2012. augusztus 3.

Szalmabála építészet





A szalmabálából készült házak talán újdonságnak tűnhetnek, pedig erre is áll a mondás - „nincs új a nap alatt”. Több száz éve használatos építőanyagról van szó, mégis sokan azt hihetik, hogy ez valami új trend. Pedig ez is olyan, mint a bio zöldség, a bio gyümölcs vagy bármilyen más bionak nevezett élelmiszer. Az ember már régóta ismeri, manapság mégis úgy beszélnek róla, mintha vadiúj dolog lenne, és örvendeznek, hogy jaj de jó, hogy ezt is kitalálták. Aztán meg csodálkoznak, ha a tapasztaltabbak hülyének nézik őket, mert úgy beszélnek az újra felfedezett dolgokról, mintha azok addig nem is léteztek volna.
A szalma ősi használatú anyag, hiszen fűféle, pontosabban gabonaféle, és amióta az ember búzát termeszt, ott van körülötte. A termést learatja, a maradék meg megszárad, és tápanyagul, fekhelyül szolgál az állatoknak, de nagyszerűen hasznosítható építőanyagként is. Kezdetben csak úgy egymásra pakolták a szalmát, ami mindenféle biztonsági követelmények nélkül is védelmet biztosított az ember feje fölött.
Szalmatöreket használnak a vályogházakhoz is – agyaghoz keverve, szépen kiszáradva készen is van a vályogtégla.
Erre most itt van a szalmabála. Nem, nem a henger alakú, hanem a szögletes, amiből megannyit láthat az utazó jártában-keltében az út menti termőföldeken. Ezekből a bálákból pedig házat lehet építeni. Ha valaki nem hiszi, de el van ájulva pl. Amerikától, annak gyorsan elárulom, hogy ott aztán vannak ilyen házak szép számmal, mégpedig nem most óta, hanem minimum 100 éve. És még mindig állnak ám! Európában is találni belőlük nem egyet.
Ezek a régóta használatos háztípusok ma... - majdnem azt írtam, hogy reneszánszukat élik, de ez sajnos egyelőre még nem igaz, de mindenesetre egyre többen kezdik felfedezni. Egyre többen, bizony – külföldön legalábbis nagyon sok szalmabálából készült házat találni. Magyarországon is akad néhány, de a számuk olyan csekély, hogy talán emiatt is nem tudnak róla az emberek.
Márpedig a szalmabála az egy nagyon jó anyag – tudták ezt eleink is. Mi miért ne hinnénk nekik? A mai modern technikákkal pedig új formába lehet öltöztetni ezt az ősi anyagot. Ezeknek a technikáknak hála a szalmabála ma már éppen olyan jól megfelel a tűzvédelmi előírásoknak, mint a jól ismert és közkedvelt tégla. A szalmabála ugyanakkor jól szellőzik, ezáltal egészséges környezetet biztosít. Alkalmazásával jó teherbírású, masszív falak alakíthatók ki. Ja, és nincs vályogház fílingje, csak annak, aki direkte úgy akarja, hogy legyen.

Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy a felsorolt pozitívumok ellenére, van-e valami titkolni való negatív jellemzője is. Ki kell ábrándítsam a kétkedőket, mert nincs ilyen tulajdonsága. Csak jókat lehet róla mondani. Oké, talán egy azért mégis van. Egy szalmabálából épült ház ui. nem olcsóbb, mint téglaépítésű társai, de ha elárulom, hogy a fenntartása viszont a megszokott házakénak csak töredéke, akkor talán ez az aprócska kis negatívum mindjárt nem is olyan elkeserítő. A szalmabála ház rezsiköltsége ui. olyan alacsony, hogy amit egy család ezen meg tud spórolni, abból simán elmehet kirándulni nyaranta, vagy építhet belőle egy marha nagy medencét a kert végében, esetleg spórolhat a gyerek iskoláztatására.

A szalma egy tök jó anyag, amit nem a kazánban kell elégetni, hanem házat kell belőle építeni! Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy kukkantson be az alábbi oldalakra, és olvasson el róla mindent, amire itt nem kapott választ:



https://www.facebook.com/Szalmabalaepiteszet
http://szalmaepitok.hu/

https://www.facebook.com/Szalmaepitok


Zsúrkenyér







Gyerekkoromban nagyon szerettem a zsúrkenyeret, de évek óta nem találkoztam vele az üzletek polcain. Pedig állítólag létezik. Egy kölcsönbe kapott könyvben fedeztem fel a receptjét, és boldogan megsütöttem. Frissen rántott kacsamájjal együtt falatoztam, ami szintén régi emlékeket idéz. Természetesen ennek a kenyérnek is számos változata létezik, de én ezt a receptet próbáltam ki először, és nem csalódtam benne. Csak hogy az itthoniakat idézzem: "elképesztően finom". Ez az egyik kedvenc kenyerünk. :)
Azóta persze egy picit változtattam az eredetileg 50 dkg liszttel készülő kenyér hozzávalóinak mennyiségén, de csak azért, mert újabban sütőformában sütöm, és emiatt már 60 dkg lisztet szoktam használni. Ebben a formában sütve még inkább hasonlít arra a bizonyos régi zsúrkenyérre. :)





Hozzávalók 1 kenyérhez:

60 dkg fehér kenyérliszt
2 ½ ek. cukor
3 dkg olvasztott vaj + a sütéshez
1 ek. só
3 dkg friss élesztő
2,5 dl tej
1 dl víz

elkészítés:
  1. A tálba mért liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, simára keverjük ½ evőkanál cukorral, kevés langyos, vizes tejjel, egy kis liszttel, majd letakarva felfuttatjuk.
  2. Hozzáadjuk a többi cukrot, a sót, a langyosra hűlt olvasztott vajat, és a maradék tejjel tésztává dagasztjuk. Liszttel megszórt tálban, meleg helyen, letakarva megkelesztjük.
  3. A megkelt tésztát lisztezett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és vajjal kikent sütőtálba fektetjük (vagy cipó alakúra formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük).
  4. Folpackkal és konyharuhával letakarva újra megkelesztjük, majd a tetejét megkenjük olvasztott vajjal, és előmelegített sütőben megsütjük.
  5. A sütőtálban hagyjuk pár percet, majd abból kivéve rácsra tesszük, és teljesen kihűtjük.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 35 perc










Tökmagos-kefires Graham-kenyér





Ezt a formakenyeret kedves barátnőm, Fahéj ihlette, aki nagymestere a kenyérsütésnek. Ő készített kefires kenyeret, és ennek hatására én is kíváncsi lettem, milyen ízű lehet a vele készült tészta. Megsütöttem a magam receptje szerint, és csempésztem bele egy kis tökmagot is. A Graham-liszt íze pedig ezúttal okozott csalódást.




Hozzávalók 1 formakenyérhez:

30 dkg finomliszt
22 dkg Graham-liszt
1 tk. só
3 dkg pirított tökmag
1,5 dkg élesztő
1 mk. cukor
1,3 dl langyos víz
2,5 dl kaukázusi kefir
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

  1. A vízben feloldjuk a cukrot, simára keverjük benne az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A lisztkeveréket elvegyítjük a sóval és az apró darabokra vágott tökmaggal, hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, az olajat, és tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, letakarjuk, és 1 éjszakára hűtőbe tesszük.
  3. A pihentettet tésztát kivesszük a hűtőből, a fóliát vászonkendőre cseréljük, és a tésztát langyos helyen 1 órát kelesztjük.
  4. A megkelt tésztát finoman átgyúrjuk, megformázzuk, és a sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába tesszük. Letakarva további 20 percet kelesztjük. A kelesztési idő felénél ferdén bevagdossuk a tetejét.
  5. a kenyeret előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd a sütőből kivéve, a tetejét átkenjük hideg vízzel. Rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 180ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc





Ropogós héjú krumplis kenyér





Szép emlékeim vannak erről a kenyérről, mert egyrészt a krumplis kenyér az egyik kedvencünk, másrészt sok dicséretet kaptam érte.
A Kedvesem 2 napra elment itthonról, és én egyedül maradtam a 4 macskával. A hazaérkezését finom, friss kenyérrel akartam megünnepelni, ui. neki ez felér egy 3 fogásos vacsorával. A múltkor megállapítottuk, hogy az eddig készült kenyereim közül a krumplis és a hagymás-paprikás áll a legközelebb az ízlésünkhöz, de mivel utóbbi macerásabb, ezért döntöttem az előbbi mellett. Most viszont még finomabbra szerettem volna elkészíteni, ezért sima- és rétesliszt keveréke helyett a hozzávalókban felsorolt lisztekből sütöttem, és kicsivel több krumplit adtam hozzá. Nem csalódtunk, ez még jobb lett, mint az előző, és szerintünk az arányokat illetően ez már nem is szorul további fejlesztésre. Természetesen egyéb fűszerekkel is meg lehetne azért bolondítani. A kenyérliszt-teljes kiőrlésű búzaliszt arányán változtathatunk, attól függően, hogy fehérebb vagy barnább kenyeret szeretnénk.
Kíváncsiságból lemértem, amikor kisült, és 10 dkg híján 1 kg lett.








Hozzávalók 1 kenyérhez:

35 dkg kenyérliszt (BL 80)
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. só
15 dkg krumpli (tisztítva mérve)
2-2,5 dl langyosra hűlt burgonya főzőlé
1 ek. cukor
3 dkg élesztő
lenmag és liszt a szóráshoz

elkészítés:

  1. A megpucolt krumplit felkockázzuk, annyi vízben, amennyi épp ellepi, puhára főzzük, majd leszűrjük és villával összetörjük. Langyosra hűtjük.
  2. A cukrot feloldjuk 1 dl langyosra hűlt burgonya főzőlében, belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük és letakarva felfuttatjuk.
  3. A liszteket elvegyítjük a sóval, a krumplival, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, a maradék főzőlevet, és megdagasztjuk. ha nagyon ragad, dagasztás közben apránként adhatunk még hozzá lisztet. A tésztát kilisztezett tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük.
  4. A megkelt tésztát gyengéden átgyúrjuk, majd 3 egyenlő része osztjuk, és mindegyiket megsodorjuk.
  5. A rudakat az egyik végüknél fogva összeragasztjuk, hármas fonással összefonjuk, és a végüket összeragasztva, kör alakúra formázzuk.
  6. A kenyérkoszorút sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, és letakarva további 15-20 percig kelesztjük. A tetejét lekenjük vízzel, megszórjuk lenmaggal és egy kis liszttel. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 40 perc


Tipp:
A kenyeret kapcsos tortaformában is megsüthetjük. Ez esetben azt is érdemes sütőpapírral kibélelni.
Én is így sütöttem legelőször, de nem tetszett, hogy a sütőforma pereme miatt a kenyérnek karimája lett. Második alkalommal kipróbáltam a hatos fonást - úgy nagyon szép lett a kenyér, lásd: utolsó kép.












hatos fonással készült kenyerem

Teljes kiőrlésű kenyér polentával és zabpehellyel









Az egyik ismerősömtől egy csodálatos könyvet kaptam kölcsönbe, telis-tele kenyerekkel, lepényekkel és más hasonló szépségekkel. Ezek majdhogynem egytől-egyig kenyérsütő géphez való receptek, ráadásul szárított élesztővel készülnek, ezért át kell majd mindet konvertálnom valódi élesztősre. A kiadványból ezt a kenyeret választottam elsőnek, és az eddigi tapasztalataimat alapul véve így sikerült az átfordítás. Nagyon finom lett az eredmény, pedig sem polentával, sem zabpehellyel nem volt még dolgom. A receptet kedves levelezős barátnémnak, Fahéjnak ajánlom, aki majd' 1 évvel ezelőtt rávett, hogy próbálkozzam meg végre a kelt tésztákkal is. Köszönet jár neki ezért. :)
A tésztába a dagasztás vége felé 5 dkg vadrizst is keverhetünk. Ez állítólag diós zamatot ad a kenyérnek. Készíthetjük vörös, barna vagy fehér rizzsel is. A rizst előzőleg sós vízben meg kell főzni, ami így 115 g-nak felel meg.
Megtudtam, hogy akkor van kész a kenyér, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad.









Hozzávalók 1 kenyérhez, 21x13 cm-es sütőformához:

40 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg kukoricadara
5 dkg zabpehely
1 ek. só
2 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez és a kenéshez (hidegen sajtolt)
2,5 dkg élesztő
1,5 dl langyos víz
1 dl tej
1 ek. nádcukor
teljes kiőrlésű búzaliszt vagy kukoricadara a szóráshoz

elkészítés:

  1. Egy kevés langyos, tejes vízben simára keverjük a cukrot és az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk.
  2. A liszteket elvegyítjük a kukoricadarával, a zabpehellyel, a sóval, majd a felfuttatott élesztőt, a maradék tejes vizet és az olajat is hozzáadva, se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk.
  3. A megkelt tésztát 6 egyenlő részre osztjuk, mindegyikből kb. 8 cm hosszú rudacskát formázunk, és két oldalról kissé ellapítjuk őket.
  4. A tésztadarabokat olajjal kikent sütőformába sorakoztatjuk, és letakarva, meleg helyen kb. 30 percet kelesztjük.
  5. A kenyér tetejét lekenjük olajjal, megszórjuk teljes kiőrlésű búzaliszttel vagy kukoricadarával, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. A formából kivéve, rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 40 perc









































Napraforgómagos formakenyér







Sütök, sütögetek, hétről-hétre. Most ez a "gyúrmány" volt soron. Annyi sok péksüti után ez életem első kenyere! Amikor kisült, a Kutyánszki kapott 2 szeletet, és kisvártatva elkezdett nyafogni, hogy kér még, sőt meg tudná enni az egészet. Szőrös szívű voltam, és nem hagytam magam, különben nem lett volna mit reggelizni másnap. Sajnos tovább nem is tartott ki ez a kenyér, mert harmadnap délután dagaszthattam megint egy újabb, másféle kenyeret. :)
Ha teljes kiőrlésű búzalisztet keverünk a rétesliszthez, ahogy az az eredeti receptben szerepel, szép barna kenyeret kapunk.

 





Hozzávalók 24x11x7 cm-es sütőformához:

25 dkg rétesliszt
20 dkg finomliszt (vagy teljes kiőrlésű búzaliszt)
1 csapott ek. só
3 ek. napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
3-3,5 dl víz
1 ek. cukor
8 dkg napraforgómag

elkészítés:

  1. 5 dkg napraforgómagot zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon enyhén átpirítunk, majd hűlni hagyunk.
  2. Az élesztőt simára keverjük 1 dl cukros, langyos vízben, és letakarva felfuttatjuk.
  3. A felfutott élesztőt, az olajat, a többi vizet a sóval vegyített lisztekhez adjuk, és megdagasztjuk.
  4. A tésztát enyhén lisztezett munkalapra borítjuk, kissé kihúzkodjuk, a felületét megszórjuk a pirított napraforgómag felével, és tovább dagasztjuk. Újra széthúzkodjuk, rászórjuk a maradék magot, és még 2 percig dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
  5. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon téglalap alakúra kihúzkodjuk, feltekerjük, megformázzuk, majd sütőpapírral bélelt, napraforgómaggal beszórt sütőformába tesszük. A tetejét megszórjuk a maradék napraforgómaggal, és letakarva addig kelesztjük, amíg a sütő bemelegszik.
  6. A megkelt kenyeret lekenjük vízzel, és ropogósra sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc