2020. február 25.

Quesadilla fehérboros-mustáros kaliforniai paprika krémmel, parmezánnal töltve







Nem mostanában sütöttem tortilla lapot, ennél fogva quesadillát is régen ettünk. Pedig egy időben sűrűn készítettem, mert nagyon szeretjük. Azt is kedvelem a tortillában, hogy előre meg lehet sütni, lefagyasztható, és ha gyors ebédre vágyom, már csak a tölteléket kell frissen elkészíteni hozzá. Igaz, most mind a tortilla, mind a töltelék frissen készült. Utóbbi kapcsán most is a húsmentesség volt a fő szempont, ezért kizárólag zöldségek kerültek a tésztába. Persze aki nem szívesen mond le a húsról, az is ehet néha zöldségekkel készült ételeket. ;)






Hozzávalók 4 darabhoz:

4 tortilla lap
15 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen)
1 fej vöröshagyma
zellersó
1 ek. magos Dijoni mustár
agavé szirup
1,5 dl száraz fehérbor
0,5 dl habtejszín
őrölt kurkuma
őrölt szerecsendió
őrölt babérlevél
őrölt fekete bors
1 púpozott ek. tejföl
reszelt parmezán
aprított petrezselyemzöldje
2 ek. olívaolaj

elkészítés:

  1. A félbe-, majd vékonyra vágott vöröshagymát a felhevített olívaolajon – kevés zellersóval megszórva – megdinszteljük.
  2. Hozzáadjuk a vékonyra szelt paprikát, és pár percig együtt pároljuk. Hozzákeverjük a mustárt, felöntjük a borral, és fedő alatt félig elforraljuk a levét.
  3. Fedő nélkül főzzük tovább a bort teljesen elforralva, majd megfűszerezzük, hozzákeverjük a tejszínt, és egy kis lét hagyva, puhára pároljuk.
  4. A paprikaragut botmixer poharába szedjük, darabosra mixeljük, majd visszaöntjük a serpenyőbe, és sűrűre főzzük. Sózzuk még, ha szükséges. Kihűtjük, majd hozzákeverjük a tejfölt.
  5. A tortilla lapok egyik felét megkenjük a zöldségkrémmel, megszórjuk ízlés szerinti mennyiségű reszelt parmezánnal, meghintjük aprított petrezselyemzölddel, és ráhajtjuk a szabadon maradt tésztarészt.
  6. A töltött tortillákat párosával zsiradékmentes serpenyőbe tesszük, és mindkét oldalukon pirulásig sütjük. Tálaljuk.






2020. február 22.

Almás túrófánk fahéjas cukormázzal







Kedvenceim a sütőporos vagy szódabikarbónás fánkok, mert egyrészt sokkal hamarabb elkészíthetőek, mint az élesztősek, ugyanakkor legalább olyan finomak és könnyűek. Arról nem is beszélve, hogy számtalan módon variálhatóak. A túrófánkot nagyon szeretem, de elég régen készítettem utoljára. Most ezt az alábbi változatot próbáltam ki, mert almával eddig még nem dúsítottam a tésztát. Ez utóbbi is egy kicsit más, mint a korábbi túrófánkomé. De így is, úgy is nagyon szeretni való, pláne fahéjas cukormázzal, ami különösen illik az almához.
Én ezzel a fánkkal búcsúzom a farsangi időszaktól. :)






Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg túró
20 dkg reszelt alma
25 dkg finomliszt + a gyúráshoz és a nyújtáshoz
7 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
8 g szódabikarbóna
1 citrom
3 tojássárgája
3-4 dkg tejföl
2 ek. barna rum
egy csipet só

Cukormázhoz:
1 ek. tej
6 dkg porcukor
1 mk. őrölt fahéj

elkészítés:

  1. A nagy lyukú reszelőn lereszelt almát összeforgatjuk a citrom kifacsart levével, majd kinyomkodjuk, és a lereszelt citromhéjjal, a tojások sárgájával, valamint a rummal együtt az áttört túróhoz keverjük.
  2. A liszthez vegyítjük a porcukrot, a vaníliás cukrot, a szódabikarbónát, a sót, és összedolgozzuk a túrós keverékkel. Annyi tejfölt adunk hozzá, amitől összeáll a tészta. (Akkor jó, ha nem túl ragacsos és formázható.)
  3. Ha szükséges, belegyúrunk még egy kevés lisztet, majd negyedóra pihentetés után lisztezett munkafelületen 1,5 cm vastag körlapra kinyújtjuk.
  4. 6-7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk, a közepüket egy kis pogácsaszaggatóval vagy pohárral kilyukasztjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk.)
  5. A fánkokat 160-170°C-ra felhevített olajban, kis lángon, minkét oldalukon kisütjük, majd papírtörlőre szedjük, és így hagyjuk langyosra hűlni.
  6. A cukormázhoz a hozzávalókat alaposan kikeverjük, és a fánkokra csorgatjuk. Igény szerint valamilyen dzsemet/lekvárt, vagy akár édes tejfölöntetet is kínálhatunk mellé.

Tipp:
Aki sok cukormázzal szereti, készítsen hozzá többet, hogy megmárthassa benne a fánkokat.






2020. február 19.

Chili sin carne – húsmentes csilis bab







Régóta szerettem volna csilis babot főzni. A vicc az, hogy a chili con carne eredetileg hússal készül, és én mégis most, a húsmentesség felé vezető út elején tartva láttam elérkezettnek az időt, hogy elkészítsem. :D Sebaj, van húsmentes változata is, tehát „con” (-val/-vel rag) helyett „sin” fosztóképzővel. :D Bevallom, egy picinykét felhúztam a szemöldökömet az ilyen-olyan csilis receptekben olvasható étcsokoládé (pláne az azt helyettesítő kakaópor) láttán, de ha kell bele, akkor kell bele. Aki fél beletenni, az hozzá se kezdjen! :D Kóstolgatás közben először úgy éreztem, én ezt az ételt nem igazán fogom szeretni, de a főzési idő végén (ami a csilis bab esetében, konzerv zöldségek ide vagy oda, bizony fontos, hogy elnyúljon egy darabig) beláttam, hogy mégis ízlik. Igaz, hússal biztosan jobban szeretném, de így is tartalmas és laktató egytálételnek számít. A Kutyinyek imádta. :D
Mi tejföllel ettük, ami egyébként nem is idegen ettől az ételtől (főleg nem tőlünk :D ), és szerintem kellett is hozzá, mert lágyítja az ízeket.






Hozzávalók 2-3 személyre:

Csilis babhoz:
1 doboz vörösbabkonzerv (lecsepegtetve 25 dkg)
1 doboz darabolt paradicsomkonzerv
25 dkg konzervkukorica
1 fej lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis csilipaprika vagy 1 mk. csilipor
15-20 dkg kaliforniai paprika (piros/sárga/zöld vegyesen)
2-3 kocka magas kakaótartalmú étcsokoládé (esetleg 1 ek. holland kakaópor)
1 ek. koriandermag
1 tk. római kömény
1 tk. pirospaprika
1 babérlevél
1 tk. nádcukor
½ mk. őrölt fahéj
őrölt fekete bors ízlés szerint

1,5 dl víz
aprított, friss korianderzöld vagy petrezselyemzöldje (elmaradhat)

Tálaláshoz:
4 házi tortilla lap
1 gerezd fokhagyma
1 ek. finomra aprított lila hagyma
3-4 ek. olívaolaj
fűszeres sópehely
tejföl (elmaradhat)

elkészítés:

  1. A tortilla csipszhez az olívaolajhoz keverjük az áttört fokhagymát, a finomra aprított lila hagymát, és 1 órát állni hagyjuk.
  2. Az előre elkészített tortilla lapokat egymásra téve cikkekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és vékonyan átkenjük a fűszeres olajjal. Megpörgetjük fűszeres sóval, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt ropogósra sütjük. A sütőből kivéve hűlni hagyjuk.
  3. A koriandermagot és a római köményt zsiradékmentes lábasban kis lángon, meg-megrázogatva addig pirítjuk, amíg illatozni/pattogni nem kezdenek. Kivesszük a lábasból, hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk.
  4. Ugyanabba a lábasba beleöntjük a csipszhez használt hagymás olívaolajat, hozzáadjuk a többi hagymát, a fokhagymát, az aprított csili- és kaliforniai paprikát, megsózzuk és üvegesre pároljuk.
  5. A tűzről levéve hozzákeverjük a pirospaprikát, a megőrölt koriander és a római kömény keverékét, a borsot, a babérlevelet és a cukrot (csilipaprika híján a csiliport is).
  6. Beleöntjük a paradicsomkonzervet, visszatesszük a tűzre, és néha megkeverve, kis lángon sűrűsödésig főzzük. (Ez kb. 15 perc. Akkor jó, ha már kezd leragadni az edény aljára.)
  7. Hozzáadjuk a lecsepegtetett babot, a kukoricát, belereszeljük az étcsokoládét (vagy kakaóport adunk hozzá), és őrölt fahéjjal fűszerezzük.
  8. Felöntjük a vízzel, és miután felforrt, további negyedóra alatt sűrűre főzzük. Sózzuk még, ha szükséges, és végül belekeverjük az aprított, friss koriandert vagy a petrezselymet (én ez utóbbit tettem bele).
  9. A kész csilis babot kitálaljuk, és tortilla csipszet, valamint igény szerint tejfölt kínálunk mellé.





2020. február 15.

Vaníliás krofni somlekvárral







Ennek a sváb eredetű fánknak igazából cimetkrofni a neve, de mivel az utóbbi időben túlsúlyban voltak nálam a fahéjas édességek, ezt a fánkot már nem akartam ezzel az általam amúgy imádott fűszerrel ízesíteni. A hozzá kínált somlekvárhoz meg talán jobban is illik a vaníliás cukros forgatás.
Na de vissza a fánkhoz! Bár az idei farsangi időszakban inkább kelt fánkokat sütöttem, mégsem mondanám, hogy azokat jobban szeretem, sőt inkább a sütőporral készültek híve vagyok. Viszont ez az Újhartyánban hagyománynak számító, hajtogatott, kelt tésztás változat annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy mindenképp ki kellett próbálnom. Vétek lett volna kihagyni, mert bizony nagyon finom! A kellemesen savanykás ízű somlekvár egyébként vadiúj szerzemény, a januári erdélyi szánkózás alakalmával erőltette ránk egy idős néni a Medve-barlang kijáratánál. Na jó, nem kellett azt annyira tukmálni, mert mindenképp meg akartuk kóstolni. :D
Az már biztos, hogy a konyhámban nagy nemzeti egyetértés volt a sváb-magyar-román tengelyen. :D






Hozzávalók 28 darabhoz:

Fánktésztához:
25 dkg finomliszt
kb. 1,5 dl habtejszín
1,5 dkg friss élesztő
1 tk. cukor
1 nagy tojás sárgája
6 dkg vaj
1 tk. rum
egy csipet só

Tálaláshoz:
4 dkg finom szemcséjű kristálycukor
2 dkg Bourbon vaníliás cukor
somlekvár

elkészítés:

  1. A liszt közepébe mélyedést nyomunk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, és a langyos tejszínnel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk. Hozzáadjuk a sót, a rumot, a tojássárgáját, és tésztává dagasztjuk.
  2. A tésztát kb. 30x23 cm-es téglalapra kinyújtjuk és megkenjük a puha vaj 1/3-ával. A tészta hosszabbik oldalánál fogva, balról és jobbról is a tészta közepéig behajtjuk, majd a két behajtott részt egymásra hajtjuk. Letakarva 20 percet kelesztjük.
  3. A tésztát 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük 2 dkg puha vajjal, és a fenti módon ismét meghajtogatjuk. Újabb 20 perc pihentetés után megismételjük a műveletet. A tésztát 20 percet kelesztjük.
  4. A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen 35x23 cm-esre kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk, és (lehetőség szerint) krofni sütőre (vagy cannoli-, esetleg habrolóformára) hajtjuk úgy, hogy a tésztanégyzetek szemközti csúcsát összecsippentjük. (Krofni forma esetén az egymásra hajtott csúcsokat madzaggal átkötik, hogy sütés közben ne nyíljon szét a tészta.)
  5. A sütőformákat felhevített, bő, nem túl forró olajba tesszük, és minden oldalukon pirosra sütjük a fánkokat. (Én habrolóformát használtam, és csak simán az olajba tettem.)
  6. A kész fánkokat papírtörlőre szedjük, majd még azon melegében megforgatjuk a vaníliás cukorban
  7. Ezután lehúzzuk a sütőformáról, hűlni hagyjuk, majd betöltjük somlekvárral.






2020. február 11.

Sajtos-kuszkuszos zöldséggolyó fűszeres mártogatóval







Még mindig tart nálunk a húsmentesség, és ennek jegyében zöldségételek után kutatgatok. Nyilvánvalóan a már kipróbált receptek érdekelnek, mivel ezen az úton még kissé járatlan vagyok. Persze menet közben lehet módosítani az arányokon, a fűszerezésen, stb., de egyelőre még nem a saját ötletek vannak soron. Ilyen „lopott” recept ez a zöldségfasírt is, ami minden elemét tekintve számunkra is szerethető, sőt igazából a benne található zöldségek mindegyikét gyakran szerepeltettem eddig is. Legfeljebb nem pont ilyen formában. Talán csak a cukkini az, ami kakukktojásnak számít, mert azt kb. csak rántva szeretjük, de úgy nagyon. Igaz, egyszer már palacsintatésztába reszelve is megettem. :) A kuszkusz viszont újdonság a konyhámban, nemrég próbáltam ki először, egyszerű köretként.
Az eredeti recept kapcsán azonban egy pöttyet fölülbíráltam a készítés módját, ui. szerintem fontos, hogy a lereszelt zöldségeket a levétől kinyomkodjuk, mielőtt hozzákevernénk a tojást. Ellenkező esetben tocsogni fog a nedvességtől, és formázhatatlan lesz. Persze adhatnák hozzá még több kuszkuszt, de én nem szívesen billentettem volna át az arányokat a zöldségek kárára, a kuszkusz javára.
Bár ez az étel nagyon egyszerű, a formázással azért el lehet molyolni, mire az összes masszát golyóvá alakítjuk. De megéri – az eredmény nagyon ízletes. :) Mivel mi imádunk tunkolni, számunkra mártogatóval az igazi. Naná, hogy én tejfölöset készítettem megint, de legalább az ízesítés más, mint legutóbb. :D






Hozzávalók kb. 38 darabhoz:

Zöldséggolyóhoz:
15 dkg cukkini
15 dkg sárgarépa
15 dkg batáta
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg reszelt sajt (pl. Pannónia)
15 dkg bio kuszkusz
2 tojás (L-es)
1 mk. őrölt kurkuma
1 csapott tk. currypor
1 csapott tk. garam masala
1 tk. morzsolt oregánó
1 mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors


Mártogatóhoz:

25 dkg tejföl
1 tk. magos Dijoni mustár
1 csapott tk. Erős Pista
currypor
garam masala
morzsolt oregánó
egy csipet só
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

  1. A meghámozott zöldségeket lereszeljük (a cukkinit nagy lyukú reszelőn), összekeverjük a finomra aprított vöröshagymával, megsózzuk, és negyedórát állni hagyjuk.
  2. A tojásokat tálba tesszük, felverjük, a fűszerekkel ízesítjük. Hozzáadjuk a levétől alaposan kinyomkodott zöldségeket, a zúzott fokhagymát, a reszelt sajtot, a „nyers” kuszkuszt, és összekeverjük.
  3. A masszából kis diónyi méretű golyókat formázunk (gömbölyűre nyomkodjuk, mert gömbölygetni nem egyszerű), sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.
  4. A mártogatóhoz a hozzávalókat összekeverjük, és a zöldséggolyók mellé kínáljuk.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Tipp:

Köretnek sült krumplit, rizst, kölest vagy zöldsalátát ajánlok. A golyóbisokat akár főzelékhez feltétként is fogyaszthatjuk.





2020. február 8.

Dán mandulás péksütemény







Pakolászás közben kezembe került a „Süssünk örömmel” bővíthető receptfüzete. Fellapoztam és megakadt a szemem ezen a péksütin. Belemélyedtem a receptolvasásba, és rögtön a homlokomra csaptam azzal a felkiáltással, hogy „de hát ez majdnem blundel tésztából van”, amit én elég sűrűn készítek. Na, akkor pláne nem volt miért izgulni miatta, és miután magamban értelmeztem a formázás mikéntjét, másnap neki is álltam, kicsit módosítva a hozzávalók arányát. Áj, de jól tettem, mert ez az illatos, könnyed péksüti nagyon szeretni való. :) Egy csésze tea vagy kakaó mellé kiváló hétvégi reggeli... meg nem csak hétvégi és nem csak reggeli is. :D






Hozzávalók 16 darabhoz:

Tésztához:
20 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz és a nyújtáshoz
18 dkg vaj
1 kb. 50 g-os tojás fele
2 dkg cukor
egy csipet só
1,25 dl tej
2,5 dkg friss élesztő

Tetejére:
a felvert tojás másik fele
3 dkg kristálycukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 dkg aprított, szeletelt mandula

elkészítés:

  1. A vajat nyújtófával kb. 15x20 cm-es téglalapra ellapítjuk, majd visszatesszük a hűtőbe annyi időre, hogy jól lehűljön.
  2. A cukorral kevert liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, hozzáöntjük a langyos tejet, és kevés lisztet is beledolgozva, simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
  3. Hozzáadjuk a felvert tojás felét, a sót, és megdagasztjuk. Letakarva, negyedórára hűtőbe tesszük.
  4. A pihentetett tésztát lisztezett felületen kb. 30x40 cm-esre kinyújtjuk, az egyik felére helyezzük a vajat, majd előbb lentről, utána balról és jobbról is ráhajtjuk a túllógó tésztaszéleket. Ezután befedjük az üresen maradt résszel.
  5. Lisztezett felületen kb. 40x50 cm-es téglalap alakúra nyújtjuk, majd a hosszabbik oldalánál fogva balról és jobbról is behajtjuk úgy, hogy a részek fedjék egymást.
  6. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, és ismét kinyújtjuk. (Ezúttal elég kisebbre nyújtani). Nejlonzacskóba húzva, negyedórát hűtőben pihentetjük.
  7. A nyújtást, hajtogatást, elforgatást a fenti módon még kétszer megismételjük (ha szükséges, újra lehűtjük). Ezután a tésztát 2 részre vágjuk, és mindkettőt 28x30 cm-es téglalapra nyújtjuk.
  8. Mindkét tésztalapot a hosszabbik oldalánál fogva balról és jobbról behajtjuk, és 90°-kal elforgatjuk. Áthengerítjük rajtuk a nyújtófát, hogy a tészta 32 cm hosszúak legyenek, és laponként 8 db 4 cm széles szeletre vágjuk.
  9. A tetejüket lekenjük a félretett felvert tojással, megforgatjuk a mandulával kevert, vaníliás kristálycukorban, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük.
  10. A szeleteket a hosszabbik oldaluk mentén 2-3 helyen bevágjuk, és a bevágott részeket kakastaréjszerűen kissé fel-, ill. széthajtjuk, hogy a rétegek láthatóak legyenek. Letakarva fél órát pihentetjük.
  11. A süteményeket előmelegíttet sütő középső részében megsütjük, majd tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.
sütési hőfok: 250°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc









2020. február 3.

Marcipánkrémes minifánk







A bőség zavara – azt sem tudom, melyik fánkot süssem meg előbb. :D Az évek óta gyűlő fánkreceptek közül ui. nehéz választani. Ezt a változatot például legalább 5 éve mentettem el magamnak egy német oldalról, elsősorban a töltelék miatt. A tésztáját felülbíráltam, soknak találtam a 3 tojássárgáját, így azt leredukáltam 1-re. A krémet pedig keményítővel főztem fel, mert túl hígnak bizonyult anélkül. Persze készíthetjük kevesebb tejjel is, ami ugyanazt az eredményt adja: sűrűbb krémet, viszont akkor a mennyisége is kevesebb lenne, az meg ugye nem éppen örömteli.
Én az eredetileg normál méretűnek javasolt fánkot „minisítettem”, mert így olyan jópofák, másrészt aki nem tud megbirkózni 2 egésszel (már ha 1 nem elég neki), akkor ezekből a kis méretű fánkokból könnyebb annyit enni, amennyit éppen elegendőnek érez. Bár igazából nehéz betelni vele, mert ez a marcipánkrém annyira finom. :D Még Anya is dicsérte, pedig ő aztán nincs oda a kelt fánkokért. :)






Hozzávalók kb. 30 darabhoz:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
2,5 dkg cukor
egy csipet só
1 tojássárgája
3 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg friss élesztő

Marcipánkrémhez:
20 dkg cukrozott marcipánmassza
1 kis narancs reszelt héja
egy csipet só
cukor ízlés szerint (elmaradhat)
2 dl tej
2 ek. mandulalikőr
10 g étkezési kukoricakeményítő

Forgatáshoz:
6 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. őrölt fahéj

Továbbá:
növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

  1. A lisztet tálba szitáljuk, a közepébe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot, és a langyos tejjel simára keverjük. Letakarva felfuttatjuk.
  2. Hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját, a puha vajat, és rugalmas tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
  3. A krémhez a narancshéjjal, (kevés cukorral), sóval ízesített tejet felforraljuk, a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánhoz öntjük, és robotgéppel alaposan kikeverjük.
  4. Likőrrel ízesítjük, majd kiveszünk belőle egy keveset, simára keverjük a keményítővel, és a krémalaphoz dolgozzuk. Visszaöntjük a lábasba, és kis lángon, kevergetve besűrítjük. Teljesen kihűtjük.
  5. A tésztát lisztezett felületre borítjuk, 0,5 cm vastagságúra kinyújtjuk, és kb. 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle. (A lehulló tésztaszéleket újra összegyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk és kiszaggatjuk.)
  6. A tésztakorongokat enyhén meglisztezett felületre tesszük, és konyharuhával betakarva, 15 percig pihentetjük.
  7. Az olajat 170°C-ra hevítjük, és a fánkokat kisebb adagokban pár perc alatt kisütjük. (Az egyik oldalukat fedő alatt, a másikat fedő nélkül sütjük.)
  8. A kész fánkokat papírtörlőre szedjük, és még forrón megforgatjuk a fahéjas-vaníliás cukorban.
  9. A marcipános tölteléket habzsákba kanalazzuk és betöltjük vele a langyosra hűlt fánkokat. A kimaradt krémet mellé kínáljuk.





2020. január 31.

Fehérbab fasírt zöldséges kölessel, fűszeres tejfölmártással

...avagy első lépések a húsmentes táplálkozás felé vezető úton






Azt olvastam valahol, hogy egyre népszerűbb a vegán életforma, tömegek mondanak le az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásról, és már a Vasember sem a csirkemelltől olyan erős, hanem a növényi alapanyagokból készült kajától. Nem tudom, valóban hihetünk-e a híreknek, mindenesetre tény, hogy a januárban indult Veganuár nevű kezdeményezéshez több ezren csatlakoztak idehaza. Mi is. Vagyis csak részben, mert mi csak húst nem ettünk az elmúlt hónapban. A jelenlegi állás szerint ui. képtelenek lennénk lemondani az egyéb, állati eredetű alapanyagokról, hiszen sajt-, túró- és tejfölfüggők vagyunk mi ketten a Kutyafüllel, sőt a tojás is szép számmal fogy nálunk. Ellenben a hús tényleg nem hiányzik egyikünknek sem. Egyelőre. Igaz, ha az egyik kedvencemre, a húsos káposztára gondolok, akkor azért lebiggyed a szám, ha elképzelem, hogy arról is le kéne mondanom. És átcikázik a szürkeállományomon, hogy naaa, hát azért a húsos káposzta az mégiscsak húsos káposzta, és nem létezik, hogy december 25-én, ill. január 1-én én olyat ne egyek! Igen, nálunk ez ünnepi étel is szokott lenni, annyira imádjuk. Meg ott van a házi szalámi is, aminek a készítésében épp tavaly segédkeztem életemben először (neeem, a belet nem fogtam meg!), és jelenleg jó pár rúd várja anyósomék kamrájában, hogy végre nekiessünk. A húsvéti sonkáról nem is beszélve! Úgyhogy biztos botladozni fogunk a teljes húsmentességhez vezető rögös úton.
Viszont tény, hogy az elindulás sikeres volt. Márpedig ez ránk nézve nem csak az állatok védelme miatt dicséretes, hanem azért is, mert rettentő nehezen tudom kiváltani a húst másra, lévén, hogy nem nagyon vannak jóbarátaink a zöldségek, mint húshelyettes alapanyagok között. Főzve, sütve persze egész sokfélét megeszünk, na de nyersen… A zöldsaláták például olyan szinten nem ismerik a konyhámat, hogy amikor csupán díszítés gyanánt nagy néha odapakolom őket fotózáskor a tányérra, csak lesnek, hogy mégis hogy kerültek oda. (Szégyenszemre, szétfonnyadva mennek is a kukába. Hülyevagykislányom! Igenbocs!)
Szóval a húst én az esetek 70%-ában tésztafélékre (főtt, kelt, sült) tudom lecserélni, ami valljuk be, igencsak hizlaló étek, pláne úgy, ahogy mi esszük: sok sajttal és tejföllel. :D Szóval húsmentesség címén bizony nem könnyű kiszakadni a zöldséges pizza, nokedli, paprikásszaftos-tejfölös-sajtos spagetti, túrógaluska, rántott sajt sült krumplival vagy kölessel, zöldséges pite konstellációból. Ember legyen a talpán, aki ilyen ízlésháttérrel le tud fogyni! Ilyen módon nekünk azért egy hangyabokányit nehezebb dolgunk van.

Igazából nem állt szándékunkban drasztikusan megváltoztatni az étkezési szokásainkat, csak egy kicsit jobban oda akartunk figyelni magunkra. A kezdő löketet drága Barátaink adták meg, akik évek óta húsmentesen étkeznek, és a náluk tett látogatások alkalmával szívesen ettük azt, amit ők. A témáról többször is beszélgettünk, és abszolút egyetértettünk a hús elhagyásának okait tekintve.
Úgyhogy nagy állatbarátokként tényleg nem igazán értettük, hogy a manóba vagyunk képesek homokba dugni a fejünket, tudván, hogy mi zajlik a vágóhidakon és a szárnyas neveldékben (nekünk elég 2 perc is az ilyen tényfeltáró műsorokból, máris patakokban folyik a könnyűnk), és közben vígan húst zabálni nap nap után. Álszent egy pár vagyunk a Kutyinyekkel, ha egyébként az utcán még a rigónak is köszönünk, de a csirkemellet meg simán szeletelem, mindenféle ellenérzés nélkül. És aztán az ablakból a kis énekes madárkákat bámulva, a másik madár húsát falatozzuk délben, elégedetten. Sajátos kettősség ez, de hát a neveltetés meg a kultúra (?) ugyebár. Persze át lehet értékelni magunkban a dolgokat. Át is kell. És nem azért, mert most ez a trendi!
Nekem igazából nem is annyira a húsfogyasztással van bajom úgy általában, hanem az állatok tenyésztésének és leölésének ipari méreteivel, illetve módjával: az állatok tárgyként kezelésével. És ez az, amiben én nem akarok részt venni még közvetettem sem. Nem tudom elfogadni, hogy az élelmiszeripar lélek nélkülinek tartja őket, mintha nem is éreznének fájdalmat. Pedig csak bele kellene nézni a szemükbe! A vadon élő állatok úri hóbortból való elpusztításának problematikájába itt most nem mennék bele, mert azt végképp nem tudom elfogadni, részben azért, mert az élelmiszeripar amúgy tonnaszám ellát bennünket egyéb fajta húsokkal.
A régi korokban a leölésre szánt állatot legalább tisztelték. Az afrikai, bennszülött törzsek vadászai megköszönik az állatnak, hogy az életét adta azért, hogy a vadász családja jóllakhasson. (Nincs ui. az a mennyiségű bogyó és gumó, ami eltarthatna egy családot a szavannán egy kisebb területen belül.) Ráadásul olyan állatot meg sem ölnek, akinek épp kicsinye van. És csak annyinak veszik el az életét, amennyire feltétlenül szükségük van.
Nagyszüleink szépen bántak a csirkével, disznóval legalább addig, amíg meg nem ették őket, és apukámtól tudom, hogy a hízott disznót is úgy szúrták le, hogy az a lehető legkíméletesebb legyen. Ettől függetlenül ez is gyilkosság, de számomra némileg elfogadhatóbb. Jobban belegondolva persze semmilyen mértékben nem az, hiszen az állatok joga az élethez megkérdőjelezhetetlen. Hogy is hatalmazhatja fel magát az ember arra, hogy kioltsa egy másik – ráadásul ártatlan – élőlény életét?!
De: az afrikai, bennszülött törzsek esetében, akik természetközeli módon élnek, a préda megölését egy kicsit hasonlónak tartom ahhoz, mint amikor egy ragadozó teszi ezt, mert ugye neki is muszáj ennie. Tehát innen nézve az ember is állat, aki azért eszik, hogy életben maradjon, akárcsak a ragadozók. De nem itt, a civilizált társadalomban, aminek a közepén csücsülve tudomást sem veszünk róla, hogy mi folyik a szarvasmarha-, sertés- és szárnyas telepeken, esetenként a föld alatt (!!!), csak hogy véletlenül se lássuk. Mindezeknek a környezetkárosító hatásáról disszertációt lehetne írni.
Úgyhogy mi, a magunk részéről annyit teszünk, hogy jelentősen lecsökkentjük a húsfogyasztásunkat. Ki tudja, de még az is lehet, hogy a ritkítás miatt előbb-utóbb furcsának fog tűnni a hús íze, míg végül az a kevés alkalom is szép lassan elfogy, és azon kapjuk magunkat, hogy már egyáltalán nem eszünk húst. De nem ígérek semmit, jöjjön, aminek jönnie kell!
Ennyi szövegelés után pedig íme egy húsmentes recept, ami egyébként igazán laktató, és jólesett mindkettőnknek. :)






Hozzávalók 2 személyre:

Fasírthoz (12 darabhoz):
1 doboz konzerv fehérbab (25 dkg)
1 tojás
1 fej lila hagyma
őrölt fekete bors
őrölt kömény
őrölt szerecsendió
morzsolt oregánó

1 tk. frissen facsart citromlé
5 dkg Grana Padano vagy parmezán
kb. 4 dkg zsemlemorzsa + a forgatáshoz
szezámmag ízlés szerint
növényi olaj a sütéshez

Zöldséges köleshez:

10 dkg köles
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 szál sárgarépa
½ sárga kaliforniai paprika
¼ zöld kaliforniai paprika
csilis fűszersó

Toscana fűszerkeverék
kevés agavé szirup vagy méz
3 dkg vaj

Fűszeres tejfölmártáshoz:
15 dkg tejföl
1 tk. bazsalikompesztó
1 tk. mustár
½ tk. dijoni mustár
őrölt fehér bors
egy csipet só
1 tk. agavé szirup vagy méz
pár csepp frissen facsart citromlé
1 ek. aprított lila hagyma

elkészítés:

  1. A mártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a fasírtot és a köretet elkészítjük.
  2. A fasírthoz a babot a levétől lecsepegtetjük, áttörjük, megfűszerezzük. Hozzákeverjük a tojást, a citromlevet, a finomra aprított lila hagymát, a reszelt sajtot, és annyi zsemlemorzsát, amitől formázható állagú lesz.
  3. A masszából nedves kézzel golyókat formálunk, ellapítjuk, és a szezámaggal kevert zsemlemorzsába forgatjuk. Az előkészített fasírtokat félretesszük.
  4. A körethez a megtisztított sárgarépát félbevágjuk és felszeleteljük. Párolóedénybe tesszük, és lefedve, gőz fölött roppanósra pároljuk.
  5. Közben a kölest kevés vízben puhára főzzük. A répával együtt félretesszük.
  6. A hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, a vajon enyhén megpirítjuk. Rádobjuk az aprított fokhagymát, fűszersóval ízesítjük, és 1 percig együtt sütjük.
  7. Rátesszük a vékonyra szelt kaliforniai paprikát, és addig pároljuk-sütjük, hogy a paprika egy kis pírt kapjon.
  8. Belekeverjük a sárgarépát, a kölest, megsózzuk, és alaposan összeforgatjuk.
  9. Serpenyőben ujjnyi mély olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a fasírtokat. (Sütés közben óvatosan fordítsuk meg, mert hajlamosak kissé összetöredezni.) Papírtörlőre szedjük.
  10. A kész babfasírtot a zöldséges kölessel és a tejfölmártással együtt tálaljuk.







2020. január 25.

Castagnole







Az olaszok „kicsi gesztenyéje” (ami engem mondjuk inkább dióra emlékeztet) a karnevál egyik tipikus fánkja. Ez a könnyű és belül puha tésztájú, illatos édesség viszonylag gyorsan elkészíthető, és nagyon eteti magát – szinte elolvad a szánkban. Pozitívum, hogy a végeredmény egyáltalán nem tűnik olajosnak. :) Többféleképpen ízesíthetjük, akár még darált aszalt gyümölcsöket is tehetünk a tésztába. Én most ezt az egyszerű, mondhatni alap változatot készítettem el próba gyanánt. Jól vizsgázott, biztos, hogy nem utoljára sütöttem. :)






Hozzávalók 40 darabhoz:

20 dkg finomliszt + a gyúráshoz (ez lehet akár 5 dkg is a tojás méretétől függően)
5 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magjai
8 g sütőpor
egy csipet só
1 kis citrom reszelt héja
½ narancs reszelt héja
4 dkg vaj
2 tojás
1 ek. bármilyen likőr vagy rum (eredetileg ánizslikőr)
növényi olaj a sütéshez

elkészítés:

  1. A lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, a vaníliamagokkal kevert porcukrot, a sót, összeszitáljuk, majd hozzákeverjük a reszelt citrom- és narancshéjat.
  2. A közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a felvert tojást, a rumot, a puha vajat, és sima tésztává gyúrjuk. Közben annyi lisztet adunk még hozzá, hogy a tészta formázható állagú legyen. (A linzertésztához hasonló állagú.)
  3. A tésztát 4 egyforma darabra osztjuk, mindegyiket kb. 15 cm-esre megsodorjuk, és 10 egyenlő részre vágjuk. Mindet meggömbölygetjük.
  4. Lábasban annyi olajat hevítünk (160-170°C-os legyen), hogy a fánkokat ellepje, és a cseresznyeszem nagyságú golyócskákat több részletben kisütjük.
  5. A kész fánkocskákat papírtörlőre szedjük, és még melegen porcukorba forgatjuk. Tálaljuk.
Tipp:
Savanykás lekvárt vagy dzsemet adhatunk mellé. Ez esetben ne forgassuk meg, inkább csak hintsünk rá porcukrot.

Megjegyzés:
Ha túl sokat készítünk és kimarad belőle, kihűlve kicsit keményebbé válik a tésztája, de jól melegíthető pl. (naná, hogy) mini grillerben. :D