Szalonnás-túrós házi metélt tészta

...és végre befalazódtunk!
 

 

 

Az én Kutyafülem elég ügyes fiú, olyan munkákat is precízen és szépen meg tud csinálni, amihez először van szerencséje. Ilyen a falazás is, amire azért volt szükség, mert a kőműves cseszett betartani az ígéretét az előszobában éktelenkedő gázórát nem lehetett volna eltüntetni anélkül, hogy az eltakarására kitalált gipszkarton fal ne lógott volna bele az ablak síkjába. Persze jobb lett volna a készüléket kipakoltatni az udvarra, de az egy kisebb vagyont emésztett volna fel, úgyhogy inkább eltüntettük az ablakot, hogy aztán esztétikus módon kivitelezhető legyen ama ronda szerkezet gipszkartonos  álcázása. (Naná, hogy lesz majd üvegezett ajtó, az elveszett fény becsalogatására!) A falazás mikéntjével nem untatnám a nyájas olvasót, hiszen neki sokkal inkább az alábbi recept a lényeg. Ugye?! :D
Szóval, amíg a Kutyinyek az Ytonggal molyolt, addig én – mivel le lettem tiltva a segítő kéz nyújtásától, mondván, hogy ez a kis falazás egyemberes meló –, tésztát gyúrtam. Aki ui. ilyen szépen dolgozik, annak kijár, hogy az egyik kedvencét kapja ebédre. Ez pedig nem más, mint a házi készítésű tészta. :) Volt is nagy öröm, amikor a munkálatok közepette az orra alá dugtam a kajával teli serpenyőt. A szerszámok helyett üstöllést villát ragadott, és seperc alatt bekebelezte a finom tésztaebédet, hogy aztán újult erővel folytassa tovább a munkát. Délutánra már egy vakablak boldog nézői voltunk. :D
Egyébként ez így most egy soron kívüli recept lett, azaz nem volt betervezve, és bízom benne, hogy a blog követői elnézik nekem, hogy a fotók ezúttal nem a szokványos csendéletszerűen berendezettek, hanem szó szerint főzés közben készültek, ki-be rohangálva a tűzhely és az előszobaablak között. Éppen ezért a tésztához némi falat is mellékeltem most. :D

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

13 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 tojás
só
15 dkg kockázott húsos szalonna
1 ek. szilárd mangalicazsír
25 dkg túró
3 púpozott ek. tejföl
őrölt tarka bors
2 ek. metélőhagyma vagy aprított petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A tésztához a tojást 1 tk. sóval felverjük, hozzáadjuk a liszteket, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Négyfelé osztjuk, meggömbölygetjük, és letakarva, negyedórát pihentetjük.
2. Eközben a húsos szalonnát a zsíron pirulásig sütjük, majd félretesszük. A túrót a tejföllel, a metélőhagymával, a borssal, sóval kikeverjük.
3. A tésztagombócokat lisztezett munkalapon egymás után kb. 1 mm vékony, hosszú nyelv alakúra nyújtjuk, és pizzavágóval tetszés szerinti szélességű csíkokra vágjuk (nem kell szabályosnak lennie). Meghintjük kevés liszttel, és felrázzuk a tésztát. (Amíg az egyik adag tésztával dolgozunk, addig a már kész metélteket konyharuhával betakarjuk.)
4. A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és az újra felhevített szalonnás zsírra szedjük. Alaposan átforgatjuk, majd a tejfölös túróval is összekeverjük. Tálaljuk.

Barátfüle

...és házi szilvalekvár 

 

 

Ez a poszt tulajdonképpen két receptet rejt magában: a szilvalekvárét, amit direkt a barátfüle miatt főztem, és a barátfüle leírását. Ez a cím alapján ugyebár egyértelmű :D
No, de hogy a barátfüle lelkénél, a szilvalekvárnál maradjak, el kell mondanom, hogy ez az első alkalom, hogy ilyet főztem. Mivel azonban csak egészen kis mennyiségű gyümölcs állt a rendelkezésemre, ezért ezt a mostanit nem is nevezném igazi lekvárfőzésnek. Ettől függetlenül kevés szilva esetén is ugyanúgy kell eljárni, mint amikor egyszerre sok gyümölcs rotyog az üstben/fazékban vagy akár a sütőben, bár a kis mennyiséggel nyilván sokkal könnyebb dolgunk van.
Én most a lábasban főzős módszert választottam, mert az alig több, mint 1 kg szilva miatt nem láttam értelmét bekapcsolni a sütőt. Igaz, az energiafelhasználás szempontjából talán mindegy is lett volna. Sajnos, ha a pénztárcánkra mért hatását vesszük alapul, akkor se így, se úgy nem jó ötlet manapság lekvárt főzni, hacsak nem szabad tűzön, és akkor persze nagyobb mennyiséget.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme lekvárt készíteni kis adag gyümölcsből, amikor még így is sok időbe telik, meg hát nem is olcsó mulatság. Talán kielégítő magyarázatul szolgál, hogy egyrészt ki akartam próbálni, miként működik a dolog kicsiben, hogy aztán a későbbiek során több üveggel is bátran tegyek el, ill. mert úgy éreztem, hogy egy családi kedvenchez mindenképp saját szilvalekvár dukál. Már csak azért is, mert még a piacos leki is jóval folyósabb annál, mint ami a barátfüléhez kellene. Kóstoláskor könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutott az a lekvár, amit anyai nagymamámnál kóstoltam gyerekként. Igaz, idősebb korában már nem ő főzte, egy nénitől vette, számomra azonban az jelentette az igazi szilvalekvárt. A masszív „anyagban” megállt a kanál, főzés vagy sütés hatására pedig nem folyt ki a tésztából. Úgyhogy mindenképp ahhoz hasonlót kellett prezentálnom.
Tóth Maminak egyébként két specialitása volt: a derelye és a barátfüle – és bár ez nem egy nagy repertoár, de az biztos, hogy a készítésükhöz nagyon értett. :) Mindenképp örökségnek tekinthető, hiszen szinte ünnepnek számított, amikor megörvendeztetett vele bennünket. Sajnos, sem a sós túrós, ill. szilvalekváros derelye, sem pedig a barátfüle receptjét nem osztotta meg velünk, ezeket érzésre csinálta. Viszont az utóbbi kapcsán Anyától legalább őrzök egy nyúlfarknyi leírást, amely valószínűleg Mami körülbelüli elmesélése nyomán lett rögzítve. A zsír- és tejfölmennyiségre vonatkozó adat ugyan x-akta maradt, de mivel a rutin a barátom, így neki köszönhetően könnyen kiokoskodtam, hogy ezekből mennyi kerüljön a tésztába.
Boldog vagyok, mert a kóstolás alapján úgy érzem, sikerült megidéznem a nagymamám emlékét. :)

 

Hozzávalók 50 db barátfüléhez:

a szilvalekvárhoz (kb. 60 dkg-hoz):
1,2 kg szilva (magozott mennyiség)
10 dkg cukor
1-2 citrom (a szilvához nagyon illik, kiemeli az ízeket, ill. a kész lekvár szép színű lesz tőle)

a barátfüléhez:
40 dkg finomliszt
10 dkg szilárd sertészsír (nálam mangalicazsír)
5 dkg vaj
4 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
5 dkg tejföl
kb. 1 dl tej
1,5 dkg friss élesztő
házi szilvalekvár

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket lábasba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, hozzáadjuk a cukrot, és alaposan összeforgatjuk. (A szilvát akár kisebb darabokra is vághatjuk vagy ledarálhatjuk.)
   
2. Lefedve, közepes lángon felforraljuk, és puhulásig főzzük. Ezután fedő nélkül, kis lángon, néha megkeverve, sűrűsödésig főzzük. (Ki-ki addig, amennyi ideig jónak látja, de a keményebb állag eléréshez min. 3 órát érdemes főzni.)
3. A kész lekvárt csírátlanított üvegbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha hamar felhasználjuk, akkor erre nincs szükség.)
4. Az élesztőt egy csipet cukorral a langyos tejbe morzsoljuk és csomómentesre keverjük. Letakarva hagyjuk felfutni.
5. A cukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a zsírral, a vajjal, hozzáadjuk az élesztős tejet, a szobahőmérsékletű tejfölt, a felvert tojást, és tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, kevés lisztet gyúrunk még bele, majd kettévesszük. Letakarva, mindkettőt 20 percre hűtőbe tesszük.
6. A pihentetett tésztagombócokat (érdemes előbb csak az egyiket kivenni a hűtőből) lisztezett munkalapon 25x25 cm-es (0,5 cm vastag) téglalapokra nyújtjuk, és 5 cm oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk.
7. A tésztalapocskák közepére 1-1 mokkáskanál szilvalekvárt teszünk, és a két szemközti tésztacsücsköt erőteljesen összecsippentjük fölötte. A tésztát kissé eldolgozzuk.
8. A barátfüléket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és csak addig hagyjuk kelni, amíg a sütő bemelegszik. Aranybarnára sütjük, majd langyosra hűlve, igény szerint porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:

Én egy kicsit lágyabb tésztát gyúrtam, hogy szebben el lehessen dolgozni az összecsípett csücsköket.
A lekvárfőzés nálam Berghoff lábasban indukciós főzőlapon 4-5-6-os fokozaton három és fél óráig tartott, de csak mert közben beiktattunk egy órás sétát is, és féltem, hogy erősebben „pörcögtetve” leragadna. Minden esetre, aki a hígabb és darabosabb szilvalekit kedveli, és nem barátfülébe szánja, az ne főzze ennyi ideig. ;)

Tipp:

A tésztát teljes egészében zsírral is készíthetjük – úgy egy hangyánit talán még porhanyósabb lesz.

Zöldhagymás túrópalacsinta

 

 
 

A napokban eszembe jutott a szirnyiki, amit kb. 10 éve ettem először, és bár imádtam, mégis jól ráfelejtettem. Ideje lett volna újra megsütni, de mivel közelgett az ebédidő, kitaláltam, hogy egy életem, egy halálom, én biza kipróbálom sósan elkészítve. Miután gyors egymásutánban három alkalommal is megsütöttem, egyértelműnek tűnt, hogy eléggé ízlik ahhoz, hogy helye legyen a blogon. :D
Nem sok időbe kerül elkészíteni, és bár mi ebédre ettük, szerintem kifejezetten beillik villásreggelinek is, sőt vacsorára sem utolsó. ;)

 

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

2 tojás
25 dkg túró
10 dkg zöldhagyma (esetleg póré)
őrölt színes bors
őrölt kömény
őrölt szerecsendió
1 tk. só
1 tk. cukor
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt és zabliszt fele-fele arányban
1 tk. sütőpor
1-2 ek. habtejszín vagy tej
4 tk. növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A palacsintához a tojásokat a fűszerekkel együtt alaposan felverjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a felaprított zöldhagymát, a túrót, a sütőporral vegyített liszteket, és ha szükséges, tejszínnel vagy tejjel fellazítjuk (ne legyen folyós!)
2. Serpenyőben 1 teáskanál olajat hevítünk, ráhalmozzuk a túrómassza negyedét, és a kanál hátával kb. 15 cm átmérőjű körré alakítjuk.
3. Miután az egyik oldala pirosra sült, óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük. Így járunk el a többi masszával is. Azon melegében, tetszés szerinti feltéttel fogyasztjuk.

Tipp:

A túrópalacsintát ehetjük egyszerűen csak tejföllel megkenve, reszelt sajttal megszórva, de készíthetünk hozzá zöldség- vagy húsragut. Sőt, maradék sült husival megpakolva is elképzelhető. ;) Én most szalonnás paradicsomragut pakoltam rá.

Megjegyzés:
Házi túró használata esetén valószínűleg több liszt kell bele.