2018. szeptember 30.

Túrós-krémsajtos pite







Ez a pite igen távol áll attól, amilyennek eredetileg elképzeltem. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor már nem is finom – sőt, nagyon is az. Hát jóhogy! Különben nyilván nem került volna fel a blogra. :D De öndicséret helyett inkább azzal folytatnám, hogy az egész úgy kezdődött, hogy túrós pitét akartam sütni. A netes receptkeresgélésnek az lett az eredménye, hogy összevadásztam legalább 5 leírást. Ebből összegyúrtam egyet, ami aztán a gyakorlatban olyan mértékben módosult, hogy végül egy abszolút Macskanyelvféle pite lett belőle. :D A poén az, hogy menet közben olyan krémet sikerült kifundálnom, amin egy ideje már agyaltam egy másik édesség kapcsán, és most véletlenül megalkottam. :D De ez legyen egyelőre titok. ;)
A módosítást a kényszerűség és a lustaság szülte, ui. kiderült, nincs itthon annyi túróm, amennyi kellett volna a pitéhez, ill. eszem ágában sem volt átcaplatni az amúgy tőlünk 1 percre lévő boltba. A hűtőben viszont már egy ideje ott bandázott 2 doboz krémsajt, amit eredetileg teljesen másra akartam felhasználni, de most egyértelműnek látszott, hogy mentőövek lesznek ehhez a sütihez. A változtatások a sütisütésben mindig izgalmasak, legalábbis számomra, mert én ilyen téren rettentően félős, kishitű és bizalmatlan vagyok. Naná, hiszen néha nem éppen olcsó alapanyagokról van szó, úgyhogy ciki, ha netalán tán elbazirgálódik.
Mivel most a lustaság győzött, kénytelen voltam elhitetni magammal, hogy a krémsajt tulajdonképpen majdnem olyan, mintha túró vagy tejföl lenne, legalábbis úgy gondoltam, hogy a linzer szempontjából remélhetőleg édesmindegy, hogy ezek közül melyiket használom. Így aztán végül ez gazdagította a tésztát és a krémet is. Néha bizony direkt jó, ha nincs otthon valami, aminek a használatát megszoktuk, és ezért helyettesíteni kell mással, amitől aztán más, vagy akár még jobb is lesz a sütemény. :)
Izgalmas volt kivárni, amíg a süti kihűlt, de kóstoláskor abszolút megnyugodtam: ez a pite vetekszik az összes eddigi túrós süteményemmel. :D






Hozzávalók 20x30 cm-es tepsihez:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg cukor
6 g sütőpor
egy csipet só
10 dkg natúr krémsajt (pl. Philadelphia)
1 tojássárgája

Töltelékhez:
2 tojás
12 dkg cukor
1 púpozott tk. étkezési kukoricakeményítő
1 dl tej
25 dkg túró
20 dkg natúr krémsajt
5 dkg tejföl
1 ek. citromlé
1 tk. vaníliakivonat
1 csapott ek. búzadara
4 dkg mazsola
3 dkg zabkekszből nyert morzsa (nálam almás zabkekszből) vagy zsemlemorzsa

Kenéshez:
1 kis tojás

elkészítés:

  1. A tésztához a cukorral, sütőporral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd a tojással kikevert krémsajtot is hozzáadva, nyújtható állagú tésztává gyúrjuk.
  2. Kétfelé vesszük, mindkettőt téglatestté formázzuk. Az egyik tésztadarabot lisztezett felületen tepsi méretűre kinyújtjuk.
  3. Kibéleljük vele a kivajazott, liszttel beszórt tepsit, a felületét villával több helyen megszurkáljuk, nejlonzacskóba húzzuk, és a folpackba csomagolt másik tésztadarabbal együtt hűtőbe tesszük.
  4. A töltelékhez a tojások sárgáját kis lábasba téve, 8 dkg cukorral kihabosítjuk, majd simára keverjük benne a keményítőt, és felöntjük a tejjel.
  5. Felforraljuk, és kis lángon, folyamatosan kevergetve sodóvá főzzük. Langyosra hűtjük.
  6. A túrót összekeverjük a krémsajttal, a tejföllel, a maradék cukorral, a vaníliakivonattal, a búzadarával, és hozzádolgozzuk a kihűlt sodót. Végül beleforgatjuk az előzőleg forró vízbe áztatott, lecsepegtetett mazsolát és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
  7. A tepsiben lévő tésztát megszórjuk a kekszmorzsával, egyenletesen elosztjuk rajta a tölteléket, és befedjük a szintén tepsi méretűre kinyújtott másik tésztalappal. Villával ezt is megszurkáljuk és lekenjük a felvert tojással.
  8. A süteményt előmelegített sütőben készre sütjük, majd tepsistől tortarácsra tesszük, és így hagyjuk kihűlni. 5x5 cm-es kockákra vágjuk, és porcukorral hintve kínáljuk.
sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 35-40 perc