Kapros-csirkés minipite

 

 

 

Jó rég sütöttem sós pitét, pláne hússal! Most viszont gyors egymásutánban kétszer is, bár nem így terveztem. Történt ui., hogy a külső vinyómon szereplő receptek között elkezdtem rendet tenni, és megakadt a szemem egy 8 évvel ezelőtti zöldséges minipitémen. Máris tudtam, mi lesz a másnapi ebéd. Pontosabban az a recept csak ihletadó volt, a kis pitécskéket ui. ezúttal húsos töltelékkel terveztem megsütni. Pont jól jött hozzá a megmaradt kapor és a még felhasználatlan dobozka cottage cheese. A pite jól sikerült, a róla készült fotók viszont nem, köszönhetően a fényképezőgép és a laptop közé dugandó átjátszókábel hibája okozta idegbajnak, amit persze megspórolhattam volna, ha a topimon be lenne állítva a Wi-Fis képátküldési lehetőség. Szóval a zsinórhiba meghiúsította az elkészült fényképek fotózás közbeni csekkolását (értsd: menet közben muszáj látnom, hogy kell-e még tovább szórakoznom a kattogtatással, vagy van már elegendő mennyiségű éles kép a kajáról), amitől olyan ideges lettem, hogy szó szerint minden fotó gáz lett. :D Az előző sor végére biggyesztett emoji-helyettesítő mondjuk pont nem az akkori lelkiállapotomat írja le.
Egyébként egy bibis kábeltől még nem kéne elcsesződnie a képeknek is, de a méreg, amit fotózás közben amiatt éreztem, hogy nem láthatom az elkészült képeket, megzavarta az átszellemült állapotba kerülést, így a megszokott flow-élmény híján jócskán alulteljesítettem. De nem is én lennék, ha nem akarnám kiköszörülni a csorbát, illetőleg folttalanítani a becsületemet, ezért 2 nappal később újrasütöttem, majd ismét lencsevégre kaptam a kis pitéket. Bár az aprított kaprot a fotóapparát éppúgy nem komálja, mint a porcukrot vagy a lisztet, de szerencsére végre mégis lett jó pár éles kép, és egy másik kábelnek hála, minden visszatért a régi kerékvágásba. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
5 dkg Graham-liszt vagy teljes kiőrlésű búzaliszt
1 ek. finomítatlan nádcukor
1 mk. só
10 dkg vaj
1 nagy tojás
3-4 ek. hideg víz

a töltelékhez:
20 dkg csirkemellfilé
20 dkg cottage cheese vagy rögös túró, esetleg feta (utóbbiak esetén kevés tejföllel keverve)
10 dkg kaliforniai paprika
5 dkg vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1 marék aprított friss kapor (kb. 1 dkg)
1 nagy tojás
őrölt fekete bors
só
2-3 ek. növényi olaj (nálam fűszeres pácolaj)
6 dkg mozzarella sajt a tetejére

elkészítés:

1. A tésztához a lisztekhez vegyítjük a cukrot, a sót, és összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal.
2. A közepébe ütjük a tojást, hozzáadjuk a vizet, felverjük, majd villával hozzákeverjük a morzsalékos lisztet. Kézzel sima felületű tésztává gyúrjuk.
3. A tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, enyhén lisztezett munkalapon 10 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és kibéleljük velük a muffintepsi mélyedéseit. Nejlonzacskóba húzva 30-60 percre hűtőbe tesszük.
4. A töltelékhez a vöröshagymát és a paprikát felaprítjuk, majd felhevített olajon lefedve elkezdjük dinsztelni.
5. A húst közben apró kockákra vágjuk, sóval, őrölt borssal ízesítjük, majd rátesszük a hagymás alapra, és fedő alatt megsütjük. Amikor már kezd pirulni, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, és fedő nélkül 1 perc alatt készre pirítjuk. Kihűtjük.
6. A cottage cheese-t a tojással együtt tálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk az aprított kaprot, és beleforgatjuk a húst.
7. A tésztakosárkákat hurkapálcikával több helyen megszurkáljuk, majd elosztjuk bennük a tölteléket.
8. A mozzarellát nagyon apróra vágjuk, és a pitékre szórjuk. A tepsit előmelegített sütőbe toljuk, és pirosra sütjük a pitéket. Tortarácsra tesszük, és gömbölyű végű késsel óvatosan alájuk nyúlva, a pitéket kiemeljük a tepsi mélyedéseiből. Azon melegében vagy langyosra hűlve fogyasztjuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 27 perc

Megjegyzés, tipp:

A tölteléket a tepsibe való adagoláskor érdemes többször átkeverni, hogy minden mélyedésbe jusson a tojásos léből is, ne csak a húsból.
Friss saláta illik hozzá. ;)

 

Spenótos-fetás vöröslencse-pite (gluténmentes)

 

 

 

Ez az egészséges, lisztmentes pite nagyon ízlett, hiszen a vörös lencse egy ideje már nagy szeretetnek örvend nálunk. A pozitív véleményemet még a spenót sem bírta elrontani! :D De nem volt ez mindig így. Ez a leveles zöldség ui. életem eddigi legnagyobb részében vörös posztónak számított. Mivel gyerekként (és felnőve is sokáig) utáltam a legtöbb zöldséget, lehetetlen küldetésnek számított belém diktálni bármit is, aminek zöld íze van. A rokonaim mindkét részről csóválták is a fejüket emiatt, nem értették, hogy a manóba nem lehet szeretni pl. a petrezselymes krumplit vagy a rántott patisszont. Nagyon frusztrált a csodálkozással vegyes értetlenségük.
Korábban írtam már róla szűkszavúan, hogy kedvenc nagynéném egyszer a spenótot próbálta megkedveltetni velem, bár ehhez nem éppen kedves módszert választott, minekutána a zárt szám körül elkenődött a spenótfőzelék. :D Erre a jelenetre ő egyáltalán nem emlékszik, én ellenben naná, hogy igen. :D Ezt az emlékemet egyébként nevetve meséltem neki nemrég, mert bár hagyott bennem nyomokat az eset (hiszen emlékszem rá), és utána rövid ideig fel volt húzva az orrom, a nagynénémet mégsem utáltam meg miatta, sőt ő a szívem egyik csücske! :)
Szóval a spenótos kísérlet nem jött be – mi több, még szélesebb lett az árok köztem és az utált zöldség között. Mígnem pár éve egy éttermi kaland alkalmával a zöldségköretbe bébispenótot is kevertek, és én – nem tudva, hogy mi az – a többi zölddel együtt azt is bekebeleztem. Igaz, a saláta mixből nem a spenót lett a kedvencem, de onnantól kezdve már nem köptem ki fújjogva. Aztán tavaly (hosszabb szövegelés kíséretében) született róla egy leveses bejegyzés. A leves ízlett, de mégis úgy nyilatkoztam akkor, hogy nem mostanában veszek újra spenótot. Az ígéretet mostanáig betartottam. Bő 1 évvel később végre ismét ezt a zöldséget vettem le a polcról, és nem bántam meg most sem. Igaz, ezúttal nem roppanós, hersenős formában ettük, hanem töltelékként, igencsak fonnyadt állapotban, ami miatt pont, hogy utálnom kéne. :D Mégsem így lett!
Úgyhogy végre kijelenthetem, hogy a spenót most már jöhet salátának, levesnek és töltelékként is! :)

 

Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es dobozformához:

18 dkg vörös lencse
20 dkg cottage cheese
20 dkg bébispenót (leforrázva kb. 10 dkg; vagy mirelit spenót)
10 dkg fetasajt
1 kis sárga húsú kaliforniai paprika (kb. 10 dkg)
1 vöröshagyma (kb. 5 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 ek. aprított friss kapor (kb. 5 g)
2 tojás
5 ek. olívaolaj
1 tk. sütőpor
½ tk. só
őrölt fekete bors
szezámmag és fekete szezámmag keveréke

elkészítés:

1. A vörös lencsét beáztatjuk annyi vízbe, amennyi 2 ujjnyira ellepi, és másnapig hűtőbe tesszük. Szűrőbe öntjük, alaposan átöblítjük, és hagyjuk lecsepegni.
2. A pritaminpaprikát felaprítjuk, 2 evőkanál olívaolajon fedő alatt megdinszteljük, kihűtjük.
3. A spenótot leforrázzuk, alaposan kinyomkodjuk, majd hűlni hagyjuk.
4. A vöröshagymát és a kaprot finomra aprítjuk. A fetát villával áttörjük.
5. A spenóthoz hozzáadjuk a dinsztelt paprikát, a hagymát, zúzott fokhagymát, kaprot, fetát, és őrölt borssal (szükség szerint pici sóval) ízesítjük.
6. A lencsét turmixgépbe öntjük, rászórjuk a sütőport, hozzáadjuk a cottage cheese-t, a tojásokat, a többi olívaolajat, majd sóval, őrölt borssal ízesítjük. Összeturmixoljuk.
7. A folyékony lencsemassza felét a kiolajozott, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elosztjuk rajta a spenótos keveréket, majd ráöntjük a többi lencsemasszát. A tetejét meghintjük a kétféle szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütjük.
8. A pitét a sütőpapír segítségével még forrón kiemeljük a tepsiből, hagyjuk langyosra hűlni, majd tetszés szerinti szélességű szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés, tipp:

20x20 cm-es tepsiben vagy 20 cm-es tortaformában is megsüthetjük (a sütési idő a választott sütőforma miatt változhat). Jól mutat négyzet alakú szeletekre vagy cikkekre vágva is. ;)

 

Ötlet: innen