Tartelette au citron – citromos minipite

 

 

 

Citromos pitét jó 10 évvel ezelőtt sütöttem először, és ez idáig egyetlen alkalommal. Onnan tudom, hogy a recept azóta kallódott a gépemen, és amikor csak szembejöttek velem a régi fotók, mindig újra akartam sütni. Azért is emlékezetes, mert akkoriban futószalagon néztem Alain Delon régi filmjeit, aminek folyományaként kipróbáltam néhány francia tésztareceptet. Az utolsó hosszú mozidélutánra, a Rocco és fivérei és a Ragyogó napfény mellé egy francia desszertet választottam, mintegy megkoronázva a nosztalgiázást. Filmjeinek nézése közben 2015 őszén arra kellett rádöbbennem, hogy hosszú évek után „újrafertőződtem” Delonnal. Titokzatos lénye megint magával tudott ragadni, és ismét belefeledkeztem fiatalkori énjének szépségébe. Nem tudhattam, hogy alig 10 évvel később ő már nem lesz...
Még csak ovis voltam, amikor Móka Miki (Gyabronka József) átadta neki a szerelmi stafétabotot, és ezzel ő volt az első külföldi híresség, akire felfigyeltem. Lássuk be, Móka Mikihez képest meglehetősen nagy volt a kontraszt! :D A Film Színház Muzsika című képes tévéújság jelentette számomra az igencsak korlátozott számú képgyűjtési lehetőséget. Azt a mindössze 4 darab fekete-fehér újságkivágást még akkor is őriztem róla, amikor már rég Luke Skywalkerért dobogott a szívem. Az évek hosszú sora alatt azonban sokszor szóba került a neve, mert apukám is kedvelte, és büszke volt rá, hogy ő is Skorpió, a női nem nagy tisztelője. Így Delonba picit Ápát, Ápába pedig Delont láttam bele, ez nem vitás!
A 2015-ös „Delon-fertőzés” utáni szünetet követően pedig pár éve elém került egy interjú vele, ami megint benyomta rajtam A GOMBOT, és ezek után rengeteget olvastam róla, és vele készült interjúkat nézegettem.
A halála napját (tényszerűen nem is tudva még, hogy elment) megéreztem!!! – Két évvel és 8 nappal apukám után, 2024. augusztus 18-án (Ilona napon) távozott arról a világról, amiben ő már oly’ régóta nem érezte otthon magát. Nagyon meggyászoltam...
A citromos pitén keresztül mégsem emlékeztem meg róla itt, pedig eszembe jutott. Ezt most pótoltam, csak mert a minap Alain Delon hideg kék szeme kérdőn nézett vissza rám – amikor kora reggel a telómon el akartam olvasni a híreket –, hogy mégis hol marad már az a pite.
– Amit ezúttal máshogyan készítettem: valódi francia recept szerint, Pierre Hermé mestercukrász instrukciói alapján. Persze, nem is én lennék, ha nem bíráltam volna fölül ezt is! :D Egy Skorpió nem bújhat ki a bőréből! De talán nem számít szentségtörésnek picit átalakítani egy híres cukrász receptjét, amennyiben az egészségesebbé tehető, vagy legalábbis úgy módosítható, hogy kevésbé legyen hizlaló. Úgyhogy én a krémet bizony feleannyi vajjal kevertem ki (az eredeti horror mennyiségű 30 dkg helyett!!!), és a cukrot is csökkentettem. Továbbá a 24-26 cm-es sütőformát mini flangyűrűkre cseréltem. (Persze, lehetett volna még fokozni növényi hozzávalók használatával, de az már valóban nagyon más lett volna.)
A blogra fel nem került, évekkel korábbi pite esetében a tésztát a töltelékkel együtt sütöttem meg, és a tetejét fehérjehabbal koronáztam. Ezt a mostanit viszont tradicionális francia módra csináltam, vagyis a készre sütött tésztát töltöttem meg a krémmel, valamint nem került rá fehérjehab.
A tészta roppanós pâte brisée, vagyis ropogósabb állagú omlós tészta, amihez a puha vajat kikeverik előbb a porcukorral, majd a tojással és a(z őrölt mandulával vegyített) liszttel, tehát nem a hideg vajat morzsolják össze a cukros liszttel. Bevallom, én az előbbi tésztakészítési módszert nem annyira kedvelem, mert picit időigényesebb, és kinyújtás/formázás előtt mindenképp le kell hűteni a tésztát. Plusz egy picit macerásabb is a formázás, és valóban roppanósabb állagot eredményez. Míg a hideg vajas összemorzsolással tényleg omlós, azaz morzsálódósabb konzisztenciájú lesz a tészta. Egyrészt ízlés dolga, ki melyiket részesíti előnyben, másrészt pedig a hagyományos tarte au citron tésztájának tényleg roppanósabbnak kell lennie.
Meglepett a krém készítésének módja: hogy a puha vajat a még meleg citromkrémbe kell belekeverni, ráadásul botmixerrel. Egy életem, egy halálom-alapon ki is próbáltam, bár egy idő után mégis inkább a robotgép habverőjére váltottam. Még a felére csökkentett vajmennyiséggel is olyan csodálatos lett az eredmény, hogy minden kételyem elszállt, legalábbis a krém vonatkozásában. Érdemes volt közel 11 évet várni az újrasütésre! :D
De honnan is tudhattam volna, hogy Alain Delon is szerette a citromos pitét?! Utánajártam:
„Alain Delon egyik kedvenc édessége a citromos pite (tarte au citron) volt. A francia filmművészet ikonja közismerten rajongott a francia gasztronómiáért, és több forrás is megerősíti, hogy a desszertek közül ez állt hozzá a legközelebb. Párizsi kedvenc éttermeiben (például a híres Le Stresa-ban) gyakran rendelte ezt a desszertet. 2024-es halálát követően több francia étterem is felvette vagy „Delon-módra” nevezte el az étlapján szereplő citromos pitét a színész emléke előtt tisztelegve. … Bár a sós ételek közül a sült burgonyát (pommes de terre sautées) és az olasz tésztákat is nagyon kedvelte, édességként szinte mindig a klasszikus, savanykás citromos pitét választotta. A klasszikus francia recept a színész ízlését tükrözte: ropogós omlós tészta, rajta selymes, intenzíven citromos krémmel (lemon curd), néha pedig sült habcsókkal (meringue) a tetején.”
A citromos pitémet, ami tökéletesen illik Delon karakteréhez, most kiemelten az ő emlékének ajánlom – mindenféle évfordulón kívül, csak mert az ásotthalmi „citromos bácsitól” tél végén mindig kapunk ajándékba egy hatalmas zacskónyit.
Ez a sütemény elegáns, letisztult, és van benne egy kis fanyarság – éppen olyan, mint amilyen a nagyszerű Alain Delon volt. :)

 

Hozzávalók 11 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mandula
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
egy kis csipet só
1 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja (elhagyható)

a citromkrémhez:
5 kezeletlen citrom reszelt héja
20 dkg porcukor
3 nagy tojás
1,5 dl frissen facsart citromlé (nekem 4 db kis-közepes méretű citromból lett ennyi)
15 dkg vaj

a citromsziruphoz:
25 ml frissen facsart citromlé
5 dkg cukor
½ citrom héja

elkészítés:

1. A tésztához a puha vajat önmagában krémesre keverjük, majd robotgéppel alacsony fokozaton hozzádolgozzuk a porcukrot, a vaníliás porcukrot, a sót, tojást és az őrölt mandulával vegyített lisztet. A tésztát egy ív folpackra szedjük, gömbölyűre formázzuk, és kissé ellapítva becsomagoljuk. Legalább 4 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát kicsit átgyúrjuk, majd 11 db egyforma golyókat gömbölygetünk belőle. Enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket kb. 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk, és kibéleljük velük a flangyűrűket. A széleket késsel körben egyenesre vágjuk, az aljukat villával néhány helyen megszurkáljuk.
3. A pitécskéket sütőpapírral fedett tálcára sorakoztatjuk, és kb. 20 percre hűtőbe tesszük, hogy a tészta visszadermedjen.
4. Ezután mindegyiket kibéleljük sütőpapírral, szárazbabot szórunk bele, és sütőpapírostól áttesszük a tepsibe. 180°C-ra előmelegített sütőben (alulról a 2. sínen) kb. 20 percig sütjük, majd kivesszük belőlük a babot a papírral együtt, és anélkül sütjük készre további kb. 5 perc alatt.
5. A még forró tésztakosárkákról óvatosan leemeljük a flangyűrűt, és tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A citromsziruphoz fél citrom héját zöldséghámozóval lehámozzuk, és nagyon vékonyra szeljük. Az átszűrt citromlével és a cukorral együtt kis tejforralóba tesszük, és közepes lángon, néha megkeverve, szirupot főzünk belőle. (Akkor jó, ha kissé besűrűsödik.) Hűlni hagyjuk annyi ideig, amíg a citromkrémet elkészítjük.
7. A megmosott, szárazra törölt citromok héját fém tálba reszeljük, hozzáadjuk a porcukrot, és alaposan összekeverjük. Robotgéppel alacsony fokozaton beledolgozzuk a tojásokat, majd a citromlevet.
8. A tálat forrásban lévő vízzel félig teli fazék fölé helyezzük (a tál alja ne érjen a vízbe!), és kézi habverővel addig kevergetjük, amíg a krém eléri a kb. 80°C-ot (digitális hőmérővel ellenőrizhető), vagyis amíg be nem sűrűsödik.
9. A közepesen sűrű, önthető állagú krémet rögtön átszűrjük egy mély tálba vagy literes csőrös kiöntőbe, és néha átkeverve 60°C-osra hűtjük. (A szűrőn fennakadt citromhéjra nem lesz szükségünk.)
10. A krémbe előbb botmixerrel kockánként beledolgozzuk a puha vajat, majd robotgép habverőjével magas fokozaton addig keverjük tovább, amíg teljesen sima, kissé habos állagú és szép halványsárga színű nem lesz (ez kb. 5 perc).
11. Az időközben langyosra hűlt krémet elosztjuk a tésztakosárkákban, majd rácsorgatjuk és eloszlatjuk rajta a szirupot a benne lévő citromhéjjal együtt. Tortarácsra téve hagyjuk, hogy lecsepegjen róla a fölösleges szirup.
12. A süteményeket kínálótálra rendezzük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy kissé meghúzzon a szirup. Igény szerint tejszín- vagy tojásfehérjehabbal is díszíthetjük.

Megjegyzés, tipp:

Nekem kimaradt még 2 minipitére elegendő krém, de sebaj, magában elnyalogattuk! :)
A formák kibéleléséhez a sütőpapírból 10 cm átmérőjű körlapokat vágunk ki, és a szélüket körben bevagdossuk.
A tésztát 24 cm-es piteformában/flangyűrűben is megsüthetjük; a sütési idő ugyanannyi, mint a minipiték esetében.

 

Forrás: Szakácsok könyve

Banános-morzsás márványsüti

 

Banános zabsütit akartam sütni almával és répával, de a recept menet közben elveszett, a banán meg napokra a hűtőben ragadt, és egyre csak barnult. Véletlenül szembe jött velem egy másik recept, és bár aznap eszemben sem volt sütögetni, mégis rögtön lecsaptam rá, és máris bekevertem a tésztát. Igaz, jelentősen sérült az egészségesebb süteményre vonatkozó eredeti terv, és helyette ez a vajjal, cukorral és fehér liszttel készült édesség került az asztalra. Sebaj, néha nem árt! :D
A sütőből frissen kisült sütit aztán magára hagytam a pulton, és mire hazaértem, szépen kihűlt – szeletelhettem is, feltárva a belső mintázatot. Utóbbi biztos lehetne tetszetősebb is, attól függően, milyen eszközzel kalamolunk bele a márványminta kialakításának érdekében, de az élvezeti értékéből ez nem vont le semmit még azzal együtt sem, hogy alapból nem rajongok a banános édességekért.
A tésztát nem cukroztam túl, mert a morzsa a tetején épp elég édes. Egy szelet nekem bőven elég volt ebből a szaftos, dekadens sütiből, annyira laktató. :)

Hozzávalók 28×18 cm-es sütőkerethez:

a tésztához:
30-35 dkg banánpép (3 érett banánból)
25 dkg finomliszt
15 dkg görög joghurt
16 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj, felolvasztva
2 nagy tojás
0,5 dl+2 ek. tej
3 dkg holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. fahéj
1 tk. (5 g) sütőpor
egy kis csipet só

a fahéjas-csokis morzsához:
13 dkg finomliszt
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj
7 dkg vaj
4 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen, vagy durvára vágott csokoládé

elkészítés:

1. A tészta hozzávalóit előbb hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni.
2. A morzsához a cukrot és a fahéjat a lisztbe vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal. Beleforgatjuk a csokicseppeket, és hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a tésztát elkészítjük.
3. A tésztához a tejjel lazított görög joghurtot elkeverjük a langyos olvasztott vajjal, a cukrokkal, tojásokkal, majd beledolgozzuk a pürésített banánt. A masszát két részre osztjuk.
4. A fahéjat a teljes mennyiségű átszitált liszthez keverjük, majd ezt is kétfelé vesszük.
5. A kakaóport az egyikhez szitáljuk, és 2 evőkanál tejjel együtt az egyik adag banános masszához forgatjuk. A többi fahéjas lisztet a banános keverék másik feléhez dolgozzuk. (Ne kevergessük sokáig!)
6. A kétféle tésztát felváltva a sütőformába kanalazzuk, majd fakanállal vagy egyéb eszközzel örvénymintát rajzolunk bele, és megszórjuk a csokis morzsával. Előmelegített sütő alsó harmadában megsütjük (tűpróbáig).
7. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és miután a sütőkeretben/tepsiben kihűlt, felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Forrás: innen

Ropogós tekercs csokoládékrémmel

 

 

 

Könnyen, gyorsan elkészíthető és természetesen finom desszertre vágytam. Igaz, relatív, hogy kinek mi számít gyorsnak és könnyűnek meg finomnak.😁 Számomra ezek a tekercsek annak tűntek. Jáj, ezek a kis huncutok mit el nem tudnak hitetni magukról?!😁
A leírás szerint a roládoknak ropogósnak kell lenniük. Én azonban e téren már az első alkalommal problémába ütköztem: a forma kialakítása is bajos volt, a ropogós állag elérése ezek után pedig csupán távoli vágyálomnak tűnt. Most vagy én kezdek egyre többet bénázni a konyhában, vagy valóban nem könnyű megfelelni a fenti elvárásoknak, és némi gyakorlatra van szükség a jó eredmény eléréséhez. Az utóbbi feltevést tartottam szimpatikusnak (bár az első is igaz rám😆), amit könnyebb orvosolni. Tehát egy kis rutint kell szerezni, és emellett akár még módosíthatunk is a recepten (ezt meg is tettem). Úgy gondoltam, az első alkalommal szerzett tapasztalat – a tészta megfelelő állagának elérése, ill. a sütési technika terén is – elegendő volt ahhoz, hogy másodikra már szabályos és kellő vékonyságú körlapokat produkáljak, amelyeknek a fele ropogós is lett. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy a másik felük kapcsán ez miért nem valósult meg. A harmadik nekifutás viszont több okból sem volt opció, hiszen minden egyes próbálkozással alapanyagot használok el, ami pocsékba megy, ha megint nem jön össze a dolog. Szóval volt ebben némi kudarckerülés is. Mivel azonban a tekercsek egy része valóban ropogott, úgy gondoltam, most már tényleg nem a tésztamasszával van a baj, hanem a sütésben keresendő a hiba. Ahogy fentebb említettem, semmiképp sem akartam újrázni, ezért kitaláltam, hogy a puhábbra sült példányokat minigrillben 150°C-on újramelegítem/szárítom, hátha kihűlve azok is kellően törékenyek lesznek. Háhh, így lett! Büszke is voltam magamra, hogy ezzel a kis csalással megoldódott a gond.
A krémhez egyébként nem mellékeltek receptet, azt gondolva, bármivel betölthetők a roládok, és ez így is van. Én bolti mogyorókrém híján magam készítettem hozzá csokoládés cukrászkrémet egy kis mascarponéval finomítva, és igazán fincsi lett az eredmény. Érdemes kipróbálni.😉

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a krémhez:
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
17 g finomliszt
1,5 dl tej
1 dkg vaj
4 dkg étcsokoládé
5 dkg mascarpone

a tésztához:
2 tojásfehérje (85 g)
5 dkg porcukor
5 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
50 ml napraforgóolaj

a díszítéshez:
olvasztott étcsokoládé
1 ek. mandulapehely 

elkészítés:

1. A krémhez a tojások sárgáját a cukor felével lábasba tesszük, robotgéppel felhabosítjuk, majd csomómentesre keverjük a liszttel.
2. A tejet a többi cukorral felhevítjük, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük. Közepes lángon sűrű krémmé főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük előbb a puha vajat, majd a feldarabolt étcsokoládét. A pudingot átszedjük egy tálba, és folpackkal szorosan letakarva teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét robotgéppel magas fokozaton a csokoládépudinghoz dolgozzuk, majd habzsákba töltjük. Félretesszük.
4. A tésztához a tojásfehérjét a porcukorral nem túl kemény habbá verjük, majd rászitáljuk és robotgéppel alacsony fokozaton belekeverjük a keményítővel, sóval vegyített lisztet, valamint az olajat.
5. Egy tapadásmentes palacsintasütő serpenyőt (zsiradék nélkül) kis lángon felhevítünk, a közepére csorgatunk 1 evőkanál tésztamasszát, és a kanál hátával körkörösen gyorsan elsimítjuk (akkor jó, ha nagyon vékony).
6. Amikor felül buborékok jelennek meg, és alul már barnára sült a tészta, akkor egy fakanalat vízszintesen a hozzánk közelebbi szélére fektetünk, és a tésztát ráhajtva feltekerjük. A tekercset lehúzzuk a fakanálról, és tortarácsra téve, teljesen kihűtjük.
7. A habzsák végén fél centi átmérőjű lyukat vágunk, és a krémmel betöltjük a tekercseket.
8. Olvasztott csokoládéval (vagy a kimaradt krémmel) vékonyan becsíkozzuk a tekercseket, és megszórjuk pirított mandulával. Azonnal fogyasztjuk, amíg a tekercsek még ropogósak.

Megjegyzés, tipp:

Ha nagyon keményre verjük a fehérjehabot, nem lesz elég folyós, és nehéz lesz kialakítani a serpenyőben a kör alakot, ill. nem lesz elég vékony.
Ha a tészta kicsit vastagabbra sikerül, akkor miután az alsó fele megsült, palacsintafordító lapáttal óvatosan fordítsuk át a másik felére, és néhány másodperc alatt süssük készre.
Két sütés között mindig alaposan keverjük át a tésztamasszát, hogy az olaj jól el tudjon oszlani benne.
Ha néhány tekercs puhább marad a kelleténél, akkor – miután kihűltek – sütőben vagy mini grillsütőben 150°C-on 2-3 percig melegítsük/szárítsuk, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezután biztos ropogni fog.
A töltetlen tekercsek konyhai papírtörlővel bélelt, jól zárható műanyag dobozban 2-3 napig eltarthatók.

 

Ötlet: innen

Kókuszos-fehércsokoládé-habos linzer mangóval

 

 

Van ugyebár a brownie–blondie ellentétpár. Gondoltam, akkor simán kiszőkíthető a diós-csokoládéhabos szelet is! :D Miután ezt így feltaláltam, hamar le is csöppentem. Mert hiába csináltam mindent ugyanúgy, mint az eredeti változat, a diós-étcsokis esetében (leszámítva, hogy a szőkített verzióhoz a kisebb tepsi használata miatt csökkentettem a hozzávalók mennyiségét), a hab mégis totál összeesett, miután beleforgattam a kókuszos-fehér csokis-mandulás keveréket. A süti tésztája pedig kisülve nyersnek tűnt. Felpaprikázva ott hagytam az egészet a rácson kihűlni, és amikor újfent rálestem, hogy mivé lett, meglepődve tapasztaltam, hogy a hab mégis magas, a tészta pedig bár halvány, de klasszul átsült. Igaz, nem kellett volna két réteg sütőpapírt alátenni, ami jó hőszigetelőként kicsit változtat a sütés eredeti időtartamán + bibis a sütőnk is, és talán az alumínium tepsi sem olyan jó hővezető, mint a jól megszokott változat. De szerencsére mindezen hátráltató tényezők ellenére is sikerült összehozni egy igazán szeretni való süteményt. :)
Persze, azóta sem tudom mire vélni a hab összezuhanását – talán a fehér csoki vagy az a kevéske, a dióénál szárazabb állagú mandula másként viselkedik; vagy a jóval kevesebb cukor használata miatt nem volt megfelelő a tartása –, a sütőben viszont szerencsére képes volt megemelkedni. Úgyhogy aki ugyanúgy járna, ahogyan én, az ne keseredjen el, a végeredmény tényleg szuper lesz! ;)
Nagyon nehéz volt megállni, hogy aznap ne pusziljuk be mind a 16 szeletet, és a java megmeneküljön a másnapi fotózáshoz. :)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztához:
15 dkg finomliszt 
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. (2 g) sütőpor
1-2 ek. hideg víz

a töltelékhez:
4 nagy tojásból nyert fehérje
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg fehér csokoládé, reszelve
5 dkg héjas őrölt mandula
3 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
24 dkg konzerv mangó (szeletelt)

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral kevert lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon rögtön kinyújtjuk, és a tepsibe fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A mangószeleteket szűrőbe öntjük, hagyjuk lecsepegni a levét, majd a szeleteket hosszában óvatosan ketté- vagy háromba vágjuk. Félretesszük.
4. A habhoz a tojásfehérjét a porcukorral, vaníliás porcukorral kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt csokoládéval, őrölt mandulával vegyített kókuszreszeléket.
5. A lehűtött tésztán elrendezzük a mangószeleteket, és rásimítjuk a kókuszos-fehér csokoládés fehérjehabot.
6. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón 5×5 cm-es kockákra vágjuk, és a tepsiben hagyjuk kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc 

Megjegyzés, tipp:

Friss, érett mangóval még jobb, vagy ennek híján őszibarackkal, esetleg ananásszal, vagy ezek konzerv változataival.

Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Banános-zabos morzsasüti mogyorókrémmel

 

 

Uhhh, anyám... Imádom, ahogy ropog a morzsa; hogy a banán olyan hangsúlyos benne; hogy ott a mogyorókrém; hogy szanaszét törik az egész, mert olyan mohón eszem… :D
Nagyon régóta vágytam olyan négyzet alakú, magasabb falú sütőformára, aminek a csücskei nem lekerekítettek, hanem valóban szögletesek. A süteménykeretem is ilyen, de az csak téglalap alakú sütemények sütésére alkalmas, a hozzá tartozó elválasztó elem pedig használhatatlan. Szóval évek óta ama nagy horderejű problémával küzdöttem, hogy nem tudtam négyzet alakú süteményt sütni. :D Bár biztosan találtam volna a neten olyan oldalt, ahonnan megrendelhetem a tepsit, de a postaköltséget is hozzászámolva, már nem biztos, hogy anyagilag jól jöttem volna ki belőle. Aztán szembejöttek velem azok a bizonyos kínai oldalak, amelyek kapcsán szerintem sok nőtársamnak megálljt kell parancsolnia magának a nagy mennyiségű rendelések miatt, nehogy válás legyen a vége. :D Nemrégiben, amikor egyéb apróságok mellett jó néhány cuki kis trikóval meg cicanacival pakoltam tele a kosaramat, rákerestem a vágyott tepsire. És – bár ott sem volt olcsó – megtaláltam az áhított formát a megfelelő méretben. A Kutyafül ravasz tanácsát alkalmazva, bő 2 hétig a kosárban pihentettem a motyót, aminek köszönhetően jelentősen lejjebb kúsztak az árak (bízom benne, hogy a kínaik örökre megtartják azon jó üzletpolitikájukat, hogy a hosszú várakozást ilyen akciókkal jutalmazzák – magyar gazdaság requiescat in pace), és így már semmi sem állhatott a rendelés útjába. Hamarosan a régóta akart sütőforma boldog birtokosa lettem. :) Ugyan fotó nem készült rólam, amint csini cicanaciban és tapadós trikóban a kezemben tartom a terméket, de remélem, hogy az alábbi recept mindenkit kárpótol eme hiátus miatt. :D Mert hogy ez a süti annak ellenére, hogy pofonegyszerű és hamar elkészíthető, nagyon eteti ám magát! Szerintem akár adventkor is megállja a helyét, amikor is szintén jól jönnek a gyorsan elkészíthető receptek, csak hogy egyszerre többféle sütiből lehessen válogatni. ;)

Hozzávalók 20×20 cm-es tepsihez:

a tésztamorzsához:
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mogyoró
2 dkg holland kakaópor
12 dkg finomítatlan nádcukor
egy csipet só
15 dkg vaj

a töltelékhez:
3-4 banán (mérettől függően, héjazva 30-40 dkg)
20 dkg mogyorókrém (házi készítésű vagy Nutoka Aldi)

a díszítéshez:
3 dkg étcsokoládé
1 mk. napraforgóolaj
1 kis bio citrom vagy narancs reszelt héja

elkészítés:

1. A morzsához a zabpelyhet késes aprítóban durvára daráljuk, majd belevegyítjük a lisztet, az őrölt mogyorót, kakaóport, cukrot, sót, és összemorzsoljuk a felkockázott hideg vajjal.
2. A fele mennyiségű keveréket a sütőpapírral bélelt tepsibe szórjuk, kissé lenyomkodjuk, és előmelegített sütőben elősütjük. Tortarácsra téve hagyjuk langyosra hűlni.
3. A banánokat lehéjazzuk, hosszában félbevágjuk.
4. A mogyorókrémet rákenjük az elősütött tésztára, elrendezzük rajta a felezett banánokat, és rászórjuk a többi tésztamorzsát. Ugyanazon a hőfokon készre sütjük, majd tortarácsra téve teljesen kihűtjük.
5. A feldarabolt étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött összemelegítjük, és becsíkozzuk vele a süteményt. Citromhéjat reszelünk rá, majd dermedésig hűtőbe tesszük. Kínálás előtt 5×5 cm-es négyzetekre vágjuk.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 10 perc + kb. 25 perc

 

 

Fahéjas-mandulás linzertortácska körtepudinggal és marcipánnal (tojásmentes)

 

 

 

Szeretjük a körtés sütiket, és ez a mostani mondhatni csúcstartó a linzereim között. :D Pár évvel ezelőtt sütöttem már hasonlót, ami szintén sikert aratott, de ezúttal egy kicsit másként képzeltem el – részben kényszerűségből. Nem volt ugyanis annyi körtém, hogy egyéb hozzávalót mellőzve, kiadjon 12 kis sütőformányi adagot, vagy akár egy nagy piteformát, ezért a rendelkezésemre álló gyümölcsmennyiségből kókusztejszín hozzáadásával pudingot főztem. A tésztát pedig tojásmentesen képzeltem el. Továbbá, egy kis pluszként marcipánt szándékoztam használni, mert nagy rajongója vagyok, és ez a kis huncut kábé minden gyümölcshöz megy – szilvával, meggyel legalábbis már jól vizsgázott. :D
Ezúttal háttérbe szorultak a hullámos szélű mini piteformáim, helyettük beizzítottam a flangyűrű készletemet, amit talán 2 éve kaptam ajándékba, és azóta kallódtak a polcon, kipróbálásra várva. Most végre felavattam őket, és csak azt sajnáltam, hogy nincs belőlük több. Így két részletben sütöttem meg a 10 sütit, de sebaj, megérte kivárni a két sütés közötti procedúrát, mert az eredmény valóban lenyűgöző. :) Ezeket az illatos, kívül ropogós, belül krémes – az édes és a finoman savanykás ízeket ötvöző kis tortácskákat mindenkinek ajánlom. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
10 dkg héjas mandula, darálva
15 dkg vaj
10 dkg finomítatlan nádcukor
1 csapott tk. (6 g) őrölt fahéj
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
1 mk. (3 g) sütőpor
3 ek. hideg víz

a töltelékhez:
23-24 dkg érett Bosc kobak körte (hámozott, magozott mennyiség)
2 dkg cukor (vagy a gyümölcs édességétől függően)
1 csapott tk. vaníliapor
1 mk. őrölt fahéj
1 mk. őrölt gyömbér
2 dkg étkezési kukoricakeményítő vagy vaníliaízű pudingpor
1 bio lime vagy citrom reszelt héja
2 dl kókusztejszín
1-2 ek. frissen facsart citromlé
10 dkg marcipánmassza
kevés panko- vagy zsemlemorzsa a tésztára

a fahéjas-mandulás morzsához:
8 dkg finomliszt
5 dkg mandulapehely
6 dkg finomítatlan nádcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 mk. őrölt fahéj
reszelt lime- vagy citromhéj
6 dkg vaj, felolvasztva

továbbá:
porcukor és reszelt lime- vagy citromhéj a tálaláshoz 

elkészítés:

1. A felkockázott körtét a cukorral, a fűszerekkel, a citromlével lábasba tesszük, felöntjük 1 dl kókusztejszínnel, és nagy lángon felforraljuk.
2. A tűzről lehúzva botmixerrel pépesítjük, hozzáadjuk a reszelt limehéjat, majd visszatesszük a tűzhelyre, és közepes lángon, kevergetve besűrítjük a többi kókusztejjel csomómentesre kevert keményítővel. Folpackkal lefedve teljesen kihűtjük.
3. A tésztához a cukorral, fahéjjal, sütőporral, limehéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva tésztát gyúrunk belőle.
4. A tésztából rögtön 9 gombócot formázunk, és enyhén lisztezett munkalapon mindegyiket 12 cm átmérőjű körlapra nyújtjuk. Kibéleljük velük a – 8 cm átmérőjű, kb. 2 cm magas – flangyűrűket, és a túlnyúló tésztát körben levágjuk. A lehulló tésztaszélekből egy 10. gombócot gömbölygetünk, és ugyanúgy készítjük el, ahogyan a többit. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd sütőpapírral fedett tálcára rendezve nejlonzacskóba húzzuk, és 1-2 órára vagy másnapig hűtőbe tesszük.
5. A morzsa hozzávalóit összevegyítjük (3 dkg mandulapelyhet aprítva, a többit egészben hagyva), és villával folyamatosan kevergetve, fokozatosan hozzácsorgatjuk a langyosra hűlt olvasztott vajat. Hűtőbe tesszük dermedni.
6. A körtepudingot alaposan átkeverjük, megtöltjük velük a zsemlemorzsával enyhén beszórt tésztakosárkákat, a közepükbe nyomunk 1-1 marcipángolyócskát, és rászórjuk a fahéjas-mandulás morzsát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
7. A kész süteményeket lapáttal átemeljük egy tortarácsra, és 2-3 perc elteltével vékony pengéjű, hegyes késsel előbb elválasztjuk a gyűrű belső oldalától, majd (még forrón) egymás után, óvatosan lehúzzuk róluk a flangyűrűt – így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt limehéjjal hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (a tepsit alulról a 2. sínbe tolva)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:
Flangyűrű vagy mini piteforma híján muffintepsiben is megsüthető.

 

 

Szilvás-vaníliás tejfölkrémes tortácska fahéjas kesudióval

...egy kis önvallomással fűszerezve 

 

Rajongó típus vagyok, egy idealista, örök gyerek, miközben fura mód mégis józan és racionális. :D Hogy hogy jöhet össze a kettő egyazon testben/lélekben, nem tudni, de tény, hogy egyszerre hasonlítok Anyára (a racionalitás átörökítőjére) és az apukámra (a rajongás-gén felelősére), amiben persze nincsen semmi fura.
A kifejtendő témát talán túl messziről indítom, de így jobban érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy a tizenéves koromon sokszorosan túl most is belefeledkezem a régen szeretett, vagy akár a tőlem akkoriban csak érintőleges figyelmet kapott zenészek (színészek) fotóinak böngészésébe, videoklipjeinek, interjúinak nézegetésébe, életútjuk lázas olvasásába. :D Basszus, minden fent van a neten, bele lehet szédülni!
Úgy tűnik, mit sem változtam annyi sok év alatt, és még ha ma már a nagy hőfokon égő plátói szerelem kizárt (bezzeg régen éveken át rohadtul nem sikerült elnyomnom azt főleg Keanu Reeves vagy Jon Bon Jovi kapcsán), azért van, aki még mindig be tud szippantani, ha csak röpke időre is.
A ’80-as évek derekán a fenét se érdekelte Joey Tempest, amikor én épp Thomas Andersbe haltam bele (előbbit illetően némi cáfolat azért lentebb olvasható). Mégis ezerszer végignéztem a Final Countdown és a Rock The Night klipjeit, az aranytorkú frontember szájmozgását analizálva, miközben magamban bocsánatot kértem Thomastól a hűtlenségem miatt. :D Őszintén szólva ezek a szájak a gyengéim, és annak idején pl. Jason Donovan se menekülhetett az elemzés elől – az összes 1988-91-es klipjét imádtam, és a kisfiús fejétől ma is elolvadok. Két hónapja ő volt az, aki megnyomta rajtam a nosztalgiagombot, miután a neve minden előzetes bejelentkezés nélkül kipattant a fejemből. Az azonnali rákeresés nyomán jött „utánam a vízözön”, és naná, hogy nem a jelenkori Jason, hanem az újra felfedezett fiatal miatt. Ám hamar felismerve a közelgő vészt, azt csírájában elfojtottam – jó lesz az későbbre, ínséges időkre, a 10 évenkénti őrületemhez. :D
De vissza Bernd Weidunghoz (alias Thomashoz), aki persze már rég a múlté, sőt szerelmileg a még komolyabb „utódai” is (Keanu, Jon stb.), akik már nem „tilthatnak” meg nekem semmilyen újabb rajongást, szóval nyugodt szívvel vethetem bele magam a lelkesedésbe. Igen, azok után, hogy Jason barátunkat alighogy sikerült ledugóznom magamban! :D
Nemrég ui. azon kaptam magam, hogy Joey Tempest (tudtad, hogy a valódi neve Rolf Magnus Larsson?!) ősrégi, fürdőgatyás fotóján lógok, rácsodálkozva, hogy ennek a fiatalon igézően gyönyörű (Charlieze Theron-szemű-szájú-fogú) pasinak a formás combikájából kiinduló szexi lábszára végén még a lábfeje is maga volt a tökély. :D Erre nem kiderült most az interjúk alapján, hogy emberileg is nagyon szeretni való?! Úgy tűnik, a tévéből (youtube-ról) mindig jól választok. :D
De nem csak az okos tekintetű, huncut fejű szépek rabolták-rabolják ám el a szememet/szívemet (főleg, ha a slágerek/szerepek mögött az embert is megláthatom), mert bizony a fülem is szerelembe tud esni. De még hogy?!
Alighogy lefojtottam a tüzet, újabb szikrát pattintott ki belőlem a neten nemrég újra felfedezett Peter’s Pop Show, amit egyébként gyerekként 1985-ben láttam először a jugó tévében (meg is pecsételődött a sorsom akkor: fénysebességgel taszította le szívem trónjáról Mark Hamillt [Luke Skywalkert] a szépséges Thomas bájolgása [8 hosszú, de apróbb hűtlenségekkel tarkított évre :D]), és most némi degradálással vegyes nosztalgiával néztem végig – gyakran beletekerve – 3 évadnyi maratoni play back zenés műsort (ami egyébként 1985-93-ig futott).
Épp túl voltam a C.C. Catch haján és Sandra vagy Mandy Smith táncikolásán való rötyögésen (akiknek a jócsajságát egyébként egykor iszonyúan irigyeltem, [szerintem visszatekintve is gyönyörűek]), valamint az arra való rácsodálkozásból is pont felocsúdtam, hogy a Depeche Mode akkor szinte még babakorú tagjait mégis hogy tarthatom ma már cukinak, a zenéjüket pedig klassznak, amikor pedig hajdan utáltam őket leginkább azért, mert egyes rajongóik állandóan csesztettek a Modern Talking miatt. Ilyeneken merengtem, miközben a laptopom képernyőjén sorjáztak egymás után a régen népszerű zenészek, akiknek a nagy része most 60 pluszos, vagy már nem is él. :(
Már 1987-nél járok, amikor is Peter Illmann (a Peter’s Pop Show kitalálója és házigazdája) felkonferál egy kanadai rockzenekart: LOVERBOY. Fú, apám, ez a név… de gáz! Jó’ van, nézzük, kik ezek – gyerekként sosem hallottam róluk, és később a rocker haverok sem világosítottak fel ez ügyben a ’90-es évek végén. (Pedig akkoriban olyanokat is ismertem, akiket mások nem.)
A Loverboy frontembere Varga Miki és Emilio Estevez (van más is, ki e nevet ismeri? :D) keveréke, nem az esetem, a többiek se feltűnőek. A BRAVO-ban, Popcornban sosem jöttek velem szembe, az fix.
Már megy az intro, a pasas végre belekezd... He? Jól hallok?! Ki az, aki ezzel a fejjel Joey Tempest hangján énekel?! (Nem mintha a jó hanghoz csak szép fej társulhatna.) Ki eeez??? Jesszusatyaúriteeen!!! …. Áhh, kész, vége, beszippantott, elkapott a gépszíj: lázas kutatás a neten, egy rakat videoklip, interjúk, a Turn Me Loose és a Love Will Rise Again hallgatása számolatlan mennyiségben – főzés közben, locsolás közben, séta közben, kajaképek szerkácsolása közben/helyett –, és persze együtt éneklés a bandával – főzés közben, locsolás közben, séta közben és képszerkácsolás helyett. :D
Mike Reno – így hívják ezt a csoda énekest, aki ma már pocakos, 70 éves bácsi – óriási tehetség, Kanada-szerte és az USA-ban ismert. A mai napig koncerteznek! A klipjeik alatti kommentek szerint a Loverboy egy világhírűvé nem vált, méltatlanul elfeledett rockzenekar. Kimaradt az én életemből is, de szerencsére most megtalált! :) Mike Reno hangja azonnal szerelem lett, miközben az ikerhang Joey Tempesté a ’80-as években, az egyéb körülmények (értsd: Thomas) miatt nem, de persze őt mindig emlegetem, ha a tehetségek szóba kerülnek.
A Peter’s Pop Showban ott volt a Europe is, tehát a Loverboy fellépése előtt 1 évvel. Újranéztem: Joey hamvas barack pofikája ma is elvarázsol (máshogyan persze, mint a sokáig imádott és a zenéjükön keresztül letagadhatatlanul részemmé vált Jon Bon Jovié). :)
És ha már fokozott figyelmet kapott tőlem a fent említett, Joeyéval azonos karakterű kanadai szerelem-hang, akkor a Europe utáni nézgélődés sem maradhatott ki. Persze, őket az eltelt évek alatt láttam itt-ott, esetükben képben voltam az idő múlásával, de volt mit pótolni így is. Főleg interjúkra vadásztam. Kuriózum, ahol svédül beszélnek, és ott még inkább átjön Joey kedves egyénisége. :) Az angol nyelvű interjúk alapján pedig egyértelműen látom, hogy nem véletlenül szimpiztem vele a nagy Thomas Anders-imádat ellenére is, suttyomban. :D
Aztán Joey átadta a stafétabotot: újfent kopogtatott Jason, akit ugyebár – ezek szerint túl hamar – ledugóztam magamban. Ááááá, nem hiszem eeeel!!! Nem volt mit tenni, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie! Megetettem hát a fenevadat. :D Jelesül: megnéztem ezúttal az összes régi klipjét, jó pár interjút, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a régen hallott dalszövegei milyen hirtelenséggel képesek előtörni memóriám rejtekéből. Míg végül visszaszuszakoltam őt is oda, ahonnan előbújt. Most már aztán csend legyen srácok! :D

A videókban, a fotókon a régi kedvencek örökre fiatalok – olyanok, amilyeneknek megismertük őket. Önmagunk fiatal énjére is emlékeztetnek. Az idő azonban mindenkin nyomot hagy. Talán éppen ezért is tudok akkora erővel rárepülni a ’80-as évekre. Biztos nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel, de azt nem tudhatom, kiben mekkora hullámokat vetnek a múltbéli élmények. Csak azt tudom, hogy bennem, a mindent analizáló Skorpióban jelentősen felkorbácsolódnak, vagy esetenként újak születnek, hogy aztán hosszú évekre vagy örökre elcsituljanak.

A régi kedvencek dalszövegeire igen, de arra bezzeg nem emlékszem, mikor sütöttem utoljára szilvás sütit. :D Szerencsére a blog segít a feledékenységen, vagy legalábbis külső memóriaként funkcionál. Persze, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor is használtam szilvát édességbe, mert a szomszéd fája a potyogó gyümölcsein keresztül ordítva hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt az ideje szilvát lopni szedni, hiszen az tőle úgy is csak kárba veszne. – Az első adag nagy szemű szilvát a kisebbik fáról Anya számára mentettem meg, én pedig megvártam, hogy az öregebbik fa is megérlelje a kisebb szemű, de éppolyan szép, hamvas lila gyümölcsét, amiért egyébként nem annyira rajongok (kivétel, ha keményebb húsú és igazán zamatos), de süteményekhez mindig szívesen használom.
A szilva egy része már potyog, más része még keményen dülleszti a mellét az ágakon, amelyik viszont már kellően érett, de még nem adta meg magát a gravitációnak, azt megszabadítottam ágas-bogas fogságából, hogy a kosaramban landoljon, és végül ez az egyszerű, ám igen finom linzer legyen belőle. A konyhát sokáig belengő sütiillat kísértetiesen emlékeztetett a fahéjas tejberizsre. A falatozása közben pedig kicsit már halkabban szólt bennem az új kedvenc Turn Me Loose, de a szívem azért tele van vele. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. őrölt fahéj
6 g sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
5 dkg görög joghurt
3 ek. napraforgóolaj

a töltelékhez:
5 db (kb. 45 dkg) nem túlérett szilva
25 dkg tejföl
4 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
2 dkg vaníliaízű pudingpor

a tetejére:
6 dkg kesudió
2 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet elvegyítjük a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, sütőporral, majd összemorzsoljuk a hideg vajjal. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük a joghurtot, a tojást, az olajat, és puha tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztából 12 gombócot formázunk, és egymás után a minipiteformákba nyomkodjuk. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd letakarva, 1,5 órára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a tejfölt kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd citromlével ízesítjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral.
4. A szilvát megmossuk, kicsumázzuk, szárazra töröljük, és mindegyiket 4 cikkre szeljük.
5. A kesudiót felaprítjuk, és elkeverjük a fahéjjal, a cukrokkal.
6. A tésztakosárkákban elosztjuk a vaníliás tejfölt, mindegyikre ráhalmozunk 5 szilvacikket, és megszórjuk a cukros-fahéjas kesudióval.
7. A sütőformákat a sütő rácsbetétjére sorakoztatjuk, és előmelegített sütőbe toljuk. Miután a sütemények megsültek, tortarácsra szedjük, és 10 perc után óvatosan kiemeljük a formákból. Így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínben)
sütési idő: 25-30 perc

 

Epres-mogyorókrémes gyűrű

 

 

 

Esélyes, hogy nincs már földieper, de mivel Anya pár napja még tudott venni és küldeni nekünk, ezért miután egy részét frissen bekebeleztük, a maradékot sütibe szándékoztam belesütni. Korábban láttam egy tetszetős epres desszertet Chefburcinardanál, ami azonnal megtetszett. Természetesen nem a linzertészta kapott meg – abban maximum az olaj használata tűnt érdekesnek –, hanem a süti külalakja vonzott. Már elsőre kisebb méretben képzeltem el – ehhez arányosan csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, kivétel a cukorét, amiből többet tettem bele, ill. még citromhéjjal is fokoztam a szerethetőségét. A linzertésztát először én is a fent említett török csajszi technikája szerint csináltam, azaz hogy előbb a puha vajat összekevertem a nedves hozzávalókkal, majd belegyúrtam a lisztet. Bár teljesen jól működött a dolog úgy is, de én mindig azon vagyok, hogy egy kicsit felgyorsítsuk a készítési folyamatot. Ennek érdekében a második alkalommal a jól bevált, vajjal összemorzsolásos módszert választottam (és egy kis citromhéjjal is gazdagítottam az ízét). Bármelyiket is alkalmazzuk, a tésztának pontosan ugyanolyan lesz az állaga. ;)
Gyorsan elkészíthető, mutatós és nagyon finom sütemény ez – eper és mogyorókrém imádóknak kötelező darab. :)
(A fotók számát tekintve elkapott a gépszíj, bocsesz!... :D)

 

 

Hozzávalók 24 cm átmérőjű süteményhez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 g sütőpor
8 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 tojás
4 dkg görög joghurt
3 ek. növényi olaj

a töltelékhez:
15-20 dkg földieper (csumázott mennyiség)
kb. 10 dkg mogyorókrém (eredetileg olvasztott ét- vagy tejcsokoládé)

az öntethez és a díszítéshez:
15-20 dkg földieper
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. frissen facsart citromlé
szeletelt mandula
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport a liszthez vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és hozzákeverjük a citromhéjat.
2. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük joghurtot, az olajat, a tojássárgáját a fehérje háromnegyed részét, alaposan összekeverjük, és puha tésztává gyúrjuk.
3. Lisztezett munkalapon rögtön kb. 4 mm vastag körlapra nyújtjuk, a felületét kicsit meglisztezzük, és 24 cm átmérőjű fedővel körlapot szúrunk ki belőle. Áttesszük egy ív sütőpapírra, és folpackkal letakarva 15 percet hűtőben dermesztjük.
4. A lehulló tésztaszélt összegyúrjuk, és két darabra osztva, kb. 30 percre mélyhűtőbe tesszük.
5. A kissé lehűtött tésztalap közepére 15 cm átmérőjű tálkát teszünk, épp csak belenyomjuk, a körmintát, majd leemeljük a tálkát, és a mintán belüli tésztát 8 cikkre szeljük.
6. A körmintán kívül eső részt megkenjük mogyorókrémmel, kirakjuk eperszemekkel, és nagy lyukú reszelőn ráreszeljük a mélyhűtött tésztát. A cikkeket a töltelékre hajtjuk, kissé lenyomjuk. A sütemény alapját a szélénél körben összecsipkedjük, így kialakítva a fodormintát. Folpackkal letakarva 20 percre hűtőbe tesszük.
7. A ráhajló tésztacikkeket lekenjük a félretett, lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szeletelt mandulával, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, majd meghintjük porcukorral.
8. Az öntethez a megmosott, kicsumázott epret vaníliás cukorral, citromlével ízesítjük, botmixerrel pürésítjük és meglocsoljuk vele a felszeletelt süteményt.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Áfonyával, szederrel, meggyel, sárgabarackkal is elkészíthetjük, lényeg, hogy a gyümölcs ne legyen túl puha, különben sütés közben sok levet ereszt.

 

 

 

 

Erzsi kocka

süti vs. Andrej Hermlin and his Swing Dance Orchestra

Húsvét óta nem posztoltam receptet, sőt a Kutyafül apukájának a szülinapjára, ill. a húsvétra sütött tortáról (blogbejegyzés híján) is mindössze egy-egy, házi használatú fotó készült. Nem is hiányzik annyira az édesség, ha meg igen, bekapok pár kocka étcsokit, és azzal elvagyok. Nemrégiben azonban megláttam a fb-on Marcsi barátnőm Erzsi kockáját, és úgy éreztem, nekem ez most kell. :D A most végül 2 hetet késett. A sütisütés reggelén még nagy volt bennem az elán, ami az aznap különösen hisztikrisztina Lysse cicánk közbenjárására aztán jócskán alábbhagyott – azt ui. nem a pórázos kerti sétára tartogattam. Mire végre lerendeztem a kisasszonyt, az arcomon morc ábrázat vert tanyát, és ezzel a fejjel nyújtottam és sütöttem ki a tésztalapokat, ill. kevertem be a krémet. A folytatás aztán az extra sétáltatás miatt újfent tolódott, így a sütemény betöltése is késett. Gyakorlatilag tokkal-vonóval együtt másfél napba telt elkészíteni az Erzsi kockát. :D
Látva a krémet, bevallom, nem sok bizalmat szavaztam annak, hogy jó lesz. Marcsinak még egy „shortot” is küldtem a krém állagáról, ahogyan az épp lefolyik a villáról, miközben lemondóan érdeklődöm, hogy „ennek ilyen hígnak kell lennie?” – Ott ögye mög a fene! – gondoltam magamban Tóth papa után szabadon, de végül a Limara -féle Kata szelet receptjében javasolt babapiskóta megmentette a napot: felszívta a fölösleges nedvességet. A betöltéskor ez azonban mégsem nyugtatott meg, így a csokibevonatba is beleleheltem egy adag pesszimizmust – bánatában le is folyt egy része. A totál káosz nap estéjét végül nem a sütievészet koronázta meg, hanem Andrej Hermlin fergeteges szving koncertje. Épp ez kellett a lelkemnek és az idegeimnek! :)
A süti másnapi felszeletelésekor ugyan kiderült, hogy az Erzsi kocka mégis kifejezetten jól sikerült, ennek ellenére be kell valljam, hogy bár finom, nem lettem a rajongója. A 25 éves (félig kenyai, Lengyel Tomi hasonmás) totál dilinyó David Hermliné annál inkább! :D

Hozzávalók:

a tésztához:
50 dkg finomliszt
15 dkg porcukor
1 cs. sütőpor
egy csipet só
15 dkg vaj
3 tojássárgája
kb. 15 dkg tejföl (20% zsírtartalmú, nem folyós)

a töltelékhez:
egy tésztalap, összetördelve
1-1,5 dl forró tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dl rum
kb. 7 dkg sárgabaracklekvár
10 dkg vaj
13 dkg porcukor
3 dkg holland kakaópor
néhány babapiskóta (nálam 3 db; elhagyható)

a csokoládébevonathoz:
6 dkg cukor
1,5 dkg holland kakaópor
4 ek. víz
5 dkg vaj
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg vajjal, hozzáadjuk a tojások sárgáját, és annyi tejfölt gyúrunk bele, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. A tésztából 3 téglatestet formázunk, és letakarva negyedórát pihentetjük.
2. Egy tésztadarabot kb. 26×30 cm-esre kinyújtunk, a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kisült lapot a sütőpapír segítségével áthúzzuk egy tortarácsra, kihúzzuk alóla a papírt, és így hagyjuk kihűlni. Így járunk el a többi tésztával is.
3. A töltelékhez az egyik tésztalapot összetördeljük. A vaníliás cukrot elkeverjük a felhevített tejben, a tésztamorzsára öntjük, majd hozzáadjuk a rumot, a baracklekvárt. Félretesszük hűlni.
4. A vajat a porcukorral kihabosítjuk, és előbb alaposan elkeverjük benne a kakaóport, majd beleforgatjuk a tejes-rumos tésztát és a babapiskótát.
5. Az egyik tésztalapon egyenletesen elosztjuk a tölteléket, majd befedjük a másik tésztalappal, és kissé lenyomkodjuk. Nejlonzacskóba húzva szobahőmérsékleten hagyjuk, amíg a bevonatot elkészítjük.
6. Ehhez a kakaóporral vegyített cukrot a vízzel gőz fölött addig melegítjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Elzárjuk alatta a lángot, beletesszük a puha vajat, az olajat, és alaposan elkeverjük benne. Addig hagyjuk hűlni, hogy egy kicsit meghúzzon, ezután bevonjuk vele a sütemény tetejét, és dermedésig hűtőben pihentetjük. Négyzet alakú szeletekre vágva kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül (középső sín)
sütési idő: kb. 12 perc/lap

Megjegyzés, tipp:

Én a Marcsinál javasolthoz képest egy picit kisebbre nyújtottam a tésztalapokat (28 helyett 26×30 cm-esre), és a csokibevonat mennyiségét is csökkentettem.
A forró tej helyett csak lekvárt is tehetünk a tésztába (a rum mellett, persze). Ez esetben a lekvárt ugyanúgy forrósítsuk fel, mint a tejet.