Diós keksz aszalt szilvával és csokoládéval

 

 

Idén jól dolgoztam: eléggé előre vagyok a karácsonyi étkekkel. Igaz, nem vittem túlzásba, mert az ünnepekkor egyre kisebb mennyiséget és kevesebb félét eszünk. Részben emiatt a blogra most alig hoztam újdonságot, hanem elsősorban a jól bevált, ill. újrafotózásra szánt korábbi sütijeimet készítettem el. (Bízom benne, hogy azért így is mindenki megtalálja a neki tetszőt itt vagy akár más blogokon.😉)
A fent vázolt oknak köszönhetően (hogy jól beosztottam a konyhai munkálatokat) időben el tudtam végezni az egyéb házimunkákat is (pl. függönymosás-vasalás), sőt még nem kevés sk. adventi díszt is kreáltam, így most volt alkalmam megsütni ezt az előre be nem tervezett kekszet. Nem tagadom, nyomós ok volt erre az is, hogy advent 4. vasárnapjára édesség nélkül maradtunk volna, ha ez a kekszike nem készült volna el. Mivel a Kutyafül már előző nap nyafogott valami desszert után (hiszen a felszeletelt zserbót és mézes krémest már bedobozolva bedugtam a tiltott helyre: a fagyóba), ezért pláne éreztem a nyomást, hogy itt bizony nincs mese, sütni kell valami olyat, ami egyszerű és viszonylag gyorsan megvan. Miután végeztem a függönyök felrakásával (amelyek a Lysse cicánk babakori idétlenkedései miatti függönymentes élet után végre újra díszíthetik a házunk ablakait), rögtön szaladtam a konyhába bekeverni a tésztát, hogy estére ez a finomság süljön ki belőle. És hogy minden kerek legyen, és a kis lelkem is feltöltődjön: másnap, vagyis ma le is fotóztam.😁
Szóval, aki a karácsony előtti uccsó napokban pont ilyesmit keres, annak álljon itt ez a sok finomsággal teli, ropogós kekszrecept!

Hozzávalók:

15 dkg finomliszt
10 dkg darált dióbél
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan barna nádcukor, darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 dkg aszalt szilva, finomra aprítva
5 dkg étcsokoládé, aprítva (45% kakaótartalmú)
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
1 nagy tojássárgája
2 ek. barna rum (nálam Jamaicai)
3 ek. finomítatlan barna és világos nádcukor a forgatáshoz

elkészítés:

1. A puha vajat a nádporcukorral és a vaníliás porcukorral robotgéppel felhabosítjuk, belekeverjük a tojássárgáját és a darált dióval, citromhéjjal vegyített lisztet, majd hozzáforgatjuk az aszalt szilvát és a csokoládét.
2. A lágy tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni.
3. Ezután kétfelé vesszük, mindkét masszát 1-1 ív folpackra szedjük (a fólia széléhez közel), és kanál hátával vagy spatulával hosszúkásra egyengetjük. A fóliát ráhajtva kb. 20 cm hosszú, 4 cm átmérőjű hengerekké formázzuk úgy, hogy a rúd két végén összesodorjuk a fóliát, és többször magunk felé hengerítjük. A rudak végeit a tenyerünkkel ellaposítjuk. Fél órára mélyhűtőbe tesszük.
4. Egy kis ív sütőpapírra előbb barna nádcukrot szórunk, átgörgetjük rajta a folpackból kicsomagolt egyik tésztarudat, majd újrafóliázzuk. A másik rúddal is így járunk el, de azt világos nádcukorral vonjuk be. Ezután 1-2 órára mindkét kekszrudat visszatesszük a mélyhűtőbe.
5. A hengereket kicsit hagyjuk kiengedni, majd 8-10 mm vastag szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsikre rendezzük, egymástól távolabb.
6. Előmelegített sütőben egymás után megsütjük, majd a tepsiről pár perc elteltével tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Mogyorókrémes csók

 

 

 

Öhhh, igen, mire lefotóztam ezeket a kis kekszeket, rájöttem, hogy legutóbb is mogyorókrémes sütit posztoltam.😁 De aki annyira szereti a mogyorókrémet, mint én, annál ez simán előfordulhat. Bocsesz! Remélem, hozzám hasonlóan sokan vannak így a mogyorókrémmel, és nem orrolnak meg rám, amiért megint használtam, ráadásul gyors egymásutánban. Annál is inkább, mert ez most egy kekszrecept, a múltkori meg morzsasüti volt. Ráadásul valójában egyikben sem teng túl a mogyorókrém; ez a kekszike most kívül mutogatja az egyéb pluszt, hiszen mogyorós kabátba van öltöztetve, a korábbi süti pedig belül rejtegette a titkot: a banánt. Szóval mogyorókrém ide vagy oda, a két süti tényleg eltér egymástól, úgyhogy nem magyarázom tovább. ;) A Kutyafülnek nagyon ízlett ez a keksz, de én sem utasítottam el magamtól, mert már nagyon ki voltam éhezve valami kekszfélére. Szerintem méltó helye van az adventi édességek között. Igazán ünnepélyes külsejű aprósüti ez – annyira, hogy nem bírtam megállni, hogy ne mutogassam 6 fotón keresztül, így, úgy, amúgy.😆

Hozzávalók 20 darabhoz:

20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
6 dkg finomítatlan barna nádcukor, kissé darálva
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
egy csipet só
1 tojás
5 dkg mogyoró, durvára darálva
kb. 3 dkg csokoládés mogyorókrém (pl. Nutoka) 

elkészítés:

1. A cukorral, vaníliás cukorral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, majd a tojássárgáját és a fele mennyiségű fehérjét is hozzáadva tésztává gyúrjuk. A tésztát kissé ellapítva folpackba csomagoljuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát finoman átgyúrjuk, majd 20 g-os (kis diónyi) golyócskákat gömbölygetjük belőle (vagy mérleg híján előbb 2-2,5 cm átmérőjű rúddá formázzuk, és 2 cm-es darabokra vágva golyókká formázzuk).
3. A golyócskákat beecseteljük a félretett tojásfehérjével, majd megmártjuk a durvára darált mogyoróban. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és porcukorba mártott fakanál végével a közepükbe mélyedést nyomunk, miközben a lyukat kicsit kiszélesítjük.
4. Előmelegített sütőben megsütjük, és még forrón újra belenyomjuk a fakanalat a lyukba. A kekszeket tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
5. A mogyorókrémet kilyukasztott végű nejlonzacskóba kanalazzuk, és betöltjük vele a kekszeket.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

 

 

 

Banános-zabos morzsasüti mogyorókrémmel

 

 

Uhhh, anyám... Imádom, ahogy ropog a morzsa; hogy a banán olyan hangsúlyos benne; hogy ott a mogyorókrém; hogy szanaszét törik az egész, mert olyan mohón eszem… :D
Nagyon régóta vágytam olyan négyzet alakú, magasabb falú sütőformára, aminek a csücskei nem lekerekítettek, hanem valóban szögletesek. A süteménykeretem is ilyen, de az csak téglalap alakú sütemények sütésére alkalmas, a hozzá tartozó elválasztó elem pedig használhatatlan. Szóval évek óta ama nagy horderejű problémával küzdöttem, hogy nem tudtam négyzet alakú süteményt sütni. :D Bár biztosan találtam volna a neten olyan oldalt, ahonnan megrendelhetem a tepsit, de a postaköltséget is hozzászámolva, már nem biztos, hogy anyagilag jól jöttem volna ki belőle. Aztán szembejöttek velem azok a bizonyos kínai oldalak, amelyek kapcsán szerintem sok nőtársamnak megálljt kell parancsolnia magának a nagy mennyiségű rendelések miatt, nehogy válás legyen a vége. :D Nemrégiben, amikor egyéb apróságok mellett jó néhány cuki kis trikóval meg cicanacival pakoltam tele a kosaramat, rákerestem a vágyott tepsire. És – bár ott sem volt olcsó – megtaláltam az áhított formát a megfelelő méretben. A Kutyafül ravasz tanácsát alkalmazva, bő 2 hétig a kosárban pihentettem a motyót, aminek köszönhetően jelentősen lejjebb kúsztak az árak (bízom benne, hogy a kínaik örökre megtartják azon jó üzletpolitikájukat, hogy a hosszú várakozást ilyen akciókkal jutalmazzák – magyar gazdaság requiescat in pace), és így már semmi sem állhatott a rendelés útjába. Hamarosan a régóta akart sütőforma boldog birtokosa lettem. :) Ugyan fotó nem készült rólam, amint csini cicanaciban és tapadós trikóban a kezemben tartom a terméket, de remélem, hogy az alábbi recept mindenkit kárpótol eme hiátus miatt. :D Mert hogy ez a süti annak ellenére, hogy pofonegyszerű és hamar elkészíthető, nagyon eteti ám magát! Szerintem akár adventkor is megállja a helyét, amikor is szintén jól jönnek a gyorsan elkészíthető receptek, csak hogy egyszerre többféle sütiből lehessen válogatni. ;)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztamorzsához:
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
2 dkg holland kakaópor
12 dkg finomítatlan nádcukor
egy csipet só
15 dkg vaj

a töltelékhez:
3-4 banán (mérettől függően, héjazva 30-40 dkg)
20 dkg mogyorókrém (házi készítésű vagy Nutoka Aldi)

a díszítéshez:
3 dkg étcsokoládé
1 mk. napraforgóolaj
1 kis bio citrom vagy narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A morzsához a zabpelyhet késes aprítóban durvára daráljuk, majd belevegyítjük a lisztet, az őrölt mogyorót, kakaóport, cukrot, sót, és összemorzsoljuk a felkockázott hideg vajjal.
2. A fele mennyiségű keveréket a sütőpapírral bélelt tepsibe szórjuk, kissé lenyomkodjuk, és előmelegített sütőben elősütjük. Tortarácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.
3. A banánokat lehéjazzuk, hosszában félbevágjuk.
4. A mogyorókrémet rákenjük az elősütött tésztára, elrendezzük rajta a felezett banánokat, és rászórjuk a többi tésztamorzsát. Ugyanazon a hőfokon készre sütjük, majd tortarácsra téve teljesen kihűtjük.
5. A feldarabolt étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött összemelegítjük, és becsíkozzuk vele a süteményt. Citromhéjat reszelünk rá, majd dermedésig hűtőbe tesszük. Kínálás előtt 5×5 cm-es négyzetekre vágjuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 10 perc + kb. 25 perc

 

 

Meghitt, békés karácsonyt!

 

 

„A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.”

Müller Péter

 

Málnalekváros hókifli

 

 

Az én hókiflim láttán nyilván nem fog senki levegő után kapkodni így karácsony előtt, hogy „végre egy hiánypótló recept”, hiszen csilliárd hasonló kering a neten, ill. a polcon lapuló receptes könyvekben, és kábé mindenkinek van rá egy jól bevált receptje. Szóval ez számomra inkább amolyan maradékmentő sütemény lett, azon túl, hogy az egyéb, „nagyobb lélegzetű” édességek mellett nálunk is jól jönnek néha az ilyen falatnyi finomságok.
Egyébként mi nem vagyunk nagy hó- avagy vaníliás kifli fogyasztók, úgyhogy ezt az aprósüteményt igen ritkán és akkor is kizárólag az ünnepi időszakban szoktam elkészíteni. Töredelmesen bevallom, hogy az egyszerű, töltetlen változatát eddig még nem sütöttem meg, ellenben gesztenyével és diós fügelekvárral töltve már igen. Most a málnalekvár volt soron, de az is csak azért, mert az Anya szülinapjára sütött linzertorta töltelékénél kissé félrecsúszott a dolog. Akkor egyébként meggypudingot szántam a sütibe, de a keményítő megmakacsolta magát, és hiába dolgoztam a jól bevált mennyiségekkel, a vele felfőzött gyümölcs kihűlve is lágyabb volt a kelleténél. A kész tortáról inkább nem szeretnék nyilatkozni, legyen elég annyi, hogy a köszöntést megelőző este újat kellett sütnöm. Ehhez azonban már nem volt elegendő meggyem, így azt málnával pótoltam, és szintén puding lett belőle. Azonban a málna miatt az egész cucc homogénebb és ezáltal jóval masszívabb formát öltött, ezért – tartva az újabb kudarctól – a második tortába már csak a fele adag gyümölcspudingot tettem bele. Az ilyen módon kimaradt meggyes-málnás töltelék másik felét pedig bevágtam a hűtőbe, hogy majd később újrasütöm az Anya szülinapján végül nagy sikert aratott, újragondolt linzertortát. Az idő közben csak telt és múlt, szegény gyümipuding jó sokáig várakozott, mire végre kiszabadult a hidegről. Szerencsére, mivel lekvárféle, nem romlott meg. Amikor elkezdtem karácsonyi sütiken agyalni, eszembe jutott, hogy hókiflibe kéne tölteni, mert ha nem vigyázok, még a kifli is diós lesz. :D Ez persze igencsak egyhangúvá tenné nálunk az ünnepi édességfelhozatalt töltelék szempontjából, mivel ugyebár a mák nem a barátunk, a marcipánra pedig egyéb ötletem volt. Úgyhogy a megmaradt meggyes málnapuding ilyen módon felhasználódott. Utóbb még örültem is neki, hogy milyen jó, ha néha kimarad valami, mert így nem kell még tölteléket is gyártani a sütihez. :D

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

20 dkg finomliszt
10 dkg őrölt mandula
5 dkg vaj
5 dkg mangalicazsír
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
kb. 10 dkg málna- és/vagy meggylekvár a töltéshez
porcukor+1 cs. Bourbon vaníliás porcukor keveréke a forgatáshoz

elkészítés:

1. A tésztához az őrölt mandulát, a kétféle porcukrot, sót, citromhéjat a liszthez vegyítjük, összemorzsoljuk a hideg zsiradékokkal, majd a közepébe tesszük a tojássárgáját, a tejfölt, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva néhány órára vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
2. A lekvárt – ha túl folyós, előbb sűrűre főzzük egy kis keményítővel, és kihűtjük – habzsákba vagy nejlonzacskóba töltjük, és a zacskó csücskére lyukat vágunk.
3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kicsit átgyúrjuk, hogy jól nyújtható legyen, majd 3-4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 8 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, -szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezünk!)
4. A tésztakorongok egyik ívéhez közel egy kis adag (kb. 5 g) lekvárt nyomunk, majd a lekvárral együtt felhajtjuk a tésztát. A szélét lenyomkodjuk, és továbbgördítve kialakítjuk a kifliformát.
5. A betöltött kifliket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Akkor jó, ha az aljuk épp csak egy kis színt kap.
6. A kisült, még kissé lágy kifliket fél percig a tepsin hagyjuk, majd még forrón megforgatjuk vaníliás porcukorban. Rácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
7. Meghintjük még egy kis porcukorral, majd jól záródó dobozba szedjük. Másnap kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Legalább 1 hétig eláll, főleg ha nem járunk rá. :D

 

Diós kalács

...Veled, Ápá, de nélküled – advent 1. vasárnapjára és közelgő névnapodra

 

A gyász fura madár – mázsás súllyal nehezedik az ember vállára, gombócot rak a torkába, és szorítja a mellkasát. Aztán tovaszáll, majd orvul újra rátelepszik, hogy végül megint elröppenjen. Jön és megy, kiszámíthatatlanul.
Az én „madaram” nem várt módon jött, és 2 év után is gyakran telebeszéli a fejem, bepárásítja a szemem. Mégsem hessegetem el. Hagyom, maradjon, amíg akar. Hiszen Apa helyett van itt velem. Tanít: elfogadni, megbocsátani, tisztán szeretni. Egyszer biztos messze száll, és a részemmé válik, még ha teljesen el nem is tűnik a horizonton.

Négy éves koromban sok-sok kilométerrel messzebbre költöztél tőlem, de rendszeresen érkező levelek formájában jelen voltál, és attól kezdve, hogy én is megtanultam írni, hetente mentek a levelek oda-vissza. Időről időre találkoztunk: hol Te jöttél haza, hol én utaztam fel hozzád Budapestre, albérletről-albérletre, majd az új családodhoz Mátyásföldre, a 2. válásod után pedig a nehezen megszerzett saját lakásodba. A gyermek- és ifjúkori legtöbb világos emlékem rólad a Hernád utcai életedhez kötődik. Később már tisztán láttalak, sorjáztak a csalódások, és a kapcsolatunkban megmagyarázhatatlanul több nagy szünet vert éket közénk. Mindezek keserűvé, ambivalens kötődéssé változtatták a korábbi rajongást.
A pesti találkozásainkkor az ételeké és a szerencsejátéké volt a főszerep. A két dolog szoros összefüggésben állt egymással, mert a terülj-terülj asztalkámnak legtöbbször a pénznyeremény volt a feltétele. Ha ezt kipipálhattuk, akkor bevettük magunkat a Garay piacra, és telepakoltuk a szatyrot sertéshússal és -májjal, kólával, étcsokival, kávéval meg cigivel.
Túlbecéző szavakkal és magad készítette étkekkel fejezted ki a szeretetedet irántam, miközben a pesti tartózkodásaim alatt lóversenyre és lottózóba cipeltél, többnyire gyalog és metróval, néha busszal, villamossal. Gyerek-, majd kamasz fejjel a lovin nehéz volt végigvárni a 13. futamot, és az sem hozott lázba, ha ott Kutya bácsival (Raksányi Gellért), Jordán Tamással vagy épp Charlie anyukájával váltottál pár szót, miközben én a kezedet húzogattam. Mindig azért drukkoltam, hogy már a 2. futamkor megnyerjük az áhított mennyiségű „pézikét”, és mehessünk az állatkertbe, vidámparkba, beülni a rakétába; később pedig a Váczi utcai flangálás és a Vörösmarty cukiban való fagyizás vágya hajtott.
Egy emlékezetes alkalommal a zsebünkben mindössze 50 forinttal baktattunk ki a lovira, és az egyik futamban megtörtént a csoda: az én számaimat megjátszva, 1500 Ft hullott az ölünkbe. A szívedről nagy kő esett le, hisz’ pár napig megint volt mit ennünk. Ez az esemény aztán egy életen át emlegetett témává vált a számodra, az akkor nyertes számaimat pedig évekig játszottad.
Ám a pénztelenséged miatti létbizonytalanságod, az állandóság hiánya, gyermeki igényeim és vágyaim beteljesítésének folytonos meghiúsulása, és a káoszos környezet a pár napos pesti ottléteimkor persze hatással voltak rám – rövid idő múltán már a minden téren biztonságot jelentő Anya és az otthonom után sóvárogtam.
Mégis: a szavaid és kifejezésmódod, a humorod, nevetésed, cigi szagú kezed és borotvahab-illatod, szenvedélyességed, érzékeny lényed mindig vonzott.
A vállamon-mellkasomon-torkomban ücsörgő gyász-madár a jóra való emlékezést segíti, és ezzel együtt a hiányodat erősíti. Igazából mindig is hiányoztál – felismerten, de főleg tudat alatt. A mostani veszteség azonban minőségében egészen más. Mert, aki Te voltál, már NINCS! Már csak bennem vagy, és a verseidben, amelyek legtöbbjét csak most kezdem érteni. És persze ott, ahol nem érhetlek el abban a formában, ahogyan ebben az életben ismertelek. Ezt a nagy NINCS-et és ezzel egyidejűleg azt a más minőségű VAN-t nehéz felfogni, elfogadni.
Az általad elkészített ételek ízére, illatára erőteljesen emlékszem, a főzés köré épített misztikumra nem különben. A rántott máj, a rántott hús, a tiszai aprópecsenye, a szűzérme, a csirkepaprikás, a hagymás-borsos tört krumpli, az előző napról maradt májszeletekkel megpakolt zsíros kenyér, a „pácás” tészta, a Suppa Inglese, az „üres” kalács, és persze karácsonykor a diós és mákos kalács. Utóbbiak kapcsán sosem tudtad megjegyezni, hogy én csak a diósat szeretem.
A felsoroltak közül itt, a Sünisen látható a 7 évvel ezelőtti közös főzésünk eredménye, de a tiszai aprópecsenyét, a „pácás” tésztát és a Suppa Inglesét én is elkészítettem már. Most a diós kalácsod került sorra. A receptjét magaddal vitted a NINCS-be, nekem csak az ízemlék maradt, és a mozdulataid, ahogyan készítetted: a kalácstésztát fakanállal verted. „A kúúúrva életbe, már megint lapos lett!” – bosszankodtál gyakran a kisült kalács láttán. És néha bizony kicsit ropogott a cukor a töltelékben. Ennek ellenére a Te diós kalácsod, amikor szerencsére pont nem ropogott benne a cukor, világbajnok volt! Akkor lesz tökéletes az enyém is, ha lapos lesz? De azt azért csak nem hagyhatom, hogy ropogjon benne a cukor! ;)
Az évek alatt rám rakódott tapasztalatot hívtam hát segítségül, hogy a hibákat, amelyektől Te a kalácssütéskor mindig tartottál, kiküszöböljem. Ugyanakkor igyekeztem megtartani a jól ismert zamatot. Azt hiszem, az előbbi elvárásnak javarészt sikerült megfelelnem, és bár szerintem tényleg ízletes lett, ez mégis inkább egy „Gabikás” kalács. Talán nem is olyan nagy baj ez, hiszen így mindketten benne vagyunk – összefonódva úgy, ahogyan réges-régen Te szorosan tartottál, amikor a nyakadba kapaszkodtam.

Hozzávalók 1 rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
3 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 mk. só
1,5 dkg vaj
1 ek. napraforgóolaj
1,3 dkg friss élesztő
kb. 1,3 dl tej

a töltelékhez:
15 dkg darált dióbél
5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 mk. őrölt fahéj
4 dkg sárgabaracklekvár
0,8 dl víz
5 dkg mazsola+2-2 ek. rum és citromlé keveréke

a tetejére:
1 tojásfehérje
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a szobahőmérsékletű lisztet tálba szitáljuk és belevegyítjük a porcukrot. Egy evőkanálnyi cukros lisztet átteszünk egy kis tálkába, belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi langyos tejben elkeverjük a tojássárgáját, és a felfutott élesztővel, sóval együtt a cukros liszthez adjuk. Robotgéppel összeállítjuk a tésztát, majd 2 részletben beledagasztjuk a vajat és az olajat. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, huzatmentes helyen a kétszeresére kelesztjük.
3. A töltelékhez a cukrot a vízzel tejkiöntőbe tesszük, és 5 percig felforraljuk. A forró szirupot a vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, fahéjjal vegyített darált dióhoz öntjük, alaposan összekeverjük, majd beledolgozzuk a lekvárt és a rumot. Félretesszük hűlni.
4. A mazsolához a rumot a citromlével felhevítjük, és a mazsolára öntjük. Összekeverjük, majd befedjük folpackkal.
5. A megkelt tésztát liszttel hintett munkalapra tesszük, és 35×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk. Elkenjük rajta a diómasszát, miközben körben egy ujjnyira szabadon hagyjuk a tésztát, majd rászórjuk a lecsepegtetett mazsolát. A két rövidebbik tésztaszélt a töltelékre hajtjuk, és a hosszabbik oldalánál fogva, nem túl szorosan feltekerjük. A rudat végül a tenyerünkkel szép egyenletesre formázzuk.
6. A kalácsot (hajtással lefelé) sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejét és az oldalát hústűvel/fogvájóval több helyen megszurkáljuk, és letakarva szobahőmérsékleten 30-40 percet kelesztjük.
7. A tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben megsütjük. Miután tortarácsra téve hagytuk kihűlni, felszeleteljük, és porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

Mivel ez kalács, nem bejgli, ezért a fent megadott töltelékmennyiség elegendő, de természetesen, mehet bele több is. ;)
A diómasszához először csak a fele mennyiségű lekvárt kevertem hozzá, de amikor kihűlt, úgy ítéltem meg, hogy mehet bele még egyszer annyi.
A töltelékhez vaníliás cukor helyett használhatunk vaníliaport, vaníliapasztát vagy -esszenciát.
A kisült és teljesen kihűlt kalácsot egyben hagyva vagy felszelve, nejlonzacskóba húzva lefagyaszthatjuk, majd a nejlonból kivéve és tortarácsra téve, szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni.

 

Gesztenyés-mazsolás tortácska

...három királyok napjára

 

Bár az ünnepekkor bőven kijutott az édességből, vízkereszt nálam sosem múlhat el süti nélkül. :) Igaz, ilyenkor királyok kalácsát/süteményét (Galette des Rois) vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló pithivers-t szoktam készíteni, de ezúttal kivételt tettem, és a karácsonykor elmaradt gesztenyetortát sütöttem meg. Mert hogy nekem gesztenyés édesség nélkül nem ünnep az ünnep! :D
Bár január elsején is ehhez nagyon hasonló torta került asztalra (ui. az újévet is hagyományosan Anyáékkal ünnepeljük, és hozzájuk csak nem mehettünk üres kézzel), viszont az egy 20 cm-es torta volt, kakaós piskótával. A karácsonyi időszak lezárására, három királyok napjára azonban kicsit más kivitelben: mini tortáknak képzeltem el. Igaz, így időigényesebb az elkészítése, hiszen minden egyes piskótalapot külön meg kell kenni a krémmel, de néhanapján, pláne ünnepnapon belefér az efféle bolondéria. :D
Nekünk nagyon ízlett ez a süti, sőt egy nagyon kedves ismerősöm is így nyilatkozott róla. Neki már ezer meg egy éve ígértem, hogy meglepem valami édességgel. Nagyon örült neki, én is az ő örömének, meg annak is, hogy nem kellett tovább szégyenkeznem a sokáig be nem tartott ígéret miatt. :)

Hozzávalók 16 darabhoz:

a piskótához:
6 tojás (nálam háztáji)
10 dkg porcukor
10 dkg olvasztott vaj
16 dkg finomliszt
6 g sütőpor

a krémhez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza (72%-os)
8 dkg mascarpone
7 dkg puha vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 dkg csokoládéízű pudingpor
2 dl tej (én tejszín és alacsony zsírtartalmú tej keverékét használtam, mert pont nem volt itthon elég tej)
2-3 ek. rum (vagy helyette ugyanennyi habtejszín)
4 dkg mazsola vagy aranymazsola (fel is apríthatjuk)
0,5 dl narancslé vagy fehérbor, esetleg rum

a díszítéshez:
12,5 dkg cukrozott gesztenyemassza
2-3 dkg tejcsokoládé

elkészítés:

1. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A tojások sárgáját a porcukorral kihabosítjuk, a langyos olvasztott vajjal együtt a fehérjehabra öntjük, és rászitáljuk a sütőporral vegyített lisztet. Óvatosan, de alaposan összeforgatjuk.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsiben – 30x35 cm-es méretű téglalap alakban – elsimítjuk (lehetőség szerint használjunk sütőkeretet a fenti méretre állítva), és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. A pudingport 2 dkg porcukorral lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd felöntjük a többi tejjel, és krémmé főzzük. Folpackkal letakarva kihűtjük.
4. A mazsolát felhevített narancslébe (vagy fehérborba, esetleg rumba) áztatjuk annyi időre, hogy megduzzadjon. A piskótából 7 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval 18 db kört szórunk ki.
5. A krémhez a vajat kikeverjük a porcukor másik felével, a vaníliás porcukorral, robotgéppel hozzádolgozzuk az áttört gesztenyepürét, a pudingot, a mascarponét, és a rumot is hozzáadva felhabosítjuk.
6. A krém egyik felébe beleforgatjuk a lecsepegtetett mazsolát is. Ha szükséges, kissé lehűtjük.
7. Egy piskótalapot megkenünk a mazsolás krémmel (én laponként 2 dkg krémet kentem rá), befedjük egy másik tésztalappal, és elsimítjuk rajta a mazsola nélküli krémet (1,5 dkg elég volt rájuk). Így járunk el a többi tésztával is.
8. A lehűtött gesztenyemassza másik felét és a tejcsokoládét a tortácskák tetejére reszeljük. A kész süteményeket tálcára rendezzük.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc

Megjegyzés:

Mivel a tésztamasszát nehéz egyenletesen elkenni a tepsiben, ezért előfordulhat, hogy a széleken alacsonyabb lesz a piskóta. Én úgy csaltam, hogy a tepsi közepén lévő részből kiszaggatott vastagabb piskótaköröket két lapra vágtam (ami így egy tortácskát adott ki), míg a széleken lévő, vékonyabb tésztákból (esetenként egy kis alacsonyabbra szabás után) hoztam össze a további sütiket. Ilyen módon lett 32 tésztaköröm, azaz 16 kis tortám. A lehulló tésztaszéleket egyéb desszerthez használtam fel.

Szőlős-diós sajttekercs

 

 

Idén karácsonyra készítettem életemben először sajttekercset; kétfélét, mert a Kutyafül nem szereti a főtt tojást. Hogy ne maradjon ki a jóból, egy egészen másfajta tölteléket is kifundáltam. Amikor másnap felszeltem, elém tárult a szép látvány, és mivel a végeit levágtam, ezért az ünnepi asztalra való feltálalást megelőzően meg tudtuk kóstolni, ellenőrizendő a minőséget. :D A sajtrolád átment a vizsgán – olyannyira, hogy szilveszterre újabb adagot készítettem, és mindenképpen le kellett fotóznom, hogy feltehessen ide is, hátha valaki kedvet kap hozzá. ;)
Mi nagyon szerettük, úgyhogy a jövőben egészen biztosan elmaradhatatlan kelléke lesz az ünnepeknek, akár karácsonyról, akár az év utolsó napjáról legyen is szó. :)

 

 
Hozzávalók 1 kis rúdhoz:

9 szelet lapkasajt
10 dkg ementáli sajt
10-15 dkg sertéssonka (nálam ez 3 nagy szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
1 doboz (125 g) natúr sajtkrém (nálam Philadelphia light)
2 dkg vaj
4 dkg mag nélküli szőlő (zöld és piros vegyesen is lehet)
3 dkg pekándió vagy dió (esetleg pisztácia, akinek van mit a tejbe aprítani :D)
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a megmosott, leszárított szőlőszemeket karikára szeljük vagy felaprítjuk. A diót durvára vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük.
2. A krémsajtot kikeverjük a puha vajjal, őrölt borssal ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a szőlőt és a pirított diót. 30 percre hűtőbe tesszük.
3. Egy gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és vékonyan átkenjük olajjal. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – ráfektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 3-3 sajtot használunk fel.
4. Egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
5. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben rögtön elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ne hűtsük ki túlzottan, mert akkor nem lehet majd szépen feltekerni!)
6. A krémsajtos keveréket megsózzuk, átkeverjük, (rúd alakban) a sonkás-sajtos alap hosszabbik szélére halmozzuk, és a sütőpapír segítségével szorosan felgöngyöljük. A rudat folpackba tekerjük, a végeket összesodorjuk*, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.

Megjegyzés:

• Sonkája válogatja, hogy hány szelet (ill. hány deka) kell a sajttekercshez. Én a 2. alkalommal ugyanúgy Pikok márkájút használtam, de nem óriásszeletes Morva-, hanem főtt, füstölt sertéssonkát, amiből 6 szelet kellett. Volt rajta egy kis kövérje, de azt levágtam róla. Így 15 dkg volt.
• *Amikor a rolád két végén a folpackot az ujjaink közé fogjuk, közben formázni is tudjuk a sajtot. Ezt úgy kivitelezzük, hogy az ujjaink között összecsippentve tartjuk a folpack végeit, és a munkalapra fektetett tekercset magunk felé görgetjük, ilyen módon tömörítve és simára formázva azt.
• Felszeleteléskor fontos, hogy ne nyomjuk bele a kés élét a sajttekercsbe, mert könnyen benyomódik, és oda lesz a szép forma. Igyekezzünk a kést magunk felé húzni, és lefelé éppen csak egy kicsit nyomni. Ezután emeljük ki a kést a vájatból, majd újra illesszük bele, és a kést ismét húzzuk magunk felé, kissé lefelé is nyomva. Így szépen fokozatosan teljesen át tudjuk vágni a rudat.

 

Marcipános-diós dombocska

 

 

 

Ez a roppanósan omlós tésztájú töltött süti annyira ízlett nekem (Anya pedig egyenesen imádta!), hogy rövid időn belül muszáj volt kétszer is megsütnöm. Ám a második alkalommal egy hangyabokányit változtattam rajta – kicsivel több vaj került bele –, ami annyiból rossz ötletnek bizonyult, hogy a tésztamasszát sokáig kellett hűteni, majd pedig a sütéstől odalett a szinte teljes gömbforma. Így aztán a korábbi névadási szándékomnak is lőttek. Legalábbis az első sütés eredménye még marcipános-diós gömb néven futott. Persze, elkészíthettem volna harmadjára is – a hozzávalók aránya kapcsán visszatérve az eredeti verzióhoz –, de mivel alapból szívesen kísérletezem a sütikkel, és ritkán csinálom meg kétszer (pláne háromszor!) ugyanazt, ezért úgy döntöttem, ez most így marad: dombocskához hasonlatosan. Viszont az alábbi receptben az eredetileg kigondolt mennyiségeket adtam meg, reménykedve abban, hogy aki elkészíti, annak (azon túl, hogy az ízével elégedett lesz) megadatik a gömbölyded forma, ahogyan először nekem is.
Szerintem ez a süti abszolút illik az adventhez, karácsonyhoz, hiszen egyrészt mutatós, másrészt a hozzávalóknak köszönhetően igazán finom és ünnep-illatú. :)

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

15 dkg finomliszt
1,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
1,5 dkg holland kakaópor
15 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
7 dkg dióbél
1 ½ bio narancs reszelt héja
8 dkg marcipánmassza
8-9 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. kókuszzsír

elkészítés:

1. A marcipánból meggyszem nagyságú (5 g-os) golyókat gömbölygetünk. A diót apróra vágjuk. A narancsok héját lereszeljük.
2. A puha vajat a kétféle porcukorral habosra kavarjuk, a reszelt narancshéj nagy részével ízesítjük (a többit félretesszük a díszítéshez), majd beleszitáljuk a keményítővel, kakaóporral vegyített lisztet, és hozzáadunk 6 dkg aprított diót. Alaposan összekeverjük. (A lágy masszát hűtőbe tesszük annyi időre, hogy formázható állagú legyen.)
3. A tésztából diónyi méretű labdacsokat készítünk, ellapítjuk, és a közepükre helyezünk egy-egy marcipángolyót. A tésztát összedolgozzuk fölöttük, és mindegyiket gömbölyűre formázzuk. A töltött golyóbisokat deszkára sorakoztatjuk, és letakarva 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
4. A sütiket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
5. A kétféle csokoládét felaprítjuk, a kókuszzsírral együtt gőz fölött felolvasztjuk, majd megmártjuk benne a sütiket. Dermedésig hűtőbe tesszük.
6. A csokis gömböket becsíkozzuk a megmaradt, újra felolvasztott csokoládéval, és megszórjuk a félretett aprított dióval, reszelt narancshéjjal.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Célszerű gumikesztyűben dolgozni a masszával, mert kissé maszatol.

Hógolyócska

 

 

 

Egy német receptgyűjtő oldalon találtam rá erre a sütire is, aztán rádöbbentem, hogy tavaly sütöttem már ehhez hasonló hozzávalókból édességet. Annak viszont – a formáján túl – a készítési módja eltért eme golyócskának az eredeti verziójától. Ez persze nem jelentett akadályt, úgyhogy ki is próbáltam a receptet. Bár az eredménnyel, vagyis a kész golyóbisokkal 80%-ban elégedett voltam, de a „gyártási” folyamat kapcsán nekem 1-2 mozzanat nem volt szimpatikus. A massza hozzávalóinak összekeverése ui. nagyon le volt egyszerűsítve, emiatt meglehetősen nehezen lehetett kezelni, valamint a hosszú főzési időt is marhaságnak tartottam. A recepthez mellékelt fotó pedig némileg más külleműnek mutatta ezt az édességet – egyértelműen kitűnt, hogy a leírást követve, sosem néznének ki úgy, ahogyan a képen.
Elhatároztam, hogy „kijavítom” a hibákat, hátha valami jobb kerekedik ki belőle. A következő próbálkozáskor tehát mentem a saját fejem után, pontosabban a tavaly már bevált egyneműsítési technikát alkalmaztam, és lám, így már minden klappolt. :) Menet közben megbolondítottam reszelt narancshéjjal, továbbá utolsó lépésként megforgattam kókuszreszelékben is, hogy a kissé borzas jellege meglegyen. Ezekkel a kis változtatásokkal szerintem sikerült megszereznem azt a bizonyos hiányzó 20%-ot. :D A narancs aromája kifejezetten kellemessé teszi, és ellensúlyozza is a kókusz töménységét. Szerintem ajándéknak is szuper. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

12 dkg kókuszreszelék + kb. 2 dkg a forgatáshoz
7 dkg porcukor + a forgatáshoz
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
1 ek. (3 dkg) almapüré
1 bio narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A tojásfehérjét habbá verjük, robotgéppel hozzákeverjük a porcukrot, a vaníliás cukrot, kókuszreszeléket, almapürét, és átkanalazzuk egy fém tálba. Vízgőz fölé állítjuk, és kevergetve, kb. 3 perc alatt ragacsos masszává főzzük.
2. Hozzádolgozzuk a reszelt narancshéjat, majd a masszából nedves kézzel cseresznyeszem nagyságú golyócskákat gömbölygetünk, és megforgatjuk kókuszreszelékben.
3. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben épp csak addig sütjük, hogy az aljuk és a tetejük egy kis színt kapjon. (A középső sínről félidőben egyel feljebb tesszük a tepsit.)
4. A sütiket még forrón megforgatjuk porcukorban, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés:

Én a forgatáshoz a porcukrot magasabb falú, nagyobb átmérőjű dobozba/tálba szórtam, így egyszerre több golyócskát tudtam megforgatni benne.