Kalácsfészek csokoládés krémsajttal, földieperrel

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt még tavaly sütöttem, amikor már szinte sehol sem lehetett epret kapni. A jófajta földieper beszerzése nálam egyébként is problémás – gyakran úgy telik el az év, hogy nem veszünk/eszünk. Így aztán a friss eperből készülő desszertekről általában le kell mondanunk. Én ezt persze nehezen viselem, mert ez a kedvenc gyümölcsöm.
Tavaly viszont hosszú évek után, kicsit későn ugyan, de – Anyának köszönhetően – újra kaptunk finom földiepret, és akkor gyors egymásutánban le is gyártottam belőle három különböző süteményt. Ez a kelt finomság viszont már az eperszezonon jócskán túl került ki a kezem alól, ezért nem posztoltam, nehogy a kedves olvasó friss földieper híján, a nyálát csorgatva, szomorúan továbbálljon. Úgyhogy a receptet átmentettem idénre, hogy végre abszolút időben (az eperszezon legelején) kerüljön fel a Sünisre, ami az én szempontomból azért is hasznos, mert jelenleg konyha híján amúgy sem tudok sütni-főzni, így ez most pont kapóra jött. :D 
Egyébként csak azért lett csokis, mert a konyhaszekrényben megláttam egy bontott zacsi csokoládéízű pudingport. Kóstoláskor örültem is, hogy nem vaníliás lett, mert az eper egyrészt jóban van a csokoládéval, másrészt nem annyira megszokott, és szerintem mutatósabb is ezzel a sötétebb árnyalatú krémmel. Utólag úgy éreztem, mehetett volna bele plusz kakaópor, ezért a hozzávalók közé odabiggyesztettem javaslatként.
Reggelire, tízóraira jó választás pl. a sokak által megszokott kakaós csiga helyett. ;)

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
2 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej

a töltelékhez:
kb. 25 dkg földieper (lehetőleg kis szemű, mézédes fajta; csumázott mennyiség)
15 dkg natúr krémsajt
15 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5-6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. holland kakaópor (elhagyható)
1,5 dkg csokoládéízű pudingpor
1 nagy tojás fele

továbbá:
a tojás másik fele a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a tojást, a többi langyos tejet, az olajat, és miután összeállítottuk a tésztát, beledagasztjuk a puha vajat is. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük.
3. Az epret közben megmossuk, lecsumázzuk, szárazra töröljük. (Nagyobb szemű eper esetén félbe- vagy négybe vágjuk) Félretesszük.
4. A krémsajtot kikeverjük a tejföllel, a cukrokkal, csomómentesre dolgozzuk a pudingporral (kakaóporral), és beleforgatjuk a felvert tojás felét.
5. A megkelt tésztából 9 golyót formázunk, és letakarva 10 percet pihentetjük.
6. Egy tésztabucit lisztezett munkalapon kb. 15 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd körben a szélét behajtogatjuk és lenyomkodjuk. Az így kialakult fészekbe egy adag csokoládés krémet teszünk és ráhalmozzuk az epret. Így járunk el a többi tésztával is, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és negyedórát kelni hagyjuk.
7. A sütemények szélét lekenjük a megmaradt felvert tojással, megszórjuk kristálycukorral, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni, majd porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mós: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

A tésztalapok szélét kétféleképpen is felhajthatjuk. Az egyik módszer szerint körben haladva hajtjuk fel és nyomkodjuk le (ahogy a receptleírásban szerepel), a másik szerint az egymással szemben lévő íveket hajtjuk be előbb, majd az így kialakult 4 sarkot is ráhajtjuk. Utóbbi gyorsabb, de kicsit szögletesebb lesz az eredmény. Kisülve viszont nekem az első módszer szerint készült péksütemény jobban tetszik.

 

 

Franzbrötchen (hajtogatott változat)

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt egyszer már megsütöttem, de akkor jóval egyszerűbb kivitelben. Pontosabban a forma természetesen ugyanaz volt, mint most, de a készítési technika kapcsán akkoriban a könnyebb verziót választottam. Most azonban a többszörösen hajtogatott módozat mellett döntöttem (ami a tojásmentessége ellenére tulajdonképpen blundel tészta) – egyrészt, mert igazából nagyon régóta tervben volt, másrészt mert a hajtogatásos módszer eredményezi a hamburgi eredetű, valódi Franzbrötchent. Természetesen időigényesebb így, és egy kis gyakorlatot igényel, de az eredmény pazar. Aki rajong a croissantért, az szeretni fogja ezt is, feltéve hogy fahéjimádó. Én az vagyok, de szerintem bármivel is legyen töltve, nem tudnék rá nemet mondani. :)
Azt viszont semmiképp sem állíthatom, hogy az én receptem is indulhatna a Franzbrötchen-Verlag, a hamburgi pékek céhe és a Hamburgi Történeti Múzeum által szervezett versenyen, de nem is török ilyen babérokra kicsiny hazánk, Hamburgtól igencsak távoli szegletében. Mindazonáltal megéri kísérletezni vele, készüljön akár tojással vagy anélkül, és bármilyen töltelékkel. ;)

 

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 mk. só
5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
15 dkg görög joghurt
kb. 2 dl tej

a vajlaphoz:
20 dkg vaj
5 dkg finomliszt

a töltelékhez:
12 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 ek. (15 g) őrölt fahéj
5 dkg vaj, felolvasztva

a kenéshez:
1 tojásfehérje vagy egész tojás 

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, beleöntjük a meglangyosított tejes joghurt felét, és csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. A puha vajat a többi folyadékkal és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel ruganyos tésztává dagasztjuk. Kiolajozott/kivajazott tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. Amíg a tészta pihen, a vajlaphoz a puha vajat a liszttel robotgéppel alaposan kikeverjük, majd 2 ív sütőpapír között 24×24 cm-esre nyújtjuk (nem baj, ha elsőre nem sikerül, mert lehűtve még tovább nyújthatjuk). Hűtőben megdermesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 50×25 cm-esre nyújtjuk, az egyik felére helyezzük a vajlapot, majd ráhajtjuk a tészta szabadon maradt felét, és körben jól lenyomkodjuk.
5. A 25×25 cm-es tésztát ezután 50×50 cm-esre nyújtjuk, háromba hajtjuk (vagyis jobbról és balról egymásra hajtjuk), majd ezt is háromba hajtjuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük. A nyújtást, a kétszeres hajtogatást és a pihentetést még 3-szor megismételjük.
6. A lehűtött tésztát betöltés előtt ismét 50×50 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal úgy, hogy a tőlünk távolabbi szélét 2 cm szélességben szabadon hagyjuk. Gazdagon megszórjuk a cukor és a fahéj keverékével, és szorosan feltekerjük.
7. A tésztarudat úgy szeleteljük fel háromszög alakúra darabokra, hogy azok a talpuknál 4-5, a csúcsuknál pedig kb. 2 cm szélesek legyenek (természetesen ilyen módon minden 2. háromszög fejjel lefelé lesz).
8. A jellegzetes forma kialakításhoz a háromszögek közepére függőlegesen ráfektetjük a fakanál nyelét, és jól lenyomjuk. (Ezáltal a vájat mellett két oldalt kitüremkedik a tészta.)
9. A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
10. A tetejüket lekenjük felvert tojással (megszórhatjuk az esetlegesen kimaradt fahéjas cukorral), és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Fahéj helyett kakaóport is használhatunk, vagy vegyíthetjük is a kettőt.
A fahéjas cukros töltelék kapcsán több variáció létezik: a kinyújtott tésztát megkenik olvasztott vajjal, és arra szórják a fahéjas cukrot; vagy puha vajat habosítanak ki porcukorral, hozzákeverik a fahéjat, és ezzel kenik meg a tésztát; a 3. módszer pedig az, amikor az utolsó nyújtás után nem kenik meg vajjal, hanem az eleve vajas tésztát szórják meg fahéjas cukorral, ahogyan én is csináltam.

Fűszeres tekercs sonkával és fetával

 

 

Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D

 

 

Hozzávalók 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz

elkészítés:

1. A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
4. A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
5. Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
6. Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
7. A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
8. A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.

Gyors kelesztésű gyökérkenyér lenmaggal

 

 

A gyökérkenyér, avagy pain paillasse (ejtsd: pan pajjasz) formára mindig is nagyon tetszett, sokáig mégsem próbáltam ki. Aztán évekkel ezelőtt eljött annak is az ideje, és rácsodálkoztam, hogy milyen szép lyukacsos, ruganyos, puha és ropogós – minden megvan benne, ami fontos egy kenyérben. :) Mi lett volna, ha már elsőre az autentikus változatot próbáltam volna ki?!
Az első alkalom után mostanáig mégsem került sor az újabb sütésre. Pedig ama tény, hogy még csak dagasztani sem kell, csupán fakanállal összekeverni, aztán úgymond sorsára hagyni, mindenképp mellette szól. Igaz, még a kevésbé autentikusnak is hosszú a kelesztési ideje (5 óra!), de az, hogy ez idő alatt tényleg semmit sem kell vele csinálni, szerintem sokak számára szimpatikussá teszi ezt a fajta kenyeret. :)
A tizenkét évvel ezelőtti gyökérkenyeremhez képest én most mégis máshogyan jártam el – azon kívül, hogy teljes kiőrlésű lisztet ezúttal nem tettem bele –, de még mindig nem az eredeti változatot választottam. Most teljes mértékben a ciabatta készítési technikáját alkalmaztam. Mégpedig egyrészt azért, mert a készítés első lépése mindkét tészta esetében ugyanaz: nem kell dagasztani, csak össze kell keverni a hozzávalókat. A „sorsára hagyást” viszont most felváltottam a 20-30 percenkénti kis törődésekkel: a kelő tésztát a tálban megemelgettem/hajtogattam. Mindezt annak érdekében, hogy kicsit felgyorsítsam a kelesztési folyamatot, tehát ne kelljen kivárni még az 5 órát sem. Tehát a három-négyszeri hajtogatásnak köszönhetően kb. 2 órára csökkentettem a pihentetés idejét. Ezek a kis törődések pedig nem telnek sok időbe, néhány másodperc alatt megvagyunk vele. Az eredmény szinte ugyanaz, de talán egy pöttyet még szerethetőbb lett a kenyér állaga. :)
Menet közben egyébként kiderült, hogy az eredetit is hajtogathatjuk, ha akarjuk, szóval nem lőttem mellé a ciabatta készítési módjának gyökérkenyérre történő alkalmazásával. :D Tervben van egyébként a hamisítatlan pain paillasse is (már amennyire ez a mi lisztjeinkből kivitelezhető), ami hosszan erjesztett tésztából, ill. kovászból (levainból), valamint lisztből és vízből gyúrt tésztából áll. (Egyes recepteknél 2-3 g élesztőt is használnak és/vagy dagasztják is a tésztát.) Az a fajta összességében véve 24 órába telik, mire elkészül, szóval még egy kicsit rápihenek, mielőtt nekiállnék. Addig pedig álljon itt ez a hamar elkészíthető változat, (legalábbis a gyökérkenyérhez képest gyors kelesztésű), ami a gyorsasága ellenére is ízletesre sikeredett! :)

 

 

Hozzávalók 2 kenyérhez:

25 dkg fehér kenyérliszt+a formázáshoz (Maros Malom)
25 dkg fehér tönkölyliszt (Kukutyini)
2-3 ek. lenmag, durvára őrölve
1 mk. cukor
1 tk. só
2 ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő (vagy kevesebb, de az növeli a pihentetési időt)
4,5 dl víz (egy része lehet tejföl- vagy joghurtsavó, esetleg író)

elkészítés:

1. Az élesztőt kelesztőtálba morzsoljuk, csomómentesre keverjük egy kevés langyos vízzel, majd felöntjük a többi vízzel. Hozzáadjuk az olajat, a liszteket, a durvára őrölt lenmagot, cukrot, sót, és alaposan összekeverjük. Folpackkal és konyharuhával letakarva 20-30 percet pihenni hagyjuk.
2. Ezután vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk a tésztát, majd újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Középen két oldalról vizes kézzel a tészta alá nyúlunk, megemeljük, és hagyjuk, hogy a lelógó része alulra kerüljön. Ezt megismételjük úgy, hogy 90°-kal elforgatva nyúlunk alá, majd ismét elforgatjuk és az előbbi módon járunk el. Letakarva 20-30 percet kelni hagyjuk.
4. A fenti műveletet még 2 alkalommal ismételjük, majd 20 perc pihentetést követően a tésztát alaposan belisztezett munkalapra borítjuk. A felületét meglisztezzük és kettévágjuk.
5. A két tésztadarabot 30×15 cm-esre kihúzkodjuk, majd a hosszabbik oldalánál fogva mindkettőt feltekerjük, és a két végénél fogva megcsavarjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük egymástól távolabb, és befedjük egy másik tepsivel (azért nem konyharuhával, hogy a felületükön lévő liszt szép maradjon).
6. Negyedóra kelesztés után a sütőpapírt alaposan bespricceljük vízzel, és előmelegített, gőzös sütőben 15 percig magas, majd alacsonyabb hőfokon aranybarnára sütjük a kenyereket. Tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240, majd 210ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Talán kicsit vicces a megjegyzés, de a kelesztőtálat én minden hajtogatáskor (egy széken ülve) a két combom közé veszem, mert a tészta szeret ragaszkodni a tálhoz, és saját magával együtt felemeli azt. Szóval érdemes lefogni. :D

Panko morzsás szendvicszsemle

 

 

Szuper döntés volt megsütni ezt a szétnyitható zsemlét! Puha, könnyű tésztájú, és éppen arra való, hogy telepakoljuk mindenféle finomsággal! :)
A formázás tulajdonképpen pont úgy történik, mint a Parker house zsemle esetében, ami két változatban már évek óta fent van itt, a Sünisen. Mégis, amikor megláttam a neten egy bizonyos szendvics alapjaként, először újdonságként hatott. Csak később csaptam a homlokomra, hogy ja, ezt ismerem jóval kisebb méretben.
A tészta receptjét végül nem vettem át, csak a formázást, bár valójában ugyebár azt se, hiszen nem újdonság számomra a fent említett angol zsemle készítési technikájának köszönhetően. Úgyhogy csak a péksüti tetejére szórt morzsa ötletét kölcsönöztem, bár azt is a sokkal finomabb pankora cserélve, ill. nagyobb méretben történt a kivitelezés.
A tésztáját a korábbi Parker houséhoz nagyon hasonlóan készítettem, de tej helyett vizet használtam, mert úgy szerintem még könnyedebb. Jahajj, de szerethető lett! :) Ezentúl gyakrabban fogom sütni ezt a szétnyitható zsemleváltozatot, mert tényleg praktikus. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

33 dkg kenyérliszt+finomliszt egyenlő arányú keveréke
1 ek. cukor
1 csapott tk. só
1 tojás
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
kb. 1,5 dl víz
1,5 dkg friss élesztő
2,5 dkg vaj a kenéshez
kevés tej és panko morzsa a tetejére

elkészítés:

1. A cukrot 30 dkg liszthez vegyítjük, és a közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a víz felével, egy kis liszttel betakarva hagyjuk felfutni.
2. A tojást a többi vízhez keverjük, majd a sóval és az olajjal együtt a felfutott élesztőhöz adjuk. Robotgéppel elkezdjük dagasztani. Amikor a csiriz állagú tészta már szálakat húz, beledagasztunk további 3 dkg lisztet. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 6 golyót formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. A tésztabucikat lisztezett munkalapon 20 cm hosszú, 17 cm széles, azaz kissé ovális lapokra nyújtjuk (leseperjük róluk a felesleges lisztet).
5. A felül lévő oldaluknak a felét megkenjük puha vajjal, és mindegyiket félbehajtjuk, a találkozási ívnél kissé lenyomkodjuk.
6. A tetejüket lekenjük tejjel, és panko morzsába mártjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra szedjük, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Sajtos kifli tangzhonggal

 

 

 

Igen, csíkos kifli, pedig fonott patkónak indult! Van az úgy, hogy sok éves konyhai gyakorlat ide vagy oda, egyszerűen nem jön össze a dolog. Én formázás közben adtam fel az eredeti elképzelést, viszont nem akartam veszni… vagyis fotózás nélkül hagyni az egyébként szép külalakkal rendelkező finom péksütit, ezért a képeken látható, egyszerűbb kivitelben voltam kénytelen posztolni. Nem, nem azért, mert lusta lennék tenni vele egy újabb próbát, hanem mert fix, hogy a formázás nekem másodjára sem sikerülne! A baj a reals videó felgyorsított tempójával volt, és ezen az sem segített, ha pause-oltam, meglesendő a turpiszságot. A formázás során ui. a gyorsan mozgó ujjacskák kitakarták a lényeget. Pedig pofonegyszerűnek tűnt, a Kutyinyek pölö tök nagyképűen közölte, hogy figyelmezzek oda, majd ő megmutatja a procedúrát az előzőleg általam formára vágott szalvétán. Ennek az lett a vége, hogy valójában ő sem tudta kifigyelni a csíziót, azaz a nagy lendületet követően szó szerint a Kutya se ért fel a feladathoz. :D Bezzeg, ha lassítva mutatnák, lenne esély a sikerre!
A neten egyébként összesen két helyen van fent az emlegetett formázási technika, de a másik vidi is ugyanolyan gyors – számomra ott is kinézhetetlen, mit hogyan és hova hajtogat a készítő. Úgyhogy lecsöppenve vettem tudomásul a tényt, miszerint nem tudom új köntösben mutogatni a soron következő kiflireceptemet. Apró popó recept – azt ismét Chefburcinardatól kölcsönöztem, de a töltelék mennyiségét szaporítottam, és még paprikát, valamint mozzarellát is tettem bele.
Tangzhonggal (vagyis lisztpasztával) már sütöttem zsemlét, és bár akkor sem éreztem számottevő különbséget az a nélkül és a tangzhonggal készült tészta között, de a fáma szerint puhábbá, foszlósabbá, magasabbá és tovább eltarthatóvá válik tőle a tészta, mert a liszt így több folyadékot tud felvenni. Mivel én eleve jófajta (adalékanyagmentes Maros Malom) lisztet használok, ezért az alapból is több folyadékot képes magába szívni. Ráadásul miután lefagyasztom a kész zsemléket, ezért azok kiolvasztva mindig puhák. Szóval nem tudom, meddig őrizné meg a frissességét tangzhonggal pl. egy vekni kenyér. (Tangzhongot egyébként vízzel is készíthetünk.)
Na, de hogy ne csak a dugába dőlt formázásról meg a japán lisztpasztáról essen szó, azzal zárom a szövegelést, hogy kevésbé tetszetős külalakban is nagyon finom és mutatós ez a kifli, amivel reggelire, uzsonnára, sőt vacsorára is megörvendeztethetjük magunkat és a családot. ;)

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tangzhonghoz:
15 g finomliszt
1 dl tej

a tésztához:
a kész tangzhong
40 dkg finomliszt
1 ek. porcukor
1 tk. só
4 dkg natúr krémsajt vagy lecsepegtetett görög joghurt (eredetileg labneh)
2 dkg vaj
1 tojás
1,8 dkg friss élesztő
1 dl tej

a töltelékhez:
20 dkg kecske- vagy juhsajt
9 db mini mozzarella golyócska
5 dkg Palermo vagy Ramiro paprika, aprítva
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
őrölt fehér bors
1-2 ek. növényi olaj

a tetejére:
tej vagy olvasztott vaj
nagy szemű só

elkészítés:

1. A tangzhonghoz a lisztet lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd a többi tejet is hozzáadva, kis-közepes lángon puding sűrűségűre főzzük. Folpackkal szorosan betakarva félretesszük hűlni.
2. A porcukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és csomómentesre keverjük a langyos tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. Hozzáadjuk a tangzhongot, a többi tejben elkevert tojást, a krémsajtot, sót, és sima felületű, közepesen kemény tésztává dagasztjuk. Végül beledagasztjuk a puha vajat. (Kicsit keményebbnek tűnhet a tészta, de így a jó.) Letakarva 30 percet kelni hagyjuk.
4. A megkelt tésztából 9 gombócot formázunk, és letakarva 10 percig pihentetjük.
5. A töltelékhez a felaprított paprikát a felhevített olajon fedő alatt puhára pároljuk, majd kihűtjük, és a petrezselyemmel együtt a villával összetört kecskesajthoz forgatjuk. Őrölt borssal ízesítjük. 9 adagra osztjuk.
6. Egy tésztagombócot kb. 16 cm átmérőjű körlapra (vagy kissé ovális alakúra) kinyújtunk, majd a körív egyik széléhez közel halmozzuk a tölteléket, és rátépkedjük a mozzarellát. A töltött részt behajtjuk a tészta közepéig, és jól lenyomkodjuk a szélét. Az üres tésztarészt kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk.
7. A töltött részt felgöngyöljük egészen addig, hogy az alján a felcsíkozott rész legvége váljon láthatóvá, majd gondosan összecsipkedjük a tésztát. Visszafordítjuk a talpára, és patkó alakban meghajlítjuk. (Így készítjük el a többit is.) Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva 15-20 perc alatt megkelesztjük.
8. Lekenjük tejjel, megszórjuk nagy szemű sóval, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón újra lekenjük tejjel vagy olvasztott vajjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Grillezett calzone paprikás túróval, pirított szalonnával, kolbásszal töltve

 

 

 

Talán nem is volt másik olyan receptem a blogon, ami előtt mindössze egyetlen mondat állt, hiszen rendszerint sokat szövegelek. Ennek a calzonénak az első változata elé azonban tényleg mindössze annyit voltam képes írni, hogy „ez pizza, csak be van csukva, és pont!”. Úgy látszik, 2012 áprilisában, amikor felkerült a blogra, épp nem volt ínyemre a sok beszéd. :D Még azt sem osztottam meg a nagyérdeművel, hogy finom-e vagy se. Igaz, nyilván az lehetett, különben nem tettem volna közkinccsé. Persze, a régi, idétlen fotók okán talán jobb lett volna nem mutogatni (pláne, mert már akkor is elégedetlen voltam vele), de valamiért csak kitettem. Így az ott virított éveken át, hogy hirdesse, milyen az, amikor a fotózási tudományom még igencsak gyerekcipőben járt.
Most, hogy az elmúlt hetekben gyakrabban volt pizza-ehetnékünk, eszembe jutott az én régi calzoném, és mivel az akkori receptet jelentősen átdolgoztam (a sonkát húsos szalonnával helyettesítettem, valamint nem átallottam még meg is grillezni a calzonét), új névvel ellátva jobbnak láttam törölni a korábbit, hogy szebb fotókkal illusztrálva, új bejegyzést kapjon az imádni valóra finomított változat.
A tényen viszont: hogy ez továbbra is pizza, csak be van csukva, mindez mit sem változtatott. :D ...és akkor most itt a mondat végi pont! :D
(Túúúdom, most picivel több a fotó, de görgess tovább, ha nem érdekel! :D)

Hozzávalók 6 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg pizzaliszt (Caputo Nuvola)
1 mk. cukor
1 mk. só
2 ek. extra szűz olívaolaj
1 dkg friss élesztő
kb. 1 dl víz
0,5 dl tej
növényi olaj a kenéshez

a töltelékhez:
25 dkg túró
5 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
9 dkg ementáli sajt (vagy füstölt sajt)
6 szelet (kb. 10 dkg) füstölt, húsos szalonna
5 dkg kolbász
1 Palermo vagy Ramiro paprika (tisztítva kb. 10 dkg)
1 hegyes erős paprika (tisztítva kb. 8 dkg)
2-3 gerezd fokhagyma
őrölt kömény
1 ek. aprított petrezselyemzöldje+a tálaláshoz
só

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, a langyos, tejes víz felével csomómentesre keverjük, és letakarva hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk, a sót, az olajat, és lágy tésztává dagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A töltelékhez a kolbászt felaprítjuk, és serpenyőben, fedő alatt zsírjára sütjük. Tálba szedjük.
4. A szalonnacsíkokat a kolbászzsírra tesszük, lefedve ennek is kisütjük a zsírját, majd a sült a szalonnát a pirított kolbászhoz adjuk. Amint kihűlt, a ropogós szalonnát kisebb darabokra tördeljük.
5. A visszamaradt 2-3 evőkanálnyi zsíron – egy kevés sót adva hozzá – fedő alatt megdinszteljük az apróra vágott kétféle paprikát. Kihűtjük.
6. A túrót elkeverjük a tejföllel, megfűszerezzük, utánasózzuk, és beleforgatjuk a finomra vágott petrezselyemzöldet, a dinsztelt paprikát, kolbászos szalonnát.
7. A megkelt tésztából 6 gombócot formázunk, és negyedórát letakarva pihentetjük. Ezután mindegyiket kb. 18 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk.
8. A tésztalapok egyik felét gazdagon megpakoljuk a túrós töltelékkel úgy, hogy a tészta szélét a félkörív mentén egy ujjnyira szabadon hagyjuk. Megszórjuk reszelt sajttal, és a töltetlen részt ráhajtjuk a töltelékre. A széleket jól lenyomkodjuk, visszahajtjuk, és így is lenyomkodjuk. Így járunk el a többi tésztával is.
9. A calzonék tetejét villával/fogvájóval több helyen átszúrjuk és megkenjük olajjal. Kelni hagyjuk, amíg a sütőt előmelegítjük.
10. A calzonékat és körülöttük a sütőpapírt lespricceljük langyos vízzel, és sütőbe toljuk. Amint megsültek, tortarácsra szedjük.
    Kétféleképpen ehetjük: a tortarácson néhány percet hűlni hagyjuk, majd aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk. Vagy: miután a calzonék kihűltek, (vékonyan megvajazott) kontakt grillben megpirítjuk (én így sokkal jobban szeretem – naná, hogy azért, mert roppanós lesz a tésztája :D).

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: pizzasütés funkció vagy hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

 

Ciabatta zsemle

 

 

Ciabattát nagyon régen sütöttem (megnéztem, 2014-ben volt), kis méretben meg még soha. Most, hogy újabban megint szendvics-ehetnékem van, muszáj volt újráznom, mégpedig ebben a zsemle méretben, mert olyan cuki így. Régebben vettünk ilyet boltban is, szerettük, de csak jobb ezt házilag elkészíteni. Pofonegyszerű, hiszen dagasztani sem kell (amit ugyan, ha mégis kéne, elvégezne a kézi robotgép), és bár a pihentetések közben bizonyos időközönként pöttyet azért meg kell dolgozni a tésztát, valójában ez sem jelenthet gondot, mert ez a megdolgozás sem vesz el többet 10 másodperceknél. Lényeg, hogy összességében véve legyen rá max. 3 óránk, ami közben pl. összehajtogathatjuk a mosott ruhát, vasalhatunk, elmosogathatunk, rotyoghat mellette az ebéd, és így tovább, kinek mihez van kedve a zsemlesütéssel párhuzamosan végezhető tevékenységek közül. :D A formázás egyébként igényel némi határozottságot, hiszen a nyers tészta meglehetősen lágy, de a bevizezett kezek csodákra képesek, na meg az se hátrány, ha van otthon tésztavágó eszközünk, ami mégis csak jobb, mint a szilikon habkártya. :D
A ciabattát én ezúttal friss élesztővel, ill. biga (előtészta) nélkül készítettem, ami így jóval hamarabb asztalra kerülhetett, mégis ugyanolyan finomra sikeredett, mint 11 évvel ezelőtt. A tészta textúrája is tetszetősebb és nedvesebb, ugyanakkor igazán könnyed és ízletes – annyira, hogy egymás után kétszer is megsütöttem. Tökéletes szendvicsalap! ;)

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg kenyérliszt (Maros Malom)
1 tk. só
3 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
2 dkg friss vagy 7 g porélesztő
kb. 4,5 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos vízzel, majd a többi vízzel, az olajjal együtt téglalap alakú sütőtálba öntjük, és beledolgozzuk a lisztet. Folpackkal letakarva 20 percet pihentetjük.
2. A nokedli állagú tésztát vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk, majd folpackkal és konyharuhával letakarva (a helyiség hőmérsékletétől függően) újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Vizes kézzel két oldalról a tészta alá nyúlunk, felemeljük, kicsit elforgatva visszatesszük a tálba, majd ismét alányúlunk, és megismételjük az előbbi műveletet. Letakarva újabb 20-30 percet kelesztjük.
4. A fenti módon még 3 alkalommal megformázzuk a tésztát, miközben 20-30 percekre pihenni hagyjuk.
5. A munkalapot beszórjuk liszttel, a tésztát óvatosan kiborítjuk a tálból, és a felül lévő felét is belisztezzük.
6. Lisztezett kézzel és/vagy tésztavágóval szabályos téglalap alakúra egyengetjük, majd tésztavágóval vagy habkártya segítségével 8 közel egyenlő darabra vágjuk.
7. Alaposan belisztezett kézzel határozottan a tésztadarabok alá nyúlunk (az egyik oldalához közben odatámaszthatjuk a tésztavágót), és egymás után átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távolabb. A tésztavágó segítségével vagy lisztezett kézzel a hosszanti oldalukat a tészta alá tolva, mindegyiket csinosabbra formázzuk. Letakarva pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik. (A sütő aljába egy tálka vizet teszünk.)
8. A ciabattákat és körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

 

Hagymaraguval töltött, sajtos szélű pizza

 

 

Elmondhatom, hogy évek óta a hagymás-szalonnás a legkedvencebb pizzám. Igaz, ezt is akkor szeretem a legjobban, amikor a tészta széle nápolyi pizza módjára buborékosra sül és finoman roppan. Én viszont itthon, a normál sütőnkben ilyet nem tudok produkálni. Ahhoz minimum a nagybánhegyesi Gomba büféig kellene elgurulnunk, ahol öregtésztával dolgoznak; vagy jóféle pizzasütőre kéne beruháznunk.
Tény, hogy, a 24-72 órás kelesztésű tésztából macerás lenne kivitelezni ezt a töltött szélű változatot, ráadásul sokan épp a strapássága miatt csupán csak megcsodálnák a pizzáról készült fotóimat, és végül lemondanának az elkészítéséről. Márpedig ezt a finomságot érdemes megsütni, úgyhogy a szokásos egyszerűbb módon prezentálom, hogy ennek köszönhetően bárki kedvet kapjon hozzá, akár még a saját, jól bevált pizzatésztájából is. ;)
A feltét kifejezetten bőséges – mi ezt a fajta pizzát éppen így szeretjük. De hogy ne hiányozzon róla – és egyúttal ne is folyjon le – a sajt, azt a tészta szélébe töltöttem bele. Csak azt sajnálom, hogy fotózás közben, mire kettévágtam a pizzát, a sajt annyira visszadermedt, hogy esélytelen volt megmutatni, ahogyan kifolyik belőle. Bevallom, nem volt se kedvem, se időm előszedni az állványt, és beállítani az időzítőt, csak azért, hogy ezt a csodás folyamatot lencsevégre kapjam. Alig vártam, hogy ehessünk. :D
Annyira finom ez a pizza, hogy általában be tudnánk puszilni az egész tepsivel, de ennyire azért sosem engedünk a csábításnak, szigorúan csak 1-1 darabot eszünk belőle, rendszerint salátával, hogy az élmény mellett meglegyen a kellemes jóllakottságérzet is. A többi pizzácska pedig a hűtő jeges ölelésében szokott várakozni, ilyen módon több napra elnyújtva az élményt, amit mi ebéd időben még harmadnap is átélhetünk. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. cukor
1 mk. só
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
5 dkg tejföl
kb. 1,3 dl víz
növényi olaj a kenéshez

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, szeletelt bacon
40 dkg vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
10 dkg konzervkukorica
1 ek. morzsolt oregánó
1 mk. őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
2 ek. akácméz
1 ek. Dijoni mustár
5 dkg tejföl
1 tojás
1 ek. növényi olaj
kb. 30 dkg sajt (ementáli és/vagy mozzarella, cheddar)

elkészítés:

1. A feltéthez a szeletelt szalonnát a tálcából kivéve egyben hagyjuk, és ujjnyi vastag csíkokra vágjuk. Az olajjal együtt serpenyőbe tesszük, és fedő alatt, közepes hőfokon elkezdjük sütni.
2. A hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, majd amint a szalonna félig megpirult, rátesszük, finoman megsózzuk és összeforgatjuk. Lefedve elkezdjük párolni.
3. A fokhagymát áttörjük, és a mustárral, valamint a fűszerekkel együtt a már megpuhult hagymához keverjük. Fedő alatt 2-3 percig, majd fedő nélkül készre pároljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a kukoricát. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd elkeverjük benne a tejfölt. Teljesen kihűtjük.
4. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a tejfölös víz felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
5. Hozzáadjuk a sót, a többi tejfölös vizet, az olajat, és rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Enyhén kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
6. A megkelt tésztából 8 gombócot formázunk, majd 10 perc letakart pihentetés után liszttel hintett munkalapon 17 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
7. A lapok szélére körben reszelt sajtot halmozunk és ráhajtjuk, majd jól lenyomkodjuk a tésztát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tésztafészkeket gazdagon megtöltjük a baconos-kukoricás hagymaraguval. (Amíg mindegyikkel végzünk, meg is kelnek.)
8. A pizzácskák szélét körben lekenjük olajjal, bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: pizzasütés vagy hőlégkeverés
sütési idő: 12-15 perc

Kapros feta sajttal töltött börek

 

 

 

Van egy török csajszi: Chefburcinarda, akinek a konyhában elkövetett kreálmányai miatt nem győzöm kapkodni a fejem (Cedrick Lorenzent viszont már nézni se merem…! :D). Ontja magából a reals-eket, és bármilyen kaját tesz is fel, mindet örömmel megkóstolnám. Szerencsére (?) már-már utálok a tűzhely mellett ácsorogni, így nem nyomaszt annyira a receptjei kipróbálásának vágya. Ráadásul a régi formám elérésének igénye is erősebb drive, mint a mindenféle finom étkek elkészítése, ezért többnyire csak a szememet legeltetem, miközben vékonyodom és izmosodom. :)
Persze, enni azért kell, úgyhogy a jól megszokott ételeim helyett néha azért elkészítek ezt-azt a fent említett hölgyeménytől. Az alábbi recit is tőle vettem kölcsön, igaz, a tölteléket inkább kaporral ízesítettem, mert mi most abból szinte nagyhatalom lettünk. :D Egyébként kész csoda, hogy börek készítésre adtam a fejem, mert amit én korábban kóstoltam, az tocsogott a zsírtól. Szerencsére ez itt a képeken egészen más! ;)
A tészta mennyiségét feleztem, mert a kicsit időigényesebb készítési procedúra miatt nálam a 12 börek már hajlamos volt túlkelni, ami persze csak esztétikailag rontott rajta, mert nem tudott kellően pirosra sülni. Ugyan ízre és állagra még sápadtan is tökéletesnek éreztem, de jobbnak láttam, ha a blogon azért mégis csak a tetszetős pirosra sült változatot mutogatom. Úgyhogy a 2. alkalommal már csak 6 töltött lepényt csináltam, és menet közben azt is kitaláltam, miként lehet gyorsítani a munkafolyamatot. Az utóbbira vonatkozó apró trükkről alant, a „megjegyzés, tippben” rántom le a leplet. ;)
Egyébként a börek vagy burek számos módon készülhet, pl. élesztő nélkül, rétestésztából, de élesztővel is, és formára is különbözhetnek egymástól (erről szerencsére vannak bővebb értekezések a neten, magyarul is.) Az említett reals-ben én az alábbi módozatba szerettem bele – sajnos, mert nagyon keményen magamra kellett parancsolnom, hogy csak és kizárólag reggelire vagy ebédre egyek belőle valamilyen friss sali kíséretében, vacsira már ne. :D
Természetesen ez a péksüti is, mint sok más társa, szuperül fagyasztható, és újra felmelegítve pont olyan szeretni valóan lemezesre törik a teteje, mint frissen kisülve. Imádtuk mindketten, a Kutyafüllel együtt! :)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg finomliszt (Makói Malom)
5 g só
1 mk. cukor
kb. 1,5 dl víz
1 dkg friss vagy ½ tk. szárított élesztő
7 dkg vaj
2 ek. növényi olaj
20 dkg feta sajt
4 ek. (2 dkg) frissen aprított kapor
1 tk. porcukor
egy csipet só
6 db mini mozzarella golyócska, kis darabokra tépkedve (elhagyható)
szezámmag vagy egész mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepében csomómentesre keverjük az élesztőt a langyos víz felével, és egy kis lisztel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi vizet, és puha tésztává dagasztjuk. Letakarva 10 percet pihentetjük.
3. A tésztából ezután 6 egyforma gombócot formázunk, és liszttel hintett munkalapon folpackkal+konyharuhával letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A töltelékhez a fetát villával összetörjük, porcukorral, sóval ízesítjük, és alaposan összekeverjük az aprított kaporral. 6 golyócskát formázunk belőle.
5. A vajat felolvasztjuk és összekeverjük az olajjal. Hűlni hagyjuk.
6. Egy tésztagombócot a lisztezett munkalapon kb. 28 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd megkenjük a vaj és az olaj keverékével.
7. A lapot kb. 3 ujjnyi széles sávokra szeljük (én 5 sávot kaptam) és egymásra fektetjük. Az így kapott emeletes tésztasávot pár perc pihentetés után a két kezünkbe véve széthúzzuk, hogy hosszabb legyen.
8. A tésztát – kissé spirálisan – a 4 ujjunk köré tekerjük, majd az ujjaink végénél összedolgozzuk. Ilyen módon pohárkához hasonló formát kapunk, amit óvatosan lehúzunk az ujjainkról, és betöltjük egy adag fetával, ill. a darabokra tépkedett mozzarellával.
9. A tésztát jól összedolgozzuk a töltelék fölött, majd hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és ellapogatjuk. Így járunk el a többi tésztagombóccal is, és a lepényeket letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
10. A tetejüket lekenjük a megmaradt vajjal, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

Érdemes rögtön egymás után az összes tésztagombócot kinyújtani, megvajazni, felszelni, majd egymásra fektetve a sávokat, pihentetni egy kicsit. Ennek köszönhetően könnyebb lesz majd széthúzni, ill. haladósabb is a munka.