Jó rég csináltam édességet – utoljára a két ünnep között (egy elbaltázott krémből) –, részben azért, mert a sütőnk örökre behalt, ill. az új nyávogink figyeleméhsége határtalan, valamint nem ártott kicsit gyomorilag is kipihenni az ünnepek fáradalmait. Na meg persze az is szempont volt, hogy végre visszanyerjem a régi formám, aminek ugyebár nem kedvez a liszt meg a cukor. ;)
Az alábbi sütemény pont ezen elhatározásomkor került elém, viszont az is igaz, hogy kezdtem kiéhezni a sütire. :D Mivel a lelke a vörös lencse, valamint egy gramm hagyományos liszt sincs benne, továbbá az édességét sem finomított cukor adja, ezért azonnal rohantam kipróbálni. Na jó, előbb még megvártam, hogy a lencse alaposan kiázzon.
A vörös lencse egyébként gyakori főzési alapanyag nálam, hiszen az évek óta tartó, jelentősen lecsökkentett húsfogyasztásunk miatt valamiből azért fehérjéhez kell jutnunk: a vörös lencse pedig kiváló növényi alapú fehérjeforrás. Ezen túl tele van olyan alapvető tápanyagokkal is, mint a vas, a kálium, kalcium, magnézium, cink, foszfor, folsav és a B-vitaminok. Márpedig ezek nagyrészt hiányoznak a fehér lisztből. Szóval ez a sütemény, azon pozitívumokon túl, hogy nem lisztből készült, de a vörös lencsének hála, fontos tápanyagokat tartalmaz, még abszolút ki is elégíti az édesség utáni vágyat – mindezt mondhatni bűntudat nélkül. Ráadásul hosszan tartó energiával tölt fel, mert lassan felszívódó szénhidrátnak számít, azaz a glikémiás indexe alacsonyabb a sima lisztéhez képest, a rosttartalma viszont magas.
Egyébként nem gondoltam volna, hogy süteményt is lehet belőle sütni (pedig hasonló eljárással készülő sós pitének egyszer már megcsináltam), azt meg pláne nem, hogy a tetejébe még kifejezetten ízletes is lesz. Engem nagyon emlékeztet gyerekkori kedvencemre, a „rizskókra”. Valóban jó példázza, hogy ami egészséges, az simán lehet finom is – annyira, hogy gyors egymásutánban kétszer is megsütöttem. Valójában nem is érezhető, hogy nincs benne liszt.
Mások is kaptak belőle kóstolót: az edzőm szerint vérré vált benne egy brutál popsiedzést követően, a fodrászom pedig egy ültő helyében bepuszilta mind a két szeletnyi kóstolót, aminek már csak azért is örültem, mert végre gluténmentes sütit adhattam neki. :) Úgyhogy abszolút helye van itt, a blogon!
Jó választás lisztérzékenyek számára, vagy azoknak, akik nyitottak az újra. Annyira egyszerűen és gyorsan elkészíthető, hogy azok is bátran hozzáfoghatnak, akik egyébként nem szoktak süteményt sütni. ;)
A fotókat pedig kivételesen mindössze 10 perc leforgása alatt lőttem egy kemény karedzést követően úgy, hogy otthon már az orromat sem tudtam megvakarni, sőt aznap öltöztetni-vetkőztetni kellett, és az ivás pedig felért egy lábedzéssel. Ne kérdezzétek mi köze a kettőnek egymáshoz! :D
Az alábbi sütemény pont ezen elhatározásomkor került elém, viszont az is igaz, hogy kezdtem kiéhezni a sütire. :D Mivel a lelke a vörös lencse, valamint egy gramm hagyományos liszt sincs benne, továbbá az édességét sem finomított cukor adja, ezért azonnal rohantam kipróbálni. Na jó, előbb még megvártam, hogy a lencse alaposan kiázzon.
A vörös lencse egyébként gyakori főzési alapanyag nálam, hiszen az évek óta tartó, jelentősen lecsökkentett húsfogyasztásunk miatt valamiből azért fehérjéhez kell jutnunk: a vörös lencse pedig kiváló növényi alapú fehérjeforrás. Ezen túl tele van olyan alapvető tápanyagokkal is, mint a vas, a kálium, kalcium, magnézium, cink, foszfor, folsav és a B-vitaminok. Márpedig ezek nagyrészt hiányoznak a fehér lisztből. Szóval ez a sütemény, azon pozitívumokon túl, hogy nem lisztből készült, de a vörös lencsének hála, fontos tápanyagokat tartalmaz, még abszolút ki is elégíti az édesség utáni vágyat – mindezt mondhatni bűntudat nélkül. Ráadásul hosszan tartó energiával tölt fel, mert lassan felszívódó szénhidrátnak számít, azaz a glikémiás indexe alacsonyabb a sima lisztéhez képest, a rosttartalma viszont magas.
Egyébként nem gondoltam volna, hogy süteményt is lehet belőle sütni (pedig hasonló eljárással készülő sós pitének egyszer már megcsináltam), azt meg pláne nem, hogy a tetejébe még kifejezetten ízletes is lesz. Engem nagyon emlékeztet gyerekkori kedvencemre, a „rizskókra”. Valóban jó példázza, hogy ami egészséges, az simán lehet finom is – annyira, hogy gyors egymásutánban kétszer is megsütöttem. Valójában nem is érezhető, hogy nincs benne liszt.
Mások is kaptak belőle kóstolót: az edzőm szerint vérré vált benne egy brutál popsiedzést követően, a fodrászom pedig egy ültő helyében bepuszilta mind a két szeletnyi kóstolót, aminek már csak azért is örültem, mert végre gluténmentes sütit adhattam neki. :) Úgyhogy abszolút helye van itt, a blogon!
Jó választás lisztérzékenyek számára, vagy azoknak, akik nyitottak az újra. Annyira egyszerűen és gyorsan elkészíthető, hogy azok is bátran hozzáfoghatnak, akik egyébként nem szoktak süteményt sütni. ;)
A fotókat pedig kivételesen mindössze 10 perc leforgása alatt lőttem egy kemény karedzést követően úgy, hogy otthon már az orromat sem tudtam megvakarni, sőt aznap öltöztetni-vetkőztetni kellett, és az ivás pedig felért egy lábedzéssel. Ne kérdezzétek mi köze a kettőnek egymáshoz! :D
Hozzávalók 22×22 cm-es tepsihez:
18 dkg vörös lencse (beáztatva, lecsepegtetve kb. 35 dkg)
2 nagy tojás
16 dkg tejföl és görög joghurt fele-fele arányban (vagy csak tejföl/joghurt)
13 dkg méz (vagy egyéb növényi szirup, pl. agavé, juhar)
5 dkg (0,6 dl) kókuszzsír, felolvasztva (vagy más növényi olaj)
3 dkg kókuszreszelék
½ cs. sütőpor
1 ek. vaníliapaszta
3 tk. frissen facsart citromlé
1 nagy bio narancs reszelt héja és/vagy 1-2 ek. kandírozott narancshéj
10 dkg fehér csokoládé+kókuszreszelék a tetejére (elhagyható)
elkészítés:
- A vörös lencsét felöntjük annyi vízzel, hogy 2 ujjnyira ellepje, és min. 4 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
- Folyó víz alatt átöblítjük, majd alaposan lecsepegtetjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük.
- A 2 tojás sárgáját, a tejfölt, a mézet és az olajat a lencséhez adjuk, és turmixgépben vagy botmixerrel krémesre keverjük. Vaníliakivonattal ízesítjük, majd beleforgatjuk a sütőporral vegyített kókuszreszeléket, a reszelt- és az aprított kandírozott narancshéjat, valamint a fehérjehabot.
- A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Ha a beleszúrt fogvájóra már nem ragad rá a tészta, kissé kinyitjuk a sütőajtót, és 5 percet így hagyjuk bent a tepsit. Ezután a sütőpapír segítségével kiemeljük a süteményt a tepsiből, óvatosan átfordítjuk egy tortarácsra, és lehúzzuk róla a sütőpapírt. Így hagyjuk kihűlni.
- A felaprított fehér csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, a süteményre simítjuk és megszórjuk kókuszreszelékkel. 30 percre hűtőbe tesszük dermedni. Tetszés szerinti szeletekre vágjuk (nálam 16 szelet lett).
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc
Megjegyzés, tipp:
Bedobozolva, hűtőben 1 hétig eláll (de erre úgysincs esély :D). Fagyasztható.
Ötlet: innen
