Érik a málna...

 

Nem vagyunk nagy kertészkedők mi ketten a Kutyafüllel – még mindig nem álltunk neki veteményezni sem, mégis rendszeresen beszélgetek a telkünkön lévő gyümölcsfákhoz, a málnatövekhez és a Vízkeresztkor kiültetett fenyőfáinkhoz is. Persze a kedveskedő szavak mit sem érnének egyéb gondoskodás nélkül. Azt a kevés növényünket, ami van, szeretettel ápoljuk: rendszeresen öntözzük és kikapáljuk a gazt onnan, ahol csak elnyomná az értékesebbnek tartott növényt.
A legnagyobb becsben a málnáink vannak, amik közül az azóta már komoly bokorrá fejlődött első töveket néhány éve kaptuk ajándékba – Ági-málna a neve. :) Azóta a velünk szomszédos telkekről is begyűjtöttünk néhány tövet, azok is szépen gyarapodnak, egyikük ráadásul folyton termő. Már rajtuk is pirosodnak a szépséges málnaszemek. :)
A sok eső miatt a gyümölcsök cukrosodása sajnos nem olyan intenzív, de még így is igazán zamatos és hatalmas málnaszemeket szedhettünk ma délután. :) A várva-várt szüret eredményét gyorsan bekebeleztük. Trygi cicám persze csak a szimatolásban jeleskedett. :D