Avagy biscotti di Prato, magyarul keksz Prato városából. Ha nagyobb, akkor cantucci, ha kisebb, akkor cantuccini a neve. Az első mondatból pedig kiderül, hogy az olasz biscotti kifejezés kétszer sütött kekszet jelent, míg a cantucci(ni) egy speciális, mandulás változat – csak hogy tisztázzuk a nyelvi dolgokat. :D
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)
Ennek a kétszersült keksznek egy toszkán (Prato-i) cukrász, Antonio Mattei szerzett hírnevet, na meg 1867-ben a párizsi világkiállításon számos díjat.
Eredetileg desszertborba (Vin Santo) mártogatva fogyasztják, de kávéhoz, kapucsínóhoz, teához is lehet majszolni. Én szívesebben ropogtattam magában, mindenféle tunkolás nélkül, mert nekem pont a ropogósság a lényeg. :)
A tradicionális változatban egyébként nincs semmiféle zsiradék, amitől ez a keksz kifejezetten ropogós és sűrű szerkezetű. Természetesen a cantuccinak is számos, különböző receptje és elkészítési módja ismert: lehet variálni a vaj mennyiségével, kerülhet bele egyéb olajos mag és aszalt vagy kandírozott gyümölcs, sőt bor vagy narancslé is. Láttam már csak tojásfehérjéből készült változatot is, ráadásul azt is habbá verve. A formázásban is lehetnek eltérések (lásd: rúddá vagy téglatestté való alakítás). Van, aki a vajat előbb kihabosítja a cukorral, aztán adja hozzá a tojást és a lisztet, míg mások az olvasztott vajas technikára esküsznek. Szóval ahány ház, annyi szokás. ;)
Én egy amerikai receptet választottam John Kanelltől, akitől megtudtam, hogy a cantuccit az USA-ban kissé átalakították annak érdekében, hogy egy kicsit puhább, morzsalékosabb állagot kapjanak, azaz több vajat tesznek a tésztába. John barátunk azonban visszatért az olasz gyökerekhez: kevesebb vajat használ, azt is olvasztva, mert szerinte ettől gazdagabb, ugyanakkor lágyabb ízű a keksz. Hogy miért ne érhetnénk el kihabosított vajjal is hasonló ízélményt, arról halvány lila gőzöm sincs, de tény, hogy ilyen kevés vajat nem is lehetne habosra kavarni. Mindenesetre a habosításnak köszönhetően egyébként több levegő jut a tésztába, ami szintén az omlósságot fokozza. Na, hát ettől tért el John, ahogy fentebb írtam.
Leteszteltem, és az eredmény valóban „egy finoman sűrű, gazdag és enyhén morzsalékos sütemény” lett, ami „puhább, mint a hagyományos olasz fajta, de az igazi amerikai stílusú biscottihoz képest kevésbé morzsálódó és levegős”.
Viszont egy valamit elbaltáztam: a cukrot nem kristály- hanem por formában vegyítettem a liszthez. Szerintem a nyers tészta emiatt lágyabb lett a kelleténél, ezért adtam még hozzá egy kis lisztet. Ezek hatására az én cantuccim még olaszosabb lett, hiszen a több liszthez képest így még kevesebb benne a vaj, ill. a tészta egy pöttyet talán sűrűbb és még annyira sem morzsálódós lett. Viszont pont annyira ropogós, hogy borba/kávéba mártogatás nélkül is nagyon kellemes, nem törik bele a fogam. Bár ez életem első cantuccija, de nem az utolsó, mert megéri kísérletezni vele. :)
Hozzávalók:
25-28 dkg finomliszt (a tojás méretétől függően)
15 dkg porcukor vagy kristálycukor
1 és ½ tk. (7 g) sütőpor
egy csipet só
2 nagy tojás
5-6 dkg vaj, felolvasztva
½ tk. vanília esszencia (vagy 2 cs. Bourbon vaníliás cukor)
½ tk. mandula esszencia
6 dkg héjas vagy szeletelt mandula
1 kis tojás vagy maradék tojásfehérje a kenéshez
2 csapott ek. kristálycukor a szóráshoz
8 dkg étcsokoládé+1 tk. napraforgóolaj a díszítéshez
héjas mandula a szóráshoz
elkészítés:
- A porcukrot, a sót, sütőport a liszthez vegyítjük. A közepébe ütjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a vanília- és a mandula esszenciát. Összeállítjuk a tésztát, majd kétfelé vesszük és mindkettőbe belegyúrjuk az előzőleg kettéosztott felaprított, héjas vagy szeletelt mandulát.
- A tésztadarabokat kb. 13×8 cm oldalhosszúságú téglatestté formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A tetejüket lekenjük felvert tojással/tojásfehérjével, és megszórjuk kristálycukorral.
- Előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy egy kis színt kapjon, majd 20 percre tortarácsra tesszük hűlni. Ez idő alatt a sütő hőfokát mérsékeljük.
- A tésztadarabokat recés késsel 45°-os szögben kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a tepsire sorakoztatjuk, és készre sütjük. Közben egyszer átforgatjuk a szeleteket. A cantucci kekszeket tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
- A feldarabolt csokoládét az olajjal együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, félig vagy negyedig megmártjuk benne a kekszek egyik felét, és megszórjuk durvára vágott mandulával.
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: 25+kb. 20 perc
Megjegyzés, tipp:
Én csak a kekszek egyik felét mártottam csokiba, a többit becsíkoztam.
