Citromos pitét jó 10 évvel ezelőtt sütöttem először, és ez idáig egyetlen alkalommal. Onnan tudom, hogy a recept azóta kallódott a gépemen, és amikor csak szembejöttek velem a régi fotók, mindig újra akartam sütni. Azért is emlékezetes, mert akkoriban futószalagon néztem Alain Delon régi filmjeit, aminek folyományaként kipróbáltam néhány francia tésztareceptet. Az utolsó hosszú mozidélutánra, a Rocco és fivérei és a Ragyogó napfény mellé egy francia desszertet választottam, mintegy megkoronázva a nosztalgiázást. Filmjeinek nézése közben 2015 őszén arra kellett rádöbbennem, hogy hosszú évek után „újrafertőződtem” Delonnal. Titokzatos lénye megint magával tudott ragadni, és ismét belefeledkeztem fiatalkori énjének szépségébe. Nem tudhattam, hogy alig 10 évvel később ő már nem lesz...
Még csak ovis voltam, amikor Móka Miki (Gyabronka József) átadta neki a szerelmi stafétabotot, és ezzel ő volt az első külföldi híresség, akire felfigyeltem. Lássuk be, Móka Mikihez képest meglehetősen nagy volt a kontraszt! :D A Film Színház Muzsika című képes tévéújság jelentette számomra az igencsak korlátozott számú képgyűjtési lehetőséget. Azt a mindössze 4 darab fekete-fehér újságkivágást még akkor is őriztem róla, amikor már rég Luke Skywalkerért dobogott a szívem. Az évek hosszú sora alatt azonban sokszor szóba került a neve, mert apukám is kedvelte, és büszke volt rá, hogy ő is Skorpió, a női nem nagy tisztelője. Így Delonba picit Ápát, Ápába pedig Delont láttam bele, ez nem vitás!
A 2015-ös „Delon-fertőzés” utáni szünetet követően pedig pár éve elém került egy interjú vele, ami megint benyomta rajtam A GOMBOT, és ezek után rengeteget olvastam róla, és vele készült interjúkat nézegettem.
A halála napját (tényszerűen nem is tudva még, hogy elment) megéreztem!!! – Két évvel és 8 nappal apukám után, 2024. augusztus 18-án (Ilona napon) távozott arról a világról, amiben ő már oly’ régóta nem érezte otthon magát. Nagyon meggyászoltam...
A citromos pitén keresztül mégsem emlékeztem meg róla itt, pedig eszembe jutott. Ezt most pótoltam, csak mert a minap Alain Delon hideg kék szeme kérdőn nézett vissza rám – amikor kora reggel a telómon el akartam olvasni a híreket –, hogy mégis hol marad már az a pite.
– Amit ezúttal máshogyan készítettem: valódi francia recept szerint, Pierre Hermé mestercukrász instrukciói alapján. Persze, nem is én lennék, ha nem bíráltam volna fölül ezt is! :D Egy Skorpió nem bújhat ki a bőréből! De talán nem számít szentségtörésnek picit átalakítani egy híres cukrász receptjét, amennyiben az egészségesebbé tehető, vagy legalábbis úgy módosítható, hogy kevésbé legyen hizlaló. Úgyhogy én a krémet bizony feleannyi vajjal kevertem ki (az eredeti horror mennyiségű 30 dkg helyett!!!), és a cukrot is csökkentettem. Továbbá a 24-26 cm-es sütőformát mini flangyűrűkre cseréltem. (Persze, lehetett volna még fokozni növényi hozzávalók használatával, de az már valóban nagyon más lett volna.)
A blogra fel nem került, évekkel korábbi pite esetében a tésztát a töltelékkel együtt sütöttem meg, és a tetejét fehérjehabbal koronáztam. Ezt a mostanit viszont tradicionális francia módra csináltam, vagyis a készre sütött tésztát töltöttem meg a krémmel, valamint nem került rá fehérjehab.
A tészta roppanós pâte brisée, vagyis ropogósabb állagú omlós tészta, amihez a puha vajat kikeverik előbb a porcukorral, majd a tojással és a(z őrölt mandulával vegyített) liszttel, tehát nem a hideg vajat morzsolják össze a cukros liszttel. Bevallom, én az előbbi tésztakészítési módszert nem annyira kedvelem, mert picit időigényesebb, és kinyújtás/formázás előtt mindenképp le kell hűteni a tésztát. Plusz egy picit macerásabb is a formázás, és valóban roppanósabb állagot eredményez. Míg a hideg vajas összemorzsolással tényleg omlós, azaz morzsálódósabb konzisztenciájú lesz a tészta. Egyrészt ízlés dolga, ki melyiket részesíti előnyben, másrészt pedig a hagyományos tarte au citron tésztájának tényleg roppanósabbnak kell lennie.
Meglepett a krém készítésének módja: hogy a puha vajat a még meleg citromkrémbe kell belekeverni, ráadásul botmixerrel. Egy életem, egy halálom-alapon ki is próbáltam, bár egy idő után mégis inkább a robotgép habverőjére váltottam. Még a felére csökkentett vajmennyiséggel is olyan csodálatos lett az eredmény, hogy minden kételyem elszállt, legalábbis a krém vonatkozásában. Érdemes volt közel 11 évet várni az újrasütésre! :D
De honnan is tudhattam volna, hogy Alain Delon is szerette a citromos pitét?! Utánajártam:
„Alain Delon egyik kedvenc édessége a citromos pite (tarte au citron) volt. A francia filmművészet ikonja közismerten rajongott a francia gasztronómiáért, és több forrás is megerősíti, hogy a desszertek közül ez állt hozzá a legközelebb. Párizsi kedvenc éttermeiben (például a híres Le Stresa-ban) gyakran rendelte ezt a desszertet. 2024-es halálát követően több francia étterem is felvette vagy „Delon-módra” nevezte el az étlapján szereplő citromos pitét a színész emléke előtt tisztelegve. … Bár a sós ételek közül a sült burgonyát (pommes de terre sautées) és az olasz tésztákat is nagyon kedvelte, édességként szinte mindig a klasszikus, savanykás citromos pitét választotta. A klasszikus francia recept a színész ízlését tükrözte: ropogós omlós tészta, rajta selymes, intenzíven citromos krémmel (lemon curd), néha pedig sült habcsókkal (meringue) a tetején.”
A citromos pitémet, ami tökéletesen illik Delon karakteréhez, most kiemelten az ő emlékének ajánlom – mindenféle évfordulón kívül, csak mert az ásotthalmi „citromos bácsitól” tél végén mindig kapunk ajándékba egy hatalmas zacskónyit.
Ez a sütemény elegáns, letisztult, és van benne egy kis fanyarság – éppen olyan, mint amilyen a nagyszerű Alain Delon volt. :)
Még csak ovis voltam, amikor Móka Miki (Gyabronka József) átadta neki a szerelmi stafétabotot, és ezzel ő volt az első külföldi híresség, akire felfigyeltem. Lássuk be, Móka Mikihez képest meglehetősen nagy volt a kontraszt! :D A Film Színház Muzsika című képes tévéújság jelentette számomra az igencsak korlátozott számú képgyűjtési lehetőséget. Azt a mindössze 4 darab fekete-fehér újságkivágást még akkor is őriztem róla, amikor már rég Luke Skywalkerért dobogott a szívem. Az évek hosszú sora alatt azonban sokszor szóba került a neve, mert apukám is kedvelte, és büszke volt rá, hogy ő is Skorpió, a női nem nagy tisztelője. Így Delonba picit Ápát, Ápába pedig Delont láttam bele, ez nem vitás!
A 2015-ös „Delon-fertőzés” utáni szünetet követően pedig pár éve elém került egy interjú vele, ami megint benyomta rajtam A GOMBOT, és ezek után rengeteget olvastam róla, és vele készült interjúkat nézegettem.
A halála napját (tényszerűen nem is tudva még, hogy elment) megéreztem!!! – Két évvel és 8 nappal apukám után, 2024. augusztus 18-án (Ilona napon) távozott arról a világról, amiben ő már oly’ régóta nem érezte otthon magát. Nagyon meggyászoltam...
A citromos pitén keresztül mégsem emlékeztem meg róla itt, pedig eszembe jutott. Ezt most pótoltam, csak mert a minap Alain Delon hideg kék szeme kérdőn nézett vissza rám – amikor kora reggel a telómon el akartam olvasni a híreket –, hogy mégis hol marad már az a pite.
– Amit ezúttal máshogyan készítettem: valódi francia recept szerint, Pierre Hermé mestercukrász instrukciói alapján. Persze, nem is én lennék, ha nem bíráltam volna fölül ezt is! :D Egy Skorpió nem bújhat ki a bőréből! De talán nem számít szentségtörésnek picit átalakítani egy híres cukrász receptjét, amennyiben az egészségesebbé tehető, vagy legalábbis úgy módosítható, hogy kevésbé legyen hizlaló. Úgyhogy én a krémet bizony feleannyi vajjal kevertem ki (az eredeti horror mennyiségű 30 dkg helyett!!!), és a cukrot is csökkentettem. Továbbá a 24-26 cm-es sütőformát mini flangyűrűkre cseréltem. (Persze, lehetett volna még fokozni növényi hozzávalók használatával, de az már valóban nagyon más lett volna.)
A blogra fel nem került, évekkel korábbi pite esetében a tésztát a töltelékkel együtt sütöttem meg, és a tetejét fehérjehabbal koronáztam. Ezt a mostanit viszont tradicionális francia módra csináltam, vagyis a készre sütött tésztát töltöttem meg a krémmel, valamint nem került rá fehérjehab.
A tészta roppanós pâte brisée, vagyis ropogósabb állagú omlós tészta, amihez a puha vajat kikeverik előbb a porcukorral, majd a tojással és a(z őrölt mandulával vegyített) liszttel, tehát nem a hideg vajat morzsolják össze a cukros liszttel. Bevallom, én az előbbi tésztakészítési módszert nem annyira kedvelem, mert picit időigényesebb, és kinyújtás/formázás előtt mindenképp le kell hűteni a tésztát. Plusz egy picit macerásabb is a formázás, és valóban roppanósabb állagot eredményez. Míg a hideg vajas összemorzsolással tényleg omlós, azaz morzsálódósabb konzisztenciájú lesz a tészta. Egyrészt ízlés dolga, ki melyiket részesíti előnyben, másrészt pedig a hagyományos tarte au citron tésztájának tényleg roppanósabbnak kell lennie.
Meglepett a krém készítésének módja: hogy a puha vajat a még meleg citromkrémbe kell belekeverni, ráadásul botmixerrel. Egy életem, egy halálom-alapon ki is próbáltam, bár egy idő után mégis inkább a robotgép habverőjére váltottam. Még a felére csökkentett vajmennyiséggel is olyan csodálatos lett az eredmény, hogy minden kételyem elszállt, legalábbis a krém vonatkozásában. Érdemes volt közel 11 évet várni az újrasütésre! :D
De honnan is tudhattam volna, hogy Alain Delon is szerette a citromos pitét?! Utánajártam:
„Alain Delon egyik kedvenc édessége a citromos pite (tarte au citron) volt. A francia filmművészet ikonja közismerten rajongott a francia gasztronómiáért, és több forrás is megerősíti, hogy a desszertek közül ez állt hozzá a legközelebb. Párizsi kedvenc éttermeiben (például a híres Le Stresa-ban) gyakran rendelte ezt a desszertet. 2024-es halálát követően több francia étterem is felvette vagy „Delon-módra” nevezte el az étlapján szereplő citromos pitét a színész emléke előtt tisztelegve. … Bár a sós ételek közül a sült burgonyát (pommes de terre sautées) és az olasz tésztákat is nagyon kedvelte, édességként szinte mindig a klasszikus, savanykás citromos pitét választotta. A klasszikus francia recept a színész ízlését tükrözte: ropogós omlós tészta, rajta selymes, intenzíven citromos krémmel (lemon curd), néha pedig sült habcsókkal (meringue) a tetején.”
A citromos pitémet, ami tökéletesen illik Delon karakteréhez, most kiemelten az ő emlékének ajánlom – mindenféle évfordulón kívül, csak mert az ásotthalmi „citromos bácsitól” tél végén mindig kapunk ajándékba egy hatalmas zacskónyit.
Ez a sütemény elegáns, letisztult, és van benne egy kis fanyarság – éppen olyan, mint amilyen a nagyszerű Alain Delon volt. :)
Hozzávalók 11 darabhoz:
a tésztához:
20 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mandula
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
egy kis csipet só
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)
a citromkrémhez:
5 kezeletlen citrom reszelt héja
20 dkg porcukor
3 nagy tojás
1,5 dl frissen facsart citromlé (nekem 4 db kis-közepes méretű citromból lett ennyi)
15 dkg vaj
a citromsziruphoz:
25 ml frissen facsart citromlé
5 dkg cukor
½ citrom héja
elkészítés:
- A tésztához a puha vajat önmagában krémesre keverjük, majd robotgéppel alacsony fokozaton hozzádolgozzuk a porcukrot, a vaníliás porcukrot, a sót, tojást és az őrölt mandulával vegyített lisztet. A tésztát egy ív folpackra szedjük, gömbölyűre formázzuk, és kissé ellapítva becsomagoljuk. Legalább 4 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
- A lehűtött tésztát kicsit átgyúrjuk, majd 11 db egyforma golyókat gömbölygetünk belőle. Enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket kb. 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és kibéleljük velük a flangyűrűket. A széleket késsel körben egyenesre vágjuk, az aljukat villával néhány helyen megszurkáljuk.
- A pitécskéket sütőpapírral fedett tálcára sorakoztatjuk, és kb. 20 percre hűtőbe tesszük, hogy a tészta visszadermedjen.
- Ezután mindegyiket kibéleljük sütőpapírral, szárazbabot szórunk bele, és sütőpapírostól áttesszük a tepsibe. 180°C-ra előmelegített sütőben (alulról a 2. sínen) kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük belőlük a babot a papírral együtt, és anélkül sütjük készre további kb. 5 perc alatt.
- A még forró tésztakosárkákról óvatosan leemeljük a flangyűrűt, és tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
- A citromsziruphoz fél citrom héját zöldséghámozóval lehámozzuk, és nagyon vékonyra szeljük. Az átszűrt citromlével és a cukorral együtt kis tejforralóba tesszük, és közepes lángon, néha megkeverve, szirupot főzünk belőle. (Akkor jó, ha kissé besűrűsödik.) Hűlni hagyjuk annyi ideig, amíg a citromkrémet elkészítjük.
- A megmosott, szárazra törölt citromok héját fém tálba reszeljük, hozzáadjuk a porcukrot, és alaposan összekeverjük. Robotgéppel alacsony fokozaton beledolgozzuk a tojásokat, majd a citromlevet.
- A tálat forrásban lévő vízzel félig teli fazék fölé helyezzük (a tál alja ne érjen a vízbe!), és kézi habverővel addig kevergetjük, amíg a krém eléri a kb. 80°C-ot (digitális hőmérővel ellenőrizhető), vagyis amíg be nem sűrűsödik.
- A közepesen sűrű, önthető állagú krémet rögtön átszűrjük egy mély tálba vagy literes csőrös kiöntőbe, és néha átkeverve 60°C-osra hűtjük. (A szűrőn fennakadt citromhéjra nem lesz szükségünk.)
- A krémbe előbb botmixerrel kockánként beledolgozzuk a puha vajat, majd robotgép habverőjével magas fokozaton addig keverjük tovább, amíg teljesen sima, kissé habos állagú és szép halványsárga színű nem lesz (ez kb. 5 perc).
- Az időközben langyosra hűlt krémet elosztjuk a tésztakosárkákban, majd rácsorgatjuk és eloszlatjuk rajta a szirupot a benne lévő citromhéjjal együtt. Tortarácsra téve hagyjuk, hogy lecsepegjen róla a fölösleges szirup.
- A süteményeket kínálótálra rendezzük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé meghúzzon a szirup. Igény szerint tejszín- vagy tojásfehérjehabbal is díszíthetjük.
Megjegyzés, tipp:
Nekem kimaradt még 2 minipitére elegendő krém, de sebaj, magában elnyalogattuk! :)
A formák kibéleléséhez a sütőpapírból 10 cm átmérőjű körlapokat vágunk ki, és a szélüket körben bevagdossuk.
A tésztát 24 cm-es piteformában/flangyűrűben is megsüthetjük; a sütési idő ugyanannyi, mint a minipiték esetében.
A formák kibéleléséhez a sütőpapírból 10 cm átmérőjű körlapokat vágunk ki, és a szélüket körben bevagdossuk.
A tésztát 24 cm-es piteformában/flangyűrűben is megsüthetjük; a sütési idő ugyanannyi, mint a minipiték esetében.
