Annak idején megsütöttem Fahéj tépkedős sajtos kenyerét. Mivel az a kenyér túl finom ahhoz, hogy minden nap megsüssem, ezért különleges alkalmakra tartogatom; most sem szándékoztam nekiállni. A stílusa - hogy tépkedni lehet - azonban nagyon tetszik, és a szintén Fahéj ötletéből származó, általam hullámzó kenyérnek titulált kifli-kenyérre emlékeztet. Formailag most valami hasonlóra vágytam, mint az a bizonyos tépkedős sajtos remekmű, de ízében inkább olyanra, mint a legutóbbi hullámzó. Így született meg ez a kenyér, ami ezúttal egy rongyosra olvasott könyv lapjaira emlékeztet. Ezt is lehet tépkedni, ugyanakkor sokkal könnyebben készíthetünk belőle szendvicset annál, mintha késsel kellene szeleteket vágnunk. A fokhagyma finom illata hívogató, a benne lévő rozsliszt és a magok pedig rostanyagban gazdagabbá teszik, így juttatva hozzá bennünket egészségesebb formában a napi szénhidrátszükséglethez.
Én szikrázó napsütésben kelesztettem, nem is csoda, hogy olyan finomságos lett. :)
Nem baj, ha a formánk kicsit nagyobb, mint ahány tésztalapunk van, mert mire újra megkel, ki fogja tölteni azt. Ha van megfelelő méretű jénai edényünk, abban biztosan nem kelnek annyira össze a szeletek, és könnyebb lesz tépkedni.
Miután megsütöttem ezt a kenyeret, észrevettem, hogy az ismert receptes oldalon Fahéj lett a hét szakácsa - így ezt a finomságot neki ajánlom, és szeretettel gondolok rá, mint nagyszerű háziasszonyra és kedves távoli Barátnőmre.
Én szikrázó napsütésben kelesztettem, nem is csoda, hogy olyan finomságos lett. :)
Nem baj, ha a formánk kicsit nagyobb, mint ahány tésztalapunk van, mert mire újra megkel, ki fogja tölteni azt. Ha van megfelelő méretű jénai edényünk, abban biztosan nem kelnek annyira össze a szeletek, és könnyebb lesz tépkedni.
Miután megsütöttem ezt a kenyeret, észrevettem, hogy az ismert receptes oldalon Fahéj lett a hét szakácsa - így ezt a finomságot neki ajánlom, és szeretettel gondolok rá, mint nagyszerű háziasszonyra és kedves távoli Barátnőmre.
35 dkg fehér kenyérliszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 gerezd zúzott fokhagyma
3 dkg tökmag
2 ek. lenmag
2 ek. szezámmag
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
3 dkg friss élesztő
3 dkg vaj
2,5-3 dl tej
2 ek. tejföl
napraforgóolaj a kenéshez és a forma kikenéséhez
elkészítés:
- 1 dl langyos, cukros tejben simára keverjük az élesztőt, valamint 1 evőkanál lisztet, és letakarva felfuttatjuk.
- A kétféle lisztet elvegyítjük a sóval, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, a lenmagot, a szezámmagot, és a durvára vágott, pirított tökmagot.
- A tejfölt a maradék langyos tejhez keverjük, a felfuttatott élesztővel, valamint az olvasztott vajjal a liszthez öntjük, majd lágy tésztát dagasztunk belőle.
- Miután a kenyértészta letakarva a duplájára kelt, lisztezett felületre borítjuk, és 1 m hosszú rudat sodrunk belőle, amit 10 egyenlő részre vágunk.
- A tésztadarabokat téglalap alakúra formázzuk, majd nyújtófával kb. 3 mm vastag, 10x14 cm nagyságúra nyújtjuk.
- A lapokat vízszintesen kettévágjuk (így 20 db tésztalapot kapunk), és az egyik oldalukat lekenjük olajjal.
- Néhányat így egymásra teszünk, és kisebb adagokban a kiolajozott sütőformába sorakoztatjuk.
- Az így összeállított kenyér tetejét megkenjük napraforgóolajjal, letakarva még 15 percet pihentetjük, majd előmelegített sütőben ropogósra sütjük.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc