Franzbrötchen (hajtogatott változat)

 

 

 

Ezt az édes péksüteményt egyszer már megsütöttem, de akkor jóval egyszerűbb kivitelben. Pontosabban a forma természetesen ugyanaz volt, mint most, de a készítési technika kapcsán akkoriban a könnyebb verziót választottam. Most azonban a többszörösen hajtogatott módozat mellett döntöttem (ami a tojásmentessége ellenére tulajdonképpen blundel tészta) – egyrészt, mert igazából nagyon régóta tervben volt, másrészt mert a hajtogatásos módszer eredményezi a hamburgi eredetű, valódi Franzbrötchent. Természetesen időigényesebb így, és egy kis gyakorlatot igényel, de az eredmény pazar. Aki rajong a croissantért, az szeretni fogja ezt is, feltéve hogy fahéjimádó. Én az vagyok, de szerintem bármivel is legyen töltve, nem tudnék rá nemet mondani. :)
Azt viszont semmiképp sem állíthatom, hogy az én receptem is indulhatna a Franzbrötchen-Verlag, a hamburgi pékek céhe és a Hamburgi Történeti Múzeum által szervezett versenyen, de nem is török ilyen babérokra kicsiny hazánk, Hamburgtól igencsak távoli szegletében. Mindazonáltal megéri kísérletezni vele, készüljön akár tojással vagy anélkül, és bármilyen töltelékkel. ;)

 

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
5 dkg cukor
1 mk. só
5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
15 dkg görög joghurt
kb. 2 dl tej

a vajlaphoz:
20 dkg vaj
5 dkg finomliszt

a töltelékhez:
12 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 ek. (15 g) őrölt fahéj
5 dkg vaj, felolvasztva

a kenéshez:
1 tojásfehérje vagy egész tojás 

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk az élesztőt, beleöntjük a meglangyosított tejes joghurt felét, és csomómentesre keverjük. Egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. A puha vajat a többi folyadékkal és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk, és robotgéppel ruganyos tésztává dagasztjuk. Kiolajozott/kivajazott tálban, letakarva a kétszeresére kelesztjük.
3. Amíg a tészta pihen, a vajlaphoz a puha vajat a liszttel robotgéppel alaposan kikeverjük, majd 2 ív sütőpapír között 24×24 cm-esre nyújtjuk (nem baj, ha elsőre nem sikerül, mert lehűtve még tovább nyújthatjuk). Hűtőben megdermesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 50×25 cm-esre nyújtjuk, az egyik felére helyezzük a vajlapot, majd ráhajtjuk a tészta szabadon maradt felét, és körben jól lenyomkodjuk.
5. A 25×25 cm-es tésztát ezután 50×50 cm-esre nyújtjuk, háromba hajtjuk (vagyis jobbról és balról egymásra hajtjuk), majd ezt is háromba hajtjuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük. A nyújtást, a kétszeres hajtogatást és a pihentetést még 3-szor megismételjük.
6. A lehűtött tésztát betöltés előtt ismét 50×50 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, megkenjük olvasztott vajjal úgy, hogy a tőlünk távolabbi szélét 2 cm szélességben szabadon hagyjuk. Gazdagon megszórjuk a cukor és a fahéj keverékével, és szorosan feltekerjük.
7. A tésztarudat úgy szeleteljük fel háromszög alakúra darabokra, hogy azok a talpuknál 4-5, a csúcsuknál pedig kb. 2 cm szélesek legyenek (természetesen ilyen módon minden 2. háromszög fejjel lefelé lesz).
8. A jellegzetes forma kialakításhoz a háromszögek közepére függőlegesen ráfektetjük a fakanál nyelét, és jól lenyomjuk. (Ezáltal a vájat mellett két oldalt kitüremkedik a tészta.)
9. A tekercseket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
10. A tetejüket lekenjük felvert tojással (megszórhatjuk az esetlegesen kimaradt fahéjas cukorral), és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Fahéj helyett kakaóport is használhatunk, vagy vegyíthetjük is a kettőt.
A fahéjas cukros töltelék kapcsán több variáció létezik: a kinyújtott tésztát megkenik olvasztott vajjal, és arra szórják a fahéjas cukrot; vagy puha vajat habosítanak ki porcukorral, hozzákeverik a fahéjat, és ezzel kenik meg a tésztát; a 3. módszer pedig az, amikor az utolsó nyújtás után nem kenik meg vajjal, hanem az eleve vajas tésztát szórják meg fahéjas cukorral, ahogyan én is csináltam.

Fűszeres tekercs sonkával és fetával

 

 

Ennek a tekercsnek az első változatát 10 éve sütöttem meg egy örömteli nap megünneplésére. Ezen a sörkorcsolyán kívül finom ebéddel és süteménnyel is készültem. Igaz, a tekercs inkább pezsgőkorcsolya volt, ui. mi akkor pezsgővel öblítettük le a finom falatokat. Hiszen méltó módon akartunk koccintani arra, hogy a társasházi mikrokörnyezetünk 2015. július 19-től sokkal csendesebb lett, újra virulhatott (a szomszéd által utált) trombitafolyondár, és a madarak is szebben daloltak. Mi pedig – a zajok megszűnésével – végre megnyugodhattunk, legalábbis egy kis időre.
A tekercset egyébként egy kártyás receptfüzetben találtam, és bár a képen az látszódott, hogy sajt is van benne, a leírásban ez a hozzávaló mégsem szerepelt. Ellenben volt benne jó sok élesztő, valamint tejpor+víz. A két utóbbit én az első sütésnél tejjel helyettesítettem, valamint csökkentettem az élesztő mennyiségét, és nem spóroltam ki a sajtot. Viszont a leíráshoz hűen nem zártam le a végeket. Ennek folyományaként sütés közben kibugyogott a sajt, amit utólag késsel visszatömködtem a lyukba. :D
Most, 10 évvel később már a tejet is lecseréltem joghurt és víz keverékére, a tésztát fűszerekkel ízesítettem, továbbá kevesebb tojás került bele, hogy maradjon a kenéshez is. A sajtról azonban nem akartam lemondani, ezért inkább lezártam a végeket, nehogy kiszökjön az a kis huncut, mint annak idején. Sajnos még így is csúfos vége lett! A sajt juszt is kíváncsi volt a külvilágra: utat tört magának ott, ahol csak tudott. Így oda lett a szép külalak!
A malőr sokszorosan rosszul esett, mert egyrészt 28-szor tekercselni sokáig tartott, másrészt csorbát szenvedett a megszokott jó minőség, nem beszélve az újrafotózás lehetőségének elvesztéséről. Legszívesebben a kukába vágtam volna az egészet, de ilyet csak a legvégső esetben csinálok. Szerencsére minden csúfsága ellenére finom volt, így nem veszett kárba a drága alapanyag.
Később újra megsütöttem friss élesztővel és jóval kevésbé olvadékony fetával. Láss csodát, végre olyan lett, amilyennek elképzeltem: illatos, ruganyos, szemrevaló és ízletes! :)
Bevallom, másodjára csak fele adagot sütöttem, 14-szer is épp elég volt nyújtogatni és tekercselni. :D

 

 

Hozzávalók 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt
4 dkg cukor
1 púpozott ek. morzsolt oregánó
2 ek. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. só
3 dkg mangalica- vagy kókuszzsír, esetleg 3 ek. olívaolaj
2 dkg friss élesztő
1 nagy tojás
10 dkg görög vagy natúr joghurt
kb. 1,5 dl víz
28 szelet (2 tálca) sertés szendvicssonka
kb. 20 dkg feta sajt
szezámmag a forgatáshoz

elkészítés:

1. A joghurtot a vízzel meglangyosítjuk, és csomómentesre keverjük benne az élesztőt egy kevés liszttel, egy csipet cukorral. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A cukrot, a sót és a fűszereket a többi lisztbe vegyítjük, hozzáadjuk a zsírt, az élesztős-joghurtos vizet, a felvert tojás felét, és robotgéppel megdagasztjuk. Cipóvá formázva a kizsírozott tálba tesszük, és huzatmentes helyen, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 28 gombóckát gömbölygetünk, és lisztezett munkalapon 10 percet letakarva pihentetjük.
4. A sonkaszeleteket hosszában félbevágjuk, és párosával egymásra fektetjük. A fetát villával összetörjük.
5. Egy gombóckát enyhén lisztezett munkalapon (kb. 13 cm hosszú, 6-7 cm széles) ovális lapra nyújtjuk, és a túlsó végét szögletesebbre kihúzzuk.
6. Ráfektetjük a dupla sonkaszeletet, rászórunk egy kis adag fetát, lenyomkodjuk, majd feltekerjük a tésztát. A hajtást (és amennyiben egyéb sajt van benne, akkor a végeket is) összecsippentgetjük, majd hajtással lefelé kicsit lenyomjuk a tekercset.
7. A tetejét lekenjük az 1 evőkanál tejjel szaporított, felvert tojás másik felével, szezámmagba mártjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Így járunk el a többi tésztával is, és letakarva megkelesztjük.
8. A tekercseket előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés:
Tehetünk bele Cheddart, ementálit vagy füstölt sajtot; ezekből kb. 20 dekára lesz szükség.

Panko morzsás szendvicszsemle

 

 

Szuper döntés volt megsütni ezt a szétnyitható zsemlét! Puha, könnyű tésztájú, és éppen arra való, hogy telepakoljuk mindenféle finomsággal! :)
A formázás tulajdonképpen pont úgy történik, mint a Parker house zsemle esetében, ami két változatban már évek óta fent van itt, a Sünisen. Mégis, amikor megláttam a neten egy bizonyos szendvics alapjaként, először újdonságként hatott. Csak később csaptam a homlokomra, hogy ja, ezt ismerem jóval kisebb méretben.
A tészta receptjét végül nem vettem át, csak a formázást, bár valójában ugyebár azt se, hiszen nem újdonság számomra a fent említett angol zsemle készítési technikájának köszönhetően. Úgyhogy csak a péksüti tetejére szórt morzsa ötletét kölcsönöztem, bár azt is a sokkal finomabb pankora cserélve, ill. nagyobb méretben történt a kivitelezés.
A tésztáját a korábbi Parker houséhoz nagyon hasonlóan készítettem, de tej helyett vizet használtam, mert úgy szerintem még könnyedebb. Jahajj, de szerethető lett! :) Ezentúl gyakrabban fogom sütni ezt a szétnyitható zsemleváltozatot, mert tényleg praktikus. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

33 dkg kenyérliszt+finomliszt egyenlő arányú keveréke
1 ek. cukor
1 csapott tk. só
1 tojás
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
kb. 1,5 dl víz
1,5 dkg friss élesztő
2,5 dkg vaj a kenéshez
kevés tej és panko morzsa a tetejére

elkészítés:

1. A cukrot 30 dkg liszthez vegyítjük, és a közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a víz felével, egy kis liszttel betakarva hagyjuk felfutni.
2. A tojást a többi vízhez keverjük, majd a sóval és az olajjal együtt a felfutott élesztőhöz adjuk. Robotgéppel elkezdjük dagasztani. Amikor a csiriz állagú tészta már szálakat húz, beledagasztunk további 3 dkg lisztet. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 6 golyót formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. A tésztabucikat lisztezett munkalapon 20 cm hosszú, 17 cm széles, azaz kissé ovális lapokra nyújtjuk (leseperjük róluk a felesleges lisztet).
5. A felül lévő oldaluknak a felét megkenjük puha vajjal, és mindegyiket félbehajtjuk, a találkozási ívnél kissé lenyomkodjuk.
6. A tetejüket lekenjük tejjel, és panko morzsába mártjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 percet kelesztjük.
7. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra szedjük, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

Sajtos kifli tangzhonggal

 

 

 

Igen, csíkos kifli, pedig fonott patkónak indult! Van az úgy, hogy sok éves konyhai gyakorlat ide vagy oda, egyszerűen nem jön össze a dolog. Én formázás közben adtam fel az eredeti elképzelést, viszont nem akartam veszni… vagyis fotózás nélkül hagyni az egyébként szép külalakkal rendelkező finom péksütit, ezért a képeken látható, egyszerűbb kivitelben voltam kénytelen posztolni. Nem, nem azért, mert lusta lennék tenni vele egy újabb próbát, hanem mert fix, hogy a formázás nekem másodjára sem sikerülne! A baj a reals videó felgyorsított tempójával volt, és ezen az sem segített, ha pause-oltam, meglesendő a turpiszságot. A formázás során ui. a gyorsan mozgó ujjacskák kitakarták a lényeget. Pedig pofonegyszerűnek tűnt, a Kutyinyek pölö tök nagyképűen közölte, hogy figyelmezzek oda, majd ő megmutatja a procedúrát az előzőleg általam formára vágott szalvétán. Ennek az lett a vége, hogy valójában ő sem tudta kifigyelni a csíziót, azaz a nagy lendületet követően szó szerint a Kutya se ért fel a feladathoz. :D Bezzeg, ha lassítva mutatnák, lenne esély a sikerre!
A neten egyébként összesen két helyen van fent az emlegetett formázási technika, de a másik vidi is ugyanolyan gyors – számomra ott is kinézhetetlen, mit hogyan és hova hajtogat a készítő. Úgyhogy lecsöppenve vettem tudomásul a tényt, miszerint nem tudom új köntösben mutogatni a soron következő kiflireceptemet. Apró popó recept – azt ismét Chefburcinardatól kölcsönöztem, de a töltelék mennyiségét szaporítottam, és még paprikát, valamint mozzarellát is tettem bele.
Tangzhonggal (vagyis lisztpasztával) már sütöttem zsemlét, és bár akkor sem éreztem számottevő különbséget az a nélkül és a tangzhonggal készült tészta között, de a fáma szerint puhábbá, foszlósabbá, magasabbá és tovább eltarthatóvá válik tőle a tészta, mert a liszt így több folyadékot tud felvenni. Mivel én eleve jófajta (adalékanyagmentes Maros Malom) lisztet használok, ezért az alapból is több folyadékot képes magába szívni. Ráadásul miután lefagyasztom a kész zsemléket, ezért azok kiolvasztva mindig puhák. Szóval nem tudom, meddig őrizné meg a frissességét tangzhonggal pl. egy vekni kenyér. (Tangzhongot egyébként vízzel is készíthetünk.)
Na, de hogy ne csak a dugába dőlt formázásról meg a japán lisztpasztáról essen szó, azzal zárom a szövegelést, hogy kevésbé tetszetős külalakban is nagyon finom és mutatós ez a kifli, amivel reggelire, uzsonnára, sőt vacsorára is megörvendeztethetjük magunkat és a családot. ;)

 

Hozzávalók 9 darabhoz:

a tangzhonghoz:
15 g finomliszt
1 dl tej

a tésztához:
a kész tangzhong
40 dkg finomliszt
1 ek. porcukor
1 tk. só
4 dkg natúr krémsajt vagy lecsepegtetett görög joghurt (eredetileg labneh)
2 dkg vaj
1 tojás
1,8 dkg friss élesztő
1 dl tej

a töltelékhez:
20 dkg kecske- vagy juhsajt
9 db mini mozzarella golyócska
5 dkg Palermo vagy Ramiro paprika, aprítva
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
őrölt fehér bors
1-2 ek. növényi olaj

a tetejére:
tej vagy olvasztott vaj
nagy szemű só

elkészítés:

1. A tangzhonghoz a lisztet lábasba szórjuk, kevés tejjel csomómentesre keverjük, majd a többi tejet is hozzáadva, kis-közepes lángon puding sűrűségűre főzzük. Folpackkal szorosan betakarva félretesszük hűlni.
2. A porcukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és csomómentesre keverjük a langyos tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. Hozzáadjuk a tangzhongot, a többi tejben elkevert tojást, a krémsajtot, sót, és sima felületű, közepesen kemény tésztává dagasztjuk. Végül beledagasztjuk a puha vajat. (Kicsit keményebbnek tűnhet a tészta, de így a jó.) Letakarva 30 percet kelni hagyjuk.
4. A megkelt tésztából 9 gombócot formázunk, és letakarva 10 percig pihentetjük.
5. A töltelékhez a felaprított paprikát a felhevített olajon fedő alatt puhára pároljuk, majd kihűtjük, és a petrezselyemmel együtt a villával összetört kecskesajthoz forgatjuk. Őrölt borssal ízesítjük. 9 adagra osztjuk.
6. Egy tésztagombócot kb. 16 cm átmérőjű körlapra (vagy kissé ovális alakúra) kinyújtunk, majd a körív egyik széléhez közel halmozzuk a tölteléket, és rátépkedjük a mozzarellát. A töltött részt behajtjuk a tészta közepéig, és jól lenyomkodjuk a szélét. Az üres tésztarészt kb. 1 cm széles csíkokra vágjuk.
7. A töltött részt felgöngyöljük egészen addig, hogy az alján a felcsíkozott rész legvége váljon láthatóvá, majd gondosan összecsipkedjük a tésztát. Visszafordítjuk a talpára, és patkó alakban meghajlítjuk. (Így készítjük el a többit is.) Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és letakarva 15-20 perc alatt megkelesztjük.
8. Lekenjük tejjel, megszórjuk nagy szemű sóval, és előmelegített sütőben megsütjük. Még forrón újra lekenjük tejjel vagy olvasztott vajjal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

Ciabatta zsemle

 

 

Ciabattát nagyon régen sütöttem (megnéztem, 2014-ben volt), kis méretben meg még soha. Most, hogy újabban megint szendvics-ehetnékem van, muszáj volt újráznom, mégpedig ebben a zsemle méretben, mert olyan cuki így. Régebben vettünk ilyet boltban is, szerettük, de csak jobb ezt házilag elkészíteni. Pofonegyszerű, hiszen dagasztani sem kell (amit ugyan, ha mégis kéne, elvégezne a kézi robotgép), és bár a pihentetések közben bizonyos időközönként pöttyet azért meg kell dolgozni a tésztát, valójában ez sem jelenthet gondot, mert ez a megdolgozás sem vesz el többet 10 másodperceknél. Lényeg, hogy összességében véve legyen rá max. 3 óránk, ami közben pl. összehajtogathatjuk a mosott ruhát, vasalhatunk, elmosogathatunk, rotyoghat mellette az ebéd, és így tovább, kinek mihez van kedve a zsemlesütéssel párhuzamosan végezhető tevékenységek közül. :D A formázás egyébként igényel némi határozottságot, hiszen a nyers tészta meglehetősen lágy, de a bevizezett kezek csodákra képesek, na meg az se hátrány, ha van otthon tésztavágó eszközünk, ami mégis csak jobb, mint a szilikon habkártya. :D
A ciabattát én ezúttal friss élesztővel, ill. biga (előtészta) nélkül készítettem, ami így jóval hamarabb asztalra kerülhetett, mégis ugyanolyan finomra sikeredett, mint 11 évvel ezelőtt. A tészta textúrája is tetszetősebb és nedvesebb, ugyanakkor igazán könnyed és ízletes – annyira, hogy egymás után kétszer is megsütöttem. Tökéletes szendvicsalap! ;)

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg kenyérliszt (Maros Malom)
1 tk. só
3 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
2 dkg friss vagy 7 g porélesztő
kb. 4,5 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos vízzel, majd a többi vízzel, az olajjal együtt téglalap alakú sütőtálba öntjük, és beledolgozzuk a lisztet. Folpackkal letakarva 20 percet pihentetjük.
2. A nokedli állagú tésztát vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk, majd folpackkal és konyharuhával letakarva (a helyiség hőmérsékletétől függően) újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Vizes kézzel két oldalról a tészta alá nyúlunk, felemeljük, kicsit elforgatva visszatesszük a tálba, majd ismét alányúlunk, és megismételjük az előbbi műveletet. Letakarva újabb 20-30 percet kelesztjük.
4. A fenti módon még 3 alkalommal megformázzuk a tésztát, miközben 20-30 percekre pihenni hagyjuk.
5. A munkalapot beszórjuk liszttel, a tésztát óvatosan kiborítjuk a tálból, és a felül lévő felét is belisztezzük.
6. Lisztezett kézzel és/vagy tésztavágóval szabályos téglalap alakúra egyengetjük, majd tésztavágóval vagy habkártya segítségével 8 közel egyenlő darabra vágjuk.
7. Alaposan belisztezett kézzel határozottan a tésztadarabok alá nyúlunk (az egyik oldalához közben odatámaszthatjuk a tésztavágót), és egymás után átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távolabb. A tésztavágó segítségével vagy lisztezett kézzel a hosszanti oldalukat a tészta alá tolva, mindegyiket csinosabbra formázzuk. Letakarva pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik. (A sütő aljába egy tálka vizet teszünk.)
8. A ciabattákat és körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

 

Kapros feta sajttal töltött börek

 

 

 

Van egy török csajszi: Chefburcinarda, akinek a konyhában elkövetett kreálmányai miatt nem győzöm kapkodni a fejem (Cedrick Lorenzent viszont már nézni se merem…! :D). Ontja magából a reals-eket, és bármilyen kaját tesz is fel, mindet örömmel megkóstolnám. Szerencsére (?) már-már utálok a tűzhely mellett ácsorogni, így nem nyomaszt annyira a receptjei kipróbálásának vágya. Ráadásul a régi formám elérésének igénye is erősebb drive, mint a mindenféle finom étkek elkészítése, ezért többnyire csak a szememet legeltetem, miközben vékonyodom és izmosodom. :)
Persze, enni azért kell, úgyhogy a jól megszokott ételeim helyett néha azért elkészítek ezt-azt a fent említett hölgyeménytől. Az alábbi recit is tőle vettem kölcsön, igaz, a tölteléket inkább kaporral ízesítettem, mert mi most abból szinte nagyhatalom lettünk. :D Egyébként kész csoda, hogy börek készítésre adtam a fejem, mert amit én korábban kóstoltam, az tocsogott a zsírtól. Szerencsére ez itt a képeken egészen más! ;)
A tészta mennyiségét feleztem, mert a kicsit időigényesebb készítési procedúra miatt nálam a 12 börek már hajlamos volt túlkelni, ami persze csak esztétikailag rontott rajta, mert nem tudott kellően pirosra sülni. Ugyan ízre és állagra még sápadtan is tökéletesnek éreztem, de jobbnak láttam, ha a blogon azért mégis csak a tetszetős pirosra sült változatot mutogatom. Úgyhogy a 2. alkalommal már csak 6 töltött lepényt csináltam, és menet közben azt is kitaláltam, miként lehet gyorsítani a munkafolyamatot. Az utóbbira vonatkozó apró trükkről alant, a „megjegyzés, tippben” rántom le a leplet. ;)
Egyébként a börek vagy burek számos módon készülhet, pl. élesztő nélkül, rétestésztából, de élesztővel is, és formára is különbözhetnek egymástól (erről szerencsére vannak bővebb értekezések a neten, magyarul is.) Az említett reals-ben én az alábbi módozatba szerettem bele – sajnos, mert nagyon keményen magamra kellett parancsolnom, hogy csak és kizárólag reggelire vagy ebédre egyek belőle valamilyen friss sali kíséretében, vacsira már ne. :D
Természetesen ez a péksüti is, mint sok más társa, szuperül fagyasztható, és újra felmelegítve pont olyan szeretni valóan lemezesre törik a teteje, mint frissen kisülve. Imádtuk mindketten, a Kutyafüllel együtt! :)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg finomliszt (Makói Malom)
5 g só
1 mk. cukor
kb. 1,5 dl víz
1 dkg friss vagy ½ tk. szárított élesztő
7 dkg vaj
2 ek. növényi olaj
20 dkg feta sajt
4 ek. (2 dkg) frissen aprított kapor
1 tk. porcukor
egy csipet só
6 db mini mozzarella golyócska, kis darabokra tépkedve (elhagyható)
szezámmag vagy egész mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepében csomómentesre keverjük az élesztőt a langyos víz felével, és egy kis lisztel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi vizet, és puha tésztává dagasztjuk. Letakarva 10 percet pihentetjük.
3. A tésztából ezután 6 egyforma gombócot formázunk, és liszttel hintett munkalapon folpackkal+konyharuhával letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A töltelékhez a fetát villával összetörjük, porcukorral, sóval ízesítjük, és alaposan összekeverjük az aprított kaporral. 6 golyócskát formázunk belőle.
5. A vajat felolvasztjuk és összekeverjük az olajjal. Hűlni hagyjuk.
6. Egy tésztagombócot a lisztezett munkalapon kb. 28 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd megkenjük a vaj és az olaj keverékével.
7. A lapot kb. 3 ujjnyi széles sávokra szeljük (én 5 sávot kaptam) és egymásra fektetjük. Az így kapott emeletes tésztasávot pár perc pihentetés után a két kezünkbe véve széthúzzuk, hogy hosszabb legyen.
8. A tésztát – kissé spirálisan – a 4 ujjunk köré tekerjük, majd az ujjaink végénél összedolgozzuk. Ilyen módon pohárkához hasonló formát kapunk, amit óvatosan lehúzunk az ujjainkról, és betöltjük egy adag fetával, ill. a darabokra tépkedett mozzarellával.
9. A tésztát jól összedolgozzuk a töltelék fölött, majd hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és ellapogatjuk. Így járunk el a többi tésztagombóccal is, és a lepényeket letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
10. A tetejüket lekenjük a megmaradt vajjal, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

Érdemes rögtön egymás után az összes tésztagombócot kinyújtani, megvajazni, felszelni, majd egymásra fektetve a sávokat, pihentetni egy kicsit. Ennek köszönhetően könnyebb lesz majd széthúzni, ill. haladósabb is a munka.

 

 

Habkönnyű vajastekercs

 

 

Mindig is idegenkedtem a fentihez hasonló hangzatos jelzőktől, de ez a péksüti valóban légiesen könnyed tésztájú, és már csak emiatt is annyira szeretni való. Igaz, pöttyet időigényesebb elkészíteni – főleg a c) módszer szerint, pláne ha a sütő is bekrepál –, de még mindig nem olyan munkás, mint a croissant, ellenben az evés közbeni élmény ahhoz közelít.
A tésztát a már bevált arányok szerint készítettem, így nem ez volt számomra a lényeg, hanem a formázási technika, ami azért, ha belegondolok, szintén nem jelentett olyan nagy újdonságot, hiszen vajjal megkenni és feltekerni a tésztát nem nagy ördöngösség. Viszont az extra hosszúra nyújtás és a kétszeri feltekerés miatt mégsem volt annyira szokványos. Kisülve ui. ennek köszönhetően lett réteges, lyukacsos textúrájú és extra puha.
Még a tavalyi év során gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem – minden alkalommal egyre inkább stanglisítva az először csak hosszúkás zsemle alakú péksütit, miközben többféle formázási módot alkalmaztam, tesztelendő a leggyorsabb eljárást. :D
Viszont, remélhetőleg senki nem jár úgy közben, ahogyan a legutóbbit megelőző alkalommal én, amikor is az első tepsi vajastekercs 6 perc után kénytelen volt kijönni a sütőből. A mindössze 5 éves szerkezet (amit a házzal együtt vettünk, és én csak 2 éve használtam) ui. levágta a fírelét a tönkrement fűtőszálnak „köszönhetően”. Az éppen sülésnek indult kiflik végül két részletben airfryerben pirultak készre, míg a másik tepsin lévő, már megkelt adag nyersen ment a fagyasztóba. – Abban bíztam, hogy a sütő hamar megjavul, és pontot tehetek a művelet végére.
A félig sült tekercsek a forró levegős szerkentyűben sajna nem pirultak egyenletes színűre, ezért a tetszetős külalakra vonatkozó igényem nem teljesült, így inkább nem is kaptam lencsevégre az eredményt. Az újabb sütésre viszont várni kellett, mert a gépezet hosszabb időre lerokkant, és az a bizonyos másik adag péksüti bő egy hétig a frigóban fagyoskodott. De amint megérkezett és beszerelődött az új fűtőszál, újra örülhettünk a kisült vajaskiflik nyújtotta élvezetnek. Ezek viszont az aznapi rossz fényviszonyok miatt megint csak nem fotózkodtak, pontosabban mindössze egyetlen élesebb képet sikerült összehoznom (ami alant látható).
A két ünnep között a sütő azonban végleg behalt, és egyébként totális X-akta, hogy a karácsonyt mégis hogyan bírhatta ki. Most ui. az elektronikája adta meg magát, aminek az újraprogramozása hetekbe telt volna a Kutyának, (de más szakinak is, aki amúgy is ugyanazt csinálta volna, mint a Kutyinyek, csak sok pénzért), így nem tudtuk megmenteni. Úgyhogy nem várt kiadásként vettünk egy fapados (értsd: szinte elektronikamentes) típust, azok ui. tovább bírják a kiképzést.
Amint kedvet éreztem az újbóli tekercseléshez, a sütést az új készülékben is kipróbáltam. A hosszú, egyenes kifliforma után azonban mégis visszatértem a rövidebb alakhoz, és végül ezt a negyedik alkalommal készült változatot örökítettem meg. Persze, cseppet sem bántuk, hogy ilyen sokszor került asztalra, hiszen az ilyen típusú péksüteményekkel sosem lehet betelni. :D Nálunk méltán lett kedvenc, különösen a mandulás tetejű, mert ez a ropogós, zamatos réteg plusz élvezetet nyújt és passzol a sós töltelékhez is. :) A csokis-pisztáciás/diós-aszalt vörös áfonyás tetejű pedig magában is finom, de mogyorókrémmel vagy lekvárral megkenve pazar.

Hozzávalók 10 darabhoz:

50 dkg finomliszt
5 dkg kristálycukor
1 csapott ek. só
3 ek. növényi olaj vagy 3 dkg puha vaj
2 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
10 dkg vaj a kenéshez
1 tojássárgája+1 ek. tej a tetejére
mandulaforgács vagy egyéb olajos magok a díszítéshez
olvasztott étcsokoládé+aprított kandírozott áfonya és/vagy olajos magok, ha édesen esszük

elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsoljuk, elkeverjük egy kevés langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi langyos tejet, majd összeállítjuk a tésztát (szükség esetén kevés langyos vizet adhatunk még hozzá), és beledagasztjuk az olajat/vajat. A fényes felületű, rugalmas tésztát vékonyan kiolajozott/kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát háromféleképpen formázhatjuk:
   a) két bucit gömbölygetünk belőle, majd 15-20 perc pihentetés után mindkettőt 40×30 cm-es téglalapra nyújtjuk, megkenjük puha vajjal, és a hosszabbik oldaluknál fogva felgöngyöljük. A hajtásnál összecsipkedjük a tésztát. A 2 tésztarudat hajtással lefelé deszkára fektetjük, és nejlonzacskóba húzva mélyhűtőbe tesszük annyi időre, hogy a benne lévő vaj lehűljön, de a tészta még szelhető legyen (ez kb. 30 perc). A lehűtött roládokat 5-5 darabra vágjuk.
   b) Az a) módszer szerint kinyújtott és vajjal megkent tésztalapokat a hosszabbik oldaluk mentén 8 cm széles sávokra vágjuk, és az így kapott 5-5 tésztacsíkot feltekerjük. Ugyanúgy hűtjük.
   c) A tésztából 10 db hosszúkás zsemlét formázunk, és pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon ellapítjuk. Mindegyiket 24×12 cm-esre kinyújtjuk és megkenjük puha vajjal. A rövidebbik oldaluknál fogva feltekerjük, majd a fenti módon lehűtjük.
4. Bármelyik módszer szerint is készítjük, a továbbiakban így járunk el:
   egy lehűtött tésztatekercset függőleges helyzetben az enyhén lisztezett munkalapra teszünk, és nyújtófával teljes hosszában megütögetjük, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Ezután 40-50 cm hosszúra kinyújtjuk, majd feltekerjük, és a tetején 2 bevágást ejtünk. Így készítjük el a többit is, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva, szobahőmérsékleten (20-21°C) 1-1,5 óra alatt megkelesztjük.
5. A tetejüket lekenjük tejjel felvert tojássárgájával (ügyelve, hogy a vágatba ne kenjük bele a tojást), és megszórjuk tetszés szerint szeletelt mandulával vagy más olajos maggal. Körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben megsütjük. A tekercseket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 15-20 perc

Megjegyzés, tipp:

Én mindhárom módszert kipróbáltam: a c) módszer időigényesebb az egyenkénti nyújtás miatt, viszont aki nem túl ügyes abban, hogy a tésztát kellően nagy méretűre és szabályos téglalap alakúra kinyújtsa, annak ez a verzió talán könnyebben kivitelezhető. Az a) és a b) technika mindenképp gyorsabb.
Én egyszerre csak 2 tekercset vettem ki a mélyhűtőből, hogy a vaj ne puhuljon meg túlzottan a tésztában, amíg mindegyikkel elkészülök; a formázást követően pedig egymás után hűtőbe tettem őket, nejlonzacskóval beburkolt deszkára. Amikor mindegyikkel elkészültem, tepsire sorakoztattam a megformázott tekercseket. Ilyen módon kábé egyszerre kelnek meg.
Tojás helyett vajjal is megkenhetjük a péksütik tetejét.
Ehetjük édesen, valamilyen lekvárral/dzsemmel vagy mogyorókrémmel, és a tetejét meglocsolhatjuk olvasztott csokoládéval, ill. megszórhatjuk kandírozott gyümölcsökkel, olajos magokkal. (Én most 5 tekercset úgy készítettem el, hogy édes kencével ehessük, de a mandulás tetejűeket meghagytam sós szendvicsalapnak.)

 

 

stangliként is mutatós

Sonkás-sajtos minizsemle fűszervajjal

 

 

Töredelmesen bevallom, hogy ezt a finomságot még májusban sütöttem, de jól elfelejtettem posztolni. :D A megmaradt húsvéti sonkából készült, aminek a felét az ünnepek után lefagyasztottam, és később, amikor újra kedvem támadt a sonkaevészethez, kiolvasztottam. A felének a felét betermeltük szendvicsre pakolva, a maradékot pedig ebbe a pihepuha, foszlós péksütibe álmodtam bele. Mit álmodtam?! – A két kezemmel gömbölygettem belőle golyócskákat. :D Nem bántam meg! :) Erről a töltött zsemléről is elmondható, hogy jó ez bármikor: reggelire, tízóraira, uzsonnára vagy vacsora gyanánt – utóbbi főleg azoknak, akik nem híznak tőle. :D
Bízom benne, hogy nem köveztek meg azért, hogy ennyivel később merek sonkás receptet mutogatni, de biztos vagyok benne, hogy (amennyiben nem kaptok kötözött vagy paraszt sonkát) egyéb hússal is helyettesíthetitek a húsvétkor szokásos változatot. ;)

Hozzávalók 32 darab minizsemléhez:

a tésztához:
45 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 dkg cukor
1 csapott ek. (2 g) só
1 tojássárgája
3 ek. olvasztott vaj
1 ek. napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
15 dkg görög krémjoghurt
kb. 2 dl víz

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, főtt sonka (pl. a húsvéti sonkából)
20 dkg zöldfűszeres vagy natúr krémsajt
7 dkg vörös Cheddar sajt

a tetejére és a kenéshez:
1 tojásfehérje
hántolt napraforgómag
6 ek. olvasztott vaj
1 gerezd fokhagyma vagy 1 tk. fokhagyma granulátum
1 csapott ek. aprított petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A vajat felolvasztjuk, félretesszük. A kétféle lisztet elvegyítjük a cukorral.
2. Az elmorzsolt élesztőhöz hozzáadunk egy keveset a cukros lisztből, elkeverjük 1 dl langyos vízzel, befedjük egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
3. A meglangyosított joghurtot dagasztótálba öntjük, belekeverjük a tojássárgáját, a sót, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a fele mennyiségű lisztet, és robotgéppel elkezdjük dagasztani. Felváltva beledagasztjuk a többi lisztet, a vizet, majd kanalanként a vajat, végül az olajat.
4. A viszonylag lágy tésztát lisztezett munkalapon átgyúrjuk, majd visszatesszük a vékonyan kiolajozott tálba, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
5. A töltelékhez a sonkát késes aprítóval szálasra (azaz nem túl finomra) daráljuk, összeforgatjuk a reszelt sajttal, és alaposan összekeverjük a krémsajttal. A masszából 32 db golyóbist formázunk. Félretesszük.
6. A megkelt tésztából 32 gombócot gömbölygetünk, és letakarva 15 percet pihenni hagyjuk.
7. Egy tésztagombócot ellapítunk, a közepére helyezünk egy sonkagolyót, eldolgozzuk fölötte a tésztát, és az alján, valamint az oldalán is kiolajozott sütőtál közepébe ültetjük. Így járunk el a többi tésztával és töltelékkel is, amelyeket körben elrendezünk a sütőtálban. (A töltött zsemlécskék oldalát körben megkenjük kevés olajjal, mielőtt a sütőtálba tennénk.)
8. A zsemléket letakarva kb. 20 percet kelesztjük, majd lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és megszórjuk napraforgómaggal. Előmelegített sütőben megsütjük.
9. A vajat (a zsemlék sütési idejének vége felé) felolvasztjuk, hozzákeverjük a zúzott fokhagymát és az aprított petrezselyemzöldet.
10. A sütőtálat tortarácsra tesszük, a zsemléket még forrón átkenjük a fűszeres vajjal, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

A sütéshez én 24 és 18 cm-es sütőtálat használtam. A nagyobbik tálba 23, a kisebbikbe 9 zsemlét tettem. De megsüthetjük 2 db 20 cm-esben is (kétfelé osztva a töltött péksütiket), vagy tál helyett csupán körkörösen a tepsire helyezve is.
Bármilyen mártogató illik hozzá, de szerintem tormát vagy mustárt tartalmazó tunkolni valóval az igazi. ;)

Olívás-mozzarellás karika

...agyő nyár!
 

 

Jellemző, hogy mi is akkor esünk szerelembe az olajbogyóval, amikor a klímaváltozás okozta hatalmas szárazság ennek a termesztésére is súlyos károkat mér – volt is alkalmunk látni a kis összeaszott bogyókat az olajfákon. :( Tavaly, amikor először jártunk Krk szigetén, ennek a jeleit még nem tapasztaltuk, hiszen a Vrbnik városában üzemelő Pizzerija Gospojaban szép mennyiségű olajbogyó díszítette a pizzánkat. Ott és akkor szerettük meg a fekete olajbogyót, amit idén mindenképp szándékunkban állt venni, amikor szeptember legelején ismét ellátogattunk a szigetre. Azonban hideg zuhanyként ért a felismerés: helyi termesztésű olíva sehol sem volt kapható, sőt a fent említett pizzázó kínálta kedvencünkre ezúttal csak pár szem került rá. Ez a két tény egyértelműen jelezte, hogy baj van. Kész szerencse, hogy olívaolajat azért még bőven lehet kapni, és mi is hoztunk haza több üvegnyi magas minőségű, ilyen-olyan ízesítésűt innen, miután az eladó csajszival jót beszélgettünk a náluk kapható finomságok eredetéről.
Az olajbogyó evészet utáni vágy azonban a nyaralás végeztével sem enyhült – pláne mivel helyben nem volt alkalmunk degeszre enni magunkat belőle –, úgyhogy nem maradt más lehetőség, mint a boltban való megvétele. Így is tettünk, és amint megkaparintottam a vágyott bogyót, már másnap összehoztam ezt a karikát. Extra szűz (Krk szigeti) olívaolajba mártogatva isteni eledel lett belőle, és végre élvezhettük a fekete olíva semmihez sem fogható finom ízét. :)
Az új keletű rajongásunk ellenére remélem, hogy azért a jövőben, a változó klíma okán, nem kell áttérnünk olajbogyó termesztésre. ;)

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg fehér kenyérliszt
1 tk. cukor
1 mk. só
1 ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl víz
25 dkg mozzarella sajt
6 dkg fekete olajbogyó
egy marék friss bazsalikomlevélke
fekete szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt elkeverjük a langyos víz felével, betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. Hozzáadjuk a sót, az olívaolajat, a többi vizet, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
3. Az olajbogyókat felaprítjuk. A megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket apróra vágjuk. A sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük.
4. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és a hosszabbik oldala mentén 6 cm széles sávokra vágjuk.
5. Az így kapott 6 db 30×6 cm-es tésztalapot megszórjuk reszelt mozzarellával, aprított olajbogyóval, bazsalikommal, és a töltelék fölött két oldalról gondosan összecsippentgetjük a tésztát. A tésztarudakat kör alakban meghajlítjuk, kicsit megsodorjuk, és a tésztavégeket jól összedolgozzuk.
6. A töltött tésztakarikákat tepsire rendezzük, és letakarva kb. 20 percet kelesztjük.
7. A tetejüket lekenjük vízzel, meghintjük fekete szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 230°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 13 perc

Megjegyzés, tipp:

Előfordulhat, hogy a tésztából (a gondosságunk ellenére is) kifolyik itt-ott a sajt, de ez szerintem nem baj, mert imádni valóan ropogósra sül. ;)

Lila hagymás-oregánós kenyérrúd

 

 

Ez a recept – egy felturbózott rántotta kísérőjeként – még 2015-ben került fel a blogra, de az újrafotózási mániám miatt majd’ 10 évvel később ismét megsütöttem, hogy a kis rudakat külön receptként szerepeltessem. Ezúttal a kertünkben termesztett oregánóból is tettem a tésztába, ill. jóval több lila hagyma került bele, mert az úgy csak jobb lehet. :D Valóban így is lett, igazán intenzíven érezhető benne a hagyma, és a friss oregánó is kellemes ízt kölcsönöz neki. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:

12,5 dkg fehér kenyérliszt
2,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 nagy fej lila hagyma
néhány ágacska friss oregánó (nálam kétféle)
1 mk. só
1 csapott mk. cukor
8 g friss élesztő
kb. 1 dl víz
2 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A megtisztított hagymát nem túl finomra felaprítjuk, és az olívaolajon fedő alatt megpirítjuk. Hűlni hagyjuk. A megmosott, leszárított oregánó ágacskákról lecsipkedjük a leveleket.
2. Az élesztőt a cukorral és egy kis liszttel kevés langyos vízben elkeverjük, és liszttel betakarva felfuttatjuk.
3. A felfutott élesztőt a pirított hagymával, az oregánóval és a többi vízzel együtt a sóval vegyített liszthez adjuk, és megdagasztjuk. Vékonyan kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 8 kis bucit gömbölygetünk, rudacskákat sodrunk belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva addig pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik.
5. A rudak tetejét és közöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és a tepsit 220°C-ra előmelegített sütő középső sínjébe toljuk. A hőfokot ekkor 200°C-ra csökkentjük, és megsütjük a rudacskákat. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:
Rántottához nagyszerű választás, de készíthetünk hozzá valamilyen mártogatót is.