intelligenciáját. Értem való rajongása megható volt, de néha bizony terhes tudott lenni. A csúcs azonban a most 7 éves Trygi, akiről mindketten csakis szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.
Ám a hatból van egy, aki minden szempontból kilógott a sorból: ez a legkisebb ugrifüles Mollyka, aki ezerféle módon „ki tudott vinni minket az észből”. Aki repedtfazék hangon, fülsüketítő hangerővel és nyomatékkal ordított úgy, ahogyan csak egy sziámi képes. Keményen kikövetelte a törődést, de az aprócska viszonzás a részéről átverés volt: arra kellett, hogy még tovább szeretgessük, vagy paskoljuk a sejhaját (utóbbi kapcsán az utolsó napig teljesítettük a szolgálatot, ahogyan Leo esetében is, a fenékpaskolás ötlete ui. tőle ered). Miatta nemrég hónapokon át zombi üzemmódban léteztünk az éjszakai háborgatásai miatt, és napközben sem tudtam anélkül a dolgomat végezni, hogy ne kelljen megszakítanom azt legalább tízszer. Neki köszönhetően sokszor utáltam magamat, mert kihozta belőlem a legrosszabbat. Satöbbi, satöbbi.

Ez a kis ártatlan Mocsok tegnap itt hagyott bennünket. A Nagy Négyesből Ő volt az utolsó. ...

Az öreg-kishomoki egykori telkünkön, a diófánk alatt lenne a helyed, ahol a többiek is nyugszanak. De Te már itt leszel velünk, a kertünk egyik szegletében – igaz, a sírod látványa nélkül sem felejtenélek el soha. Mert igazából szerettelek, még ha többnyire azt is hittem, hogy nem.

Nyugodj békében, Bugacsek, szárnyaljon tovább a lelked odaát!
♥

UI.: . A sötét pofid ellenére, életed utolsó 2 napján, végre sikerült rólad élesebb képeket is csinálnom – köszönöm!

 

 

 

A cicáinkról itt olvashatsz bővebben. 

Gesztenyés-mazsolás tortácska

...három királyok napjára

 

Bár az ünnepekkor bőven kijutott az édességből, vízkereszt nálam sosem múlhat el süti nélkül. :) Igaz, ilyenkor királyok kalácsát/süteményét (Galette des Rois) vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló pithivers-t szoktam készíteni, de ezúttal kivételt tettem, és a karácsonykor elmaradt gesztenyetortát sütöttem meg. Mert hogy nekem gesztenyés édesség nélkül nem ünnep az ünnep! :D
Bár január elsején is ehhez nagyon hasonló torta került asztalra (ui. az újévet is hagyományosan Anyáékkal ünnepeljük, és hozzájuk csak nem mehettünk üres kézzel), viszont az egy 20 cm-es torta volt, kakaós piskótával. A karácsonyi időszak lezárására, három királyok napjára azonban kicsit más kivitelben: mini tortáknak képzeltem el. Igaz, így időigényesebb az elkészítése, hiszen minden egyes piskótalapot külön meg kell kenni a krémmel, de néhanapján, pláne ünnepnapon belefér az efféle bolondéria. :D
Nekünk nagyon ízlett ez a süti, sőt egy nagyon kedves ismerősöm is így nyilatkozott róla. Neki már ezer meg egy éve ígértem, hogy meglepem valami édességgel. Nagyon örült neki, én is az ő örömének, meg annak is, hogy nem kellett tovább szégyenkeznem a sokáig be nem tartott ígéret miatt. :)

Hozzávalók 16 darabhoz:

a piskótához:
6 tojás (nálam háztáji)
10 dkg porcukor
10 dkg olvasztott vaj
16 dkg finomliszt
6 g sütőpor

a krémhez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza (72%-os)
8 dkg mascarpone
7 dkg puha vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 dkg csokoládéízű pudingpor
2 dl tej (én tejszín és alacsony zsírtartalmú tej keverékét használtam, mert pont nem volt itthon elég tej)
2-3 ek. rum (vagy helyette ugyanennyi habtejszín)
4 dkg mazsola vagy aranymazsola (fel is apríthatjuk)
0,5 dl narancslé vagy fehérbor, esetleg rum

a díszítéshez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza
2-3 dkg tejcsokoládé

elkészítés:

1. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A tojások sárgáját a porcukorral kihabosítjuk, a langyos olvasztott vajjal együtt a fehérjehabra öntjük, és rászitáljuk a sütőporral vegyített lisztet. Óvatosan, de alaposan összeforgatjuk.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsiben – 30x35 cm-es méretű téglalap alakban – elsimítjuk (lehetőség szerint használjunk sütőkeretet a fenti méretre állítva), és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. A pudingport 2 dkg porcukorral lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd felöntjük a többi tejjel, és krémmé főzzük. Folpackkal letakarva kihűtjük.
4. A mazsolát felhevített narancslébe (vagy fehérborba, esetleg rumba) áztatjuk annyi időre, hogy megduzzadjon. A piskótából 7 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval 18 db kört szórunk ki.
5. A krémhez a vajat kikeverjük a porcukor másik felével, a vaníliás porcukorral, robotgéppel hozzádolgozzuk az áttört gesztenyepürét, a pudingot, a mascarponét, és a rumot is hozzáadva felhabosítjuk.
6. A krém egyik felébe beleforgatjuk a lecsepegtetett mazsolát is. Ha szükséges, kissé lehűtjük.
7. Egy piskótalapot megkenünk a mazsolás krémmel (én laponként 2 dkg krémet kentem rá), befedjük egy másik tésztalappal, és elsimítjuk rajta a mazsola nélküli krémet (1,5 dkg elég volt rájuk). Így járunk el a többi tésztával is.
8. A lehűtött gesztenyemassza másik felét és a tejcsokoládét a tortácskák tetejére reszeljük. A kész süteményeket tálcára rendezzük.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés:

Mivel a tésztamasszát nehéz egyenletesen elkenni a tepsiben, ezért előfordulhat, hogy a széleken alacsonyabb lesz a piskóta. Én úgy csaltam, hogy a tepsi közepén lévő részből kiszaggatott vastagabb piskótaköröket két lapra vágtam (ami így egy tortácskát adott ki), míg a széleken lévő, vékonyabb tésztákból (esetenként egy kis alacsonyabbra szabás után) hoztam össze a további sütiket. Ilyen módon lett 32 tésztaköröm, azaz 16 kis tortám. A lehulló tésztaszéleket egyéb desszerthez használtam fel.