Napraforgómagos-zabos kréker oregánóval (vegán)

 

 

 

A minap kedvenc fodrászomnál a gluténérzékenység is szóba került, mert a kakaós csiga, amit két vendég között ebéd gyanánt éppen falatozott, szar élvezhetetlen volt. Nekem sem kellett több, hazaérve elkezdtem gluténmentes recepteken agyalni. Bár ez a sós keksz igen messze áll a kakaós csigától, sőt minden egyéb kelt tésztától, de kezdetnek megteszi. :D Egyébként roppantul csodálkozom, hogy az a bizonyos kakaós csiga nem ütötte meg a mércét, hiszen a gluténmentes, sőt (utálatos kifejezéssel élve) a „mindenmentes” alternatíva is lehet(ne) finom. Manapság ui. már jó pár fajta gluténmentes lisztkeverék van forgalomban, sőt tojás és tejtermékek használata nélkül is lehet igazán ízletes és pihepuha kelt tésztákat sütni (mint amilyen pl. ez is). De lapozok, mert ez a bejegyzés nem a gluténmentes kakaós csigáról vagy az egyéb keltekről szól!
Ezt a krékert igazából azért kísérleteztem ki, mert az esti filmnézéshez nem szívesen eszünk (de nem is tanácsos) nehezebb vagy legalábbis nem túl egészséges vacsorát, mint amilyen pl. egy jól megpakolt szendvics. Olyan alternatíva kellett, ami azon túl, hogy leköti a gyomorsavat, finom, ráadásul ropog is, és mondjuk nem szárzeller vagy nyers répa. :D
Ez a keksz szerintem tökéletesen teljesítette az elvárásokat, pláne úgy, hogy még zöldséges mártogatót is készítettem hozzá, csak hogy laktatóbb legyen (és ezáltal kevesebb keksz fogyjon). A Kutyinyek ui. képtelen tejföl nélkül elropogtatni az ilyen száraz kekszeket, viszont tejfölt csak nem kéne enni az esti órákban, sőt úgy általában véve is tanácsos lenne csökkentenie az elfogyasztott mennyiséget. A zöldséges mártogatót szerencsére nagyon szereti, úgyhogy a kettő együtt tényleg jó kiváltója lett az olykor-olykor becsúszó kései vacsinak. :)
A napraforgómag jellegzetes íze abszolút kiérezhető, és szerintem igazán szerethető ez a kréker – annyira, hogy hántolt napraforgómagból három nagy csomaggal is beszereztünk. :D Az ízesítését pedig bárki úgymond személyre szabhatja. ;)

 

Hozzávalók:

10 dkg napraforgómag
10 dkg zabpehely
2 tk. szárított oregánó
1 mk. só
½ cs. sütőpor
6-8 ek. hideg víz

elkészítés:

1. A napraforgómagot és a zabpelyhet késes aprítóval liszt állagúra daráljuk, majd hozzáadjuk a sütőport, a sót, az oregánót és a vizet. A késes aprítóval addig keverjük, hogy massza állagúra összeálljon.
2. Gombócot formázunk belőle, ellapítjuk, és 2 ív sütőpapír között kb. 2 mm vékonyra nyújtjuk.
3. A tésztát tetszés szerinti méretű kekszkiszúróval vagy pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk.)
4. A felületüket tetszés szerint megmintázzuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni, majd fedeles dobozba tesszük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 15-17 perc

Megjegyzés/tipp:

Készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót vagy (nagyobbra szaggatott kekszek esetén) feltétet. Durvára törve salátára is szórhatjuk, vagy zöldségek, húsok panírozására is használhatjuk.
Nekem ebből a tésztamennyiségből 62 db mini és 19 db 5 cm átmérőjű kréker lett.
A tészta kilyuggatásához én letört végű fogvájót használtam, de hurkapálcikával vagy nyárspálcával is végezhetjük a dizájnolást. ;)

 

Mascarponés kelt kosárka vanília- és csokoládéízben

 

 

 

A húsvét elmúltával pár nap alatt elpusztítottuk a megmaradt édességet, és vasárnapra süti nélkül maradtunk. Bár a kilóink számát tekintve ez direkt jól jött volna, de az édesség utáni sóvárgás sajna megint győzedelmeskedett a fogyókúrára vonatkozó igény fölött. :D
A megelőző napok kemény kerti munkáitól való kisebb lerokkanás miatt viszont semmi kedvem nem maradt a sütisütésre, de a heti zsemleadag elkészítését nem úszhattam meg, mivel egy darab sem maradt hétfő reggelire, a Kutyinyeknek.
Hogy két legyet üssek egy csapásra, olyan édességet kellet gyártanom, aminek a tésztája jó a zsemlékhez is. Cseppet sem bántam, hogy az alig egy héttel korábban bekebelezett húsvéti kalács után mindkettőnek a tésztája kalács jellegű lett. :)
A hűtőben hirtelen meglátott, hamarosan lejáró szavatosságú mascarpone épp jól jött tölteléknek, így végre most nem túró használatával borzolom a kedélyeket. :D
Igaz, ez a kelt kosárka engem picit emlékeztet egy korábbi édességemre, a túrókrémes fészekre, de a mascarpone használata miatt ez a változat még krémesebb, és a ropogós, diós morzsának köszönhetően számomra még szeretni valóbb lett. :)
Időközben Marcsi barátnőm (Limara) és a nagynéném is kapott kóstolót belőle (mert gyors egymásutánban még kétszer megsütöttem :D), és mindkettejüknek nagyon ízlett. Úgyhogy büszkén mutogatom itt, a Sünisen – most már kétféle ízben. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg finomítatlan nádcukor
½ mk. só
2 dkg vaj
1 szűk ek. napraforgóolaj
1 kis tojás (vagy 1 tojás fele)
kb. 1,5 dl tej + víz fele-fele arányban
1,2 dkg friss élesztő

a krémhez:
20 dkg mascarpone
5-6 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
1 kis tojás (felütve kb. 50 g-os)
½ (kezeletlen) citrom reszelt héja
½ (kezeletlen) narancs reszelt héja
1 ½ ek. frissen facsart citromlé
1 ½ ek. frissen facsart narancslé
1-1,5 dkg vaníliaízű pudingpor (a tojás méretétől függően; ízfokozómentes)
1-1,5 dkg csokoládéízű pudingpor (ízfokozómentes)
kb. 6 dkg arany- és szultán mazsola vegyesen.

a diós morzsához:
4 dkg finomliszt
4 dkg aprított dió
3 dkg finomítatlan nádcukor
3 dkg olvasztott vaj
½ (kezeletlen) citrom reszelt héja
½ (kezeletlen) narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített lisztből kiveszünk egy keveset, belemorzsoljuk az élesztőt, majd simára keverjük egy kevés langyos, vizes tejjel, és betakarjuk egy kis liszttel. Hagyjuk felfutni.
2. A többi cukros liszthez adjuk a sót, a többi tejben elkevert tojást, a felfutott élesztőt, és robotgéppel elkezdjük összeállítani a tésztát.
3. Beledagasztjuk előbb a puha vajat, majd az olajat. Amikor a tészta elválik a tál oldalától és összeugrik, enyhén lisztezett felületen kézzel épp csak átgyúrjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. Közben a diós morzsához a cukorral, aprított dióval, reszelt citrushéjakkal vegyített liszthez öntjük az olvasztott vajat, és villával összekeverjük. Hűtőbe tesszük dermedni.
5. A töltelékhez a mascarponét kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, a tojással, és két adagra osztjuk. Az egyiket reszelt citromhéjjal, a másikat reszelt narancshéjjal ízesítjük.
6. A vaníliaízű pudingport csomómentesre keverjük a citromlével – és ha szükséges, egy kevés krémmel –, majd a citromhéjjal ízesített krémhez dolgozzuk. Ugyanígy járunk el a csokoládéízű pudingpor és a narancslé keverékével, amit a másik adag krémhez dolgozunk.
7. A megkelt tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon letakarva, negyedórát pihentetjük.
8. A mazsolát negyedórára langyos citromlébe/narancslébe áztatjuk, majd alaposan lecsepegtetjük.
9. A tésztagombócokat 10 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és kibéleljük velük a vajjal kikent muffintepsi mélyedéseit. Mindegyikbe néhány szem mazsolát szórunk, majd 6 tésztakosárban elosztjuk a citromos vaníliakrémet, a többiben pedig a narancsos csokoládésat.
10. A diós morzsát a krémre szórjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A süteményeket néhány perc elteltével tortarácsra szedjük, és így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 22 perc