Diós bejgli

Tény, hogy a kelt tészták iránt érzett rajongásom ellenére nem vagyok bejglirajongó, de szerintem csak azért, mert mindössze egyszer ettem igazán finomat. Talán éppen ezért lehet, hogy sokszor eszembe jutott, hogy megsütöm én a magam bejglijét, csak azért, hogy rácáfoljak az első mondatban tett vallomásra. Na, ez talán kissé nagyképűen hangzik, hiszen nem lehettem biztos abban, hogy már az első alkalommal szerethető lesz az, amit én magam sütök. De fő az önbizalom és a pozitív hozzáállás! :D
Tavaly karácsonykor már nem jutott idő erre a klasszikus ünnepi édességre, de elhatároztam, hogy a következő évben rászánom végre magam. Nálunk csak a diós töltelék játszik, mivel a mák nem igazán a barátunk, de ehhez képest jól eltérültem, és gesztenyés lett életem első bejglije. Ez csupán azért fordulhatott elő, mert a pár éve ajándékba kapott, maradék 3 nagy konzervdoboznyi magas minőségű gesztenyepüré szavatossága a felirat szerint október végén lejárt. Bár eme tény nem esett jól, de tudvalévő, hogy a felhasználhatósági idő lejárta bizonyos élelmiszerek esetében csak támpont. Felbontás után ki is világlott, hogy a beltartalom még abszolút fogyasztható állapotban leledzik. Hogy fogyjon a még mindig ipari mennyiségű gesztenyepüréből, egy kis részét bejglitöltelékként képzeltem el, némi mazsolával karöltve.
Elkezdtem receptek után kutatni a neten, és a sok átolvasott leírásból egy Macskanyelvféle változat született, abból pedig hamarost begyúródott a bejglitészta. Nagyon drukkoltam magamnak, de legfőképp a tésztának, hogy márványos legyen a tészta, illetőleg ne repedjen ki. Az eredményt látva igencsak elszontyolodtam, mert a rudacskák pozitív hozzáállás ide, a pontos utasítások betartása oda, bizony kissé kirepedtek. A tészta állagában szerencsére nem volt hiba, viszont kóstoláskor konstatáltuk, hogy bár a gesztenyés töltelék finom, de azért mégse az igazi, pontosabban nem annyira megszokott. Repedten amúgy sem szívesen mutogattam volna itt a blogon, így hát másnap csak azért is nekiduráltam magam újra. Ezúttal a dió győzött, ami töltelékként megdicsőült. A bejgli 2. nekifutásra egészen szemrevaló lett, nem repedt ki, és a márványozottság az első alkalomhoz képest sokkal inkább érvényesült. Majdnem elbőgtem magam ettől a szép eredménytől, és végre kijelenthetem, hogy mégiscsak szeretem én a bejglit – a sajátomat! :D

Hozzávalók 2 kis rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg mangalicazsír
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. só
1 kis tojássárgája
1 dkg friss élesztő
0,8 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg darált dió
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja
13 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
0,5 dl víz
2 ek. citromlé
15 dkg sárgabaracklekvár
6 dkg mazsola

a kenéshez:
1 kis tojás

elkészítés:

1. Az élesztőt egy kis liszttel kevés langyos tejben csomómentesre keverjük. A tojássárgáját a többi tejhez adjuk.
2. A porcukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg zsírral, a vajjal, majd hozzáadjuk az élesztős, ill. a tojássárgájás tejet, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztát kettévesszük, mindkettőt téglalap alakúra formázzuk, és letakarva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
3. A töltelékhez a vízből, a citromléből és a cukrokból szirupot főzünk, leforrázzuk vele a darált diót, és belekeverjük a fahéjat, a citromhéjat, valamint a lekvárt. Kihűtjük, majd a tölteléket két egyforma adagra osztjuk.
4. A lehűtött tésztákat lisztezett munkalapon egymás után 28×22 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és úgy fordítjuk, hogy a hosszabbik oldala legyen hozzánk közelebb.
5. A fele adag tölteléket egyenletesen az egyik tésztalapra kenjük, megszórjuk a fele mennyiségű (előzőleg beáztatott, majd lecsepegtetett) mazsolával, de körben 2 cm-es sávban szabadon hagyjuk a tésztát.
6. A tészta két rövidebbik oldalát, ill. a hozzánk közelebb lévő hosszabbik oldalát a töltelékre hajtjuk, majd feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.
7. A kb. 25 cm hosszú tésztarudat kissé ellapítjuk, és óvatosan átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire. Így járunk el a másik tésztával is.
8. A bejglik teljes felületét keresztben lekenjük tojássárgájával, és hűvös helyen addig pihentetjük, amíg megszárad rajtuk a tojásmáz. (Ez min. 30 percet vesz igénybe, de nem baj, ha még tovább szárítjuk.) Ezután hosszában lekenjük a lágy habbá vert tojásfehérjével, és negyedórát ismét hűvös helyen pihentetjük. Ezután meleg helyen kelesztjük 1-1,5 órát.
9. A tésztarudak tetejét és oldalát több helyen egészen a töltelékig átszúrjuk, majd előmelegített sütőben megsütjük.
10. A bejgliket tortarácsra fektetjük, teljesen kihűtjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Mi a bejglit vékony tésztával és sok töltelékkel szeretjük, ezért a recept ehhez az igényhez van igazítva. ;)