Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)

 

 

Kókuszkupola

 

 

 

Ahhoz képest, hogy éveken át nem sűrűn ettem kókuszos édességeket, az utóbbi időben pöttyet elszaladt velem a ló ezen a téren. Bár a blogon ennek eredménye csak kevéssé látszik – mivel a most posztolt süti kivételével mindössze kétfajta kókuszos édességet csináltam –, de én minden esetre tudom, hogy ebből a szűk kis repertoárból én mennyi házi Bounty-t benyomtam. :D
Bővítendő a fent említett hozzávalóval készült desszertek skáláját, most ezt a durván kókuszos, kupola formájú, pofonegyszerű süteményt hoztam össze, ami igazán mutatós színfoltja lehet az ünnepi asztalnak, és egyben a felszaporodott tojásfehérje megmentésére is szolgálhat. Nem is hittem volna, hogy annyira ízleni fog mindkettőnknek, hogy úgy kell majd megóvnom belőle annyit, hogy Anyáék is részesülhessenek az élvezetből. :)

 

Hozzávalók:

3 M-es tojásból nyert tojásfehérje (nekem összesen 94 g volt)
15 dkg porcukor
30 dkg kókuszreszelék
1 ek. vaníliapaszta
egy kis csipet só
8-10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tojásfehérjét a cukorral habbá verjük, vaníliakivonattal, sóval ízesítjük, és több részletben hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Alaposan összedolgozzuk, majd folpackkal letakarva, 10 percre hűtőbe tesszük.
2. Az adagoláshoz fagylaltos kanalat vagy kis szószos tálkát használunk, amit csak az első használat előtt nagyon vékonyan kiolajozunk. Utána már maga a massza is elegendő „kenést” biztosít ahhoz, hogy a kókuszreszelék a kanálba/formába tapadjon.
3. A kókuszos masszából kiveszünk egy adagot, spatula vagy kés lapjának segítségével a kanálba nyomkodjuk, és lehúzzuk róla a felesleget, hogy a talp sima legyen. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. (Ha szükséges, a fagyis kanál „billentőjét” kicsit lenyomjuk, hogy könnyebben kijöjjön a massza, de csak óvatosan, különben a kupola teteje behorpad).
4. Így járunk el a többi masszával is, majd a tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk. Kb. 10 perc elteltével 180°-kal elfordítjuk a tepsit, hogy a sütik egyenletesen süljenek.
5. A kész süteményeket 10 percig hűlni hagyjuk. Közben az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, megmártjuk benne a sütik talpát, és a tetejüket becsíkozzuk a megmaradt csokival. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Megjegyzés:

Nekem ebből a mennyiségből 19 db sütim lett, de a darabszám persze függ a fagylaltos kanál/forma méretétől.

 

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.