Villámlátogatás Veszprémben és környékén

 

Az augusztus huszadikát Veszprémben és környékén töltöttük. Na nem mintha direkt ilyen messzire akartunk volna menni csak azért, hogy eme jeles napot megünnepeljük, hanem ennek is egy munka volt az apropója, ami huszonegyedikére volt előirányozva. Épp kapóra jött az államalapítás évfordulója, és az ezzel együtt járó munkaszüneti nap, ezért szállást foglaltunk és kocsiba vágtuk magunkat.
Veszprém belvárosa szinte ismeretlen volt előttem, hiszen nem sok derengett a gyerekkori emlékekből, illetve megboldogult gyerekműsoros éveimből sem emlékeztem arra, hogy az ex-kollégával sétáltunk-e egyáltalán a belvárosban azon kívül, hogy 1-2 oviban felléptünk.

A múzeumok és egyéb nevezetességek most kimaradtak, sőt igazából egészen más néznivaló miatt jöttünk 1 nappal hamarabb, ezért ez a beszámoló sem arról fog szólni, mit érdemes Veszprémben felfedezni, illetve fotók sem nagyon készültek, sőt épp csak a legfontosabb látnivalókról. Mi jobbára csak a várnegyedet és a Benedek-hegyet jártuk végig, aztán ahogy kiderült az ég, már húztunk is tovább.
Na de ne szaladjuk ennyire előre, hiszen azért készült 1-2 fotó Veszprém óvárosában is.

Szállásunkat, név szerint a Vadszőlő Vendégházat - örömmel ajánlom az érdeklődők figyelmébe, ui. azon túl, hogy olcsó, mégis egész klassz hely, a tulaj pedig segítőkész, korrekt srác. A vendégház szépen felújított, közel 200 éves épület, a berendezés pedig egyszerű, de tetszetős. A szobák „fél apartmannak” nevezhetőek, hiszen van tusoló, mosdó és wc, a kis teakonyha azonban közös. Manapság érdekesnek mondható, és nekem nagyon tetszik, hogy a tulajdonos gratis kávéval és ásványvízzel szolgál, míg a hűtőben lévő üdítőkért becsületkasszába lehet leperkálni a kigondolt összeget

A szállás közvetlenül a főtér alatti kis utcácskában helyezkedik el, és csak pár lépcsőt kell felfelé menni, máris a várnegyedben találjuk magunkat, illetve pont az Elefánt étterem és kávézó mellett.
Aki reggelizni szeretne, az könnyen találhat helyet, mert pékség és kávézó is van. A pékség ugyan nem az a klasszikus fajta, de éhen biztosan nem marad senki.

Veszprém új városrészében táblák hirdetik az Oliva hotel és étterem nevű vendéglátóegységet, ami szintén a várnegyed közelében található, és állítólag nagyon jó hely.

 

 

Óváros tér
jobbra: Elefánt étterem és kávézó

Az idő épp esősre fordult Veszprémben és környékén az előző napokban, de nem sokkal azután, hogy megérkeztünk, szerencsére nem nagyon kellett nyitogatni az esernyőt. Tettünk egy kis sétát a várnegyedben, felfedeztük van-e a környéken cukrászda, továbbá bementünk valami képtárba, aminek a nevét nemes egyszerűséggel elfelejtettem felírni, de az ott látott festmények és egyéb műalkotások nem nyújtottak akkora élményt, hogy meg akarjam jegyezni, ráadásul Andy Warholon kívül nem csengett ismerősen egyetlen másik művész neve sem. Warholról is csak egy fotót láttunk. Bizonyára jobban jártunk volna a Modern Képtárral, illetve a Vass László Gyűjteménnyel, ami egy hangulatos utcácska egyik épületében tekinthető meg.

 

 

ez a lépcső vezet fel a Modern Képtárhoz, ahol a Vass László Gyűjteményt lehet megtekinteni

A feljebb említett fura kulturális élmény után beültünk az Elefántba és megebédeltünk. Kikötöttem, hogy pizzát én biz' nem rendelek, mire hogy hogy nem, sikerült mégis azt választanom. A mi kis szülővároskánk azonban olyan szinten jó pizzában, hogy ahhoz képest már semmilyen más szénhidrátkorong nem rúghat labdába, ezért az Elefánt étteremé sem nyújtott feledhetetlen élményt. Sebaj, azért jól laktunk.

Várnegyed
Aki Veszprémben várat szeretne látni, az csalódni fog, mert az itt bizony nincs – pontosabban már nincs. Az alsó és felső várból álló erődítmény a tatár, a török, valamint a tűzvészek és a földrengés után teljesen elpusztult, és ma már csak a régi falak maradványai láthatóak. Gizella idejében püspöki és királynéi palota is állt itt, de ezek is odalettek az idők folyamán. A mai egyutcás várnegyedet a barokk korban építették újjá, épületei pedig kulturális és történelmi jelentőséggel bírnak – itt található a város legtöbb látnivalója.

Hősök kapuja
A veszprémi Várkapu néven is ismert kapu a város egyik fő nevezetessége alig 100 éves, hiszen 1939-ben épült. A helyén korábban felvonóhíddal ellátott kapu állt, ez választotta el egymástól a külső és a belső várat. A jelenlegi várkapu az I. Világháborúban elesetteknek állít emléket. Mellette torony is látható, ami korábban vármúzeumként működött. 2012-ben kezdték meg a felújítását, és 2014-től már látogatható - belsejében vár- és helytörténeti bemutatóhelyet alakítottak ki.

 

 

Hősök kapuja

Tűztorony
Veszprém város legfontosabb jelképe Vigyázótorony vagy Tűztorony néven ismert. Eredetileg őrtoronynak szánták, később azonban tűzfigyelésre használták. Ma kilátótoronyként működik. Alsó része már IV. Béla korában is állt. A 19. században a köveiből Fecskendőházat, más néven tűzoltószertárat akartak építeni, de a helyi nemesek nem hagyták elbontani. A tűzoltószertár egyéb kövekből ugyan, de megépült a torony lábánál.

 

Tűztorony...

Szentháromság tér
Ez a tér a várnegyed tulajdonképpeni központja, nevét a Szentháromság-szoborról kapta. A szoborcsoport egyik alakja Szent Mártont ábrázolja, aki az építtető püspök védőszentje. A teret igencsak tudatlanul jártuk be, elvonta a figyelmünket a színpad és az éppen akkor ott próbáló Geszti Péter és zenekara, ezért az itteni látványosságokról nem készítettünk fotókat
Fontos azonban megemlítenem, hogy itt áll az érsekség mai központja is, a 18. században épült püspöki palota, amely ma múzeumként funkcionál, illetve ez az érsek úr lakóhelye is egyben.
A püspöki palotával szemben látható a Dubniczay-palota, amely több múzeumot rejt, illetve ezen a téren találjuk a Gizella kápolnát, és az Ányos Pál hamvait őrző ferences templomot is.
A tér bejáratánál fehér köveket láthatunk – ezek jelzik a korábbi várfalakat. A 18. századig itt volt a belső vár kapuja.
A tér legmagasabb épülete pedig a Szent Mihály székesegyház.

Szent Mihály Székesegyház
A Szentháromság téren áll a várnegyed legnagyobb és legmagasabb épülete, a Veszprémi Érsekség főszékesegyháza. Ez Magyarország legrégebbi székesegyháza is egyben, amelyet Gizella királyné alapított. Első ábrázolása a koronázási paláston látható.
Eredetileg román stílusban épült. Az épületet tűzvész pusztította el 1380-ban, és gótikus stílusban építették újjá. A török harcok után a 18. században pedig barokk külsőt kapott. A 20. század elején restaurálták, ekkor neoromán stílusban épült újjá, de a gótikus szentélyt és altemplomot megőrizték.
A templom belseje több érdekességet is rejt: Gizella szent ereklyéjét; egy fehér márvány szarkofágot, amely Veszprém egyik neves püspökének sírhelye; a művészien elkészített üvegablakokat, amelyek a székesegyház védőszentjét és további Árpád-házi szenteket ábrázolnak.

Szentháromság tér, háttérben a névadó szoborral és a
Szent Mihály Székesegyházzal,
jobbra: Érseki Palota homlokzata oldalról

Kilátóterasz
A várnegyed végében látható Szent István és Boldog Gizella szobra mintha csak őrizné a csodás veszprémi panorámát, az alattuk látható völgy pedig számos érdekességet kínál. Ott fut a Séd-patak is. Partján egy kolostor romjai láthatóak - a ma Margit-romok névre hallgató épület egykor IV. Béla szentéletű leányának, Szent Margitnak a lakóhelye volt.

 

 

I. István és Gizella királyné

A szoborpárt magunk mögött hagyva a Szent Benedek-hegy 15-30 m széles, 200 m hosszú sétányát célozhatjuk meg, amely kedvelt kilátóhely. Innen visszatekintve is láthatjuk István és Gizella szobrát, valamint a várnegyed épületeit.
A sétányról balra ível át a Viadukt vagy teljes nevén a Szent István-völgyhíd.

 

 

Benedek-hegyi kilátóterasz

Szent István-völgyhíd

a barokk stílusú Nagypréposti ház ma Katolikus Érseki Hivatal

Ányos utca - Korsós lány vagy más néven Zsuzsi szobor

balra: Fecskendőház mellette a Tűztoronnyal az ünnepi tűzíjáték fényeiben

Miután a felsorolt látnivalókat szemügyre vettük, olyan szépen elkezdett sütni a nap, hogy felvidulva útnak indultunk Hegyestűre, ami egy különleges természeti képződményről nevezetes. Ez a fő oka, hogy ezúttal a Kutyánszkival tartottam a veszprémi útjára, mert Hegyestűt mindenképp meg akartam nézni.
A „Káli-medence kapujának őre” néven is ismert Hegyestű tulajdonképpen egy geológiai bemutatóhely. A Zánka és Monoszló között található, 338 m magas bazaltfal hazánkban egyedülálló, de Európában is ritkaságszámba megy. Északi oldalát a korábban itt működő kőbánya fejtette le, és visszamaradt egy csaknem 50 m magas bányafal. Ennek révén vált láthatóvá az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazaltvulkán belseje. Kráterében a láva megdermedt, és miközben fokozatosan kihűlt, sokszögletű, függőleges oszlopokra tagolódott.

a vulkán kráterének belseje

párhuzam - élő és élettelen, fa és kő

Két ponton is gyönyörködhetünk a panorámában: a bányaudvar nyugati peremén, ahol panorámakép segít beazonosítani a környező hegyeket; illetve a „hegy” tetején, ahova lépcsősor vezet, és a csúcson is szemügyre vehetjük a Balaton-felvidéki tájat. Én speciel még sosem láttam így a környéket, és meg kell mondjam, valóban csodaszép.
A csúcson Árpád-kori erődítmény nyomait figyelhetjük meg, amelyet 2,5 m vastag, habarccsal összerakott falgyűrű vesz körül 50 cm magasan. A földvárról okleveles adatok nem maradtak fenn, és őszintén szólva, ha ezt nem hirdette volna tábla, fel sem tűnt volna, hogy az a fal egy erődítmény nyoma. :D

 

Körpanoráma:

 

a csúcsra vezető lépcsők

fenn a csúcson

Miután lejöttünk a hegyről, a bejárat mellett a régi bazaltbánya épületébe mentünk, ahol megtekintettünk egy kiállítást, ami a kőbányászatnak állít emléket, illetve bemutatja a Balaton-felvidék és a Dunántúl geológiai felépítését, jellemző kőzeteit, ásványait és a nemzeti park természeti értékeit. A házikó előtt kőpark látható, amit a Dunántúl jellegzetes kőzeteiből állítottak össze.

 

a régi bányaépület ma kiállításnak ad otthont

jellegzetes, dunántúli kőzetek

a bejárat és a bányaépület a parkoló felől nézve

Belépődíjak:
Felnőtt: 600 Ft | Kedvezményezett: 400 Ft | Gyermek (3-14 éves korig): 300 Ft

Látogatható:
március 15. - április 30.: 9:00 - 17:00 (szürkületig)
május 1. - augusztus 31.: 9:00 - 19:00 (szürkületig)
szeptember 1. - november 17.: 9:00 - 17:00 (szürkületig)
november 18 - március 14. között zárva

Kellemes másfél órát töltöttünk itt, majd pedig kora este a veszprémi szállásunk felé vettük az irányt, de még tettünk egy kis kitérőt, hiszen az mégsem lehet, hogy ne lássuk közelről a Balcsit. Tihanynál bekanyarodtunk és végigkocsikáztunk a parton. Ebben a hol napos, hol felhős időben különösen szépnek láttam a magyar tengert, ráadásul a víz teli volt vitorlásokkal, ami számomra látványilag sokat dob az egyébként is tetszetős tavon. Eszembe is jutott 1-2 gyerekkori élményem, amolyan vágyálomféle, ami konkrétan a vitorláshajókhoz kapcsolódik. Sajnos nálam a Balaton kimaradt a nyaralásos élmények sorából, 2 alkalmat leszámítva, de azok nem éppen kedves emlékek.

 

 

Tihany

Miután a nap már erősen lebukóban volt, nem sok időt tölthettünk a csillogó víz közelében – mennünk kellett. Ismét Veszprém óvárosában találtuk magunkat, másodjára is végigsasszéztunk a várnegyed utcáin, megettünk egy felejthető és iszonyú vékony szelet sütit egy nagyon koszos asztalnál ülve (lakhelyünk cukrászdái imigyen fel is értékelődtek a szemünkben), ezután egy másik cukiban elnyaltunk egy felháborítóan drága, gömbönként másfél dekás fagyit, míg nem ránk esteledett, és már kezdődött is a tűzijáték, ami egészen pontosan 10 percben merült ki. Az addigra hatalmasra duzzadt tömegben átverekedtük magunkat a Szentháromság téren álló színpadig, és már jött is a Geszti koncert, amitől én egészen felvillanyozódtam, mert a zenekar iszonyat pontosan játszott, és olyan szinten együtt voltak, hogy csak lestem. A csajok is remekül énekeltek, Geszti pedig nem volt sem túl sok, sem túl kevés. Meg kell mondjam, a koncerttől teljesen feltöltődtem, de közben össze is szorult a szívem, hogy én ettől a világtól már 6 éve távol vagyok.

Másnap korán reggel indultunk oda, ahol a Kutyafülnek dolga volt, majd pedig Herenden - részemről totál elérzékenyülve - végignéztük a porcelán manufaktúrában folyó finom munkálatokat, illetve a herendi porcelán kereskedelmi forgalomban kapható teljes kínálatát. Sajnos a kiállításra már nem jutott időnk, de legközelebb nem hagyjuk ki.
Este már a cirkányainkban gyönyörködhettünk, akik kissé sértődötten álltak sorfalat az előszobában, de pár perc alatt elfelejtették, hogy 2 napra „nagyszülői” felügyeletre hagytuk őket.