Fűszeres birsalmával rakott, lila hagymás-fokhagymás tejföllel pirított csirkemell pirított krumplival, édesburgonyával

 

 

 

Bár gyümölccsel sült hús nem gyakran, sőt inkább szökőévente egyszer kerül az asztalra nálunk, de legalább már nem idegenkedünk tőle. Úgyhogy bátran használtam fel az utolsó birsalmát erre a célra, mármint a (Kutya miatt csakis) csirkemellből készült ebédünkhöz. Egy picit játszottam a fűszerekkel, ezért keleties „árnyalatok” is fellelhetőek benne, ami szerintem kimondottan szerethető, melengető, ugyanakkor friss ízeket eredményezett. A hús a tejfölös pácolásnak köszönhetően omlós, a kétféle hagymás, tejfölös ragu selymes állagú és zamatos, a birsalma fanyarságát pedig finoman ellensúlyozza a méz édessége. Remélem, kellően szakszerűen fejeztem ki magam, és a kedves olvasó némileg el tudja képzelni a szavakkal érzékeltetett ízeket és állagot. :)
Nekünk kifejezetten ízlett, és ha aznap nagyon éhesek lettünk volna, biztos befaltuk volna az egészet. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a húshoz és a kétféle hagymás tejfölhöz:
1 kisebb, egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
22 dkg tejföl
6 ek. olívaolaj
5 dkg finomliszt
3 dkg parmezán sajt, finomra reszelve
1 nagy fej lila hagyma
8 gerezd fokhagyma
1 ek. finomra reszelt gyömbér
1 csapott mk. őrölt koriander
1 csapott mk. őrölt kardamom
1 csapott tk. friss kakukkfűlevélke
őrölt fekete bors
só

a fűszeres birsalmához:
1 közepes birsalma fele (hámozatlanul, magház nélkül mérve kb. 25 dkg)
½ citrom kifacsart leve
1 csapott mk. őrölt fahéj
1 csapott mk. őrölt szegfűbors
2 ek. akácméz

a kétféle pirított burgonyához és a tálaláshoz:
50 dkg sárga krumpli
50 dkg édesburgonya (édesebb fajta)
1 csapott ek. fokhagyma granulátum
2 ek. napraforgóolaj
só
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
néhány ágacska kakukkfű

elkészítés:

1. A fél filékre vágott húst 2-2 szeletre vágjuk, enyhén kiklopfoljuk, és mindkét oldalukon finoman megborsozzuk.
2. 4 evőkanál olívaolajat 12 dkg tejfölhöz keverünk, és a szeletek mindkét oldalát megkenjük vele. Üveg vagy fém tálba fektetjük, és folpackkal letakarva néhány órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. Az alaposan megmosott, szárazra törölt birsalma magházát kivesszük, majd a felét vékonyra szeljük, és citromlével meglocsolva lerakjuk egy tálba. (Ezt is elkészíthetjük előző nap, és folpackkal lefedve hűtőbe tesszük.)
4. A csirkemellszeletek mindkét oldalát enyhén megsózzuk, és 2 dkg reszelt parmezánnal kevert lisztbe mártjuk. Kevés felhevített olívaolajon hirtelen kisütjük. Tányérra szedjük.
5. A lehéjazott lila hagymát negyedeljük, vékonyra szeljük, finoman sózzuk, és tiszta serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon közepes lángon lefedve megpároljuk.
6. A megtisztított fokhagymagerezdeket széles pengéjű késsel szétnyomjuk, felaprítjuk, majd a finomra reszelt gyömbérrel, az őrölt kardamommal és korianderrel, valamint a frissen lecsipkedett kakukkfűlevélkékkel együtt a párolt hagymához adva, 1-2 percig kis lángon pirítjuk. A kész gyömbéres hagymát és a megmaradt reszelt parmezánt a többi tejfölhöz keverjük – a hús pácolásából visszamaradt – 1 evőkanál olívaolajjal együtt. Félretesszük.
7. A birsalmaszeletekről lecsepegtetjük a citromlét, majd őrölt fahéjjal, szegfűborssal fűszerezzük és meglocsoljuk mézzel. Alaposan, de óvatosan összeforgatjuk.
8. A hússzeleteket sütőpapírral fedett tepsire vagy lapos sütőtálba fektetjük egymáshoz képest kissé eltolva, közéjük dugdossuk a fűszeres-mézes birsalmaszeleteket, és elosztjuk rajta a tejfölös hagymaragut.
9. A körethez a megmosott, szárazra törölt krumplit és batátát vastag hasábokra vágjuk, ezeket is szárazra töröljük, fokhagyma granulátummal fűszerezzük, meglocsoljuk az olajjal, és alaposan összeforgatjuk. A köretet elrendezzük a hús mellett, és előmelegített sütőbe tolva megsütjük.
10. A kész pirított zöldségeket megsózzuk, és egy-egy szelet birsalmás hússal együtt elosztjuk 4 tányéron. Megszórjuk aprított petrezselyemzölddel, és kakukkfűágacskákkal díszítjük.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül, majd grillezve sütés
sütési idő: kb. 20 perc + kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Nagyobb étkűek számára a fenti húsmennyiség csak 2 személyre elegendő, de a köretből ez esetben 1 kg helyett érdemes csak 70 dekát számolni.

  

 

Cheddar sajttal töltött krumplitallér mustáros-joghurtos mártogatóval (tojásmentes)

 

 

 

Csináltam már sajtos burgonyapogácsát, sonkás burgonyagolyót, sajtos krumplikrokettet, de ezeknek a tésztájába mindig tettem tojást, és liszttel gyúrtam össze, ill. a sajt nem töltelékként jelent meg, hanem a tészta szerves része volt, azaz abba dolgoztam bele. Ezúttal viszont liszt helyett keményítő használtam, mert a videós recept szerint így sütés közben kevesebb zsiradékot vesz fel a tészta. Hát a fene tudja, számomra nem tűnt kevésbé zsírosnak, mint a liszttel készült elődei. Persze, simán lehet, hogy ha a szokásos lisztet használtam volna, akkor ez a változat éppen a tojás hiánya miatt lett volna kisülve olajosabb. Lehetne azért kísérletezni az okok megtalálása érdekében.
Szerintem a kánikula számlájára írható, hogy miután feltettem főni a krumplit, úgy megfeledkeztem róla, mint a huzat, és már bő 1 órája rotyogott a cucc, amikor a Kutyinyek ártatlanul rákérdezett, hogy „ennek meddig kell főnie?”. A víz fele elpárolgott, de legalább most tényleg jól megfőtt a krumpli. :D
A tallérokat egyébként még előző nap formáztam meg, és hűtőbe tettem. Miután másnap szobahőmérsékletűre melegedtek, kisütöttem őket. Nem tudom, hogy ez a majdnem 1 napos pihenő a tallérokra nézve jelentett-e valamiféle pozitívumot, mindenesetre nekünk ízlett. A mártogató kapcsán friss petrezselyem és majonéz híján eltértem az eredeti ajánlattól, de egyébként is többnyire csak ihletadónak használom mások receptjeit (amikor épp nem saját kút főből dolgozom), hacsak nem akarom szándékosan ugyanúgy elkészíteni.
A krumplitallért mi nem köretként ettük, hanem szokás szerint hús helyett, az imádott jégsalival, amit ezúttal a megmaradt földieperrel dobtam fel. Ezek így együtt telitalálatnak bizonyultak, és degeszre ettük magunkat belőle. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

a krumplitallérhoz:
60 dkg héjában főtt krumpli (sárga krumpli)
8 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. fokhagyma granulátum
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
10 dkg Cheddar sajt
növényi olaj a sütéshez

a mártogatóhoz:
10 dkg tejföl
10 dkg görög joghurt
1 púpozott tk. mustár
2 gerezd fokhagyma, áttörve/reszelve
1 tk. alma- vagy fehérborecet
egy csipet só
1 ek, extra szűz olívaolaj
1 ek. méz
1 levél frissen aprított vagy 1 ek. szárított medvehagyma

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük. Még forrón lehéjazzuk és összetörjük. Hűlni hagyjuk.
2. A mártogatóhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
3. A pürét a fűszerekkel ízesítjük, belegyúrjuk a keményítőt, majd 10 egyforma golyót formázunk belőle.
4. Egy gombócot a tenyerünkbe véve kissé ellapítunk, a közepére halmozunk 1 dkg kissé összenyomkodott reszelt sajtot, és fölötte összedolgozzuk a tésztát. Korong alakúra formázzuk. (Így járunk el a többivel is.)
5. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a tallérokat. Papírtörlőre szedjük. A krumplitallérokat a mártogatóval együtt tálaljuk.

Ötlet: innen

Répás-újhagymás kölesfasírt pikáns mustármártással (gluténmentes)

(forró levegős sütőben készítve) 

 

 

Amikor nincs ötletem, mit főzzek ebédre, néha „fellapozom” a Sünist, és innen is szemezgetek. :)
Ezt a receptet már amúgy is régóta át akartam dolgozni, mert az eredeti készítési móddal nem voltam teljesen kibékülve, a fotókkal meg pláne nem. Úgyhogy ez itt alant, kérem szépen a megújult kölesfasírtot ábrázolja, amihez nem átallottam még a mustármártást is feljavítani! :D
Anno egyébként tk. búzaliszttel sűrítettem a kölesmasszát, és morzsolt korianderlevéllel ízesítettem, de most még egészségesebb kivitelben akartam elkészíteni, plusz a nemszeretem korianderlevél helyett petrezselyemzöldet tettem bele. Sőt mi több, eszem ágában sem volt sült virslit adni hozzá – ellentétben a korábbiakkal –, mert ilyesmit már lassan 5 éve nem eszünk. Aki szereti, az persze eheti azzal is, hiszen a fent emlegetett mustármártás a virslinek is tökéletes kiegészítője.
Ezt az átdolgozott kölesfasírtot sokkal jobban szeretem, mint azt a 8 évvel ezelőtti változatot. ;)

 

Hozzávalók:

a kölesfasírthoz:
10 dkg hántolt köles
15 dkg sárgarépa
5 dkg újhagyma (lehet több is)
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöld (friss vagy szárított)
egy csipet tört csilipaprika
kevés őrölt bors
só
2 tojás
kb. 7 dkg őrölt zabpehely vagy zabpehelyliszt, esetleg zabliszt
2,25 dl zöldségalaplé vagy víz
kókusz- vagy egyéb növényi olaj a sütéshez

a mustármártáshoz:
10 dkg mustár
3 dkg tejföl
2 dkg akácméz
1 tk. szójaszósz
1 tk. almaecet
1 tk. balzsamecet
őrölt tarka bors

elkészítés:

1. Az átmosott kölest lábasba tesszük, felöntjük az alaplével/vízzel, felforraljuk, majd kis rést hagyva lefedjük, és kis lángon megfőzzük. Ha még nem puhult meg kellően, elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
2. A sárgarépát meghámozzuk, kis lyukú leszelőn lereszeljük, és enyhén megsózzuk. 10 perc pihentetés után alaposan kinyomkodjuk a levétől, és a még meleg köleshez keverjük. Így hagyjuk kihűlni.
3. A megtisztított újhagymát karikára szeljük, a többi fűszerrel együtt a répás köleshez forgatjuk, majd hozzákeverjük a tojást és a zabpelyhet. Néhány percig állni hagyjuk.
4. A masszából evőkanállal – attól függően, hogy mekkora fasírtokat szeretnénk – 1 vagy 2 adagot teszünk a sütőpapírral bélelt forró levegős sütő tepsibetétjébe, és körkörösen kissé szétterítjük, hogy fasírtformája legyen. Így járunk el a többi masszával is (XXL-méretű sütő esetében 4 fasírt fér el benne).
5. A fasírtokra kevés növényi olajat csepegtetünk, és 180°C-on 15 perc alatt megsütjük.
6. A mustármártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a fasírthoz kínáljuk.
7. (A fasírtot a mártással együtt hamburgerzsemlébe is tehetjük, de – mártás nélkül – főzelékek feltétjeként is fogyaszthatjuk.)

Megjegyzés, tipp:

Én 8-9 cm átmérőjű fasírtokat készítettem, mert hamburgerbe ez a méret illik. Nekem így 7 darab lett.
Forró levegős sütő híján a fasírtokat normál sütőben, vagy (kevés olajon) serpenyőben is kisüthetjük.

 

Cheddar sajtos krumpligofri

 

 

 

A kamrában a többi krumpli alatt megbújt pár, ráncosodásnak indult példány, ami kapóra jött, ui. már idejét sem tudom, mikor készítettem utoljára krumplipürét. Gondoltam, jó lesz a zöldségfasírt mellé, köretnek. Alighogy a megfőtt krumplit lehéjaztam, félre kellett tennem, mert közbejött valami. Dugába dőlt a zöldségfasírt készítés is, a krumpli pedig bekerült a hűtőbe. Az aznapi ebédet kényszerűen máshol költöttük el, amit szerencsére nem bántuk meg, mert menet közben találtunk egy jó pizzázót. :D
Másnap az ebéd kapcsán más ötletem támadt: bár a krumpliból az eredeti terv szerint püré lett, de itt nem állt meg a történet, tudniillik eszembe jutott, hogy lehetne belőle valami érdekesebb kivitelű köret. A nagy ötlethez a kamrapolcon 6 éve porosodó gofrisütőt keltettem életre. Az eltelt idő is jól példázza, hogy nem ápolok szoros viszonyt a szerkentyűvel. :D A vicc az, hogy pár évvel ezelőtt is krumplis gofrit sütöttem, de az más típusú volt, mint ez.
Nagy elánnal kezdtem neki a sütésnek, de gyorsan mérgelődés lett a vége, mert – kiolajozás ide vagy oda – a gofri beleragadt a gépbe. Na, hát ezért lakik fent mozdulatlanul ez az izé a polcon! :D Az első három picit szakadtabb krumpligofri után valahogy csak túljutottam a sütési procedúrán, és finom ebéd kerekedett belőle.
Ahogy a képeken is látható, én mézes-mustáros aszalt paradicsom salsával pakoltam meg a gofrikat, és aszalt vörös áfonyás-mézes, fűszeres joghurtos jégsalátát ettünk mellé. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg héjában főtt krumpli (lehéjazott mennyiség; vagy maradék krumplipüré)
10 dkg vörös Cheddar sajt (fűszeres)
6 gerezd fokhagyma
3 tojás
5 dkg finomliszt
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
őrölt fekete bors
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
2-3 ágacska oregánó
só
kevés növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

1. A kihűlt krumplit áttörjük, belekeverjük a zúzott fokhagymát, a sót, a fűszereket, az aprított zöldfűszereket.
2. Hozzáadjuk a reszelt sajtot, a lisztet, tojásokat, és alaposan összekeverjük.
3. A gofrisütőt vékonyan kikenjük olajjal, előmelegítjük, és 1-1 jó púpos evőkanál krumplimasszát teszünk a sütőbe. Rázárjuk a fedelét, és adagonként 7-10 perc alatt pirosra sütjük (5 perc elteltével belekukkanthatunk).
4. A krumpligofrikat tortarácsra szedjük, amíg mindegyiket megsütjük.

Megjegyzés/tipp:

A krumpligofri remek szendvicsalap: tehetünk rá zöldség- vagy bolognai ragut, avokádószeleteket, friss paradicsomot, lila hagymát, akár sült szalonnát is, vagy csak simán megkenhetjük tejföllel, sőt utólag olvaszthatunk rá sajtot. Fogyaszthatjuk köretként is.
Gofrisütője válogatja, hogy a tészta mennyire ragad bele. Az én kis gagyi szerkentyűmben picit küzdelmesebb kiszedni a kész gofrit (1-2 pontjához mindig jobban ragaszkodik a tészta), de létezik olyan komolyabb sütő is, amiben még zsiradékot sem kell használni a sütéshez. Érdemes kísérletezni vele. ;)

 

 

Kapros-lila hagymás csicseriborsó saláta (vegán)

 

 

Egy ideje gyakran használok csicseriborsót, de többnyire csak falafelt szoktam belőle készíteni. Tiszta szégyen ez az egyoldalú felhasználási mód – én is érzem a belső nyomást arra vonatkozóan, hogy egyéb csicseris ételekre is sort kerítsek. :D Így is tettem, és erre a salira esett a választás. Mindkettőnknek nagyon ízlett, már csak azért is, mert majonézes-mustáros alapú. Nem beszélve a kaporról, ami néhány éve már nekem is nagyon jó barátom, és egy korábbi salátám is ennek a fűszernövények köszönhetően lépett elő anno a kedvencemmé. Egyértelmű volt, hogy kapor barátunknak most sem mondhatok nemet. Bár sajnos mivel frisset nem kaptam, a szárított változatát használtam. Így is szeretni való lett, mégis azt javaslom, hogy inkább friss kaporral készítse el az, aki most kedvet kapott hozzá. ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg konzerv csicseriborsó
4 dkg konzerv csemegekukorica
4 dkg csemegeuborka
1 kis fej lila hagyma
3 ek. vegán majonéz
1 ek. dijoni mustár
1 ek. friss, aprított kapor (vagy szárított, de számoljunk azzal, hogy nem elég intenzív az íze)
1 ek. frissen facsart citromlé
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A megtisztított, apróra vágott lila hagymát megsózzuk, negyedórát állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük és alaposan lecsepegtetjük. (Ha valakit nem zavar a hagyma intenzív aromája, az esetben nem szükséges besózni és leöblíteni.)
2. A fele mennyiségű csicseriborsót villával összetörjük és belekeverjük a majonézt, a dijoni mustárt, valamint a citromlét.
3. Kaporral, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd beleforgatjuk az egészben hagyott csicseriborsót, a kukoricát, a picire aprított uborkát és a lila hagymát. 1-2 órára vagy fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:

Ehetjük önmagában vagy köretként, de pirítósra halmozva vagy szendvicsbe téve is fogyaszthatjuk.
Készíthetjük nem vegán módra, akár tejföllel vagy joghurttal is.

 

 

Pekándiós hajdinatál kétféleképpen (vegán)

 

 

Jó rég főztem utoljára hajdinát, pedig anno megígértem magamnak és itt a nagy (?) nyilvánosság előtt is, hogy gyakran fogom készíteni. Ehhez képest bő 6 év telt el anélkül, hogy ontottam volna magamból a hajdinás recepteket, sőt már csak derengett, hogy egyszer mintha lett volna hozzá szerencsém. :D De csak azután esett le a tantusz, miután ötletszerzés okán rátaláltam az alábbi recept eredetijére, amivel a hűtőben fonnyadozó gombára és koktélparadicsomra vonatkozó felhasználási szándékom pont egybevágott. A dió kapcsán azért megfogalmazódott bennem, hogy mostanában milyen sűrűn használom ezt a csonthéjast, de kíváncsi voltam, vajon ízlik-e majd nekünk ebben az egytálételben is, és nem csak az elmúlt hetekben futószalagon készült salátákban. Ízlett! :D Nekem a gomba annál kevésbé, pontosabban azt már meg sem kóstoltam, mert amióta az eszemet tudom, már a szaga sem szimpi. Úgyhogy a diós-gombás hajdinától megkíméltem magam, azt csak a Kutyafül ette, a diós-sárgarépásat pedig én. Szerintem mindketten jól jártunk, mi több, degeszre ettük magunkat. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a hajdinához:
18 dkg bio hajdina
12 dkg barna csiperkegomba (tisztított mennyiség)
10 dkg sárgarépa (tisztított mennyiség)
10 dkg pekándió
1 fej vörös- vagy lila hagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
4 ek. olíva- vagy kókuszolaj
2 tk. vegán margarin
2 tk. füstölt paprika
őrölt tarka bors
só
pár csepp citromlé

a sült paradicsomhoz:
20 dkg koktélparadicsom
1 ek. olívaolaj
só

elkészítés:

1. A koktélparadicsomokat félbevágjuk, tálba tesszük, megsózzuk, rálocsolunk 1 evőkanál olívaolajat, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, egymástól kicsit távolabb, és 150°C-ra előmelegített sütőben kb. másfél óra alatt készre sütjük.
2. A hajdinát alaposan átmossuk, felöntjük másfélszeres mennyiségű forró vízzel, megsózzuk, és közepes lángon 10-15 perc alatt megfőzzük. Ha a víz majdnem teljesen elfőtt, elzárjuk alatta a lángot, és további 5 percre lefedve hagyjuk.
3. A hagymát, a gombát, a sárgarépát és a diót nagyon apróra vágjuk.
4. Serpenyőben 2 evőkanál olajat hevítünk, rátesszük az aprított vöröshagymát, és fedő alatt előbb megpároljuk, majd fedő nélkül kissé lepirítjuk. A fele mennyiséget félretesszük.
5. A serpenyőben maradt hagymához keverjük a gombát, és addig dinszteljük, amíg a levét elfövi.
6. Eközben a felaprított répát egy másik serpenyőben a többi olajon fedő alatt elkezdjük párolni, és amint kissé megpirult, hozzáadjuk a félretett dinsztelt hagymát, és megsózzuk.
7. Így együtt, fedő alatt tovább pároljuk, majd belekeverjük a fele mennyiségű zúzott fokhagymát és a fele adag diót. Fedő nélkül, kis lángon sütjük addig, amíg visszatérünk a gombás alaphoz.
8. A gombát megpörgetjük egy nagy csipet sóval, hozzáadjuk a fokhagyma, valamint a dió másik felét, és 1-2 perc alatt összepirítjuk.
9. A gombás és a répás alapot is megfűszerezzük 1-1 teáskanál pirospaprikával, kétfelé osztva belekeverjük a hajdinát, a margarint, valamint – néhány szem kivételével – a sült paradicsomot.
10. A gombás hajdinát citromlével is ízesítjük, majd mindkét ételt kis lángon 2-3 perc alatt készre főzzük. A félretett sült paradicsommal a tetejükön tálaljuk.

Tipp:
Készíthetjük egyszerre gombával+sárgarépával is. A legtöbb zöldség illik hozzá, sőt a fentiek helyett (füstölt) tofuval is gazdagíthatjuk.

 

 

Ötlet: innen

Tormás alma-cékla-répasaláta pirított fenyőmaggal (vegán)

 

 

 

Amióta megismertem a nyers, kapros, almás-lila hagymás répasalátát, azóta imádom, és miután a cékláról is kiderült, hogy nem hagyom ott érintetlenül a tányéromon, semmi sem állhatott e vitamindús sali elkészítésének útjába. :) Igaz, emlékeimben él, hogy a Kutyafül anyukája egyszer megkóstoltatta velem a tejfölös céklasalátáját, és bár az akkor nem vett le a lábamról, de a kedvenc éttermünk kínálta dióbundás kecskesajt egyik köreteként – a bébispenóthoz hasonlóan – később már jóízűen megettem. Így ezt a salátát bátran el mertem készíteni, és bevallom, annyira odavoltunk érte, hogy tuti gyakran esszük ezután. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

1 alma (hámozva, magozva kb. 15 dkg)
1 szál répa (tisztítva kb. 10 dkg)
1 nyers cékla (hámozva kb. 10 dkg)
1 ek. frissen facsart citromlé
2 ek. vegán majonéz vagy vegán tejföl (vagy több, ha valaki szaftosabbra szeretné)
1 tk. reszelt vegán torma
1 tk. agavé- vagy juharszirup
1 ½ ek. pirított fenyőmag vagy más olajos mag
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A céklát, a répát és az almát meghámozzuk, és nagy lyukú reszelőn egymás után lereszeljük. Megpörgetjük egy nagy csipet sóval, és meglocsoljuk a citromlével. Negyedórát állni hagyjuk.
2. Az almás zöldségkeveréket a levétől kinyomkodjuk, hozzákeverjük a majonézt, a tormát, az agavésziruppal édesítjük, megborsozzuk, és ha szükséges, utánasózzuk.
3. A salátát behűtjük, és tálalás előtt hozzáforgatjuk a zsiradékmentes serpenyőben megpirított fenyőmagot.

Tipp:

Szinte bármilyen főételhez adhatjuk köretként, de vegán hamburgerbe, szendvicsbe, tortillába, sőt akár pirítós tetejére is halmozhatjuk.
Természetesen a nem vegán étkezésűek valódi majonézzel/tejföllel is elkészíthetik.

 

 

Ötlet: innen

Kuszkuszsaláta sült zöldségekkel (vegán)

 

 

 

A kuszkuszsaliról, valamint a képen mögötte látható péksütiről a jövőben számomra más fog eszembe jutni, de ezt itt nem részletezném, mert ha hagyom kitörni a bennem – nem is annyira – szunnyadó vulkánt, akkor félő, hogy blogolvasók nélkül maradok. :D Lényeg, hogy a fent nevezett napon a bő fél éve tartó érzelmi hullámvasút újabb állomásához érkeztünk. Ismét volt min izgulni a (narancsos csokoládétortás és a Rákóczi túrós pitetortás posztjaimban is említett) legnagyobb álmunk megvalósulása kapcsán, és már-már talpunk alatt is érezni véltük az egyre rögösebb út nyomását. Az idegeinket sorozatosan borzoló személynek sohanapján nem adnék ebből a fincsi salátából, amit pont az ő újabb alakításáról szóló hajmeresztő hír beérkezésekor állítottam össze, és amihez a kuszkuszt egyébként ez idáig csak kedvenc zöldségfasírtomba tettem. A benne lévő zöldségek kapcsán a balzsamecetes, édesre sült koktélparadicsom már egyszer jól vizsgázott – egyértelmű volt, hogy másba is beleteszem. Az biztos, hogy legalább evés közben sikerült némileg helyrehoznia a hangulatunkat. :)
Úgyhogy kifejezetten ajánlom azoknak, akik éppen valami miatt bosszankodnak – ez a sali talán rajtatok is segít. ;)

 

Hozzávalók 2-4 személyre:

15 dkg kuszkusz
3 dl víz
25 dkg koktélparadicsom
1 Ramiro- vagy Palermo paprika (kb. 10 dkg)
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. balzsamecet
2,5 dkg sötét nádcukor
tört cayenne bors
só
1 nagy csokor petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A kuszkuszt felöntjük a felforralt vízzel, és kb. 10 percig lefedve hagyjuk. Ha megdagadt, 1 evőkanál olívaolajat hozzáadva, villával átkeverjük és hagyjuk kihűlni.
2. A paradicsomokat félbevágjuk, a kimagozott paprikát nagyobb kockákra aprítjuk, és jól összeforgatjuk a többi olívaolaj, a balzsamecet és a nádcukor keverékével.
3. A felezett paradicsomokat vágott felükkel lefelé a sütőpapírral bélelt tepsi egyik felébe sorakoztatjuk, és mellé kanalazzuk a paprikát. Meglocsoljuk a tálba maradt ecetes-cukros olajjal, kevés sóval megpörgetjük, cayenne borssal ízesítjük. 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
4. Amint a zöldségek kihűltek, összeforgatjuk a megsózott kuszkusszal, és a felaprított petrezselyemzölddel. Hideg vagy meleg salátaként önmagában fogyasztjuk, vagy köretként tálaljuk.

Édesburgonyás birsalmatallér kesudióbundában, joghurtöntettel

 

 

 

Az utolsó birsalmából mindenképp valami olyat szerettem volna készíteni, amit még soha. Naná, mert akkor van mit fotózni, gyarapodnak a birsalmás receptek, a húsmentesekről meg nem is beszélve! Plusz tágíthatom a finnyás ízlésem horizontját… ööö. Hopp, nem is tudom, mondhatom-e ezt ilyen formában!? :D Ha igen, ha nem, lényeg, hogy nem árt elevickélni ismeretlen vizekre. Azt tudjuk, hogy a röszti mindig nyerő, a zöldségfasírtok is a kedvenceink közé furakodtak újabban, de az, hogy gyümölccsel párosítsam a zöldséget, eddig még csak leves kapcsán merült fel bennem. És ha már abban szeretjük, miért ne ízlene egyéb ételben is?! Úgyhogy az idei év hátramaradt birsalmáját fasírtba álmodtam bele. Mit álmodtam, éber állapotban, felelősségem teljes tudatában reszeltem bele én, én, én – csak hogy az egyik igencsak egocentrikus rokonomat idézzem. :D (Már hallom is, ahogy a rokonbarátaink* felröhögnek, és velem együtt skandálják ezt a csodás személyes névmást, mert hát ez már szállóige köztünk, igazi családi örökség, amit nagy becsben tartunk mindannyian. :D)
Hogy még különlegesebb legyen ez a tallérocska, nem csak sima zsemlemorzsába, hanem kesudióval felturbózottba forgattam meg. Hej, de jól tettem, mert ez a birssel bolondított étek bizony belopta magát a szívembe. És nem csak az enyémbe, hanem a Kutyafül is örömmel tüntette el a tányérjáról. :) Pikáns és icipicit roppanós állagú benne a gyümölcs.

*rokonbarát: olyan barát, aki már rokonnak minősül :D :D :D

 

 

Hozzávalók 10 darabhoz:


Fasírthoz:
25 dkg birsalma, nagy lyukú reszelőn lereszelve
15 dkg édesburgonya, finomra reszelve
1 fej vöröshagyma
3 tojás
1 ek. finomítatlan nádcukor (elhagyható)
őrölt fekete bors
őrölt szerecsendió
egy csipet őrölt fahéj
só
7-8 dkg zsemlemorzsa
3 dkg finomra aprított kesudió
kókuszolaj a sütéshez

Öntethez:
20 dkg görög joghurt
2 ek. agavé szirup
1 tk. citromlé
1 tk. olívaolaj
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. Az öntethez a hozzávalókat kikeverjük. Félretesszük.
2. A reszelt birsalmát az édesburgonyát és a finomra aprított vöröshagymát tálba tesszük, megsózzuk, összekeverjük, és negyedórát állni hagyjuk.
3. A tojásokat felverjük, a fűszerekkel, a cukorral ízesítjük és beleforgatjuk a birsalmás keveréket. 4-5 dkg zsemlemorzsát hozzáadva, formázható állagú masszává dolgozzuk.
4. A masszából 10 darab tallért készítünk – igény szerint tömzsibbet vagy laposabbat – és megforgatjuk a felaprított kesudióval vegyített zsemlemorzsában.
5. Serpenyőben kevés kókuszolajat hevítünk, és kis lángon mindkét oldalukon kisütjük a fasírtokat. Papírtörlőre szedjük.
6. Azon melegében az öntettel együtt, vagy friss salátával, esetleg főzelék feltétjeként kínáljuk.

 

 

 

Parmezános kukoricafasírt

A laptopom asztalán őskáosz szerű állapotok kezdtek eluralkodni, úgyhogy egy fél napot rááldoztam, hogy rendszerezzem a doksikat. Ez persze a több év alatt elmentett recepteket is érintette, amik összevissza és kipróbálatlanul „hevertek” mindenfelé. Na jó, ez azért túlzás, mert a rendszerezést alapvetően nekem találták ki, de néha bizony én is rendetlenebb vagyok a kelleténél, és olyankor előferdül, hogy bár a megfelelő mappába pakolom a nekem tetsző reciket, de azon belül bizony ömlesztve vannak. Ember legyen a talpán, aki kimazsolázza közülük az édességeket, a főételeket és az egyéb kategóriákba tartozó ételeket. :D Hát én most valóban nekiduráltam magam, és végre minden a helyére került. „Pakolászás” közben bukkantam rá ennek a receptnek az eredetijére, amit egyébként nemrég mentettem el, és most pont jól jött. Nemigen változtattam rajta, szinte csak a fűszerezése tér el egy csöppet. Bár frissen kisülve – a fotózás miatti sietség okán – nem kóstoltam, ezért újramelegítve tudtam csak megízlelni. Jó alternatíva arra az esetre, ha zöldségfasírtra vágyunk. Én készítettem hozzá öntetet, de magában, öntet nélkül is kellemes (az eredeti receptben sem szerepel). El tudnám képzelni valamilyen zöldségből készült mártás vagy főzelék mellé is. Mivel a kukorica elég laktató, nem pont krumplifőzelék mellé ajánlanám, viszont szerintem tök- vagy cukkinifőzelékkel klassz párost alkothnának. :) …aki szereti, ugye. Mi nem, sajna. :D Akár még vega hamburgerbe is belepakolhatjuk. ;)

Hozzávalók 12 darabhoz:

30 dkg főtt kukorica vagy konzervkukorica, lecsepegtetve
5 dkg reszelt parmezán
6 dkg kukoricaliszt
1 ek. aprított metélőhagyma
1 ek. gyros fűszerkeverék
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. morzsolt oregánó
½ tk. őrölt mustármag
¼ mk. csilipor
só
½ tk. sütőpor
1 nagy tojás
0,4 dl tej
kevés napraforgóolaj a sütéshez
aprított petrezselyemzöldje a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, és hűtőbe tesszük, amíg a fasírtokat elkészítjük.
2. A langyosra hűlt kukoricacsőről levágjuk a megfőtt kukoricaszemeket, és alaposan elkeverjük a többi hozzávalóval. Negyedórát állni hagyjuk.
3. A pihentetett masszából fagylaltos kanállal halmokat teszünk a serpenyőben felhevített olajba, a tetejüket a kanál hátával kissé lenyomjuk, és a fasírtokat mindkét oldalukon 2-3 perc alatt pirosra sütjük.
4. A kész fasírtokat konyhai papírtörlővel fedett tortarácsra szedjük, majd tálcára sorakoztatjuk, megszórjuk aprított petrezselyemzölddel, és az öntettel együtt azon melegében tálaljuk.

Tipp:
Jól illik hozzá a tejfölös vagy joghurtos öntet. Én most az alábbi hozzávalókból kevertem:
20 dkg tejföl, 1 tk. magos Dijoni mustár, 1 csapott tk. Erős Pista, kevés, currypor, garam masala, 1 tk. morzsolt oregánó, egy csipet só, 1 tk. agavé szirup vagy méz, 1 tk. extra szűz olívaolaj.

Ötlet

Csöves kukorica főzése

A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D

Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:

1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

• A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
• Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
• Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.