Csirkés dinamit szendvics

 

 

Imádjuk a szendvicseket! Igazából ez az az étel, amit ha mindenképp választanunk kellene, akkor hol puritánabb, hol totálisan felturbózott módon életünk végéig képesek lennénk enni – na jó, a pizzával fej-fej mellett. :D Nem könnyű lemondani róla, vagy legalábbis limitálni a fogyasztását, amit pedig muszáj megtennünk, mert pont ez szaporítja legjobban mindkettőnk kilóit. Úgyhogy a magam részéről nagyon ritkán eszem szendvicset. Néhanapján viszont már csak lélekmelengetőként is készítenem kell, főleg grillezett szendvicskiflinek vagy zsemlének, mert az a kedvencünk. Most viszont a neten nemrég meglátott dinamit szendvics került asztalra, mert annyira szerethetőnek tűnt, hogy mindenképp tenni akartam vele egy próbát. Na, nem mintha próba nélkül ne tudtam volna, hogy nyerő lesz, hiszen minden alkotóeleme nekünk való. :) Ezt a fajta szendvicset egyébként leginkább darált marhahússal készítik, de mi azt nem eszünk, a darált sertéshúst pedig (amit szintén csak néhanapján fogyasztunk) másra tartogatom. Maradt hát a csirkemell, amit úgyszintén elvétve, de a húsok közül azért a leggyakrabban csinálok. Az utóbbi dinamit szendvics változathoz találtam is néhány receptet, amelyek a csípős szósz tekintetében mind nagyon hasonlóak, legfeljebb a tálaláshoz szánt pluszokban térnek el egy hangyányit.
A csípősségét jelentősen visszavettem, és szerintem még így is eléggé annak mondható, még ha nem is könnyeztet meg. Bár szeretjük az erőset, de amilyen mennyiségű csiliszószt/-pelyhet/-port egyesek beletesznek, az szerintem nem embernek való, és valójában kiüti az ízlelőbimbókat a szendvicsben rejlő egyéb zamatok érzékelésére. Persze, aki nagyon bírja, az ne habozzon még csípősebbé tenni! ;)
Fontos még megemlítenem a csípős szószhoz használt majonézt, amit én hosszú idő után újra magam készítettem el hozzá. Mégpedig csakis azért, mert ehhez a szendvicshez viszonylag sok kell belőle, és az amúgy kedvenc bolti majonézünk kapcsán is be kellett látnunk, hogy jobb, ha lemondunk róla a káros anyag tartalma miatt. Lehet forgatni a szemeket, de engem tényleg zavar az a sok fura cucc, ami benne van, és ha már elkészíthető házilag, aminek köszönhetően legalább tudom, hogy csak az van benne, amit én beletettem, akkor ugyan miért ne keverhetném ki én magam?!
Ezt az igen laktató szendvicset lehetetlenség szépen enni, de kit érdekel, amikor annyira imádni való! (A mellékelt fotók nagy száma is mutatja, hogy mennyire nem tudtam betelni vele még látványilag sem. :D)

 Hozzávalók 6 szendvicshez:

a csípős csirkéhez:
40 dkg csirkemellfilé
10 dkg házi majonéz
1 kis fej (kb. 5 dkg) vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt kömény
1 csapott mk. habanero csilipehely
½ mk. őrölt fekete bors
só
1 tk. akácméz
1 nagy tojás
étkezési burgonya- vagy kukoricakeményítő

a kencéhez:
8 dkg házi majonéz
8 dkg görög joghurt
1 ek. morzsolt oregánó vagy egyéb zöldfűszer
1 ek. akácméz

továbbá:
6 db panko morzsás szendvicszsemle
6 salátalevél (pl. jégsaláta vagy fodros saláta)
1 nagy fej lila hagyma

elkészítés:

1. A csípős csirkéhez a vöröshagymát lereszeljük, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a fűszereket, és elkeverjük a majonézzel. Legalább 2 órát vagy másnapig hűtőben állni hagyjuk.
2. A két fél mellfilét másfél ujjnyi vastag darabokra szeljük, és a nagyobb darabokat félbevágjuk. Egymás után keményítőbe, sóval ízesített felvert tojásba, majd ismét keményítőbe forgatjuk.
3. Felhevített, mély olajban aranybarnára sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük, és papírtörlőre szedjük. Még forrón beleforgatjuk a csípős szószba.
4. A sütőben felmelegített szendvicszsemléket szétnyitjuk, az alsó oldalukat megkenjük 1-1 púpozott evőkanál joghurtos majonézzel, rájuk fektetünk 1-1 salátalevelet, betöltjük a csípős csirkedarabokkal (3-4 darabbal szendvicsenként), és megszórjuk a felkarikázott lila hagymával. Rögtön fogyasztjuk. 

Megjegyzés, tipp:

A csípős szószhoz adhatunk ketchupot vagy sűrített paradicsomot is, sőt tejföllel is szaporíthatjuk a mennyiségét. A lila hagyma mellé frissen karikázott vagy aprított csilipaprikát is szórhatunk a szendvicsbe.

 

 

 

Ciabatta szendvics mustáros tejfölben pácolt rántott csirkével, pikáns kukoricasalátával

 

 

 

Az elmúlt hetekben többször is olyan szendvicseket ettünk ebédre, amilyeneket alapból nem gyakran szoktam készíteni. Például a saját termesztésű koktélparadicsomnak köszönhetően végre két pofára tolhattuk a felturbózott bruschettát. Na jó, a két pofára tolás azért erős túlzás, mert egyrészt kovászos kenyerünk csak akkor van itthon, ha ajándékba kapunk (nincs türelmem kovászolni), másrészt mindig ki kell várni, hogy beérjen az újabb adag közepes tálkányi adag paradicsom, amit aztán egy evés erejéig valóban két pofára tolhatunk. Utána pangás van. Az ilyen esetekre pedig – az egyéb étkeken kívül – ki kell találni másféle szendvicset. Ezt az alábbit egyébként nem is szándékoztam asztalra tenni, ám mivel egy kirándulást követően a rántani szánt pácolt csirkemell helyett végül inkább pizzáztunk a hazaúton, ezért a hűtőben várakozó husit másnap már muszáj volt ebédre feltálalnom. Ehettük volna alakbarát módon csak salátával, vagy hagyományosan: sült krumplival, de miután kedvem támadt a ciabattához, ezért aztán a husi ebben a szendvicsben landolt – és megdicsőült. Istenem, de jó döntés volt ciabattát sütni! Az első falat után felsejlettek bennem a korábbi emlékek egy szegedi hamburgerezőben, ahol szintén kukoricasalátát kértem a hambihusi alá. Igaz, az marhahús volt buciban, nem rántott csirke ciabattában, de az ízhatás némileg hasonló.
Az első fotók sajna nem adták vissza, hogy a valóságban mennyire guszta ez a szendvics. Bántam is, hogy nem örökítettem meg úgy is, hogy harapásnyom van benne. – Gyakran járok úgy egy-egy étel kapcsán, hogy nem is a fotózásra kitálalt példány sikerül a legétvágygerjesztőbbre, hanem éppen az, amit (pár órával vagy perccel) a fotózás után újra elkészítek, és azt esszük meg. Ez a szendó is úgy mutatott a legjobban, amikor szét volt nyitva, ill. amikor az összeborított változatba beleharaptam, és potyogott ki belőle a cucc – minden egyszerre volt látható: a különböző textúrák, a finom részletek. Az ízekről, állagokról nem is beszélve: a pirult vaj aromája a finoman roppanó felületű, mégis puha ciabattán, a panko morzsától kívül ropogós, belül omlós, forró csirkemell íze, a kukoricasaláta nem tolakodó pikánssága, és a jégsaláta hűvös frissessége… hmmm… nagy szavak, de valóban fenséges kombináció, amit nem lehet máshogyan leírni! :)
Nem sokkal később csináltam egy új fotósorozatot a ciabatta zsemlének is, és akkor záróakkordként újra megpakoltam salival, husival, hogy végre még kívánatosabb formában is megmutathassam. :D Sajnos az ég beborult, mire összeborított külsővel is lencsevégre kaphattam volna, ezért az első fotózás (kissé eltérő színű) eredményét utolsó képként mégis be kellett csempésznem a bejegyzésbe.
Bevallom kettőt-kettőt ettünk fejenként, annyira abbahagyhatatlannak éreztük mindketten. Mégsem terheltük meg a gyomrunkat. Talán a hosszú kelesztésű ciabatta könnyedsége és a viszonylag kis mennyiségű hús lehet a dolog kulcsa. :D Az biztos, hogy emlékezetes marad. :)

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a rántott csirkéhez:
egy nagy csirkemellfilé fele
1 mk. fokhagyma granulátum
őrölt fekete bors
só
2 ek. tejföl
1 ek. mustár
finomliszt és étkezési kukoricakeményítő keveréke
1 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

a kukoricasalátához:
8 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5 dkg görög joghurt
1 tk. Dijoni mustár
1 ek. méz
10 dkg konzervkukorica
5 dkg aprított lila hagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy medvehagyma
őrölt fekete bors
késhegynyi habanero csili

továbbá:
4 ciabatta zsemle
vaj
jégsaláta levelek

elkészítés:

1. A rántott húshoz a fél csirkemellfilét megmossuk, szárazra töröljük, majd lapjában kettévágjuk. Az így kapott vastag hússzeleteket 4-4 darabra szeljük.
2. Tálba téve a tejfölt, összekeverjük a mustárral, őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a húst. Néhány órára hűtőbe tesszük.
3. A salátához a tejfölt kikeverjük a joghurttal, a mustárral, mézzel, megfűszerezzük, majd hozzáforgatjuk a kukoricát és a lila hagymát. Hűtőbe tesszük.
4. A ciabattákat megvajazzuk, és egy nagy serpenyőben a vajazott felükkel lerakunk annyit, amennyi belefér. (Még nem kezdjük el pirítani.)
5. A pácolt csirkemelldarabokat megsózzuk, átkeverjük, majd darabonként keményítős lisztbe, felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Annyi felhevített olajban, amennyi félig ellepi, elkezdjük sütni. Amint a húsdarabok egyik fele megsült, átfordítjuk, és így sütjük tovább.
6. Ekkor rögtön elkezdjük pirítani a ciabattákat. Közben az elkészült húsdarabokat papírtörlőre szedjük.
7. A megpirult ciabatták alsó felére optimális mennyiségű jégsalátalevelet fektetünk, ráhalmozzuk a kukoricasalátát, és mindegyikre 2-2 rántott csirkedarabkát teszünk. Tálaljuk.

Mediterrán pirítós

 

 

Ennél egyszerűbb és szeretni valóbb szendvics nem létezik! Imádom!!! Pontosabban: imádjuk! :) Amióta – a Kutya hatására és legnagyobb örömére – megszerettem a paradicsomot, de annak is csak az apró, hosszúkás szemű, mézédes fajtáját, nem tudok betelni vele. Pedig nincs sok esély naponta két pofára tolni, mert össze kell várni, mire annyi megérik, hogy említésre vagyis inkább evésre méltó mennyiséget tudjunk szedni. Mondhatná a kedves olvasó, hogy akkor miért nem ültettünk több tövet. Na ja! Ültettünk mi, csak a másik hat nem fejlődik olyan szépen, mint az a kettő, amiről pár naponta szüretelhetünk néhány szemet. Úgyhogy idén is be kell érnünk azzal, ami van, boltit pedig juszt se veszünk, mert az fasorba’ sincs a sajáthoz képest. Jövőre tuti oda ültetjük a többi palántát is, ahol az a két, szépen termő büszke tő ácsorog, szakosan felkötve.
Tavaly először csináltam bruschettát, ennek a szendónak a még egyszerűbb változatát, és mivel rögtön szerelembe estünk vele, idén is meg akartam örvendeztetni magunkat. Egy ideje feta sajt rajongók is vagyunk, ezért mindenképp a paradicsommal együtt kívántam szerepeltetni a régi kedvenc pirított kenyéren. Sőt, az olajbogyóval még jobban felturbóztam. Nem szerettem volna, ha a paradicsom aromáját elnyomná a többi hozzávalóé, ezért azok inkább csak kiegészítik a lényeget.
Mire összegyűlt a kellő mennyiségű paradicsom, a kovászos kenyér elfogyott, de szerencsére volt még pár darab a nemrég sütött ciabatta zsemléből, így elkészülhetett ez a lelket melengető szendvics. :) Mi ebédre ettük, mert előételként nem tudnánk betelni 1-2 szelettel. :D De csodás étek ez reggelire, uzsonnára, sőt akár vacsorára is – rabul ejti az ember gyomrát! :)
A hullámzó tenger, a kellemes szellővel, a sirályok hangjával pedig hamarosan társul mellé, legalábbis a mi esetünkben. Jupppííí! :D

Hozzávalók 4 személyre:

4 ciabatta zsemle vagy 8 felezett szelet kovászos kenyér
25 dkg koktélparadicsom (nálam apró szemű, saját termesztésű)
20 dkg feta sajt
½ fej (3 dkg) lila hagyma
3 dkg fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
1 tk. frissen aprított kakukkfű
1 tk. frissen aprított oregánó
őrölt fekete bors
2 ek. extra szűz olívaolaj (KuSshh, Krk szigetéről)
vaj vagy olívaolaj a pirításhoz 

elkészítés:

1. A koktélparadicsomot megmossuk, szárazra töröljük, majd – méretéről függően – félbevágjuk vagy negyedeljük. Tálba tesszük.
2. Hozzáadjuk a lecsepegtetett, felkarikázott olajbogyót és az aprított lila hagymát.
3. A fetát szárazra töröljük, kisebb kockákra vágjuk, és szintén a paradicsomhoz adjuk.
4. Ráreszeljük a fokhagymát, majd kakukkfűvel, oregánóval, borssal fűszerezzük és meglocsoljuk az olívaolajjal. Óvatosan, de jól összeforgatjuk.
5. A vajat nagy serpenyőben felolvasztjuk, rátesszük a felezett, kettészelt ciabatta zsemlét/kenyeret, és közepes fokozaton elkezdjük pirítani.
6. Amint megpirultak, tányérra szedjük, és azon melegében 2-2 evőkanálnyi fetás paradicsomot halmozunk rá. Személyenként 2 szeletet adunk (száraz fehérbort kínálhatunk hozzá).

 

 

Pekándió pestos szendvics karamellizált körtével, camembert-rel

 

 

Anyától még augusztus elején kaptam pár darab körtét, amiből valami ehhez hasonló szendót akartam készíteni, de a körte időközben túlérett, így magában ettem meg. A következő adag gyümölccsel már nem szerettem volna így járni, ezért gyorsan vettem hozzá camembert sajtot, hogy máris legyen két olyan vásárolmány, ami miatt nem halogathatom túl sokáig az elkészítést. :D Bár eredetileg házi kecskesajttal képzeltem el a szendvicsre valót, de arra még várnom kellett, ezért úgy gondoltam, a camemberttel sem lövök mellé. Igaz, én a nemes penészt nem csípem – le is vágtam a széleket utólag, magamban sűrűn elnézést kérve eme híres sajtfajta atyjától. :D
Kencének valami különlegesebbre gondoltam, és mivel régebben már csináltam körtés-sajtos szendvicset dióval, ezért tudtam, hogy ez az utóbbi jó kiegészítője a másik kettőnek. A dióból viszont ezúttal pesztót (upsz, bocsesz: pestot!) készíttetem, nem csupán pirítva szórtam a szendvics tetejébe. Tényleg jó gondolatnak bizonyult, mert mindkettőnknek ízlett ez a fűszeres-diós alap, ill. az arra halmozott édes körte és sajt.
Igen laktató, szerintem egy kis tenyérnyi szelet bőven elég belőle, pláne ha előételnek esszük, jóféle fehér bort kortyolgatva mellé. ;)

 

 

Hozzávalók 2 személyre:

2 Bosc kobak körte
pár csepp frissen facsart citromlé
2 ek. akácméz
1 dkg vaj
10 dkg pekándió
frissen őrölt tarka bors
néhány levélke friss oregánó
néhány levélke friss bazsalikom
3 szál friss kakukkfű
só
4 tk. extra szűz olívaolaj
125 g camembert sajt
4 szelet kovászos kenyér
olívaolaj a pirításhoz
pirított, durvára vágott pekándió (és pisztácia) a tálaláshoz

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt körtéket (hámozatlanul) négybe vágjuk, és az így kapott darabokat felszeleteljük. Meglocsoljuk citromlével.
2. A vajat a mézzel serpenyőben felhevítjük, elrendezzük rajta a körteszeleteket, és az egyik oldalukon megkaramellizáljuk. Hűlni hagyjuk.
3. A pestohoz a diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk (3-4 darabot durvára vágunk és félretesszük), és miután kihűlt, késes aprítóban ledaráljuk.
4. Hozzáadjuk a felaprított bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet, borsot, sót, extra szűz olívaolajat, és alaposan összekeverjük.
5. A camembert sajtot vékonyra szeljük. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
6. A pirítósokat gazdagon megkenjük pestoval, felváltva elrendezzük rajtuk a sajt- és a körteszeleteket, majd megszórjuk a félretett pirított dióval, esetleg pisztáciával is.

 

Bruschetta Sünis kanál módra

 

 

 

Naponta lesem a két tő koktélparadicsomot, kis tálkába gyűjtögetem a beért termést. Még lesz néhány szem, de a javát már leszüreteltem. Abból lett most ez a tényleg mennyei bruschetta, amit már régóta ki akartam próbálni. Mivel a vénasszonyok nyara lehetővé teszi, hogy a nap nagy részében még mindig úgy érezzük, mintha augusztus lenne, így talán nem számít szentségtörésnek szeptember legvégén nyarat idéző ételt szervírozni, ill. mutogatni itt, a blogon. :)
A bruschettát rajtam kívül milliók eszik rendszeresen, de számomra csak a nemrégiben megtörtént csoda óta jöhet szóba. Én ui. cirka egy hónapja estem szerelembe a paradicsommal, pontosabban annak is a saját termesztésű mézédes, mini változatával.
A bruschetta alapjául a Limarától ajándékba kapott finom kovászos kenyér szolgált, az olívaolajat alig két hete Krk szigetén vettük, a balzsamecetet még sok évvel ezelőtt Anyáék hozták nekem Olaszországból, a dohánymézet pedig egy kedves méztermelő srác adta kóstolóba. Szóval csupa értékes finomság alkotja ezt a tradicionális olasz szendvicset, amit ugyan ők többnyire előételként kínálnak, mi ketten viszont nagy ebédet csaptunk belőle. Könnyű vacsinak is beillik. ;)
Az már biztos, hogy jövőre tripla mennyiségű koktélparadicsom-palántával indítunk! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

35 dkg koktélparadicsom (nálam kerek és ovális, de vegyíthetjük sárga színűvel is)
20 bazsalikomlevél
4 dkg lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt színes bors
egy kis csipet habanero csilipehely
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. balzsamecet
1 tk. dohány- vagy akácméz
16 kis szelet kovászos kenyér
(fűszeres) olívaolaj a pirításhoz
sópehely
2 ek. fenyőmag

elkészítés:

1. A lila hagymát és a megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket felaprítjuk. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a csilit, az őrölt borsot, extra szűz olívaolajat, balzsamecetet, mézet, és összekeverjük.
2. A megmosott, szárazra törölt koktélparadicsomokat kis darabokra aprítjuk (a kocsonyás magrészt kivehetjük) és összeforgatjuk a fűszeres olajjal. Negyedórára hűtőbe tesszük.
3. A fenyőmagot közben zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Félretesszük.
4. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és 230°C-ra előmelegített sütőben (vagy serpenyőben) kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Azon melegében bedörzsöljük fokhagymával.
5. A paradicsomot szűrőkanálba öntjük, és miután a levét hagytuk lecsepegni, a pirított kenyérszeletekre halmozzuk. Meghintjük sópehellyel, és megszórjuk pirított fenyőmaggal.

 

Szőlős tofusaláta pirítóssal (vegán)

...a legjobb, ami a tofuval történhet
 

 

Úgy tűnik, megállíthatatlanul haladok az eddig nem-szeretem-saláták megkedvelésének útján. Ez a most bemutatott „darab” ráadásul két olyan összetevőt is tartalmaz, amit ez idáig nem kedveltem, vagy csak szétfőzve kóstoltam. A negatív érzelem a tofuval kapcsolatos, az ui. most először került a kezeim közé. És de jó, hogy így történt, mert a következő boltolás alkalmával már 4 csomaggal tettem a kosaramba. :D Pedig azt hittem, a tofu az valami olyasmi, amit én utálni fogok, és mivel sokáig úgy tudtam, hogy az alapjául szolgáló szója nem is annyira egészséges, mint amennyire anno gondolták, ezért egyáltalán nem sajnáltam, hogy kimaradt az életemből. Az utálat akkor alapozódott meg bennem, amikor gyerekkoromban Anya a brassóiban a hús egy részét szójával pótolta, és én már látványra is azonnal tudtam, hogy melyik a kamu hús – a túl tökéletes kis kockák a tányér szélére sorakoztatva bámulták, amint a valódi húskockákat a krumplival együtt boldogan falatozom. A szójahús kissé gumiszerű állaga ui. tett róla, hogy ellenérzéseket tápláljak iránta. Mára viszont kiderült, hogy már nincs semmi bajom az állagával, hiszen ez a szója másfajta eljárással készül, sőt pirítva nagyon is ízlik, hát még a receptben olvasható alapanyagokkal összeházasítva. :) Mert ez a saláta már a legelső falatjával belopta magát a szívembe – mi több, mindkettőnkébe, és azon kaptam magam, hogy pár nappal az első készítés után újra tofut kockázok és szárzellert aprítok, sőt ezt a salit vittük utazáshoz is.
Apró popó szárzeller! Ez az a zöldség, amit nyersen még sosem ettem, csak zöldségraguban, jól szétfőzve, márpedig úgy nem igazán tűnik ki. Bár nyersen a szagáért és az ízéért most sem vagyok oda túlzottan, de ebben a saliban egyáltalán nem feltűnő, és csak a – számomra lényeges – roppanóssága van meg.
Ennek a tofus-szőlős-zelleres salátának azért is örültem annyira, mert javarészt nyers hozzávalókból van, aminek köszönhetően a vitaminok és ásványi anyagok még nagyobb dózisban landolhatnak a szervezetemben. Szóval kijelenthetem, hogy végre egy újabb olyan sali, amit imádhatok, és a tetejébe még egészséges is. :)
Szerintem ez az egyik legszuperebb reggeli vagy vacsora-szendvics. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

az alaphoz:
4 szelet toastkenyér vagy 2 zsemle
2 ek. olívaolaj
½ mk. fokhagyma granulátum
só

a salátához:
1 cs. natúr tofu (180 g)
1 szűk ek. olívaolaj
1 csapott tk. fokhagyma granulátum
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér vagy kék)
1 szál szárzeller
5 dkg hántolt mandula és dió vegyesen
1 ek. friss petrezselyemzöldje
4 dkg vegán majonéz
4 dkg növényi tejföl
1 tk. mustár
1 ek. frissen facsart citromlé
1 csapott tk. morzsolt tárkony
1 csapott tk. vöröshagymapor
őrölt bors (fekete, fehér, zöld, rózsa vagy vegyesen)
só
1 tk. agavészirup (elhagyható)

elkészítés:

1. A tofut kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és tálba tesszük. Meghintjük fokhagymaporral, egy nagy csipet sóval, meglocsoljuk az olívaolajjal, és alaposan összekeverjük.
2. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük (félidőben kiengedjük róla a gőzt). Akkor jó, ha csak enyhe színt kap, és lágy ízű, de az se baj, ha kissé ropog. Hagyjuk kihűlni.
3. A zellerszárat egészen kicsire aprítjuk. A szőlőt felkarikázzuk. A petrezselymet finomra vágjuk.
4. A magvakat durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben, egymás után, néha megkeverve megpirítjuk. Kihűtjük.
5. A majonézt összekeverjük a tejföllel, a mustárral, citromlével, (agavésziruppal) és megfűszerezzük.
6. Hozzáadjuk a zellert, a szőlőt, és beleforgatjuk a tofut. A kész salátát fogyasztásig vagy min. 30 percre hűtőbe tesszük.
7. A kenyérszeleteket beecseteljük a fokhagyma granulátummal kevert olívaolajjal, megsózzuk, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
8. A behűtött salátához hozzáforgatjuk a magvakat, és négyfelé osztva, a pirítósokkal együtt kínáljuk, de rá is halmozhatjuk.

 

Ötlet: innen

Finom falatkák francia módra – amuse gueule a la francaise

 

 

Amikor a legutóbb látogatóban jártunk a nagynénéméknél, elképesztően ízletes falatkákkal kínáltak meg bennünket. Az alkotó a férj, aki hosszú évekig Franciaországban élt, és jó ízérzékkel megáldva, magába szívta az ottani konyhaművészetet. Bár számomra a francia konyha remekei – a tésztáik és mártásaik kivételével – többnyire nem tartoznak a kedvenceim közé, így totálisan meglepett, hogy ezek a falatnyi szendvicskék mennyire finomak, sőt mondhatom, hogy abbahagyhatatlan kategóriába illenek – persze nyilván nem mindegy, hogy mit pakolunk a szendvicsek tetejébe. Természetesen azonnal tudni akartam az alapjául szolgáló kencék receptjét – mert hát az itt a lényeg kérem szépen. :D Szerencsére nem is kellett sokat várnom – pár nappal később a kencereceptek boldog birtokosa lettem. :D
Érdemes egyébként a kencéket előre elkészíteni, hogy az adott napon már csak a feltétekkel és a kenyérpirítással kelljen foglalkoznunk. ;)
Direkt ezekhez a partifalatkákhoz sütöttem toastkenyeret, hiszen a bolti változat nálunk eleve szóba se jöhet. A leírásomat azonban a kenyér receptjének megadásával nem akartam jelentősen meghosszabbítani, nehogy ez bárkit is elriasszon a partifalatkák elkészítésétől. De hogy senki se kövezzen meg azért, hogy titkolom a kenyér elkészítésének mikéntjét, ezért azt alant, a „Tipp”-nél taglalom (csak azért is :D ).
Akár a szilveszteri házibuli forgatagában, akár a tévé elé bekuckózva eszegetjük is ezeket a falatnyi finomságokat, biztos, hogy kellemes ízélménnyel felvértezve lépünk át az új esztendőbe. ;)

Hozzávalók 30 falatkához:

a dinsztelt feltétekhez:
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma, aprítva
10 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen), aprítva
10 dkg cukkini vagy padlizsán, aprítva
4 koktélparadicsom, aprítva
1 csapott tk. nádcukor
szárított kakukkfű
morzsolt oregánó
őrölt fekete bors
só
4-5 ek. olívaolaj a sütéshez

a friss feltétekhez:
1 kis fej lila hagyma, vékonyra szelve
1-2 koktélparadicsom, hajszálvékonyra szelve
2 bébiuborka, felkarikázva
2 szelet marhasonka, felgöngyölve, vékony csíkokra szelve
5 dkg kolbász, aprítva
1 főtt tojás, karikára vágva

továbbá:
15 szelet félbarna toastkenyér
rouille mártás
bazsalikomos sajtkrém
olívaolaj a pirításhoz
1-2 gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

elkészítés:

1. A dinsztelt feltétekhez a felaprított hagymát a felhevített olívaolajon aranysárgára pirítjuk, majd szűrőkanálba szedjük és lecsepegtetjük róla az olajat. A hagymát félretesszük.
2. A felfogott olaj egy részén megdinszteljük az aprított kaliforniai paprikát, megfűszerezzük, átszedjük egy kis tálkába, és hozzáadjuk a dinsztelt hagyma felét.
3. A többi olajon félig megpároljuk az aprított cukkinit, majd a felkockázott paradicsomot is hozzáadva készre pároljuk. Kevés nádcukorral ízesítjük és megfűszerezzük. Kis tálkába szedjük.
4. A kenyérszeleteket lehéjazzuk és kettévágjuk. Serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hosszúkás kenyérszeletek mindkét oldalát, majd az egyik oldalukat fokhagymával bedörzsöljük.
5. A fele mennyiségű pirított kenyeret megkenjük rouille mártással, és ráhalmozzuk a dinsztelt paprikát. A többit bazsalikomos sajtkrémmel kenjük meg, és elosztjuk rajtuk a paradicsomos cukkinit.
6. Mindkét fajta szendvicsre teszünk az aprított kolbászból és a felgöngyölt, vékony csíkokra vágott sonkából, továbbá vékonyra szelt, friss zöldségekkel és főtt tojássárgájával díszítjük.
7. A falatkákat tálcára rendezzük, és vörös-, rozé vagy fehérbort kínálunk hozzá. (A borajánlót lásd lent.)

Tipp:

• Dinsztelt feltétként gombát, padlizsánt; friss feltétként uborkát, olívabogyót, kapribogyót is tehetünk a szendvicsekre.
• A falatkákhoz félbarna toastkenyeret sütöttem.
  Ehhez 35 dkg teljes kiőrlésű bio rozslisztet és bio fehér tönkölylisztet fele-fele arányban tálba mérünk és elvegyítünk benne 1,5 dkg cukrot. A közepébe morzsolunk 1,8 dkg friss élesztőt, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Kevés liszttel betakarva felfuttatjuk. Hozzáadunk 1 teáskanál sót, 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1,5 dl tejet, és robotgéppel megdagasztjuk. Kézzel átgyúrjuk, és ha szükséges, eközben adhatunk még hozzá egy kis lisztet. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük. A megkelt tésztát liszttel hintett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és a sütőpapírral bélelt, 19x10,5x7,5 cm-es (1,2 l-es) sütőformába fektetjük. Letakarva kelni hagyjuk, majd a tetejét lekenjük vízzel vagy napraforgóolajjal. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük, majd kivesszük a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
  

Borajánló:

A falatkákhoz a vörös- a rozé- és a fehérbor is illik. Vörösből a JP. Chenet Merlot ajánlom, rozéból ugyanezt a fajtát, vagy a Cotes de Gascogne merlot cabernet sauvignont javaslom, fehérborból pedig a Chenet chardonnay-t.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy olyan penge vagyok borokból, hogy ilyen frankón tudom ajánlgatni, ki kell ábrándítanom az elismerően bólogatókat. :D A borajánló ui. szintén a nagynénémnek és a férjének köszönhető. :)

Sült töltött szendvics paradicsomos mártogatóval

Megint egy olyan receptet hoztam, amit a neten láttam, és úgy éreztem, muszáj kipróbálnom. Bár nem bonyolult és hamar elkészíthető, nekem mégis egy kicsit több időre volt szükségem, hogy asztalra kerüljön. Ennek szimplán annyi az oka, hogy én nem bolti, szeletelt kenyérből csináltam – mivel olyat már vagy 10 éve nem veszek –, ezért előbb meg kellett sütnöm hozzá a házi formakenyeret. Ehhez az ételhez friss kenyérre van szükség, hogy a szeletek egymáshoz tudjanak tapadni, úgyhogy muszáj megvárni, hogy a frissen sült kenyér kihűljön. De annyi baj legyen, különben is az a lényeg, hogy érdemes elkészíteni ezt a fincsi töltött kenyeret. Persze, ha nincs kedvünk egyazon napon pepecselni a hozzávalókkal (nem mintha a kenyér kelesztési ideje alatt nem lenne elég idő a húst is megsütni), akkor a tölteléket előző nap is megcsinálhatjuk. Ha pedig másnap óhajtjuk megörvendeztetni vele pl. a suliba induló gyerkőcöt, akkor a betöltött kenyereket nejlonzacskóba húzva hűtőbe tehetjük, hogy aztán reggel frissen kisüssük. Na, de elég a tippekből, jöjjön az ominózus recept! Csak zárójelben jegyeznék még meg annyit, hogy bár meglehetősen laktató ez a szendó, ugyanakkor abszolút szeretni való is. ;)

Hozzávalók 8 szendvicshez:

a töltött szendvicshez:
1 egész csirkemellfilé (kb. 50 dkg)
3 ek. olívaolaj
1 tk. oregánó
2 gerezd zúzott fokhagyma
2 ek. vöröshagymapor
½ mk. őrölt fekete bors
½ mk. só
5 dkg reszelt mozzarella
5 dkg reszelt parmezán
1 ek. szárított bazsalikom vagy frissen aprított petrezselyemzöldje
1,25 dl tejszín
16 szelet formakenyér

a szóráshoz:
10 dkg reszelt parmezán
1 ek. Toscana fűszerkeverék vagy aprított petrezselyemzöldje
1 tk. fokhagymapor
őrölt fekete bors

a mártogatóhoz:
1 kis fej lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 doboz darabolt paradicsomkonzerv
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. oregánó
1 tk. bazsalikom
őrölt csili
őrölt fekete bors
cukor (ízlés szerint)
só
1 ½ ek. olívaolaj

elkészítés:

1. Az egész csirkemellet fél filékre vágjuk, a felületüket 2-3 helyen bemetsszük. A páchoz az olívaolajat összekeverjük a zúzott fokhagymával, a fűszerekkel, a sóval, és átkenjük vele a húsdarabokat.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 200°C-ra előmelegített sütőben 25 percig alul-felül, majd grillezve kb. 10 perc alatt készre sütjük.
3. A sütőből kivéve, a húsdarabokat 2 villa segítségével szálaira szedjük, hűlni hagyjuk, majd hozzákeverjük a kétféle reszelt sajtot, a bazsalikomot (vagy a petrezselyemzöldjét), a vöröshagymaport és a tejszínt. Utánasózzuk, ha szükséges.
4. A kenyérszeletekről körben lehéjazzuk, és minden 2. szelet közepére egy jó adag tölteléket halmozunk.
5. A kenyér szélét körben lekenjük kevés liszt és víz keverékéből készített csirizzel, és mindegyiket befedjük egy-egy kenyérszelettel. A széleket körben jól lenyomkodjuk, hogy a szeletek összeragadjanak.
6. A szendvicseket bő, közepesen forró olajban mindkét oldalukon kisütjük, és papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot.
7. A szóráshoz a hozzávalókat összekeverjük és megszórjuk vele a még forró töltött szendvicseket.
8. A mártogatóhoz a felaprított lila hagymát és a fokhagymát a felhevített olívaolajon megfuttatjuk, a tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a csilit, a borsot, felöntjük a paradicsomkonzervvel, és megfűszerezzük.
9. Botmixerrel pürésítjük, és lefedve főzzük 10 percig. Sóval, cukorral ízesítjük, majd a mártogatót kis tálkába kanalazzuk, és a szendvicshez kínáljuk.

Tipp:
Sütőben/mini grillben is megsüthetjük, vagy tojásba forgatva, bundás kenyérnek is elkészíthetjük.

Virslis lepénykenyér

Mostanában rákattantunk a lepénykenyérre, pontosabban már jó ideje odavagyunk érte. Viszont szendvicsként csak ritkán készítem. Pedig milyen finom tud lenni! Tekinthetjük gyors pizzának is, hiszen maga a lepény is kerek, és serpenyőben igen hamar megsül. Már csak a feltétet kell rápakolni, és készen is vagyunk. Persze a serpenyős sütés is eltart egy darabig, ha egyszerre többet készítünk, pláne, ha egyenként sütjük ki őket, de ha ezzel a művelettel már megvagyunk, a lepényeket eltehetjük későbbre a fagyasztóba, és mindig csak annyit használunk fel belőle, amennyire épp szükségünk van. Így nem kell frissen bedagasztani a tésztát, majd pedig szórakozni a sütéssel. Nagyon hamar kiolvad, hiszen vékony a tésztája. A feltét lehet egyszerű, pl. a szalámis kenyér mintájára, de tehetünk rá bármi egyebet, mint ahogy én most ezt a paprikás-virslis-kukoricás egyveleget. Mi legalább annyira imádjuk, mint a pizzát. Ha nincs kedvünk az unalmas szendvicsekhez, ez is egy jó alternatíva. ;)

Hozzávalók 6 személyre:

12 db lepénykenyér
kb. 20 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia)

a feltéthez:
30 dkg (5 szál) frankfurti virsli
1 Ramiro paprika
1 zöldpaprika
4 fej fokhagyma
grillfűszer
Toscana fűszerkeverék
őrölt fehér bors
só
1 ek. szilárd mangalicazsír
10 dkg konzerv kukorica

a kenéshez:
kb. 25 dkg tejföl
10 dkg paprikás vöröshagymakrém

elkészítés:

1. A feltéthez a magházuktól megfosztott paprikákat és a fokhagymát felaprítjuk, enyhén megsózzuk, és a serpenyőben felhevített zsíron megdinszteljük.
2. Hozzáadjuk a késes aprítóval ledarált virslit, ízesítjük a fűszerekkel, pirulásig sütjük, végül belekeverjük a kukoricát. Félretesszük.
3. A tejfölt kikeverjük a vöröshagymakrémmel, megkenjük vele a lepénykenyereket, és elosztjuk rajtuk a feltétet. Megszórjuk reszelt sajttal.
4. A szendvicseket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és forró sütőben épp csak annyi ideig sütjük, amíg a sajt megolvad rajtuk. Tálaljuk.