Pacsni (lapos vajas)

Nemrégiben eszembe jutott a pacsni, amit először Fahéj barátnőm receptjei között fedeztem fel bordás pacsni néven. Már ezer éve meg akartam sütni, de a leírás alapján akkoriban valahogy nem sikerült pontosan megértenem a készítésmódját.😄 Később kíváncsiságból beütöttem a gugliba a pacsni szót, ami kidobott egy, az övétől eltérő küllemű péksüteményt. Azonnal elmentettem a receptjét, és mivel a kenyerünk már igencsak fogyóban volt, másnap meg is sütöttem. Utóbb rájöttem, hogy Fahéj bordás pacsnija és a neten látott változat igazából ugyanaz, sőt még a receptje is hasonló. Közben arra is fény derült, hogy a klasszikus pacsni teteje sima, vagyis nem bordázott, így azt teljes joggal nevezhetjük lapos vajasnak még akkor is, ha ez a név anno nem ment át a köztudatba. Egy szó, mint száz: minden pacsni lapos vajas, de nem minden lapos vajas bordás. Az én lapos vajasom tehát bordás pacsni. Sőt, a "lapos" kifejezés nem csak a magasságát jelentheti, hanem a rétegességét is! Na jó, abbahagyom!😆
De hogy ne csak vicceskedjek, íme egy kis tudnivaló róla: a lapos vajas (pacsni vagy pasztrána) olasz eredetű péktermék, ami az 1960-70-es években volt népszerű. Nem nevezhetjük leveles tésztának, mert bár ahhoz hasonlóan ez is vajjal készül, de az előbbinél jóval kevesebb zsiradék van benne. A rétegek nem a hajtogatásnak köszönhetően válnak el egymástól, hanem a közöttük lévő vaj alakítja ki azokat.
Én nem tettem bele aszkorbinsavat (ami egyébként egy sikértartalom-növelő adalékanyag), mert úgy gondoltam, nélküle is elég foszlós lesz a tészta. Bár az elkészítés folyamata cseppet sem bonyolult, mégis kifejezetten izgalmas volt, hiszen egyrészt még sosem láttam ilyen péksütit, ezért nagyon drukkoltam magamnak, hogy formájában olyan legyen, mint az említett (azóta egyébként törölt) weboldalon látott képen, és ízében is elnyerje a tetszésemet. Igaz, ez utóbbiban nem vagyok biztos, hiszen korábban még sosem ettem, de az én pacsnim mindkettőnknél sikert aratott, a Kutya oda meg vissza volt érte, sőt Anya is dicsérte. Így kiérdemelte, hogy felkerüljön a blogra.
Engem egyébként ízre kísértetiesen emlékeztet a vajas rúdra, amit gyerekkoromban sűrűn vettünk. Annak is ropogós volt a héja, és finom puha a belseje.
Talán vicces, de mi úgy ettük, hogy a rétegeket szétbontottuk, megkentük tejföllel, és megpakoltunk édeskés ízű sajttal. :) Jópofa kaland volt, és tuti, hogy nem utoljára készítettem, mert ez lett az egyik kedvencünk. :) Imádom az égett könyvlapokra emlékeztető küllemét is!😊

 

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

66 dkg finomliszt
10 dkg nagyon hideg vagy fagyasztott vaj
8 dkg kristálycukor
1 ek. só
1 tabletta aszkorbinsav (elhagyható)
2,5-3 dkg friss élesztő
2 dl tej
kb. 2 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt a fele mennyiségű langyos, vizes tejben kevés cukorral és liszttel csomómentesre keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi folyadékot és a felfutott élesztőt a cukorral, sóval vegyített liszthez adjuk, és lágy tésztává dagasztjuk.
3. A tésztából 3 egyforma gombócot formázunk, és hűvös szobában 40 percig pihentetjük, miközben kétszer átgyúrjuk.
4. A megkelt tésztagombócokat ellapítjuk, és közel négyzet alakúra kinyújtjuk. Az első tésztalapra ráreszelünk 5 dkg fagyos vajat, ráhelyezzük a másik tésztalapot, amire szintén vajat reszelünk, és befedjük a 3. lappal. Letakarva 15 percet pihentetjük.
5. A tésztát kb. 42×42 cm-es négyzetlapra (de az sem baj, ha 44×48 cm-es téglalapra) nyújtjuk, és 16 részre vágjuk. A tésztalapokat sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük egymástól távolabb, és ismét negyedórát hagyjuk pihenni.
6. Mindegyik tésztadarabot 15-20 cm hosszú, 6-7 cm széles lapokra alakítjuk úgy, hogy a lapok közepétől indulunk, és onnan a tészta két szemközti vágott vége felé haladunk, miközben mindkét kezünk mutató és hüvelykujja közé fogva, hosszában felcsippentgetjük a tésztát, és egyúttal szét is húzzuk azt. Így kialakul a középső borda, illetve mellette két oldalt létrejönnek az ún. árkok.
7. A megformázott péksüteményeket letakarjuk, és meleg, párás helyen 30 perc alatt megkelesztjük.
8. A pacsnikat és körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és gőzös sütőben egymás után készre sütjük. Tortarácsra szedve langyosra hűtjük.

sütési hőfok: 230-250°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés, tipp: 

A formázás nagyon egyszerű, de szerintem a kivitelezése könnyebb, ha a tésztalapot a levegőbe emeljük. Így ui. könnyebb széthúzni, és a hosszabb körmök nem sértik fel a tésztát. Fontos, hogy a tésztát jól csípjük össze a borda kialakításakor, hogy az megkelve vagy sütés közben se rúgja ki magát. Ha mégis így járunk, akkor az ujjainkat vagy a tenyerünk élét hosszában ráfektetve az árkokra, újra nyomjuk le a tésztát. A bordák éle valóban ropogósra sül, az árkok pedig puhábbak, és a tészta kellemesen édeskés.
(Bő 10 évvel később, 2025 decemberében végre újrafotóztam, amire már igen régóta készültem.)