2013. július 23.

Cat Café Budapest – egy cicás nap a fővárosban





Aki ismer bennünket, az tudja, hogy mélyen azonosulunk a „macskák nélkül az élet olyan, mint egy hideg üvegbura”-gondolattal, amit én annak idején egy meséből vettem át, és macskásítottam. Egyszóval ezek nélkül a nagyszerű és tökéletes teremtmények nélkül mi bizony nem tudunk élni, ezért aztán van is belőlük mindjárt négy.
Nekünk azonban nem volt elég a mi 4 macsekunk, képesek voltunk felmenni a fővárosba, csak hogy kilenc cirkánnyal többet lássunk, szám szerint tizenötöt. No de ne szaladjunk ennyire előre!

A neten bukkantunk erre a jópofa kávézóra, és nem volt kérdés, hogy ellátogatunk hozzájuk.
A Cat Café, azaz a macskás kávézó ötlete a '90-es évek legvégéről Tajvanról származik, onnan terjedt át Japánba (ahol a picinyke lakások és sok esetben az állattartási tilalom miatt nincs lehetőség a cicatartásra), majd Ausztráliába, míg nem Bécs után ez év februárjában végre Budapestre is betette a „tappancsát”.
A Cat Café Budapest kávéházat Balotay Krisztinának köszönhetjük, akinek egy tévéműsor adott ihletet a megvalósításhoz. A 15 cickamicka közül 7 a Hérosz Állatvédő Egyesület jóvoltából került a kávézóba.

A jól ismert házimacskákon kívül van közöttük Main Coon, illetve egy különleges, nálunk még nagyon ritka fajta, a Toyger. Előbbiek csodás hosszú szőrükkel, nagy méretükkel, utóbbiak pedig tigrisre emlékeztető bundájukkal hódítanak. Mindegyikük kedves és játékos természetű cica.
Kevéssel déli 12 óra előtt parkoltunk le fekete párducunkkal a VI. kerületben, a Révay utca 3. szám alatt. Ahogy a kávézóba beléptünk, egy kedves pincér fiú lépett elénk, aki röviden ismertette a Cat Café házirendjét, valamint megkért bennünket, hogy fertőtlenítsük a kezünket.
Aki egy kicsit is ismeri a macskákat, annak evidens, hogy a hangoskodás nem kívánt viselkedés a közelükben, mint ahogyan az is, hogy tilos zavarni őket, ha alszanak, vagy játszani velük, ha nem óhajtanak. Ha fel akarjuk őket emelni, akkor a fenekük alá kell tenni a kezünket. Fontos tudni, hogy 14 év alatti gyerek csak hétfőn 10-18 óráig léphet be ide, aminek mi kifejezetten örültünk, mert így legalább mi is nyugalomban tölthettük el az időt. Ezek a tudnivalók szerepelnek is a szabályok között, és illik azokat betartani, amennyiben nem akarjuk, hogy kitessékeljenek bennünket. És mi nem akartuk, ezért a számunkra könnyen betartható szabályok szerint jó 2 órát örömködhettünk itt.
A 2 órában pedig volt minden: rácsodálkozás a helyre, és gyönyörködés a sok szépséges cirkányban, fotózkodás és játék a macskákkal, evés-ivás, és további gyönyörködés, végül pedig boldog sóhajtozás távozáskor.


bejárati rész

bejárati rész és az emeletre vivő lépcső

süteményes pult és pihenősarok

a macskák játszótere

emeleti rész

az emeletről letekintve

ízelítő a falakat díszítő jópofa macsekrajzokból

A kávézó az igazat megvallva nem tartozik a legolcsóbbak közé, de ez érthető is, hiszen etetni kell az éhes macskaszájakat. Persze az etetés csak a személyzet számára megengedett, a látogatóknak szigorúan tilos.
A választható kávék között van egy cat-pucsínó nevű is, ami azon túl, hogy mogyorókrém is van benne, stílusosan macskatappancsokkal van díszítve. Ez ám a nekünk való koffein adag! A szendvicseken, palacsintákon és tortillákon kívül többféle sütit is kínálnak itt – különféle macskás motívumokkal díszítettet, ill. „rendes”, decens süteményeket is. Mi utóbbit választottuk, de csak mert kiment a fejünből, hogy „cicásosat” is lehet. Ottlétünkkor nem volt teljes a kínálat, de tudjuk, hogy általában többféle macsekos édesség várja a vendégeket.


"Cat-pucsínó" és sajtos-sonkás melegszendvics

macskás muffinok, áfonyás sajttorta és citromos torta

És akkor jöjjenek a macskuszok, ezek az imádnivaló bolondgombák!
Sajnos nem vehettük szemügyre mindegyikőjüket. Talán páran az alagsorban gubbasztottak, vagy úgy elbújtak, hogy nem láttuk őket? Ki tudja? De sebaj, így is megismerkedhettünk a többséggel, egészen pontosan 12 cirmogival. Legtöbbjük épp a délelőtti sziesztáját tartotta, ránk sem hederítettek, látszott, hozzá vannak szokva a vendégekhez. Négyen szinte mindvégig, amíg ott voltunk, az igazak álmát aludták, és csak a jutifalis (jutalomfalatos) zacsi zörgése zökkentette ki őket az álommanókkal való találkozásból. De akkor aztán az álmosságot lazán félredobva úgy rohantak az egyik asztalnál ülő vendégsereghez, mintha mindig is éberek lettek volna.
Nekem speciel a Main Coon az egyik kedvenc macskafajtám, belőlük láttunk is 5 különbözőt.
Egyikükről csodaszép portrékat készíthettem – talán épp erre várt a drága, mintha nem készült volna már róla 100 meg 100 fotó.


O'NEIL, a Main Coon kandúr



A másikuk lustálkodott egész délelőtt és kora délután is, majd pedig bebújt egy hengerbe, hogy ott kicsit felfedje nekünk édes arcocskáját.


AQUA, a bájolgó Main Coon fiú

Vörösebbik párja szerencsére élénkebbnek mutatkozott, bemutatta vízivási képességét, de többre sajnos nem volt hajlandó, sőt még el is bújt.


AZÚR, a Main Coon dorombolómester


A negyedik egy rózsaszín sátorban pihizett, esze ágában sem volt kijönni onnan, de amikor ezt mégis megtette, suttyomban lefotóztam.


NAOMI, a Main Coon topmodell

Az ötödik Main Coonnal csak futólag találkoztunk, ő úgy döntött, az alagsorban tölti a nap ezen részét, és miután a jutifali reményében néhány haverjával együtt letámadta az egyik vendéget, nem sokkal később el is oldalgott.


O'MARA, a Main Coon kiscsaj, amint pár pillanatra megmutatja magát

A különleges és méregdrága Toygerből három is van a kávéházban.
Az egyik rögtön a bejárattal szemben pihent, és olyan bájosan nézett, amikor megsímogattam, mint valami úrhölgy.


SIGNORA SUONO vagy más néven VOICE, a Toyger cicahölgy, aki a macsekcsapat legbeszédesebbje



A másik kistigris bezzeg kimérten és felsőbbrendű pillantással méregetett, de nem sértődtünk meg, hálásak voltunk, hogy ennek ellenére engedélyezett egy kis simit, ill. áldását adta pár teljes alakos képhez.


SAVIER, a kimérten bámuló Toyger kandúrbandi


A harmadik Toyger fajtájú cicuka magasról tojt ránk. Szó szerint magasan a fejünk fölött húzta a lóbőrt, és még jó, hogy szó szerint azért nem tojt le bennünket. Ő csak gumicukor talpacskáit és ernyedten lelógó farkincáját mutatta meg nekünk. Nagymestere az alvás közbeni különféle lábtartási módok bemutatásának.

BANDZSI, a kancsal Toyger hím tigrincs


A házimacskák, akiket itt megisemerhettünk, aludtak egy kicsit, aztán bemutatkoztak. A cirmosról így készülhetett alvós és éber fotó is. Ő nagyon kedves volt velem – a lábamhoz dörgölőzött, majd pedig az ölembe ült. El is bűvölődtem.


MIRCI, egy kedves, okos tekintetű kislány a házimacskák közül

A két trikolor egyike épp csak megmutatta magát - aludt, evett és rám sandított egyszer.


Vajon ő KITTY vagy KYRA? Nem tudni, de trikolor, az biztos.


A másikuk viszont modellt állt, -ült és -feküdt nekem, valamint bemutatta, milyen remekül ugrik fel az asztalra, és néz le rám az üvegen keresztül. Mindezen nagyszerű teljesítmények után pedig megmosdott és továbbállt.

KYRA vagy KITTY? Ez itt a kérdés.
Amíg ez kiderül, addig gyönyörködhetünk
a kislány különböző tevékenységeiben.






A negyedik házimacsek, a foltos is odáig volt a jutalomba kapott falatkákért, aminél jobban csak a külvilág érdekelte, és élénken tekingetett kifelé a kirakatüvegen, majd amikor eldöntötte, hogy inkább nem szökik meg, édesdeden elaludt egy kottaállványszerű emelvényen.

PONGÓ, a kandúr, aki minden macskásossághoz ért

balra fent: PONGÓ, O'MARA, O'NEIL és NAOMI jutifaliért kuncsorognak 
balra lent: VOICE és az egyik trikolor cica
jobbra: BANDZSI és SAVIER a magasban játszanak


A cirmogók után már csak a két pincér srác várt fotóapparátusom általi megörökítésre, és miután kedves mosolyukat lencsevégre kaptam, fizettünk és búcsút intettünk nekik és szőrös kis barátainknak.


a két pincér srác és a macskák:
O'MARA, PONGÓ, KYRA és KITTY


De jó is volt itt! Idejét sem tudom, mikor volt ilyen szinten üres a fejem – és nem csak az enyém, a Kutyafülé is. Nem gondoltunk semmire, otthon hagytuk a gondokat, és csakis a macsekokkal foglalkoztunk. Persze az egyéniségüket ilyen kevés együtt töltött óra alatt nem fürkészhettük ki, mégis igazi kikapcsolódás volt számunkra a Cat Café nyújtotta időtöltés – nem hazudott a kávézó honlapja, amikor ezt ígérte nekünk. Aki betér ide, annak ugyanilyen gondtalan percekben lehet része. Minden jelenlegi is jövőbeni macskarajongónak szívből ájánlom.